Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 27-52. szám)

1903-08-09 / 32. szám

2 »Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1903. augusztus 2. csak színpadnak és dúsan termő mezőnek tekintenek, le kell őket szorítani. A parlamenti bizottság tárgyalásai alatt bizony nyilvánosságra kerültek olyan dolgok is, amelyek nem épületesek; de közéletünk vezetői érintetlenek maradtak. Nem érintette — a mi meggyőződésünk szerint — a hajsza a sok oldalról gyanúsított miniszterelnök politikai karakterét sem. Távol áll tőlünk, liogy a kormány fejéről ezekben a szomorú napokban dicséneket mondjunk, de az igazságot el kell ismerni. Egy politikailag meg nem edzett, különc szerencsétlen gondolatáért, egy két kalandor vakmerőségéért gyanúsítani, a magyar állam kormányát megbélyegezni, az egész világnak korrupcióról kiabálni lelkiismeretes magyar embernek nem szabad. Furcsa hangokat penget evvel az ügygyei kapcsolatban egy csoport, amely szeretné magát erősen demokratának feltüntetni, valójában pedig távol áll a demokratikus ideáloktól. Megvádolja az egész magyar arisztokráciát; a kaszinó becsületéről beszél s melléje állítja a burzsoá becsületet. Újra csak azt mondjuk, hogy eszünk ágában sincs az arisztokráciáról és a Nemzeti kaszinóról magasztalásokat papírra vetni, csak azt mondjuk, hogy a becsület fogalmának ilyetén való osztályozása nem az arisztokratáknak, hanem nekünk, burzsoá népségnek árt. A kaszinó kapuján belül sincs más tartalma a becsület fogalmának mint kivül s aki az ellenkezőt elismeri, az nem érzi át az idők demokratikus szellemét, amely csak formákat, ciineket hagyott meg, de a jogokat, az egyéni értéket egyenlővé tette. A becsület a férfi értékének fundamentuma, nem osztályok kiváltsága. Kaszinói becsület, burzsoá becsület nincs; férfi becsület van. talán megjárta volna. De éppen a „Bajusz", a kivel annyit táncoltam és beszéltem ezelőtt! Már most hogy nézzek én a szemébe ezután ? Egyáltalán nekem az a nézetem, bogy ha valahol egy puszta szigeten laknám és ott mondaná nekem egy férfi, pl. mindjárt a „Bajusz", hogy menjek hozzá feleségül, hát én azt hiszem, rögtön hozzá mennék, mert nem lehet abban semmi rosz. De itt csupa ismerősök között, a kik folyton néznek. Oh ez borzasztó! Ez borzasztó ! Sanyi bátortalanul hajolt meg előttem és halkan kérdezte: — Mivel foglalkozott most, Irma nagysám ? Én haragosan feleltem: — Semmivel. Ez bizonyára nagyon lesújthatta őt, mert elhallgatott és az asztalon kezdett babrálni zavarában. Egy névjegytartó-tányért össze is tört, a minek én nagyon megörültem, mert azt én máitegnap összetörtem és kenyérbéllel összeragasztottam, hogy édes anyám ne vegye észre. Sajátságos, de én mindig nagyon szerencsésen szoktam megmenekedni az ilyen szerencsétlenségektől. Mikor az ebéd elkövetkezett, én kijelentettem, hogy roszul vagyok és nem fogok ebédelni. Mindnyájan nagyon kértek, de én összekuporodtam a fotelben és nem mentem. Édes anyám elpirult s azt mondotta, hogy gyakran szokott ilyen futólagos rosszullét elővenni és hogy ez a leányoknál egészen megszokott dolog. Alkotmányos országban a parlamentben kell kidomborodni a közfelfogásnak minden vonatkozásban; annak kell irányítania nemcsak a politikai és közgazdasági, hanem a társadalmi életet is. Azok az eszmék, amelyek onnét kerülnek ki az életbe, mindig megtermékenyülnek s ha korcsszülöttet hoznak világra, a felelősséget ki vállalja el? Ha a gyanú burjánzik, a korrupció feltétlenül felüti a fejét; ha a politikai életben megtagadjuk az egyenlőséget, a társadalom még jobban szétforgácsolódik. Mire ezek a sorok napvilágot látnak, talán befejeződik az a szomorú dráma, amely a parlamenti bizottság előtt folyt. Szomorú dolog, amelynek tanulságai azonban haszonra válhatnak, ha a nemzet azokat levonja s nem a nagy hangból, hanem az igazságból itéli meg a szereplőket. Elhagyott gyermekek. A Széli kormány szociálpolitikájának egyik legszebb gyümölcse az elhagyott gyermekek védelméről alkotott szabályzat. A gondolat nagy és nemes, a tett pedig koronája annak a nemes gondolatnak. Segíteni az elhagyottakat, védelembe venni az ártatlan apróságot, nevelni, fejleszteni annak testét, lelkét, a kit szülői nevelni képtelenek, oly feladat, a mely igazán megérdelmi azt, hogy az állam vegye kezébe az ügyet, hogy az állam lássa el azoknak testi és lelki szükségletét, a kik a jövendő nagy Magyarország felépítésének munkájában segédkezni fognak. Széli Kálmán politikájának utolsó mozzanata volt ama szabályzat létesítése. Nem tudjuk, hogy az életben hogyan fog sikerülni, mert minden attól függ, hogy a kormány mennyi pénzt szánt erre a célra, de tudjuk azt, hogy Széli Kálmán a legszélesebb mederben akarta keresztül vinni az elhagyott gyermekek védelmét, és a belügyminisztériumnak egy lelkes tisztviselője, a