Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-10-25 / 43. szám

464 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1903. szeptember "13. 1 tény, hogy a nép inkább kölcsönt mint megtakarított tőkéinek gyiimolcsöztetését reményli a hitelszövetkezetektől, tehát ezek nagyobb tőkét aligha fognak képezni; a szövetkezet manapság csupán arra volna jó, hogy a kölcsön üzleten valamit lendítsen, a kölcsönpénz terhét könnyebbítse avval, hogy a részvényesek osztalékát ne legyen kénytelen fizetni az, aki hitelt vesz igénybe. Nálunk mint mentő eszmét propagálják egy idő óta a hitelszövetkezeteket, pedig ezek a gazdasági viszonyaink javítására irányuló akciónak csak szerény eszközei. Akik túlbecsülik, többet várnak tőlük, mint a mennyire képesek s könnyen abba a tév hitbe esnek, hogy a szövetkezés minden bajt orvosolni fog. Olyan mint a csodabalzsam, amely mindenről használ; s amely a lábfájást tényleg meggyógyítja ugyan, de a beteg emellett sarvadásban elpusztul. Azoknak sincs azonban igazságuk, akik az intézményt nagyon lebecsülik, sőt gazdasági életünk fejlődésére ártalmasnak mondják. A hitelszövetkezetek legvehemensebb ellenségei -— tőkepénzesek, akik természetszerűleg a konzervatív elemet képviselik s attól félnek, hogy ezek az apró szervezetek gyorsan áterjesztenek mindent s egy csapásra megsemmisül a tőke hatalma. Amint a szélső felfogásoknek sehol sincs jogosultságuk, ugy van ez a szövetkezésnél is. Maga az intézmény nem alkalmas arra, hogy nagy gazdasági bajokat gyökeresen kiirtson, hogy egyszerre átalakítsa a régi rendet a hitelt keresők kedve és előnyei szerint, de igenis jő arra, hogy előkészítse a talajt egy uj gazdasági átalakulásnak, hogy eleve biztosítsa, előkészítse, a gazdasági tényezők: a tőke és munka arányosabb elhelyezkedését. Ezért függ a hitelszövetkezetek jótébesződet, hogy o rosz tanuló lett volna és csak közvetlen a vizsga előtt látott a tanuláshoz; ellenkezőleg, a szorgalmasak közé tartozott, ki többször tanulótársai dolgozatait is elkészíté. Igaz, hogy a gimnázium egyik professzora, ha nagyon vesződni látta feladatával, segített néki, de ennek halálával, midőn Deák az uj tanárhoz is folyamodott szorultságában, ridegen elutasítá, mondva, bogy „elég eszed van neked magadnak is." Ekkor kezdett önállóan gondolkozni. Az osztrák rémuralom enyhülésével a szomszéd megyék ismerősei mellett, az ország kitűnőségei is politikai indokokból mind sűrűbben keresték fel Kehidát, ami a szerény háztartásnak terhére volt; a meddő gazdálkodás is elkedvetleníté Deákot és midőn nővére, Kiss Józsefné, sok gyermek és kevés vagyon bátrahagyásával elhalt és rokonai az eddig közösen kezelt vagyon osztályát óhajták, Deák készséggel elfogadta az eszmét Kehida eladása iránt. Ezen elhatározásához hozzájárult még egy gyöngéd természetű körülmény. Közelében élt Csányi Lászlónak már nem iíju, de szellemdús, fenkölt gondolkozású özvegye, szül. Inkey Szidónia és Deák, ki benső barátjának gyászban maradt nejét vigasztalni járt, mélyebb vonzalomra gerjedt. De Csányiné vonakodván korlátokba szorítani a nagy férfiú sorsát, kire az egész nemzet figyelme irányult, kony hatása leginkább azok szervezésétől és vezetésétől, irányításától. Különösen fontos a szövetkezés törvényes rendezése, mert a siker, amely nem rombolásból, hanem csendes átalakításból áll, meghiúsulhat, vagy nagyobb lehet aszerint, amint a törvény a viszonyoknak és a célnak megfelelő korlátok közé szorítja, helyes útra tereli a szövetkezést. A mi törvényünkön azonban meglátszik, hogy akik alkották, nagy dolgot akartak ugyan művelni, a beteg hitelviszonyokat egy csapásra akarták egészségesekké tenni, sőt bizonyos társadalmi és politikai körök a kegyes protektor szerepéhez kívántak jutni, de az igazi célt nem érték el, a törvény hiányainál fogva. Ugy látszik kisebb fontosságot tulajdonítottak a gazdasági célnak, mint az ezzel kapcsolatos politikai érdekeknek. Mert hiszen a gazdasági cél az lett volna, hogy a pénzkölcsön üzlet egy része, amely főleg a kis embereket érdekli, áthelyezkedjék a szövetkezetek körébe. Ezt a célt azonban nem lehet elérni azon egyszerű oknál fogva, mert a hitelszövetkezetek törvényes konstrukciója ezt egyenesen kizárja. A törvény ugyanis míg egyrészt nagy előnyöket nyújt a hitelszövetkezeteknek, másrészt megbénítja tevékenységüket, korlátozza forgalmukat, megakadályozza versenyüket. Üzletkörük szük; fejlesztésük és pénzforrásuk korlátolt; csupán üzletrészek szerzésére, betétekre s központból való viszleszámítolásra szorítkoznak. Sok korlátozás mellett pedig egyetlen intézmény sem fejlődhetik. Hasztalan biztosít a törvény kedvezményeket, ki van zárva, hogy a hitelszövetkezetek az igazi célt a közhitel javára elérhessék, mert az üzlet szabadsága sokkal nagyobi) előny, mint azok a kétes értékű kedvezmények, összeköttetésük félbeszakadt Deák e buesuzó szavaival: »Mensch Denkt, Gott lenkt!