Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-25 / 43. szám

XXII. évfolyam Előfizetési dij : Egész évre 10 K — f. l éi évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f. F.gyes szám ára 20 fillér Hirdetmények: .'j hasábos petitsor egyszer 18 íillér, többszöri hirdetésnél 14 tillér. Zalaegerszeg, 1903. november 463. 46. szám. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez i Wlassics-utca 25. sz.', az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. ZALAV MEGYEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Hitelszövetkezetek szövetsége. A zalavármegyei gazdasági egyesület megalakítja a megyei hitelszövetkezetek szövetségét. Vármegyénk ezen illusztris egyesülete a gazdasági élet minden terén tevékeny s igyekszik a viszonyok javítása érdekében minden tőle telhetőt megtenni. Csak elismerés illeti azért, hogy a szövetkezés előnyeit is igyekszik biztosítani a vármegye lakosságának. Evvel a mozgalommal kapcsolatban elmondjuk szerény nézeteinket a hitelszövetkezetekről, amelyek vármegyénk sok helyén csendesen működnek s iparkodnak kitűzött céljaik felé. Az erők tömörítése, egyesítése, amely a sok kis embert szövetkezésre birja, az apró hitelszövetkezeteket magukat is arra készti, hogy szövetségi kötelékbe lépjenek ; így vélvén kitűzött céljukat könnyebben elérni. A hitelszövetkezetek célja, működésük köre és nagy gazdasági hasznai — feltételezve mindig a,z okszerű és a célnak megfelelő szervezetet és vezetést — könnyen átérthetők. A kis emberek megtakarított filléreit akarják egyesíteni s a hitelt nem nyerészkedés, hanem az önsegély alapján szervezni. Hogy ez mikor és mennyiben sikerül, az természetesen más kérdés és a gazdasági élet kiszámíthatatlaniesélyeitől, de leginkább attól függ, hogy lehetséges lesz e az egész társadalmat s a gazdaság minden produktív tényezőjét egy nagy szervezetben egyesíteni. Mert csak akkor képes a szövetkezés nagy átalakulásokat eredményezni, luk annak alapelve a gazdasági élet nagy területén érvényesül. A hitelszövetkezetek szervezése és vezetése az első pillanatra nem látszik nehéz feladatnak. Működési körük egyrészről a takarékosság előmozdítására, másrészről és különösen pedig kölcsönök nyújtására irányul. A pénzkölcsönzés pedig a legegyszerűbb üzlet a világon. Nem kell hozzá semmi tudomány, csak pénz és routiu. A vidéki takarékpénztárak ezért foglalkoznak úgyszólván kizárólag pénzkölcsönügylettel; nem kell hozzá kereskedelmi képzettség, még a kockázat merészsége sem s emellett biztosan jövödelmez. Még pedig sokat jövödelmez; főkép oly országban, amilyen a mienk, hol a tőkeszegénység bénítja meg a vállalkozási kedvet. Gazdasági viszonyainkon meg is látszik, hogy fő pénzforrásunk nem a nyereséges üzlet; hanem a kölcsön. Felesleges volna előhozakodni a bőven ismeretes adatokkal, hogy a magyarországi birtokok mennyire tul vannak terhelve kölcsönökkel ; érdekes adat ránk nézve ezúttal csak az, hogy a pénzintézeti kölcsönök legnagyobb része a kis és középbirtokra esik. Ebbből könnyű belátni, hogy a takarékpénztárak kölcsön ügyletei révén minő nagy összegek jutnak osztalék cimén a részvényeseknek, akik a nyereségért nem fáradtak, sőt a legtöbb esetben kockázatot is alig viselnek. Könnyen megérthető tehát az a törekvés, hogy a kis existenciák, a hiteltkeresők módokat és eszközöket keresnek arra, hogy a részvényeseknek jutó hasznot a maguk részére biztosítsák. Igy kerül ma előtérbe a szövetkezés, különösen a hitelszövetkezetek eszméje. Téves hite és vak reménye az a túlbuzgó szövetkezeti apostoloknak, hogy a hitelszövetkezet arkánum tőkeszegénységben sínylődő gazdasági viszonyaink gyökeres átalakítására, mert ismeretes az a TARCA. Apróságok Deák Ferenc életéből. — Csapó Vilmos emlékezései nyomán. — Deák Ferenc és Nedeczky Lajos iíju koruktól fogva beuső barátságban éltek és sokat időztek együtt Nedeczky Ferencnél, ki Zalamegye legtekintélyesebb birtokosainak egyike, de ósdi világnézettel telített conservatív hajlamú táblabiró, a modern eszméket hirdető iíju Deákot »revo1 utionáriusc-nak nevezé, rendszerint azzal szakítva félbe politikai fejtegetéseit »Ne beszéljen uramöcsém ilyen bolondokat!« Deák szívesen emlékezve vissza ifjúságának eme korszakára, elmesélé az öreg Nedeczky különezségeit, ki p. o. felháborodással űzette el huszárjával a faluban járó tyukászt és ha útjában saját birkanyájával véletlenül találkozott, fogatával visszafordult ; egy néki adós nőrokonát, ki 20.000 forint tartozását számtalan zacskóba helyezett ezüst tallérokban személyesen visszafizeté, »vén boszorkány «-nak csúfolva csaknem kiutasítá a sok pénzzel okozott alkalmatlanság miatt; a közeli Sütnegh mezővárosban tágas házat bérelt, csak azért, hogy időnkint Kisfaludy Sándor, az ottani nyaralójába kiránduló veszprémi püspök és a környékbeli uradalmát néha megtekintő pápai Eszterházy társaságában tarokkot játszliassék ! Komolyan félté fiát Deák „veszedelmes" politikai befolyásától és midőn egy megyei választás alkalmával érdekében nagyobb áldozatokat sikertelenül hozott — évekig haragot tartott Deákkal, liberális elveit okozva a vereségért. Egykorúak az ifjú Deákot csinos arcú, de kissé elhizott ifjúnak ismerték, kinek öltözékén feltűnt a zöld posztó nadrág, magas csizmákkal; társalgása a nőkkel incselkedésből állt. Nedeczky Hedvignek pl. kissé erős termetére célozva, mondá: »Hedvig kisasszony a család cimereU És látva az elértett célzás okozta méltatlankodást, lévén a Nedeczky cimer medve, mentegeté magát, hogy nem szabad megjegyzéseit félre magyarázni, hiszen ő Csányi Lacit is mindig családja cimerének nevezi, pedig a Csányi cimer — ökör! Az ötvenes években Deák gyakran ellátogatott a L.-Tomaj szomszédságában fekvő Edericsre, hol korán özveggyé lett Nedeczky Lajosné leányaival egy olaszos izlésbeD épült kis kastélyban, közel a Balaton partjához lakott. Ezen családi kör képezé az ő tulajdonképeni otthonát és ha nem Édericscn volt, Emma bugának szép leányai jöttek Kehidára, édes ajkú vendégeinek Bécsből rendelt déli gyümölccsel és cukrokkal kedveskedve. A látogatóknak örült, mert szórakoztatták. Történt egyszer, hogy vidékbeli vendégével a szabadban itták ebéd után a fekete kávét, vitatkozva, hogy az cukorral jobb-e, vagy cukor nélkül? Éppen arra haladva a vendég-kocsis, ki szintén ebédről jött az uraság konyhájáról, a háziúr magához szólítja és megkínálja egy csésze keserű feketével. — Jó volt-e? — kérdé a legénytől. —- Jó bizony nagyságos uram! — válaszolá bajuszát törülgetve. — Hát kell még egy csésze? — Kell a f . . . nek! — ós sietve távozott. Magányos óráiban Deák faragással foglalkozott, anyagul keményfát használva, vagy a kehidai talajból ásott, szerpentin kőhöz hasonló sötétszürke agyagot, melyből meglepő hűséggel leginkább gyümölcsöket mintázott. Az agyagból és fából készült tárgyaknak egész gyűjteménye, a hozzá használt szerszámokkal együtt össze állítva és díszes keretbe foglalva Széli Kálmánné urnő tulajdonában van. Midőn Deák barátai csudálkozásukat fejezték ki, hogy ő képes ily kézműves időtöltésre: a gondolat szabadabb szárnyalására előnyösnek nyilvánítá a test gépszerű foglalkozását; diákkorában, tevé hozzá, leckéival csak ugy tudott jól elkészülni, ha tanulás közben térdeit folyton tégladarabokkal dörzsölgeté: mire a nadrág kiszakadt, fejében volt a lecke. Megcáfolá azon elterjedt rneseIVXai számunk 12 oldal.