Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-09 / 32. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1903. augusztus 2. csak színpadnak és dúsan termő mezőnek tekintenek, le kell őket szorítani. A parlamenti bizottság tárgyalásai alatt bizony nyilvánosságra kerültek olyan dol­gok is, amelyek nem épületesek; de köz­életünk vezetői érintetlenek maradtak. Nem érintette — a mi meggyőződésünk szerint — a hajsza a sok oldalról gyanúsított miniszterelnök politikai karakterét sem. Távol áll tőlünk, liogy a kormány fejé­ről ezekben a szomorú napokban dicséne­ket mondjunk, de az igazságot el kell ismerni. Egy politikailag meg nem ed­zett, különc szerencsétlen gondolatáért, egy két kalandor vakmerőségéért gyanú­sítani, a magyar állam kormányát meg­bélyegezni, az egész világnak korrupcióról kiabálni lelkiismeretes magyar embernek nem szabad. Furcsa hangokat penget evvel az ügy­gyei kapcsolatban egy csoport, amely sze­retné magát erősen demokratának feltün­tetni, valójában pedig távol áll a demok­ratikus ideáloktól. Megvádolja az egész magyar arisztokráciát; a kaszinó becsüle­téről beszél s melléje állítja a burzsoá becsületet. Újra csak azt mondjuk, hogy eszünk ágában sincs az arisztokráciáról és a Nemzeti kaszinóról magasztalásokat pa­pírra vetni, csak azt mondjuk, hogy a becsület fogalmának ilyetén való osztályo­zása nem az arisztokratáknak, hanem nekünk, burzsoá népségnek árt. A kaszinó kapuján belül sincs más tartalma a becsület fogal­mának mint kivül s aki az ellenkezőt el­ismeri, az nem érzi át az idők demokratikus szellemét, amely csak formákat, ciineket hagyott meg, de a jogokat, az egyéni ér­téket egyenlővé tette. A becsület a férfi értékének fundamentuma, nem osztályok kiváltsága. Kaszinói becsület, burzsoá be­csület nincs; férfi becsület van. talán megjárta volna. De éppen a „Bajusz", a kivel annyit táncoltam és beszéltem ezelőtt! Már most hogy nézzek én a szemébe ezután ? Egyáltalán nekem az a nézetem, bogy ha valahol egy puszta szigeten laknám és ott mon­daná nekem egy férfi, pl. mindjárt a „Bajusz", hogy menjek hozzá feleségül, hát én azt hiszem, rögtön hozzá mennék, mert nem lehet abban semmi rosz. De itt csupa ismerősök között, a kik folyton néznek. Oh ez borzasztó! Ez borzasztó ! Sanyi bátortalanul hajolt meg előttem és hal­kan kérdezte: — Mivel foglalkozott most, Irma nagysám ? Én haragosan feleltem: — Semmivel. Ez bizonyára nagyon lesújthatta őt, mert el­hallgatott és az asztalon kezdett babrálni zava­rában. Egy névjegytartó-tányért össze is tört, a minek én nagyon megörültem, mert azt én mái­tegnap összetörtem és kenyérbéllel összeragasz­tottam, hogy édes anyám ne vegye észre. Saját­ságos, de én mindig nagyon szerencsésen szoktam megmenekedni az ilyen szerencsétlenségektől. Mikor az ebéd elkövetkezett, én kijelentettem, hogy roszul vagyok és nem fogok ebédelni. Mindnyájan nagyon kértek, de én összekuporod­tam a fotelben és nem mentem. Édes anyám el­pirult s azt mondotta, hogy gyakran szokott ilyen futólagos rosszullét elővenni és hogy ez a leányoknál egészen megszokott dolog. Alkotmányos országban a parlamentben kell kidomborodni a közfelfogásnak minden vonatkozásban; annak kell irányítania nemcsak a politikai és közgazdasági, hanem a társadalmi életet is. Azok az eszmék, amelyek onnét kerülnek ki az életbe, min­dig megtermékenyülnek s ha korcsszülöttet hoznak világra, a felelősséget ki vállalja el? Ha a gyanú burjánzik, a korrupció fel­tétlenül felüti a fejét; ha a politikai élet­ben megtagadjuk az egyenlőséget, a társa­dalom még jobban szétforgácsolódik. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, talán befejeződik az a szomorú dráma, amely a parlamenti bizottság előtt folyt. Szomorú dolog, amelynek tanulságai azon­ban haszonra válhatnak, ha a nemzet azokat levonja s nem a nagy hangból, hanem az igazságból itéli meg a szereplőket. Elhagyott gyermekek. A Széli kormány szociálpolitikájának egyik legszebb gyümölcse az elhagyott gyermekek védel­méről alkotott szabályzat. A gondolat nagy és nemes, a tett pedig koronája annak a nemes gondolatnak. Segíteni az elhagyottakat, védelembe venni az ártatlan apróságot, nevelni, fejleszteni annak testét, lelkét, a kit szülői nevelni képte­lenek, oly feladat, a mely igazán megérdelmi azt, hogy az állam vegye kezébe az ügyet, hogy az állam lássa el azoknak testi és lelki szükség­letét, a kik a jövendő nagy Magyarország fel­építésének munkájában segédkezni fognak. Széli Kálmán politikájának utolsó mozzanata volt ama szabályzat létesítése. Nem tudjuk, hogy az életben hogyan fog sikerülni, mert minden attól függ, hogy a kormány mennyi pénzt szánt erre a célra, de tudjuk azt, hogy Széli Kálmán a legszélesebb mederben akarta keresztül vinni az elhagyott gyermekek védelmét, és a belügy­minisztériumnak egy lelkes tisztviselője, a sza­bályzat megteremtője, ugy nyilatkozott, hogy itt a pénz nem fog számítani, ha kell, milliók álla­nak rendelkezésre. Ismertessük most a szabályzat főbb pontjait. A talált, valamint a hatóságilag elhagyottá nyilvánított gyermeknek igénye van állami gyer­mekmenhelybe való felvételre. Tehát igénye van. A lugasban volt terítve, az én szobám abla­kával éppen szemben. Én a kanapén végigfeküd­tem a fal felé fordulva és föltettem magamban, ' hogy estig nem mozdulok onnan. De azután eszembe jutott, hogy a zsaluk résein át egész jól kinézhetek, az ablakhoz mentem tehát és egy székre térdepeltem. A „Bajusz" nem evett egy falatot sem és mindenre azt mondta, hogy: jaj de finom. Az édes anyám éppen engem dicsért ős a többek közt azt mondta, hogy nagyon is komoly leány vagyok, ez, a bajom. Én persze érdeklődve hallgattam, mert édes anyám csak igen ritka esetekben szokott dicsérni engem. Ekkor a „Bajusz" észrevett a zsalun keresztül ős kacagva rám kiáltott: — Kukk! Én majd a fold alá sülyedtem szógyenletem­ben. Elszaladtam az ablaktól és e pillanatban úgy, de úgy megyülöltem őt, ahogy csak ón tudok gyűlölni valakit. Az édes anyám bejött hozzám, de most mái­nem volt olyan nyájas az arca, mint odakünn. Suttogva kérdezte tőlem: — Hát mondd Irma, mit akarsz te volta­képpen ? Erre igazán nem tudtam válaszolni, csak sír­tam keservesen. — Hát kire vársz? Más leány boldog volna, Akit a hatóság elhagyottnak nyilvánít, annak elhelyezése bizonyos, nincs korlátozva az, hogy mennyi gyermek vétessék fel a menhelybe. Azt, hogy ki az elhagyott, az árvaszék álla­pítja meg. Akár úgy jut az árvaszék tudomá­sára, hogy a