« Ezek voltak Zala kies vidéke elhagyásának indokai ós nem azon tévesen elterjedt vélemény, hogy Széchenyi István kezdeményezte volna politikai célzatból a kehidai birtok megvételét; ellenben a Deákra eső osztályrésznek életjáradékra való értékesítése valóban az előrelátó nagy hazafi ötlete volt, ki biztos és elégséges jövedelem által akarta Deák függetlenségét ós tevékenységének szabadságát biztosítani. Mig ezen intézkedés a közérdek szempontjából teljesen bevált, megingatá az egyetértést rokonainak egy részével, kik remélhető örökségükben csalatkozva érzék magukat, de utóbb kibékülve, kárpótlást nyerhettek nagybátyjuk támogatásában. Deák Ferenc 1856-ban kezdé meg állandó tartózkodását Pesten, az „Angol királyné" szálloda két szobájában; egyik kétablakos nappali, előszoba nélkül, közvetlenül a folyosóra nyíló, mellette kisebb hálószoba. Butorzatuk a szállodáknál ismert jelleggel birt; a pamlaghoz egy ellőtte álló nagy asztaltól nehéz volt hozzáférni, néhány karos és támlásszék nem mindig nyújtott elegendő ülőhelyet a látogatóknak és az ajtó mellé helyezett ruhatartó ingadozott a kabátok és kalapok terhe alatt. íróasztala a mellékszobában állt; külön szolgát uem tartott. Vendégeiamelyek fejében el kell fogadni a bilincset a tevékeny kézre. Igy tehát a hitelszövetkezetek a gazdasági és hitelviszonyok reformját csak nagyon csekély mérvben javíthatják ; a részvénytársasági alapon szervezett pénzintézetek továbbra is a helyzet urai maradnak ; a közönség hitelforrása és tőkegyüjtő helyei a jövőben is a takarékpénztárak lesznek. A törvény sok hiányán s a viszonyok által teremtett sok nehézségen igyekszik segíteni az élet s a szövetkezés üdvös eredményeit elősegítő intézmények mindig tágabb teret foglalnak. Erre irányul a zalamegyei szövetkezetek köteléke is, amely ha helyes irányú tevékenységet fejt ki, jótékony lehet, mert fő előnye, hogy alapja kizárólag gazdasági cél s oly széles körre terjed ki, hogy bizonyára nivelláló hatása lesz az ellentéteseknek látszó érdekekre. A szövetkezet nagy szervezet kell hogy legyen, hogy annak kereteiben elhelyezkedhessen sokféle gazdasági érdek ; kielégítést találjon a gyümölcsöző tőke és a hitelt kereső kis ember. Hogy a szövetkezetek szervezkedése hová vezet, azt megjósolni senki sem tudja. Az élet fog mellettük vagy ellenük bizonyítani. A magunk részéről fegyvernek tartjuk, amely önvédelemre is alkalmas, de kárt is tehet vele magában az ember. Minden attól függ, kinek a kezében van és hogyan használja. A vasárnapi pihenő. Néhány hete már annak, hogy nálunk is életbe léptették a vasárnapi muukaszünetre vonatkozó miniszteri rendeletet s azóta bezárják a boltokat vasárnap délelőtt tiz órakor s a pékek hétfőn reggelre nem sütnek kiflit. A rendeletnek ezekre vonatkozó intézkedéseit vesszük legjobban észre; a többi nálunk nem tűnik szembe. Az iparosok kisvárosi jóravaló szokás szerint eddig is munkanek egy ládika olcsó, de jó szelelő szivar állt folyton rendelkezésre. O maga is ezekből szítt, úgyszólván szünet nélkül. Étkezésre az első emeleti terembe járt, 6—8 terítékű külön asztalának sarokülésén foglalva helyet, mellette az öreg Mikes János gróf, Deák »dajkája* sima parókával, divatszerü öltözékben, és Bedekovics horvát miniszter, kit időnkint a sziffon-palackból megfecskendezett; még néhány »atyafia« és képviselő. Keveset beszélt, csak egy-egy szót dobva a társalgásba, melyet rendesen kacaj követett. Napjában csak egyszer evett, de akkor nagy étvágygyal; több ételt külön készítének izlése vagy orvosi rendelet szerint, a cipónak ős erdélyi mustárnak nem volt szabad hiányozni. Egy torzalaku, de jóképű főpincér ellenőrző az étkeket és étkezőt, minden betevő falatját éber figyelemmel kisérve. Többször panaszolá nekem, hogy Deák nem vigyáz magára, csak a zsiros ételeket szereti »und wenn er nur mehr Wein dazu trinken möcht' der gute Mann.'« Az étterembe jöttekor és távozásakor az idegenek is köszöntők, mit ő könnyed fejbólintással viszonzott. A délutáni órákban ellepte szobáját a látogatók serege, kiket karosszókben, egyik lábszárán ülve, úgy, mint Benczúr legőlethűbb arcképe megörökíti, kézszorítással, szivart kinálva, de fel nem kelve fogadott. Télen néhány esti órát a nemzeti casi-