Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-10 / 19. szám

2 > Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap« 1903. május 10. De tévedés azt hinni, hogy mindezeket époly jól nem tudja és nem látja a kormány is, amely tisztában van avval, hogy a nemzeti hadsereg feltétlenül meg fog valósulni, mert a nemzeti törekvések ereje létre fogja azt hozni. Csakhogy azok, akik nem pusztán a hangzatos jelszavak után indulnak, hanem a keresztülvitel lehetőségét is mérlegelik, avval is tisztában vannak, hogy a nemzeti hadsereg nem létesülhet azon módon, mint ahogy azt az obstruáló ellenzék gondolja. Monarchikus állam vagyunk s számolnunk kell avval, hogy nagy nemzeti célok kivivásához a nemzetnek uralkodójával való zavartalan és kölcsönös bizalma szükséges. C$ak az fejleszti, erősítheti nemzeti jogainkat. Rosz szolgálatot tesz a nemzetnek az, aki a bizalmat megrendíti és megakadályozza a békés fejlődést. Mert hogy fejlődés, haladás a hadsereg szellemének nemzeti óhajtásainkhoz való közelebb hozatalában is van, az bizonyos. Hiszen a katonai nevelés egészen más ma, mint egy évtizeddel ezelőtt. Már pedig a legfontosabb épen az, hogy magyar tisztek legyenek elég számban a közös hadseregben s akkor annak szelleme önként át fog alakulni. Annak, hogy a magyar elem nem foglalt a hadsereg kebelében nemzeti érdekeinknek megfelelő teret, első sorban magunk vagyunk az okai. Hányszor hangzott el hiába a felhivás a magyar ifjúsághoz, hogy menjeD katonai pályára? Pedig ha elfoglalná a hazátlan elemek helyét, akkor még a német vezényszó mellett is kiválnának a magyar ezredek a közös hadsereg szelleméből, mint ahogy a tót, vagy német élhetett meg eddig a tizedes törtek rövidített szorzása nélkül. Elkeseredésébe szégyenkezés is vegyült. íme, ő, az apa, a családfő, a társadalom előkelő szereplője, nem tud a leányán segíteni. Fogalma sincs, hogy rövidítik a tizedes törtek szorzását. Dühösen járt fel s alá a szobában. — Mit tegyünk, mit tegyünk? —hangzott a hölgyek zokszava. — Megvan. Elmegyünk a bácsihoz. — Az tudja? — Hogyne? Nyugalmazott politechnikai tanár, ki annyi szakkönyvet irt. Kocsiba ültek és rátörtek a tudósra. Az öreg ur matematikai nyugalommal hallgatta végig bajukat. — Sajnálom, gyerekek, de az én időmben nem rövidítették a tizedes törtek szorzását. Mi hosszasan is ráértünk multiplikálni őket. Hanem menjetek el a sógoromhoz, az számtanácsos, azok nagyon szeretik rövidíteni a dolgot általában ós a tizedes törteket specifikusan. Próbáljátok meg. Fölkerekedtek és fölkeresték a számtanácsost. A jó ember iszonyú zavarba keveredett. — Tizedes törtek? Teringettét! Volt egy díjnokom, ki nagyon jól értette a tizedes törteket, de éppen a mult héten helyezték át Fiúméba. A boldogtalan család még néhány ismerős bankhivatalnoknál tett kísérletet. Mindegyik honvéd zászlóaljakban magyar a szellem és gondolkodás. Igenis, nemzeti hadsereg a célunk, ennek megvalósítására törekszünk, a közös hadsereget nem tartjuk magyar intézménynek s nem hisszük képesnek arra, hogy a magyar nemzeti érdekeket ápolja, oltalmazza; de azt biztosan tudjuk, mert látjuk és érezzük, hogy az ország .békés fejlődésének megzavarása, a forradalmi jelszavak dobálása, az erőszakoskodás eszményeinket nem valósíthatják meg, sőt azoktól messze eltávolítják a nemzetet. A nyugdíj. A nyugdíj ujabb intézmény, amelyet