szabályzat megteremtője, ugy nyilatkozott, hogy itt a pénz nem fog számítani, ha kell, milliók állanak rendelkezésre. Ismertessük most a szabályzat főbb pontjait. A talált, valamint a hatóságilag elhagyottá nyilvánított gyermeknek igénye van állami gyermekmenhelybe való felvételre. Tehát igénye van. A lugasban volt terítve, az én szobám ablakával éppen szemben. Én a kanapén végigfeküdtem a fal felé fordulva és föltettem magamban, ' hogy estig nem mozdulok onnan. De azután eszembe jutott, hogy a zsaluk résein át egész jól kinézhetek, az ablakhoz mentem tehát és egy székre térdepeltem. A „Bajusz" nem evett egy falatot sem és mindenre azt mondta, hogy: jaj de finom. Az édes anyám éppen engem dicsért ős a többek közt azt mondta, hogy nagyon is komoly leány vagyok, ez, a bajom. Én persze érdeklődve hallgattam, mert édes anyám csak igen ritka esetekben szokott dicsérni engem. Ekkor a „Bajusz" észrevett a zsalun keresztül ős kacagva rám kiáltott: — Kukk! Én majd a fold alá sülyedtem szógyenletemben. Elszaladtam az ablaktól és e pillanatban úgy, de úgy megyülöltem őt, ahogy csak ón tudok gyűlölni valakit. Az édes anyám bejött hozzám, de most máinem volt olyan nyájas az arca, mint odakünn. Suttogva kérdezte tőlem: — Hát mondd Irma, mit akarsz te voltaképpen ? Erre igazán nem tudtam válaszolni, csak sírtam keservesen. — Hát kire vársz? Más leány boldog volna, Akit a hatóság elhagyottnak nyilvánít, annak elhelyezése bizonyos, nincs korlátozva az, hogy mennyi gyermek vétessék fel a menhelybe. Azt, hogy ki az elhagyott, az árvaszék állapítja meg. Akár úgy jut az árvaszék tudomására, hogy a gyermeket elhagyottan találták, akár az ügyiratokból szerez meggyőződóst az árvaszók arról, hogy a gyermek nevelését az arra kötelezettek elhanyagolják, erkölcsiségét, vagy testi jólétét veszélyeztetik, köteles megindítani az eljárást, a gyermeket elhagyottnak nyilvánítani s ezt a menhely igazgatóságának bejelenteni. A község köteles gondozásba venni azt a gyermeket, aki elhagyottnak mutatkozik, ős mindaddig gondozásban tartani, a mig a menhely kötelékébe fel nem veszik. A felvételig felmerült gondozási költséget, ha a gyermek 7 éven alul van, és az árvaszék elhogyottnak nyilvánította, a menhely a községnek visszatéríti. Ha pedig az árvaszék nem nyilvánította elhagyottá, a község a felmerült költségeket a tartásra kötelesekkel szemben bírói uton érvényesíti. Tartoznak az összes közigazgatási hatóságok bejelenteni az árvaszéknek azt, hogy valamely gyermeknek, tartózkodjék az akár az ország területén, akár külföldön, életfentartása ős nevelése anyagi eszközök híján biztosítva nincs. Kötelesek azonkívül azonnal intézkedni az iránt, hogy a gyermek a menhelybe felvétessék. Felvehető a menhelybe az elhagyott már az előtt is, mielőtt az árvaszék azt elhagyottnak nyilvánítaná. A belügyminiszter az állami gyermekvédelem szempontjából az országot kerületekre osztja. A menhely intézeteit pedig a szükséghez képest állítja fel, intézeteket, szanatóriumokat rendez be, a központi illetve kerületi menhely gyermektelepeket létesít, a gyermekeket dajkaságba adja, családi telepeket állít, a hol 10—20 gyermek nyer ellátást. Mindezen kültelepek felett a felügyeletet, az adminisztrációt a menhely gyakorolja, a melynek élén az igazgató főorvos áll, ős tisztviselői az orvosok, gondnok, ellenőr, alkalmazva vannak ezenkívül ápolók, dajkák, szolgák. Felvőtel végett a gondnoknál kell jelentkezni, a ki erről jegyzőkönyvet vesz fel, ós azt az igazgató főorvoshoz juttatja. Az igazgató főorvos a gyermeket felfogadja és intézkedik azonnal, hogy a szoptatás ideje alatt az anya visszatartassék, a ki megfelelő ellátásban részesül, v:igy ha a gyermek a szoptatáson tul van, vagy a menhelyben helyezik el, vagy kiadják dajkaságba, esetleg a telepre küldik ki. Telepet alakítanak oly városban, vagy községben, a melyek a gyermekmenhely működése körében fekiisznek, a melyek ógalji viszonyai kifogástaha ilyen kérője akadna ős te erőnek erejével tönkre teszed a szerencsédet. Én itt hónapok óta folyton fáradok az érdekedben, nagy nehezen összehozom a dolgot ős te . . . Oh jaj annak az anyának, a kinek ilyen leányai vannak ! A szivem összeszorult. Ugy éreztem, hogy nincs több ilyen nyomorult teremtés a földön, mint én vagyok. — De édes mama, én igazán nem akartam neked fájdalmat okozni! — Hát akkor miért nem ülsz ebédhez? — Mert beteg vagyok. — Nem azért, hanem hogy elszomoríts engem. Hogy lásd a te ősz anyádat pirulni a szégyentől . . . Az édes anyám még nem ősz, mert diófaolajat használ, de valahányszor igy szól hozzám, hogy „a te ősz anyád . . .", akkor nem tudok ellenállani. Letöröltem a könnyeimet ós komolyan szóltam: — Hát menjünk! Es mentem a lugas felé: Jöjjön, a iniuek jönnie kell! Isten veled Krbeenltj. N . . . E . . .