Zalamegye, 1904 (23.évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-03 / 1. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hírlap« 1904. január 3. csak ápolta és tovább adta a régen megszületett eszméket. A gazdasági hatalomért vivott küzdelem zajából azonban kivált egy-egy oly irányú mozgalom, amely a jövő ideáljait szolgálta. Tudományos és humanisztikus célokért lelkesülő kongresszusokról hozott felemelő hireket a sajtó. És ezeknél a kérdéseknél ledőltek az emberek közti válaszfalak, háttérbe szorultak a gazdasági erdekek és legkiválóbb elmék a jövőbe néző szemekkel szolgálták az emberiség jövendőjét. A világbéke létesítése, a tuberkulózis és alkoholizmus elleni védekezés, gyermekvédelem stb. az egész művelt világ törekvései lettek. Az önzés, a rideg egyéni érdekek uralmának korát éli az emberiség. A rideg felfogás kifejezésre jut a magán életben, a népek beléletében, a politikában és a nemzetközi érintkezésben. De már rakják a fundamentumát a jöVő társadalmának, amelynek mozgató ereje, tömörítő eszméje a tudomány, felvilágosodás és a humanizmus lesznek. Az európai államok belső életét az anyagi és szellemi jólét biztosítása mellett a nemzeti államok kiépítésére, vagy végleges konszolidálására irányuló munka tölti be. Hazánk különleges közjogi helyzeténél fogva évszázados harcot folytat nemzeti érdekeiért s ma, amikor a nemzeti állandók úgyszólván megjegecesedtek s nemzeti egységüknél fogva hatalomban és gazdagságban megerősödtek, megsokszorozva ébredt fel az egységes magyar nemzeti állam kiépítésére irányuló törekvés. Ebben minden magyar ember ugyanazt az elvet vallja. De az eszközökre vonatkozólag eltérők a nézetek s ezek az eltérések annyira radikálisak, hogy összeütközésre, bomlásra vezettek, nem csak a parlamentben, hanem a társadalomban is. A parlamenti harc volt ránk magyarokra nézve az elmúlt esztendő legfontosabb eseménye. Gazdasági érdekeink csorbát szenvedtek, az amúgy is széthúzó társadalom még jobban szétzüllött s immár várva-várja a nemzet a végleges kikibontakozást, a békés, alkotó munka megkezdését. Társadalmi életünk züllöttségén az elmúlt év nem csak hogy nem segített, hanem az érdekellentétek jobban kiélesedtek. A demokratikus eszmék terjedése nagyon felszínes. Sokan vallják, kevesen érzik s keveseknek szolgálnak életelvek gyanánt. Az elmúlt év történetirója nem jegyezhet fel nagy haladást Magyarország történetének lapjaira, de visszaesést igen. Gazdasági életünk pang, a közélet terén a legellentétesebb nézetek vivnak élethalál harcot a nemzet legszentebb érdekeinek rovására. Nem gondolhatunk vissza jóleső megnyugvással az elmúlt évre, de joggal kérünk a Magyarok Istenétől boldog uj esztendőt. A karácsonyfa egylet rnhakiosztó estéje. Az idén is, mint minden évben f. hó 24-én tartotta a karácsonyfa egylet ruhakiosztó ünnepélyét. A lélekemelő ünnepélyen csak igen kis közönség vett részt, ami bizony az egylet fáradhatatlan választmányát nem a legjobb hangulatra keltette. Pedig ha van egyesület, mely méltó az anyagi támogatásra, lígy a karácsonyfa egyesület az, mely a keteszténység legszebb ünnepét ünneppé teszi azok számára is, akikre az év többi napjaiban éppen nem mosolyog a szerencse; akik nap nap után kénytelenek szomorúan tapasztalni azt az áthidalhatatlan ürt, melyet köztük a születés, a vagyon támaszt. S mily boldogító érzés fogja el szivüket ezen a szent estén, amikor mintegy feledni látszanak az élet keserűségeit és örömkönyek között szemlélik a gondos kezek által számukra készített karácsonyi ajándékot. A kiosztási ünnepség karácsony estéjén délután 5 órakor vette kezdetét a csillogó karácsonyfákkal ékesített ovodai teremben. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, vármegyei tanfelügyelő a választmány felkérésére az idén is méltatta a kereszténységnek ezt az emlékezetes estéjét; vallásosságra, munkára és szorgalomra buzdította az egyesület áldásában részesülő gyermekeket; köszönetét fejezte ki az egyesület ügyeit oly odaadással vezető elnöknek s a tevékeny választmánynak. Az éljenzéssel fogadott beszéd után következett a ruha kiosztás. Az egyesület 57 fiu és 30 leánygyermeket ruházott fel az idén; mindegyiknek jutott ezen kivül kalács, dió és sütemény. A ruhák értéke 1000 korona. A felruházási ünnepélyhez hozzájárulni szívesek voltak: / a) pénzadománnyal: Dr. István Vilmos püspök (Szombathely) 50 K, dr. Mangin Károlyné, Németh Béla (Szombathely), Königmayer János, Krosetz János, Handler Istvánná (Szentgothárd), özv. Skublics Jenőné 10—10 K, Üdvardy Ignác, Hanti Károly 6—6 K, Kászonyi Mihály, Legáth Kálmán apát-plébános, dr. Háry Istvánná 5—5 K, dr. Isoó Jánosné, Kántor Pálná, Dervarics Lajosné, Bottka Jánosné, Ján Ferencné, Bogyay Györgyné, özv. Rotter Jánosné 4—4 K, Thassy Lajosné, Varga Yilmosná, özv. Bottfy Lajosné 3—3 k, N. N. (Söjtör), özv. Hideg Józszefné, Krosetz Istvánná, Paukovics Györgyné, Fangler Mihályné, özv. Erdős Gézáné, özv. Tahy Rozália, Árvay Emília óvónő, Krosetz Gyuláná, Kászonyi Mihályné 2—2 K, Kovács Istvánná, Kovács Lászlóné, Rutich Sándorné 1—1 K. Élelmiszert ajándékoztak: Talabér Lászlóné (Gyürüs) almát ás diót, Csertán Károlyné bábot, fügét és almát, Rutich Józsefné ruhát, narancsot és fügét, Varga Vilmosné kalácsot, Lakatos Istvánná kalácsot, Krosetz Istvánná kalácsot, Ruzsics Károlyné kalácsot, Keszli György kalácsot, Rutich Sándorné ruhát, Thassy Lajosné kalácsot, dr. Háry Istvánná almát, Stefanecz Györgyné diót és kalácsot, Bődy Józsefné kalácsot, Szakály Istvánná apró süteményt, kalácsot és natfancsot, Hajmásy Imréné diót és kalácsot, Péterfy Sándorné 3 fejkendőt, Szigethy Elemérné apró süteményt és kalácsot, Thassy Kristófné almát, Kovács Károlyné kaláosot, özv. Tahy Rozália kalácsot, Deák Mihályné kalácsot és almát; Kummer Gyuláná süteményt, Lázár Antal kalácsot, Bajomi Istvánná kaláosot, Arvay Lajosné kalácsot, almát ós diós kifliket, Remm Józsefné kalácsot, özv. Rózsás Lajosné kalácsot, Kovács Lászlóné kalácsot, Csoknyai Jánosné kalácsot, Szidnay Fáni diót, Krosetz Gyuláné kalácsot, Mindaddig, amig a Marmara*) csak győzi, Ennek vizét pedig öt óceán őrzi. Herosi korodnak két százada tűnt le, Öröme, fájdalma beírva szivünkbe . . . Hűség példájaként Mikes neve csillog; ,Zágon felé mutat egy halavány csillag." Deák Ferencnek is jutott a nagy fényből; Ót is jubiláltuk száz év ötletéből. Ünnepi programmot eleget láthatott S parádét; — de szobrot, azt nem igen kapott. Ellenben kijutott ebből