Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-05-10 / 19. szám

1903. május 10. » Zalamegye, Zalavármegyei Hirlap* 3 De ítéletében kutassa és méltassa a siker tényezőit is; majd meg fogja találni ezek közt első sorban azt a hivatalnoki kart, mely ambícióval végzi nehéz feladatát. A városi hivatalnokok javadalmazása soha sem állapíttatott meg tervszerűen, hanem esetről-esetre egy-egy hivatalnok fizetésemelésben részesült. Manap az ország minden rendű tisztviselője anyagi helyzetének javítását sürgeti; mert az élet feltételei gyökeresen megváltoztak s a változott viszonyok súlya egyformán nehezedik mindenkire. A városi tisztviselők fizetésének rendezése sem várathat sokáig magára, különösen nálunk. Igaz, hogy ma nem vagyunk abban a helyzetben, hogy nagy áldozatokat hozhassunk, de a közel jövőben meg kell keresnünk a módokat és eszközöket. A fizetés rendezésnél is fontosabb a nyugdíj ügye. A város nem alkothatja meg egy csapásra a nyugdíjalapot, mert a szükséges tőkét előteremteni nem tudja. Ez azonban nem ok arra, hogy a jövőről ne gondoskodjunk. Kis összegekből gyűl össze a nagy tőke s ha minden évben felvenne a város költségvetésébe bizonyos, bármily csekély összeget a nyugdíjalap létesítésére, évek múlva, észrevétlenül rendelkeznék akkora tőke felett, hogy komolyan gondolkodhatnék a nyugdíj rendszeresítése felől. Mert azok a tervezetek, amelyek a közel múltban is készültek, pusztán elméleti értékkel birnak. Ki vannak dolgozva szépen, csak egy dolog hiányzik: a pénz. Tisztában kell lennünk avval, hogy a kérdést meg kell oldanunk, de ma lehetetlenséggel állunk szemben. Biztosítsuk tehát azt, hogy a jövőben könnyebben megoldhassuk. Göcsejről. A mi Göcsejünk egyike a Dunántul legnéptelenebb vidékeinek. A ritka népesség jólétet sehol sem jelent s azt megteremteni sem tudja. A néptelen vidékek lakossága mindenütt szegény, vagy helyesebben a szegény vidék rendesen néptelen. Ahol a jólét természetes feltételei hiányoznak, ott a népesség szaporodása mindig lassú, sőt sok helyen semmi. A természetes szaporodás sem oly arányú, mint ott, ahol a létfentartás eszközei bőven megvannak; betelepülés egyáltaljában nincs, sőt a kivándorlás, jobban mondva elköltözés, azonban gyakori. Az a kis sziget, amelyet a Kerka, Zala és Váliczka kerít be, amelyet mi zalaiak Göcsejnek hivunk, némely tekintetben azonban más elbírálás alá esik. Néptelen vidék, lakósai szegények, a szaporodás lassú, a kiköltözés is mindennapi jelenség, csakhogy ezeknek az okát nem szabad kizárólag a vidék szegénységében keresnünk, mint fent a tótok között, vagy az elemi csapások által meglátogatott vidékek lakosai között. A Göcsej olyan értelemben, mint Sáros, Liptó, Árva, Mármaros, Turóc stb. vármegyék terméketlen részei, nem szegény vidék. A tót ahol nyomorog, azért szegény, mert nem képes a megélhetést a természet mostoha viszonyai miatt biztosítani. Földje alig van s ami van, nem terem mást, .mint krumplit, meg zabot; a munkabér alacsony; az értékes munkára használható évszak rövid. A munkaerő otthen alig használható fel produktív módon. Sok a heverő munkás, aki azórt tétlen, mert niucs munkája, nem képes érvényesülni még olt sem, ahol a rendelkezésre álló korlátolt területen intensiv gazdálkodás folyik; még akkor sem, amikor az őserdők kihasználása s a századok óta űzött háziipar sok munkásnak képes kenyeret adni. Ilyen viszonyok mellett nem csoda, ha a terméketlen vidékek néptelenek, a lakosok szegények maradnak. Az utolsó évtizedek alatt elnéptelenedett, elszegényedett az országnak több szőlőtermelő •vidéke, mert a phylloxera pusztítása után, mikor •még a rekonstrukció és a védekezés módjai ismeretlenek voltak, nem tudott a nép a más művelési ág alá alkalmatlan területen, a szőlőtermelő vidék nagy munkásszükséglete folytán felszaporodó tulnépesség miatt, biztos megélhetést szerezni. Nem volt elég munka, tehát nem volt elég kenyér. Egyik helyen a termelés természetes feltóteleinek, másik helyen a munkának hiánya okozta 1 a szegénységet, a nóptelensógot. Vajon melyik hiányzik Göcsejben? Havalaki a Göcsejnek természeti tulajdonságait, talaj- és éghajlati viszonyait ismeri s az ország más szegény vidékeivel összehasonlítja, kénytelen lesz beismerni, hogy a Göcsej nem olyan terméketlen, mostoha vidék, mint hirdetik; Göcsejben csak a nép szegény Miután pedig sem a termelés feltótelei, sem a munkára való alkalom nem hiányoznak, a szegénységnek oka más tényezőkben keresendő, mint az abszolúte nyomorult vidékeken. Ott, ahol a talaj kellő megművelés mellett mindent megterem; ahol az okszerű gazdaság semmiféle természetes előfeltétele nem hiányzik; ahol a mezőgazdaságnak, az állattenyésztésnek, a háziiparnak minden természetes eszköze megvan, ott a vidék szegénységéről nem lehet szó. Ott csak az emberek szegények s ennek a szegénységnek az oka elsősorban néma vidék mostohasága az oka, hanem azok az intézmények, amelyek a természeti erők kihasználását lehetetlenné teszik, vagy azok a körülmények, amelyek az okszerű gazdálkodás fejlesztését akadályozzák. Sokáig lehetne afelett értekezni, hogy melyek azok a közelebbi és távolabbi okok, amelyek egy vidéket elnyomorítanak; amelyek nemcsak egyes vidékek gazdasági fejlődésének, hanem a gazdasági haladásnak általjában akadályai; de ezúttal csak egyetlen egy okról akarunk beszélni; arról, amely magukban a göcseji emberekben gyökerezik; de nem csak az ő hibájuk, hanem mindnyájunk bűne. Ugy is hivják, hogy magyar betegség. Az utolsó idők nem surranhattak el nyomtalanul senki felett. Átalakultak az élet összes feltételei; uj alapokra helyezkedett a gazdálkodás. Az átalakulás nyomai meglátszanak a Göcsejen is, amelyre ötven év előtt elhunyt hű fia aligha ismerne rá többé. Csakhogy a haladás, a fejlődés nem egyetemes. A nép zöme ma is ott van, ahol ezelőtt ötven évvel volt. Életmódja, gazdálkodása s gazdasági nézetei olyanok, mint a szikla, amelyet hiába mos évszázadokig a tenger habja, egyforma marad és változatlan. Az a rész azután, amely haladt a korral, szintén lassan baladhat, mert nincs rendelkezésre elég értelmes munkás, niucs elegendő munkás kéz, mert a nép, mostani gazdálkodása mellett, a munkaszükséglet arányában nem szaporodhatik. És az a legnagyobb paradoxon, hogy mindezek dacára a Göcsejben gyakori a keresethiány. De ez az ellentmondás is megmagyarárható. A göcseji emberek nagy része nem akar mást dolgozni, mint amit megszokott; ez a munka pedig szűk területre és korlátolt időszakra szorítkozik. Ha azután bekövetkezik a mezei munka szünetelésének ideje, akkor beáll a keresethiány. Nem furcsa jelenség-e az, hogy olyan vidéken, ahol az arató munkásokat százával kell az őrségi vend vidékről hozatni; ahol az erdőt stey.írországi gránerok irtják, ott sokszor panaszkodnak keresethiányról. Bizony manapság már pusztán gombaszedésből és néhány hold kizsarolt, okszerűen nem művelt földből nem lehet megélni s a munkára való alkalmat fel kell keresni. Azt mondta minap Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter, hogy többet kell a magyar embernek dolgoznia. Ez az orvossága a gazdasági bajok egy részének. De nemcsak többet, hanem okosabban is kell dolgozni. Ki hell használni minden természeti adományt, minden időt, minden alkalmat; értékesíteni kell mindent, a gombától, a fenyőtoboztól, a házi hulladéktól kezdve a búzáig s nem szabad ragaszkodni a százados hagyományokhoz, a megszokáshoz. A kormány minden lehetőt megtesz a nép gazdálkodásának megváltoztatására s a munkás kezek foglalkoztatására. Tanít, segélyez, a munkások elhelyezését közvetíti s ha keresethiány mutatkozik, középítkezéseket teljesít. Csakhogy sokszor a legjobb akaratú akció sem segít. Hogy példát hozzak fel, az ország eg,es vidékein a heverő munkáskezek foglalkoztatása végett az állam utakat építtetett. És ezekkel az Ínséges utakkal igen jól jártak — az élelmes vállalkozók. A nép messziről nézte az idegenből hozott földmunkások, a nagyfuvarosok jó módját, mert nem mert a legkisebb vállalatba belebocsátkozni és ugy kellett a vidék lakósságát munkára csalogatni. Jó lesz ezt megszivlelni akkor, amikor nálunk is utat építenek azért, hogy a keresethiáuyt • enyhítsék. A kereskedelmi miniszter a Bazita, Gellénháza, Lickó közt elvonuló ut kiépítésére 20.000 K segélyt engedélyezett, amely összeg csak egy része az építési költségeknek. A segély jogcíme a keresethiány, amely címen a nép sorsát szivén viselő férfiak kieszközölték az állami támogatást. Ha tehát keresethiány van, az építési költségekből munkabérre eső összegnek a keresethiánynyal küzdők kezéhez kell jutnia. Erre ügyeljenek azok, akik munka nélkül panaszkodnak; erre vigyázzanak azok, akik a nép érdekei felett őrködnek. Hivatalos-rovat. i. A m. kir. pénzügyminiszter ur 1787/P. M. számú körrendeletével a közadók módjára behajtandó kincstári követeléseknek végrehajtás utján leendő behajtását egész általánosságban beszüntetvén, értesítem az adózó polgárokat, miszerint a fenti követeléseknek kényszer utján leendő behajtása fölfüggesztetett. Önkéntes adófizetések azonban elfogadtatnak, tehát az adószedések betartatnak. Tekintettel arra, hogy a fenti rendelkezés a megyei pótadók, útadó és községi pótadó behajtására nem vonatkozik, ezeknek behajtásában változás nem történik. Azon adóhátralékosok, kiknek állami tartozásuk nagyobb összegre rug, saját érdekükben figyelmeztetnek, hogy ezen ideiglenes törvényen kivüli állapot alatt hátralékaikat saját érdekükben felszaporodni ne engedjék, miért is az önkéntes fizetést ezután is eszközölhetik. II. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa felhívja az összes szőlőbirtokosokat, hogy a szőlőpenész (Peronospora viticola) ellen való védekezés szempontjából a jogerős szabályrendelet 3-ik §-a értelmében a permetezést évenkint legalább háromszor teljesítsék, és pedig: 1. Május 30-ig. 2. A szőlő elvirágzása után, julius 25-ig. 3. Augusztus havában annálinkább, mert a mulasztók a v. szabályrendelet 4-ik §-a értelmében 40 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, behajhat~ lanság esetén 3 órától 2 napig terjedhető elzárással büntettetnek. III. Zalaegerszeg r. t. város tanácsa felhivja a szőlő, kert és gyümölcsös birtokosokat, ugy azokat, akiknek birtokán tölgyfák vannak, hogy a város területén érvényben levő, a cserebogarak köteles irtásról szóló szabályrendelet értelmében a f. évben nagy mennyiségben mutatkozó ős az idei gyümölcstermést veszélyeztető cserebogarakat a legnagyobb erólylyel és pontossággal irtsák és pusztítsák annálinkább, mert az ezt tenni elmulasztók a fenthivatkozott szabályrendelet és az 1894. évi XII. t.-c. órtelmében 40 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel fognak büntettetni. Zalaegerszegen, 1903. május 3-án. Várhidy Lajos polgármester. H irek. Változás a bérmálás sorrendjében. A kapornaki esperesi kerület bérmálási sorrendjében az a változás történt, hogy május 25-én nem Szepetken, hanem Nemesapátiban lesz bérmálás. Eljegyzések. Langer István tapolczai tb. szolgabíró eljegyezte Tapolczán Takách Mariskát Takácb Jenő tapolcai kir. közjegyző kedves leányát. — Fenyvesi Simon zalaegerszegi kereskedő eljegyezte Steiner Margit kisasszonyt, Steiner Ferenc leányát Tapolczáról. — Korányi Pál m. kir. államvasuti hivatalnok, zalaegerszegi árupénztáros jegyet váltott Lővy Mariska kisasszonnyal, Lővy Jakab sümegi földbirtokos kedves leányával. Megbízás. Az 1896. évi V. t.-c. alapján nyújtott kölcsönök, illetve az ezekkel felújított szőlők felügyelete és ellenőrzése körüli teendők ellátásával a csáktornyai közigazgatási járásra szőlőbiztosul Danitz Sándor stridói áll. iskolai tanító bízatott meg.