Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)
1903-10-25 / 43. szám
466 • Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1903. október 18. nekik bölcsességet, ád nekik hazafiasan dobogó szivet. De ád nekik egyúttal jó szülőket, rokonokat, a kik nevelik és előkészítik magasztos hivatására. A nagyok, úgymond, már a házi tűzhelytől viszik el hivatásáknak magasztos tudatát. Ebből a szempontból nézve a mai ünnepet, meg fogjuk érteni jelentőségét, mert ma Deák Ferenc rokonairól emlékezünk meg, a kiknek szelleme itt lebeg közöttünk. Most ismét felhős hazánk ege, de vájjon támad-e uj próféta, a ki eloszlatja a fellegeket, Bizzunk a jövőben, hisszük, reméljük és óhajtjuk, hogy nem imádkozunk hiába a hazáért. Ünnepély után többen Baronyi Ede házába tértek vissza, majd pedig megindult a fogatok hosszú sora Zalaszentgrótra, ahol hatvan terítékű díszebéd volt. Az első felköszöntőt dr. Jankovich László gróf főispán mondta ő felségére. Ezután — ősi szokás szerint — megindult a felköszöntők árja. Hatásos beszédeket mondott dr. Rhédey kano nok, a kit a közönség zajos óvációkban részesített. Csertán Károly alispán a fiatalságot buzdította, annak egy rokonszenves tagját, ifj. Tarányi Ferencet, mint a pusztaszentlászlói, söjtöri, nyirlaki kastélyok tulajdonosát kérte, hogy emlékezzék mindig kegyelettel arra, hogy ezeket a helyeket Deák Ferenc nagy alakjához fűződő emléknek töltik be s becsülje meg ezeket a házakat a haza bölcsének emlékezetéért. Ifj. Tarányi Ferenc felköszöntőjében Zalavármegye fiatalsága nevében igérte, hogy nemcsak Deák Ferenc hanem az őt ünneplők példaadását követi s a nemzet nagy fiának emlékezetét mindig tiszteletben tartja. Sok óvációban volt része dr. Jankovich László gróf főispánnak, Csertán Károly alispánnak s Malatinszky Lajos főszolgabírónak, aki az ünnepély rendezése körül annyi fáradságot fejtett ki s oly tapintattal járt el, hogy az ünnepély magasztos hangulatát az őszinte magyaros vendéglátás is emelte. A Zalamegyei orvosszövetség gyűlése. A zalamegyei orvosszövetség 1903. okt. 19-én rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek lefolyásáról a következőket közöljük: Dr. Háry István m, t. főorvos a fiókszövetség elnöke megnyitván az ülést, következőket terjeszti elő: A mai összejövetelünk célja nem egyéb mint az, hogy a nagyméltóságú Igazságügyministeriumban jelenleg tárgyalás alá veendő bűnvádi eljárási költségek megállapításához a minket, mint orvosszakértőket is érdeklő díjazásra nézve orvos szövetségi igazgatóságunk utján méltányos kívánságainkat kifejtsük. A jogszolgáltatás terén nagyon is nagy szerepe van az orvos szakértőnek, a mely ténykedése alkalmával fontos, de egyúttal felelősséggel járó működési kört tölt be, a melynek hivatottabb és szakavatottabb ellátása céljából az állam az igazságügyi szolgálat terén működni hivatott orvosoktól külön szakképesítést is kíván. Igaz, hogy a törvényszéki orvosi tudomány is változásoknak van alávetve, mert ennél is érvényesülnie kell a tudomány legújabb vívmányainak, a melyeket tehát nem lehet megmásíthatatlan szakaszokba és pontokba foglalni, a miből önként következik, hogy az orvos szakértő véleménye kifejtésében nem járhat el paragrafusok értelmében, hanem a szaktudomány fejlődése szerint felelőssége tudatában teljesen függetlenül nyilvánítja véleményét, fenn állván e mellett a szakértő azon kötelezettsége, hogy a bíróságnak a véleményében nyilvánítottakról felvilágosítással szolgáljon, mely után csak felülvizsgálat vagy felül vélemény kérésének van helye, de egyébnek nem. Ezen pár szóban foglaltakból kitűnik, hogy az igazságszolgáltatás képviselői részéről mily elbánás illeti meg az orvos szakértőt úgy tanulmánya mint társadalmi állása, valamint közhivatalnoki minőségéből kifolyólag, (mely utóbbit igazolja a büntető törvénykönyv 461. §-a) és viszont kitűnik az is, hogy az orvos szakértő díjazása, tekintve állásának nehézségét, igen gyakran annak veszélyességét, működésével arányban legyen, a melynek a most fennálló 1874. évi 7626. számn 1. M. szabályrendelet nem felel meg. Méltóztassanak tehát a felolvasandó véleméményes jelentésünk egyes tételeihez a legjobb tudomásuk szerint hozzá szólani, hogy szövetségi központunk felhívásának pontosan eleget tegyünk. Dr. Thassy Gábor fióksz. jegyző az általa kidolgozott véleményes jelentést a következőkben adja elő: Tekintetes Közgyűlés! A nagym. m. kir. I. Ministeri umban jelenleg tárgyalás alatt levő bűnvádi eljárási költségek meghatározásának újból való felvétele arra vall, hogy a magas ministerium is belátja, hogy az orvosi kar, a mely az egész országban a legönzetlenebb és legodaadóbb készséggel áll úgy az egyeseknek mint a közérdeknek s így az igazságszolgáltatásnak is rendelkezésére, megérdemli, hogy működéséért a mai kor megváltozott viszonyaira s a gondterhes megélhetésre való tekintettel a jelenleg meg nem felelő díjazást megfelelő módon és méltányosan emelje. Mindenütt, az ország összes testületei és hivatalai feliratoznak és kérvényeznek a fizetés felemelés érdemében, a mely elvileg meg is van már állapítva s csak a mai politikai viszonyok rendezésétől függ azoknak életbe léptetése, így tehát méltányos dolog, hogy karunknak és rendünknek kereseti viszonyait is a többi pályához mérten úgy az állam, mint a törvényhatóságok kellő módon megkönnyítsék az által, hogy egyrészt a rendes évi fizetéssel ellátott orvosok fixumát, másrészt az igazságügyi szolgálatban már rég idejét multa, elavult, nagyon alacsony díjszabást a mai modern viszonyokhoz képest, szükségszerűen emeljék s bár méltán óhajtandó lett volna, hogy a magas Ministerium az ily nagy fontosságú kérdés megvitatására az O. O. Szövetség Igazgatóságát, mint az orvosi kar 9/ 1 0 részének szóvivőjét és vezetőjét meghívja, hogy kellő felvilágosítást adjon és a gyakorlati szükségeknek megfelelő újításokat és módozatokat megvitassa, mégis meg vagyunk róla győződve, hogy O. O. Szövetségünknek ez érdemben benyújtandó és az ország összes fiókszövetségeinek kívánságát magában foglaló elaboratumát kellő figyelemben és elintézésben fogja részesíteni. Ezzel a reménynyel és kívánsággal nyújtja be Zalavármegye orvosi fiók szövetsége is a mai közgyűlésen kozott határozatát, melynek pártolására és keresztül vitelére az O. O. Szövetségi központot ezennel felkéri. A m. kir. igazságügy minister urnák 1874. évi április 4-én 7626. sz. a. kelt rendeletére vonatkozólag, melyek a napi díj ós szakértői működési díjakra vonatkoznak, javaslataink a következők: Az 5. §. második bekezdése szól a rendes évi átalánnyal nem díjazott orvostudorok napidíjáról, ezt 10 koronában kérjük megállapítani, mert itt tekintetbe kell venni azt, hogy az orvos ezen elfoglaltsága alatt praxisából készpénz jövedelmet veszít, tehát méltányos, hogy legalább annyi napi díjat kapjon, mint —- javaslatunk szerint — a végtárgyaláson fél napig tartó jelenléteért és ez a napidíj — épugy mint a bírósági személyeknél — akkor is megjárjon, ha csak fél napig tart a kiküldetés. A 9. §. első pontja: elmebetegek megfigyelése naponkint 2 korona, e tekintetben adott vélemény, tekintettel az elmebetegekről szerkesztendő Írásbeli dolgozatok komplikáltabb és kiterjedtebb voltára, 10 korona. Az 1899. évi február 22-én 2661. sz. a. kelt I. M. rendelet végkép töröltessék, mert nyilvánvaló, hogy mindegyik elmebeteg vizsgálata u. a. körülményes és óvatos eljárást igényli, mint az elsőé és így semmi sem indokolja a kevesebb díjazást. A 9. §. második pontja: boncolásért és a vizsgálatot vezető orvossal együttes véleményért 30 korona; tekintettel a boncvizsgálat veszélyességére, tekintve azt, hogy a boncolásnál használt öltözéket semmi más célra használni nem lehet és nem szabad fertőtlenítés előtt és végre azt, hogy lelkiismeretes orvos a boncolás után 4—5 napon keresztül nőgyógyászati, szülészeti, vagy sebészeti praxist — a melyeknél legDeák nem szerette a hizelgést, még azt sem, ha előtte másokat dicsőítettek. A jóra és a nemesre való buzdításhoz elég az elismerés — mondá — hízelgés és dicséret csak ront az emberen. Szerette a gyermekeket és a szülőket inté, hogy tőlük az ártatlan örömöket meg ne tagadják, mert az ifjúság kedélye megkívánja az öröm táplálékát. Ilyen egyszerű és mélyreható mondásokjellemezték leginkább mélyenérző lelkületét. Mint vendég nagyon készséggel alkalmazkodott a házi szokásokhoz, ahhoz csatlakozva, kit nem zavart teendőiben; csak egy kedvezményt fogadott el hálásan: ha valaki a háziak közül véle éjfélig fennmaradt, mert már évek óta szenvedett álmatlanságban; észrevéve az illető ellankadását, mindjárt visszavonult: »Jó éjszakát, tegyük el magunkat holnapra.« De a cselédségnek virrasztani kellett, míg csak ő elaludt. Deák a fővárosban nem tett és nem is vi • szonzott látogatásokat, csak Vörösmartyékat, úgyszólván családi otthonát, keresé lel gyakran és a téli idényben Bezerédj Istvánné vasárnapi ebédein vett részt, melyhez rendesen még hivatalosak voltak: B. Kemény Zsigmond, Gyulai Bál, Arany János, a háziasszony fivére Bezerédj László, Eötvös József báró, Berezel testvérek és a volt tolnamegyei főorvos dr. Havas Ignác, a , fővárosi tanácsnak ós a nemzeti kaszinónak iuj téző személyisége, egyúttal Bezerédj Istvánnak és özvegyének bizalmas barátja. Az öreg űr a „tolnai konyhán" készült magyaros izfí étkeket, a hidjai pulykát és medinai bort humoros ötleteivel füszerezé, többnyire Keményt »a fejedelmed csipkedve. Egyszer is az emésztés mozdulatlanságában szendergőt felriasztá . . . Te Zsiga, honnét vetted azt a tört, hogy a pápa le akar köszönni, hiszen az egy lapban sem állt! ? — Dehogy nem állt, dünuyögé Kemény zavarban. — Hát hol olvastad? szorongatá tovább az öreg ur. — Hol olvastam? . . . több lapban . . .például két francia újságban is . . . — No, ha olvastad, hát miért nem tetted be a „Naplód" -ba ! ? Kemény Zsigmondot azzal gyanusíták barátai, hogy saját lapját sem olvassa. De vereségét jól értesültsége által helyrehozandó, Kemény megszólalt. „Hallottátok, hogy most, mikor a felelős minisztérium kinevezése (1867) már szinte biztos: Simorból prímás lett és Majlátból országbíró; nem-e csúnyaság ez!?" — Részemről ebben csúnyaságot nem látók jegyzé meg az öreg ur -— csak az volna a csúnyaság, ha Simort országbíróvá ós Majláthot prímássá nevezték volna ki. A társalgás gyakran komoly mederben is folyt. Valamely felmerült társadalmi kérdés kapcsán Deák igy nyilatkozott: Az, ki a közéletben szerepelni kiván, keressen minden rétegben összeköttetéseket és nc kerüljön el, vagy utasítson vissza oly egyéneket sem, kikről a világ nem jót beszél. Lám, magam is akárhány emberrel szorítok kezet, kiről meg vagyok győződve, hogy érdemtelen reá! Ilyen bizalmas körben nem maradhatott kizárva a politika, sőt annak ellentétes felfogása sem. — Berezel Mór tábornok egy szóváltás közben ekként aposzlrófálta Deákot: Az alkotmány helyreállítására vonatkozó kiegyezésig, melyet te vezettél, minden rendben volt, — de ennek megtörténte után nekem kellett volna átvenni az ország gyeplőit!