gyermeket elhagyottan találták, akár az ügyiratokból szerez meggyőződóst az árvaszók arról, hogy a gyermek nevelését az arra kötelezettek elhanyagolják, erkölcsiségét, vagy testi jólétét veszélyeztetik, köteles megin­dítani az eljárást, a gyermeket elhagyottnak nyilvánítani s ezt a menhely igazgatóságának bejelenteni. A község köteles gondozásba venni azt a gyermeket, aki elhagyottnak mutatkozik, ős mindaddig gondozásban tartani, a mig a menhely kötelékébe fel nem veszik. A felvételig felmerült gondozási költséget, ha a gyermek 7 éven alul van, és az árvaszék elhogyottnak nyilvánította, a menhely a községnek visszatéríti. Ha pedig az árvaszék nem nyilvánította elhagyottá, a község a felmerült költségeket a tartásra kötelesekkel szemben bírói uton érvényesíti. Tartoznak az összes közigazgatási hatóságok bejelenteni az árvaszéknek azt, hogy valamely gyermeknek, tartózkodjék az akár az ország területén, akár külföldön, életfentartása ős neve­lése anyagi eszközök híján biztosítva nincs. Kötelesek azonkívül azonnal intézkedni az iránt, hogy a gyermek a menhelybe felvétessék. Fel­vehető a menhelybe az elhagyott már az előtt is, mielőtt az árvaszék azt elhagyottnak nyilvá­nítaná. A belügyminiszter az állami gyermekvédelem szempontjából az országot kerületekre osztja. A menhely intézeteit pedig a szükséghez képest állítja fel, intézeteket, szanatóriumokat rendez be, a központi illetve kerületi menhely gyermek­telepeket létesít, a gyermekeket dajkaságba adja, családi telepeket állít, a hol 10—20 gyermek nyer ellátást. Mindezen kültelepek felett a fel­ügyeletet, az adminisztrációt a menhely gyako­rolja, a melynek élén az igazgató főorvos áll, ős tisztviselői az orvosok, gondnok, ellenőr, alkalmazva vannak ezenkívül ápolók, dajkák, szolgák. Felvőtel végett a gondnoknál kell jelentkezni, a ki erről jegyzőkönyvet vesz fel, ós azt az igaz­gató főorvoshoz juttatja. Az igazgató főorvos a gyermeket felfogadja és intézkedik azonnal, hogy a szoptatás ideje alatt az anya visszatar­tassék, a ki megfelelő ellátásban részesül, v:igy ha a gyermek a szoptatáson tul van, vagy a menhelyben helyezik el, vagy kiadják dajka­ságba, esetleg a telepre küldik ki. Telepet alakítanak oly városban, vagy községben, a melyek a gyermekmenhely működése körében fekiisznek, a melyek ógalji viszonyai kifogásta­ha ilyen kérője akadna ős te erőnek erejével tönkre teszed a szerencsédet. Én itt hónapok óta folyton fáradok az érdekedben, nagy nehezen összehozom a dolgot ős te . . . Oh jaj annak az anyának, a kinek ilyen leányai vannak ! A szivem összeszorult. Ugy éreztem, hogy nincs több ilyen nyomorult teremtés a földön, mint én vagyok. — De édes mama, én igazán nem akartam neked fájdalmat okozni! — Hát akkor miért nem ülsz ebédhez? — Mert beteg vagyok. — Nem azért, hanem hogy elszomoríts en­gem. Hogy lásd a te ősz anyádat pirulni a szé­gyentől . . . Az édes anyám még nem ősz, mert diófaola­jat használ, de valahányszor igy szól hozzám, hogy „a te ősz anyád . . .", akkor nem tudok ellenállani. Letöröltem a könnyeimet ós komolyan szóltam: — Hát menjünk! Es mentem a lugas felé: Jöjjön, a iniuek jönnie kell! Isten veled Krbeenltj. N . . . E . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom