Zalamegye, 1903 (22.évfolyam, 1-26. szám)

1903-04-19 / 16. szám

XXII. évfolyam. Előfizetési dij : Egész évre . 10 K — f. Fél évre . . 5 K — f. Negyed évre . 2 K 50 f. Egyes szám ára 20 fillér Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 18 fillér, többszöri hirdetésnél 14 fillér. Zalaegerszeg, 1903. április 19. 16. szám. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez (Wlassics-utca 25. sz.), az anyagi részét illető közlemények pedig a kiadóhivatalhoz (Ujváros-utca 25. sz.) küldendők. Kéziratokat nem küldünk vissza. Z AL A V YEI HÍRLAP politikai, társadalmi, közművelődési és gazdászati hetilap. Megjelenik minden vasárnap reggel. Gyermekmenhelyek. Az árvaügy uj alapokra fog helyezkedni már a legközelebbi jövőben az állami gyermekmenhelyek felállításával. Hogy mily nagyszabású lesz az az állami tevékenység, amelyet a kormány az árvák érdekében ki akar fejteni, bizonyítja a menhelyek szervezése, azok száma. Nem egy vagy két állami árvaházról van szó, hanem egy olyan szervezetről, amelynek áldásai ki fognak terjedni az egész országra, minden közsegélyre szorult gyermekre. Önként érthető törekvés, hogy a menhelyeket az ország legegészségesebb vidékein igyekszik a kormány felállítani s a gyermekvédelmi intézmények súlypontját nemcsak azért nem fogja a fővárosban elhelyezni, mert a mértéken tul való centralizáció immár a tultengésig fejlődött, hanem mert közegészségügyi tekintetek is előnyt adnak a vidéknek a főváros felett. Szanatóriumok és gyermekmenhelyek számára nem alkalmas a nagy városok füsttel és porral fertőzött levegője. Eleve bizonyos volt, hogy a menhelyek felállítása alkalmával a Balaton part nem maradhat figyelmen kivül. Egyike az ország azon áldott vidékeinek, ahol minden előfeltétel megvan arra, hvgy az egészségügyi követelményeknek érvény szereztessék. A kormány, amint illetékes helyről tudjuk, a Balaton partján több menhelyet készül felállítani. Somogyvármegyében már a kérdés tisztázva is van; a menhely ott feltétlenül létesülni fog, mert a szükséges társadalmi támogatás biztosíttatott. A gyermekvédelem ügye társadalmi érdek is s a kormány ennek szervezésénél kénytelen igénybe venni a társadalom támogatását, nemcsak azért, mert az összes kiadások s különösen a berendezkedés költségeit fedezni nem volna képes, hanem azért is, mert a gyermekvédelmet társadalmi beavatkozás és jótékonyság nélkül hatályosan szervezni egyáltaljában nem lehetséges. Ahol a társadalom oszlopai, a jótékonyság gyakorlására képesek és hivatottak, együtt éreznek a nagy társadalommal s megértik az állam sociális feladatait, méltányolják a kormány humanisztikus törekvéseit, siettek is minden lehetőt elkövetni, minden támogatást felajánlani, hogy Magyarország legmodernebb intézményének, a gyermekvédelemnek szervezését minél hatályosabban előmozdítsák, kifejlődését lehetővé tegyék. Hertelendy Ferenc tapolczai országgyűlési képviselő, közigazgatási bizottsági tag, aki ugy gazdasági, mint kulturális életünk minden jelentősebb mozgalmából kiveszi a maga részét, figyelmeztette a közigazgatási bizottságot, hogy a kormány a Balaton zalai partján szívesen állítana fel egy, esetleg két gyermekmenhelyet, ha a szükséges terület rendelkezésére bocsáttatnék. A közigazgatási bizottság intézkedett is, hogy a telek adományozását kieszközölje. Kétségtelen, hogy a bizottság célt fog érni, mert a parti birtokosok, különösen a nagy latifundiumok tulajdonosai, nem fognak késni a terület átengedésével. Majdnem biztosra vehető, hogy Keszthelyen, vagy Keszthelyhez közel mihamarabb fel fog épülni egy gyermekmenhely s valószínű, hogy a Balaton partján ezen kivül még egy menhely fog létesülni. A vármegye tehát megtette a kötelességét s