Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-03 / 1. szám

XXIII. évfolyam Zalaegerszeg, 1904. január 3. I. szám. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. ÁLÁMEGYG A lap -zellemi részét illeti közlemények a szerkesztóaéghez i Wlassics-utca 25. sz i, az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-ntca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALAVAR1EGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Határkőnél. Az idő múlását esztendőkkel mérjük. Eltemetünk egy évet s a régi sírjából feltámad a másik, liogy közelebb vigye az embert az elmúláshoz. Az ember életében egy év korszak, amelynek története van. A nemzetek életében csak pillanat, amely gyakran nyomtalanul tűnik el s csak néha huz rovást a történelem táblájára. Az emberiség történetében csak egy homokszem, amely lepereg az évezredek homokóráján. Az ember azonban feljegyzi a lepergő homokszem történetét is, amely paránya a századoknak, amelyek korszakokat alkot- nak az emberiség történetében, s egy-egy pillanatai a nemzetek életének. Megáll az elmúlt év sírjánál, hogy elmélkedjék a múlt felett s tanulságokat keressen a jövőre. Az emberiség történetét korszakokkal mérik. Évtizedek, évszázadok múlnak el addig, míg a régi ideálok meghalnak s uj eszmék születnek. S azok az esztendők, amelyekben öntudatra kelnek azok az TÁRCA. Rigmusos krónikája avagy története az 1903. esztendőnek. Tlnódy Lantos Sebestyén diák módjára megénekelte Theodorus diák. Újesztendő napján számon kérik tőlünk, Mit szolgáltunk, vált-e valami belőlünk; Az ó-esztendőben hogyan sáfárkodtunk, S az Ur szőlejében mennyit munkálkodtunk? Krónikám is számol az öreg Idővel, Mit hozott, mit vitt el az ó-esztendővel ; Hozott-e örömet, termett-e virágot, Megjavította-e a csalárd világot? Fölszárította-e az ínség könyeit, Kevesbítette-e a népek terheit . . . Ember-e az ember embertársa iránt, Békében, jólétben nem érez-e hiányt? Ezer kilencszáz és három (számjegyekben) Tizenhármat ád ki; (ám lásd az összegben!) S bizony tizenhármas volt még a lelke is: Törvénytelen Ex'ex marad a neve is. Boldog a nép, melynek története nincsen, — így véli ezt egy bölcs, hogy békére intsen — Be boldog-e az év, ha nincs története, Ha obstrukcióban telt el az élete? Érezte nemzetünk ezt a boldogságot, Be nem kér belőle; történetre vágyott. Meddő esztendőben meddő a nemzet is, eszmék, amelyek uj irányba terelik az | emberiség fejlődését, olyanok, mint a naptárban a piros betűs napok: ünnepek, az emberiség ünnepei. A többi csak szürke év, parányi része egy nagy kornak. Az elmúlt esztendőről az emberiség történetének kutatója nem fog sokat feljegyezni. A gazdasági evolúció nagy korszakának egy paránya; semmi több. A gazdasági érdekek uralják a világot. Ezek kötnek le minden erőt s ezek körül fejlődik ki az érdekellentétek harca a világ minden részében. A régi ideálokat letiporta az idő. Az emberiség küzdelmeinek legelső indító oka az önzés lett. Mert az önzés mozgatja az egész világot, elkezdve a legmagasabb politikától a legalsóbb rendű egyéni cselekvésig. A gazdagság, az anyagi hatalom lett a legelső mozgató tényezője minden emberi törekvésnek. A gazdagságtól függ az egyéni érvényesülés és tekintély épugy, mint a nemzetek hatalma. A gazdagság adhat csak erőt, elismerést s emellett eltörpül minden egyéni és faji tulajdonság és erény. Hasznos a tenger, ha hullámokat vet is; Rosz termés volt hát a szegény krónikásra, — Vesse el a lantját, adja fejét másra! — Be nézzünk szét mégis, hátha akad thérna, — Tán majd kisegít a poétái véna. — Még a nekrolog is rövidebb mint máskor, Elhunyt jelesekről Mg lesz néhány sor. — Hisz ennek örüljünk, így felelsz barátom, Bár egy se halna meg; jónak én így látom. — Ebben honfitársam egyetértek veled, A krónikás soha senkit ki nem feled. Be hogy kevés hal meg, csak azt tanúsítja, Hogy kevés a jeles! Íme itt a nyitja . . . Aki volt, meg fogy ott s uj nem igen támadt, Hogy csak egyet mondjak, nézd az országházat! Más téren is ritka a valódi jeles. Igazság ez; ámbár nem igen kellemes. A régi gárdából kidőlt Bittó István, Példát vehet tőle epigon tanítvány! Mérséklet, nyugodtság volt a karaktere, Kevés volt hazánknak ily jó minisztere. Tóth Lőrinc is soká volt a büszkeségünk, Ilyen veszteséget sokáig megérzünk. Tudósok Nesztora, írók, birók atyja, Nemes emberbarát, — sok szegény siratja. Fűzy Szaniszlót is sok szenvedő áldja, Méltán maradt ő is keyyeletünk tárgya. Pauler Gyulát Klio irigyelte tőlünk, E szép múzsa most is sokat tart felőlünk . . . Kállay Béni is leszámolt Kelettel, Most már nyugatra tért rakva rendjelekkel. | De a jövő képe már keresztül tör az önzés harcain. A tudomány és a humanizmus utat mutatnak egy szebb kor felé. Az előítéletek a múltból maradtak ránk örökségképen, az önzés a jelent uralja, a tudomány és az emberszeretet pedig már kezdik áthidalni a jelent és a jövendőt. A realismus lenyűgözte a kort. A gondolat, a lélek, az egyén, a nép mind szolgálatába szegődtek. De az önzés fogja kivezetni egy tisztultabb légkörbe az emberiséget, mert az önzés, a hatalom s a kényelem szeretete, a gazdasági és társadalmi rend felbomlásától való félelem a társadalom nyomorultjairól, a gazdasági élet alávetettjeiről való emberiesebb gondoskodást közszükségletté és hatalmi kérdéssé teszik. A tudomány és a humanizmns tért hódítanak napról-napra s lassú, de állandó munka folyik az egész világon a gazdasági és társadalmi nivellálódás érdekében. Ez a munka, a demokrácia és felvilágosodás terjedése egyrészről, az aranyborjú x körüli vad tánc másrészről jellemzik a kort. Az elmúlt év nem hozott uj alakulásokat, Nótás Dankó Pistát Erato gyászolja, Eltört hegedűjét nincs, ki reperálja. Hetyey Sámuel pécsi püspök vala, A multat s jövendőt megbűnhődte vala. Jeles férfiú volt, csak egy vétke vala, Kölcsey Hymnusát nem szívelte vala. Fadrusz Jánosnak is kár volt még elmenni, A teremtő vésőt korán volt letenni. Jobb, magyarabb művész kevés volt e honban, Méltó helye lesz a magyar Pantheonban. Emlékezzünk idősb Ábrányi Kornélra, Nagy időket átélt művészre, iróra, S fejezzük be vele az év nekrologját: Lássák meg mindnyájan az égi Üdv trónját! Hazánk történetét rövidre foghatom, Exlex állapotját kurtán elmondhatom. Széli Kálmán helyébe Héderváry lépe, Majd meg Tisza István; — ez a helyzet képe. Közben Szapáry gróf vesztegetni próbál, Nagy vizsgálat indult, s maradtak a — szónál. Mégis van eredmény: lesznek szép vívmányok, Katonai programm, modem választások . . . Be a legszebb vívmány valamennyi között, Hogy a póttartalék immár beöltözött. Be mégsem mondhatni, hogy meddő volt az év; Bicső fényözönnel beragyogta egy név: Rákóczy! Rákóczy! im, föltámadtál Te .. . Szeret még a magyar s él pro libertate! Nevednek kultusza évről-évre felnő, Harmatot hint rá a rodostói felhő Mai számunk ÍO oldal.