az álla mok uj irányú fejlődése, belterjesebb berendezkedése teremtett meg. A régebbi állami rend nem ismerte a nyugdíjat. A tisztségek méltóságok voltak, amelyekkel nem járt sem fizetés, sem pensió ; nagy jövödelmi források, amelyekből meggazdagodott az a szerencsés ember, akit a hatalmasok kegye, vagy a pénz, amelyet állásáért adott, feljogosított a zsákmányolásra. A középkor hűbéres államaiban pénzért adták, vették a hivatalokat. A forradalom előtt Franciaországban a birói állásokat is meg lehetett pénzért venni. Elképzelhető, hogy milyen mértékkel mérték ott az igazságot, amelynek kétségkívül épugy ára volt, mint a birói széknek. A katonáknak a római császárság korától a modern hadviselésig a zsákmányolás volt a jövödelmi forrása. Nem kellett öreg napjaira való ellátásról gondoskodnia, mert vagy elesett, vagy szerzett magának az ellenségtől vagyont. Ha pedig vége volt a háborúnak, a nagy seregek kaptak egy nagy darab földet, amelyből kipusztíthatták a bennlakókat s elfoglalhatták birtokaikat. Igy biztosították a katonák sorsát a római légióktól kezdve Rákóczy hajducsapatainak letelepítéséig. Ma már megváltozott az élet képe. A tisztviselői állásokkal nem jár mellékjövedelem; a katona a fegyveres békeidejében nem zsákmányolhat s az állam nem adhat alkalmazottainak akkora fizetést, hogy abból tőkeképzésre is jusson; pusztán a megélhetést biztosítja. Miután pedig a munkaképtelenné vált vagyontalan értelmiség eltartásáról az államoknak valami kép játszva ki tudta számolni a feladatot, de mindegyik más-más módszer szarint. Melyik az az igazi? Azt Sinki 8 3in tudta anginmdani. o o Sötét kétségbeeséssel ós nyitott problémával kocsiztak hazafelé. Az idő éjifélfelé járt s a házmester a szokottnál gyorsabban nyitott kaput. — Maguk még fentvannak ? — Igen, a leányom most készült el a föladattal. — Föladattal? Micsoda föladattal? — Valami összetört tizedesokkel. Az apa fejében egy mentőgondolat villant meg : — Házmester, küldje föl a leányát hozzánk egy percre. — Szivesen nagyságos ur. S a kis satnya házmester-kisasszony öt perc alatt ugy rendbe hozta a tizedes törteket s azoknak rövidített szorzását, mint a pinty. Másnap szép uj ruhát kapott ajándékba. Azt hiszem, hogy ez az egyetlen eset, mikor a felsőbb matematika pozitív haszonnal járt a nőnevelés terén. Nagyon veszedelmes volna azouban, ha ebből az egy esetből a fan ügyi kormányzat merész konzekvenciákat vonna le. Ezért magáért aligha érdemes a tantervet újra kibővíteni. Ez a nézet családapai körökben. Luczián. gondoskodnia kell, elfogadták azt az elméletet, hogy a tisztviselő fizetése életjáradék természetével bir, amelynek biztosítania kell a holtig való megélhetést, az özvegyek és árvák eltartását. Igy született meg a nyugdíjrendszer, amelynek áldásos hatása akkora, hogy ma már minden téren igyekeznek életbelóptetni. A szabad kereseti pályán levő értelmiség, a magán tisztviselők, kereskedelmi ós ipari alkalmazottak mind arra törekszenek, hogy a munkaképtelenség idejére biztosítsák maguknak a megélhetést; legújabban pedig a »Gazdasági munkás és cselédsegélypénztár* intézménye a mezei munkások részére is igyekszik segélyezés alakjában, ennek a rendszernek előnyeit biztosítani. A nyugdíj és az önsegély céljából való szövetkezés, a cooperativ takarékosság hatalmas orvosszerei a szociális bajoknak, mert a munka díját