bizonyosan megteszik a jótékony főurak is. Ezeket nem érheti vád. De a nagy társadalom, amelynek legtöbb tagja telve van panaszszal a mai rend ellen, panaszai mellett is nagyon érzéktelen a szociális célok iránt. Az emberi társas együttlétből folyó kőT ARCA. Vladus! Csillagos szép éjszaka volt . . . fénges napnak [néztem, Akkor adtad a szivedet, szerelmedet nékem. Olyan gazdag voltam vele, olyan boldog voltam; Az álmodozó virágoknak, a suttogó szellő is csak [ezt hirdette rólam. Elmúlt az is . . . Fényes nappal kelt a borús éjre, Eliramlott, semmivé lett szerelmed is véle. Olyan, olyan szegény lettem, mindenem a bánat; Siratgatom, temetgetem, de csak el nem feledhetem [azt az éjszakámat. Békásy István. A baba. Irta: Anatol Francé. Tavaszodik. A fecskék, a természet újjá ébredésének e kedves hírnökei, ujból megjelennek és csicseregve ott röpdösnek a Malaquais sétánya felett. Látásukra, az elmúlt gyermekkor édes emlékei elevenednek meg előttem. Csak most értem igazában a gyermek reménységgel, vágygyal táplált kívánságait, amelyek betöltik az ártatlan kis szivecskét. Magam előtt látom azt a kis babát, amelyet nyolcesztendős koromban oly sóvárogva néztem a Rue de Seine egyik szegényes boltjának kirakatában. Hogy az ott felhalmozott sok játékszer között miért tetszett meg éppen az az ijedtszemü kis baba, még most sem tudom. Különben nagyon büszke voltam arra, hogy fiu vagyok. Megvetettem a kis leányokat és alig vártam azt az időt, — hogy államat szakái díszítse. Kis katonáimmal el-eljátszadoztam és a hintalovamat a cserépben nevelt virágok leveleivel etettem. Ennél derekasabban, férfiasabban csak nem lehet cselekedui, gondoltam magamban. S mégis kedvem kerekedett egy babára. No, de hiszen Herkulesnek is voltak gyöngéi! Játékszereimmel, katonáimmal, dobbal, trombitával mit sem törődtem. A baba után vágyakoztam. Egyedül a baba kellett. De kívánságomat valami megmagyarázhatatlan, legyőzhetetlen szégyenkezés miatt, nem mertem megvallani az édes anyámnak. S igy tovább epesztett a vágy és nem szűntek meg szenvedéseim. Végre elérkezett a nap, amelyet sohasem fogok elfelejteni. Nevelőnőm elkisért Viktor nagybátyámhoz, egy nyugdíjazott kapitányhoz, aki aznap uzsonára hivott meg magához. Nagy csodálattal csüngtem Viktor nagybácsimon, egyrészt azért, mert a Waterlooi csatatéren a francziák részéről ő tette az utolsó puskalövést, másrészt pedig, mert nagyon jól értett a finom pástétom készítéséhez. He Viktor nagybácsi aranyzsinóros kabátja is tiszteletet parancsolt. Igen nagyrabec8Ültem őt azért is, mihelyt betette az ajtón a lábát, az egész ház mintha felfordult volna. Ha társaságban volt, egyes-egyedül az ő hangját lehetett hallani. A nagybácsi teletömött kalácscsal, színtiszta borral itatott ós elpanaszolta azt a sok igazságtalanságot, amely megesett vele. Főképpen a Bourbonokról panaszkodott igen keserűen. Minthogy a heves beszédben nagybácsim elfelejtette megmagyarázni, hogy tulaj donképen kik is voltak azok a Bourbonok, azt hittem, hogy azok nem egyebek, mint lókupecek, akik Waterlooban kereskedtek. Uzsonna után a nagybácsi fölvette az aranyzsinóros kabátját, széles kalapját a szemére vágta és azzal kimentünk az utcára, ahol minden nagyon furcsának tünt fel előttem. Mintha minden megváltozott volna, mintha soha, de sohasem lettem volna abban az utoában. Mikor a Rue de Seineba értünk, megint a baba jutott az eszembe. Szédült a fejem és agyam lüktetett az izgatottságtól. Elhatároztam, hogy kipattantom a titkot, bármi is történjék. Közben éppen oda értünk a kis boltocskához. A baba pirosló arccal, virágos ruhában ott trónolt a kirakatban. — Bácsi, — szóltam félénken nagybátyámhoz vegye meg nekem azt a babát. Mai számunk 12 oldal