is Kossuthnak, Hja, ők az égben is harci versenyt futnak. „Ki volt nagyobb ?" Tudod ? Ha nem tudod, érzed; S ha nem érzed látod, s akkor minek kérded? Apró napihírek bőven burjánzottak, Példának okáért: hogy megbokrosodtak Horvát testvéreink a zászlónk láttára, — Pedig nem is piros — s felmásztak a házra, Melyen magyar cimer vagy trikolor díszlett, Vagy magyar felirat . . . S aki ilyen csínyt tett, Megzsiviózták: Strik maggaronom za vrat!') — Statárium leve a vígjáték — zárlat . . . Egyéb apró hírek: a cukor olcsóbb lett. Egész évben adót fizetni nem kellett, De ettől senkinek sem fűlik az ínye, Érdekesebb: Chlopy, Bilek és Trebinje. Ámde a krónikás nem lehet reporter, *)Nem Marmora. Egy belefutó pataktól kapta ezt a nevet, amelyet aztán az alapos tudomány megtett Márványnak, ami ott teljesen alaptalan és ismeretlen is. *) Kötél a magyarok nyakára! Kedélyes horvát dal, drága téstvéri jóindulat enyelgése. Rajtam Klio asszony ne verje a port el, 11a nálunk nincs théma, tán lesz a szomszédban, Annak a szénája szintúgy szerteszét van. Austria felix bizony nem henceghet, Nekünk a szemünkre de semmit sem vethet ; Ott ís obstruálnak, lármáznak a csehek, S ha minket szidni kell, lám egyetértenek! Körber is hiába hordja fenn pipáját, Tisza Pista kétszer jól becsapta száját. Centralista álmok zavarták meg fejét, A magyar tehénnek áhitja a tejét. Nagyon elkapatta a sok magas vendég, De ez nem nekik szólt; egyre százat tennék! Császárok, knályok fordultak meg Bécsben, Hogy jó királyunknak járjanak kedvében. Európaszerte kívánják a békét, Mindenek belátják ennek nagy értékét. Csak a Balkan-/es^e/i, az volna nyugodtabb, Macedón, szerb, bolgár lenne már okosabb. Ámbátor az orosz s magyar-osztrák fegyver, Iia soká mozognak, valakit ott megver. Egyetértünk immár nagy Oroszországgal, El van most foglalva harcias Japánnal. Mit bánjuk mi, legyen övé mandsu, osztyák, Nyugodtan nézzük, ha Ázsiát felosztják, így a pánszláv eszme addiglan húzódik, Amig célját veszti s elszalad Kliináig. Szegény Tőrökország, bizony nagyot nézett, Ahogy elolvasta a reformjegyzéket . . . Bizony Goluchovszky egy cseppet sem tréfál : Az ozmán nyakára ellenőrt delegál. De egész Balkánon a legnagyobb eset, Melynek a szerb király áldozatul esett. Vitézlő tisztjei összekaszabolták S Drágával együtt az ablakon kidobták. Szegény Sándor király, jó példa lesz arra: Nem mindig számíthatsz a fegyveres karra. Karagyorgyevicsnek sem rózsás az ágya, Hogy király lehetett, a sorsot nem áldja: Véres trónon ülni nem lehet kényelmes, Koronás pártfogót hasztalanul keres. Bolgár Ferdinánd is rosszul érzi magát, Védpajzsul ott tartja a jóságos mamát. Furcsa az a Balkán! valóságos vulkán, Nam jó ott táncolni-, majd csak idők multán . . Még egy nagyot buggyan s kiürül a korsóm: Pihenjen meg szemünk egy csendes kaporsón;\ Benne nyugszik Krisztus földi helytartója, A bölcs Leo pápa. Szent Péter hajója Rég nem volt biztosabb, jobb kezekre bízva, Zászlajára szent szó: pax vagyon felírva. A lumen de coelo igazolta nevét, Pius — ignis ardens — foglalta el helyét. Most urbi et orbi tisztelik emlékét. Híven őrizte ő egyházát s a békét. Adjon Isten neki örök üdvösséget . . . S neked, hü olvasóm, sok boldog újévet I