felosztják a munkaképesség s a munkára való képtelenség idejére. A munkások kezében kevesebb tőke gyűlik majd össze, de megélhetésük biztosítva lesz s a vagyonmegosztás arányosabbá válik. A nyugdíj kérdése legfontosabb a köztisztviselőre nézve, mert munkaképessége a legrövidebb ideig tart s mert teljesen a közre van utalva. Ezért a köztisztviselők nyugdíjait ma már az egész vonalon biztosították is. Nálunk ma már az állami, vármegyei, községi tisztviselők munkaképtelenségüknek idejére el vannak látva, még csak néhány rendezett tanácsú város nem volt képes megteremteni a nyugdíjalapot. Ezek közé tartozik Zalaegerszeg is. Nem a jóakaraton mult, hanem az anyagi eszközök hiányán. Sokáig azonban ennek a kérdésnek'a megoldása el nem odázható. Nekünk városi polgároknak, akik folytonos munka után élünk, nem lehet más elvi álláspontunk, mint hogy az érdemes ós hasznos munkát meg kell fizetni; a buzgó és jóravaló törekvést, ambíciót nem plátói elismeréssel, hanem az existencia biztosításával kell támogatni. A •tisztviselő nyugdíja épugy hozzátartozik létének biztosításához, mint a fizetés. Aki megfizetetlen munkát követel, az rabszolgatartó; aki ingyen dolgozik, az nem önzetlen ember, hanem felfuvalkodott kérkedő, aki lenézi a munkásnak érdemét és törekvését. A jó gazda rosszul fizetett munkást nem tart, mert abban meg nem bizik, arra vagyonát, érdekeit nem bizza; a jól fizetett munkás megelégedett, hű és törekvő. A város hivatalnokainak becsületes, szorgalmas munkásságához, hűségéhez nagy érdekek fűződnek. A városok haladása pár év óta nagy arányokat öltött. Nemcsak az elintézendő hivatalos munka szaporodott, hanem a kvalitás iránt is nagyobbak lettek az igények. Aki egy várost jól akar adminisztrálni, az adminisztráció sokféle ágazatában kifogástalanul, pontosan akar dolgozni, annak többet kell tudnia, mint amennyit a törvény a hivatalnoki kvalifikációra nézve előir. Egy város közigazgatási dolgai ugyanis sokkal elágazottabak, tartalmasabbak és komplikáltabbak, mint egy-egy közigazgatási járáséi; mert a városban többféle foglalkozású, szokású és intelligenciájú nép sereglik össze, a kulturális igények nagyobbak, a közkónyelem és közjólét nagyobb követelésekkel lép fel a hatóságokkal szemben, melyek tevékenysége erős közkritika tárgyát képezi. Egy túlnyomó számban intelligens és az üzérkedés, vállalkozás, ipar minden ágával foglalkozó elemekből álló képviselőtestület szoros ellenőrzése alatt a városi hivatalnok mit sem ér el azzal, ha csak chablonok szerint végzi dolgát; tanulnia és terveznie kell, előrelátó értelemmel és nagy felelősség tudatában kell dolgoznia. A hivatalnok kötelességérzetének nemcsak a napi munka végzésére, hanem folytonos önmivelésre, ismeretszerzésre is ki kell terjednie. Tekintélyt, közelismeróst és beosülést csak igy szerezhet a város hivatalnoka, vezető szerepre csak így aspirálhat. Nekünk vannak tapasztalataink és tanulságaink a múltból, de szerencse, hogy a jelenből is. Módunk vau összehasonlításokat tenni. Semmi szükségét sem érzem, hogy a mult és jelen kiilömbségeit rajzolgassam; aki látni akar, az láthat, aki barátja az igazságnak, embere a közérdeknek, a tisztességnek és lelkes polgára ennek a városnak, szerető gonddal és figyelemmel kiséri a város fejlődósét, épülését, népesedését ós kulturája emelkedését — az itólje meg az eredményt. i