Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-19 / 16. szám

166 » Zalamegye, Zala vármegyei Hirlap* 1903. április 12. telesség, hogy segítségére siessünk azoknak, akik nem tudnak magukon segíteni. Nap­jainkban azonban kevesen törődnek az el­hagyottakkal. Ha egy két emberbarát lelkes szavai néhány pillanatra felébresztik is a rokonszenvet azok iránt, a kiket a sors megfosztott attól, hogy a szülői szere­tet melegénél nevelkedhessenek fel, csak kevesen akadnak, akik anyagi áldozatokkal is készek a szerencsétlenek nyomorát eny­híteni. A legtöbben megelégesznek avval, hogy szánalmat éreznek; legfeljebb a sze­gények adnak alamizsna garasokat a még szegényebbeknek. Mert csodálatos, hogy a szegény több érzékkel bir a nyomor és szenvedés iránt, mint akit jóléttel áldott meg a gondviselés. Az árvákkal szemben a társadalom va­gyonosabb tagjai nagyon begombolkozottak; pedig a szűkmarkúság első sorban a vagyonos osztály érdekeit veszélyezteti. A statisztika azt igazolja, hogy a társadalom legalsóbb rétegét képező tolvajok azok sorából kerül­nek ki, akik magukra hagyatva nevelked­tek fel. Egy tudós kimutatta, hogy amily arány­ban emelkednek valamely országban a nép­nevelésre fordított költségek, ugyanoly arányban csökkennek a börtönügyi kiadások. A morális veszteség mellett, amelyet az árvák nevelésének elhanyagolása okoz, tekintélyes az anyagi kár is. Sok munka­erő, amelyet fejletlen korban elpazaroltat­nak a korán nehéz munkára fogott árvával, ha természetes fejlődés utján érvényesül­hetne, nagy mértékben hozzájárulhatna a nemzeti vagyon gyarapításához. Az árvaügy fontos társadalmi és köz­gazdasági feladat, melynek rendezése min­den polgárnak személyes érdeke, már csupán a társadalom biztonságának szempontjából is, nem is szólva arról a lelki megnyug­vásról, melyet a szegény szülőknek az a S lestem, vártam, mit fog erre a nagybácsi mondani. — Mit? Egy fiúnak babát vegyek? Azt a jégenkopogóját! — dörgött a nagybácsi stentori hangya. — Hát becstelenné akarsz lenni? S még hozzá egy ilyen torzonborz figuráért! No hiszen fickó, finom gusztusod van, mondhatom ! Ha továbbra is megmarad ez a jó izlósed, lesz majd mit eltűrnöd a bajtársaidtól, te anyám­asszony katonája, te! Ha kardot, puskát kórtól volna, azt megvenném neked gyerek, ha mind­járt az utolsó talléromba is kerülne. De egy babát, ezer millió láncos bomba! Soha, soha mig élek! és ha egy ilyen összedrótozott figurá­val látlak játszani, tudd meg nővéremnek igen tisztelt fia, hogy nem ismerlek el többé unoka­öcsémnek! Ezek a szavak annyira megsebezték a szive­met, hogy tisztán csak a büszkeség tartott vissza a sirástól. A nagybácsi, miután csillapodott a haragja, megint a Bourbonokról kezdett beszélni, mig ón az erkölcsi feddés hatása alatt mély, kimond­hatatlan nagy szégyent éreztem. Végre meg­nyugodtam a változhatatlanban ós büszkeségtől dagadt a kebelem, hogy hát még sem lettem becstelenné. Azután már nem is gondoltam többé a pirosarcu, ijedtszemü babára. tudat kölcsönöz, hogy gyermekeit nem kell az éhenhalástól és elzülléstől felteni. A gyermekmenhelyek szervezése nemcsak hogy nem menti fel a társadalmat az árvák és elhagyottak iránti kötelességeinek telje­sítésétől, sőt a társadalmi tevékenységet fokozza, rendszeressé teszi s a társadalmi erőket céltudatosan felhasználja. Olyan intézmény lesz az, amelylyel Magyarország megelőzte a művelt nyugatot, amelyre büszkék lehetünk s amely méltó az áldozatra. Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság április havi ülését dr. Jankovich László gróf főispán elnök­lésével f. hó 16-án tartotta. Az alispáni havi jelentés felolvasása és tudo­másul vétele után felszólalt Hertelendy Ferenc országgyűlési képviselő, bizottsági tag egy gyer­mek szanatóriumnak államköltségen a Balaton­nak zalai partvidékén való felállítása érdekében B hogy ez a nemes cél biztosabban elérhető legyen, az erre szükséges ingyenteleknek ado­mányozására áldozatkész főuraink, Eszterházy Mihály herceg és Festetics Tassiló gróf parti birtokosok a vármegye főispánja utján felkéren­dők volnának. Az indítvány közhelyesléssel talál­kozott s elnöklő főispán ez érdemben a közben­járást szives készséggel megigérte, amit köszö­nettel vett tudomásul a bizottság. Ugyancsak Hertelendy Ferenc bizottsági tag indítványozta, kerestessék meg a kereskedelem­ügyi miniszter feliratilag az érdemben, hogy a legközelebb megnyitandó Keszthely-tapolczai h. é. vasúton az eddig tervbe vett naponkénti két vonalpár közlekedése helyett három vonalpár közlekedését rendelje el; egyúttal előterjesztette a harmadik vonalpár indulási ós érkezési idejét. A közigazgatási bizottság a javaslat elfogadásával a kex-eskedelemügyi miniszterhez ez érdemben felirat intézését elhatározta. Ziegler Kálmán bizottsági tag előadván a nagy veszedelmet, mely Csáktornyát a húsvéti ünne­pek alkalmával a Ternova folyó áradásával fenyegette, ezen folyónak mielőbbi szabályozása tárgyában kér sürgős intézkedést. A bizottság a szabályozás érdemében az iratoknak a kultúr­mérnöki hivatalhoz való beterjesztését elrendelte. A főorvosi havi jelentós felolvastatván, a bizottság azt tudomásul vette. A Keszthely-balatonszentgyörgyi h. ó. vasút újból épülő 4 keszthelyi állomásánál a tüztáv­S neked, kedves nagybácsi, aki egész életed­ben ugy káromkodtál, mint egy kocsis, aki annyit pipáztál, füstöltél, mint egy gyárkémény és aki ugy ittál, mint egy szomjas kefekötő, neked köszönöm, hogy zsenge gyermekkoromban belém oltottad az önbecsülés fogalmát. Büszke ós lusta voltál, kedves Viktor bácsi, de azért nemes sziv dobogott a feszes aranyzsinóros katona­kabát alatt. Ha jól emlékszem, gomlyukadban mindig rózsát viseltél. S ez a virág, ez a rózsa­szál, amely minden szellőnek kitárta kelyhét, ez jelképezi a te örömsugaras ifjúságodat. Te taní­tottál meg arra, hogy mi a becsülés, mi a le­mondás ós sohasem fogom elfelejteni ezt a leckét. Most már itt pihensz a Mont-Parnasse békés birodalmában. A fehér kőlapon, mely sirodat fedi, ez a fólirás olvasható: Itt nyugszik ARISTIDE VIKTOR MALDENT lovassági kapitány, a becsületrend lovagja. Te egészen más föliratot száutál a sirodra, de utolsó akaratod nem teljesült. Irataid között egy szelet papirost találtak, melyre ez a rövid, büszke sirfölirat volt irva: Itt nyugszik egy LOIRE­MENTI BRIGANTI. A temető fái susogva hajtják össze lombjukat, mintha téged és porladozó bajtársaidat siratnák. A tavaszi nap fényében megcsillanó levelek meg ugy tűnnek föl, mintha csillogó könyek lennének. lat leszállítását kérelmezvén, e célból Bogyay Máté bizottsági tag elnöklete mellett az előzetes helyszíni szemlét a bizottság elrendelte. Tudomásul vette a bizottság a pécsi posta­é8 távírda igazgatóság értesítését, hogy Balaton­Magyaród községben postai ügynökség lépett életbe. Weisz Adolfné alsólendvai lakós az Ukk­csáktornyai h. é. vasút tüztávlatán belül épí­tési engedélyt kérvén, a helyszíni szemlét Deák Mihály bizottsági elnök elnöklése mellett a bizottság elrendelte. A pacsai távírda hivatal felállítását a bizott­ság a pécsi posta- ós távírda igazgatóságnál megsürgeti. Kir. tanfelügyelő havi jelentőse szerint ezen időben meglátogatta a bessenyői, botfai községi, a boczfoldi és sárhidai r. kath. iskolákat. Meg­látogatta a nagykanizsai áll. polgári fiu- ós leányiskolákat, valamint a tapolczai áll. polgári fiúiskolát; mindenütt az iskolai élet és rendtartás összes viszonyait felölelő értekezletet tartott a tantestületekkel. — Meglátogatta a zalalövői állami és salomvári r. kath. iskolát; Zalalövőn egy ottan felállítandó kisdedovoda és iíjusági egyesület érdemében tartott érdekeltekkel tár­gyalást. - Meglátogatta a gyenesdiási községi és vonyarczi r. kath. iskolát. Utóbbi iskola tanitójának az iskolaszék, elöljáróság és növen­dékek jelenlétében átadta a magyar földhitel­intézet 200 koronás faiskolai jutalmát és a föld­mivelésügyi miniszter díszokmányát. — Meg­látogatta a muravidi, szentmáriai, monostor­apátii, hegyesdi, kapolcsi r. kath. és ág. ev. isko­lákat. — Jelen volt a zalaegerszegi tanítói járás­körnek Boldogfán az uj szervezet keretében tar­tott első gyűlésén. — Csáktornyán tárgyalt a kristóffalvai, nyirvölgyi, szentilonai és szászkői államosítások ügyében. Kir. segédtanfelügyelő meglátogatta ezen időszakban a szegvári, galsai, hosztóti, rigáesi, sárosdi, lentii, lentikápolnai, lentiszombathelyi, máhomfai, bördőczei és kerka­teskándi r. kath. és ág. ev. iskolákat. A gyenesdiási községi elemi iskola II. tanítói állásának szervezése tárgyában az iskola fentartó község haladéktalan intézkedésre felhivatott. Oporovecz, Páka, Petöhenye, Ságod községek államsegély kórvényót, Draskovecz, Barabás köz­ségek korpótlék kérvényét a bizottság a minisz­terhez pártolólag terjeszti fel. A türjei r. k. iskolának óvi 400 K, a teke­nyei r. k. iskolának évi 400 K, a zalatárnoki községi iskolának óvi 270 K államsegélyt, a felsÖszemenyei, bellatinczi, kebelei, pákai, lete­nyei r. k. és zalaszentbalázsi községi iskolának 100—100 K korpótléksegélyt utalványozott ki a miniszter, miről érdekelt községeket a bizott­ság értesíti. Kákosi Ödön tótszentmártoni, Németh József baki tanító panasza fi/ietési hátraléka ügyében Gondolataimba mélyedve, lassan megyek uta­mon. Egy mézeskalácsos előtt visz el az utam, ahol egy rongyos ruhába öltözött szegény fiúcska álldogál. Sóvárogva tekint az édes mézes figu­rákra. Különösen az egyiket, azt a nagy lovas­katonát nézi, amely mintha Viktor bácsira hason­lítana. Megveszem a mézeskalácsot, odanyújtom neki. A kis fiu félénken húzódik tőlem és nem meri elfogadni a mézeskalácsos katonát. Nem mer hinni benne, hogy neki' is része legyen a boldogságban. Fekete, nagy szemeivel reám tekint, mintha mondani akarná: — Be kegyetlen vagy, hogy rajtam akarsz mulatni. — Vedd hát el, te kis tökfilkó te, — szólok hozzá jóakarólag. — Nesze, itt van! Hisz te boldogabb vagy, mint a milyen ón voltam a te korodban, mert kielégítheted vágyadat, anélkül, hogy becstelenné lennél általa. S te Viktor bácsi, akinek jóságos arca, e mózeskalácsból készült katona láttára, megjele­nik előttem, szállj le te dicsteljes árnyék és légy a segítségemre, hogy elfeledjem az uj babámat! Ah, mert mindörökre gyermekek maradunk és minduntalan ez ujabb játékszer után vágyako­zunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom