Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)

1901-09-29 / 39. szám

XX. évfolyam Zala-Egerszeg, 1901. szepten>ber 29. t 39. szám, Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. Félévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy szára ára 20 fill. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 till. többször i hirdetésnél 14 fill. Nyilt-tér petit sora 24 fii. „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi Icamara", a megyei községi- és körjegyzők, a ^Ka^sm és novai járási községi és körjegyzők egyletéinek, Valamint a .^égrádi takarékpénztár ós önsegélyző szövetkezet '-nek hivatalos közlönye. Is/C e g j e 1 e i 3s: m ind, e n a a á. -r> -n # meggyőződés. Az emberi ész fürkészi és keresi az okozatokat. Ha megtalálja, úgy ezekből vonja le következtetéseit; ezeknek az alapján irányítja működését. Nenr elégszik meg azzal, hogy látja, hallja és tapasztalja, mi van igy és nem másképpen és nem lehetne-e más valahogyan jobban is, előnyössebben is ugyanazt az eredményt elérni. Amig varr élet, nem nyugszik az ész. Az ész tétlensége akkor sem áll be, ha minden más működé szünetel. Miudazt, amit az ész szakadatlan működése összegyűjt, tapasztalatnak nevezzük. A tapasztalaton alapszik a meggyőződés. Ám az életben a meggyőződésnek teljesen hamisítatlan szavát vajmi ritkán halljuk. Az életben az úgynevezett udvariassági hazugságok napirenden vannak. Annyiféle titkos és rejtvényes utjai vannak az életnek, hogy az igazságnak meztelen bemutatása, az igazságnak hangos kikürtölése önmagunknak, másoknak és gyakran a legjobb ügynek is ártalmára lehet. Ne forgassák úgy szemeiket az álszenteskedők! Bátran merjük állítani, hogy nincsen senki, aki Epaminondasnak, akiről az állítják, hogy soha sem mondott valótlant, ma még követője lehetne Példával könnyen bebizonyíthatjuk ezt az állításunkat. Teszem azt tudjuk valakiről, hogy nagy bűnös. Hirtelen meghal. A felesége elmondja, sőt tanuul is hi, mily becsületes, tisztességes, jóravaló volt a térje. Kinek van szive ilyenkor a szegény megcört asszonynak a szemébe vágni, hogy a férje közönséges gonosztevő volt? Kinek mi haszna volna ebből ? Nemcsak hogy véleményében hagyjuk az özvegyet, hanem egyenesen helybenhagyjuk állításait, nem is gondolva arra, hogy minő valótlanságokat mondunk. Talán épen meggyőződésünk ellenére beszélünk ilyenkor. A meggyőződésnek ilyetén elhallgatása még csak megjárja. Azonban a közéletben mily gyakran találkozunk olyan hazugságokkal, amelyek ellen küzdeni elég erősek nem vagyunk és csak a szélmalomharc nevetséges komédiájába esnénk, ha kikelnénk ellenük. Az élet megcsiszol bennünket annyira, hogy sok esetben elhallgatjuk meggyőződésünket. Kell, hogy elhalfgassuk, nehogy hiábavaló vitákat keltsünk, amelyek sokszor ádáz cívakodásokra, elkeseredett harcra vezetnének. A meggyőződés hangjának az elcsitilása tehát gyakran megbocsátható, különösen akkor, amikor olyan érdekekről van szó, amelyeket megsérteni jogunkban nem áll. Megbocsáthatlan ellenben, ha a meggyőződésünkbe mások által veteri hitet nem igazoljuk azzal, hogy meggyőződésünket nyíltan hirdetjük, szigorúan követjük. Ha mások érdeke lesz reánk bizva, meggyőződésünkből semmit sem szabad elsikkasztanunk; mert ezzel olyan bűnt követünk el, amelyet eléggé elítélni nem lehet. Ebből következik, hogy nem szabad oly érdekekképviseletét elvállalnunk, amelyek meggyőződésünkkel ellenkeznek; különösen nem szabad oly különféle érdekeket képviselnünk, amelyek egymásba ütköznek ; mert meggyőződésünk nem lehet többféle. A meggyőződésnek több irányba való kiterjesztése — épen rovására az alapmeggyőzódésnek — erkölcstelenség, amelyet a kétsziniiség eluevez HS" 1 nem eléggé jellemzüuk; mert ennél is rosszabb. Felbuzdult az erkölcs érzete és újabb időben ismét felszínre került az összeférhetlenség kérdése — nemcsak a parlamentben, hauem más helyeken is. A kérdés tárgyalásának a során kisül, minő nehéz megszabni azt a határt, hol kezdődik éo hol szűnik meg a meggyőződésnek igaz nyilvánulása Egyrészt az összeférhetlenség szigorú meghatározása a legkitűnőbb erőket elvonná tevékenységűk leghasz tiosabb mezejéről, másrészt a meggyőződésnek két — vagy többfelé osztásából ellenkező érdekek üt kőzhetnek egymásba. A lelkiismeretesség alapjára kell tehát fektetnünk a kérdés megoldását és innen kiindulva, helyesen és élesen kell megkülönböztetni, hogy miféle állások és foglalkozások férnek meg egy személyben anélkül, hogy a reá bizott ügyek bármelyike kárt szenvedhetne. Mert politikát és erkölcsi hiba egy személyben összepontositani olyan állásokat, amelyek egymással összhangban nincsenek. Azonban ennél nagyobb nemzetgazdasági baj, ha a közgazdasági tevékeny, ségre reá termett tényezőket hivatásuktól elvonjuk, Nincs ugyanis oly sok közgazdasági kitünőségünkl hogy őket a közélet vagy a közgazdaság porond járókiszoritani szabad volna. A D. L E. jubileuma. A Dunántúli Közművelődési Egyesület f. hó 22-én délelőtt tizenegy ólakor Budapesten a Váci-utcai uj városháza tanácstermében tartotta évi közgyűlését Pallavicini Ede őrgróf, titkos-tanácsom, elnöklete alatt. Jubiláris közgyűlése volt ez az egyletnek mely ekkor ülte meg tiz éves fennállás inak évfordulóját; mivel azonban a képviselőválasztások az egész ország érdeklődését lekötik, minden ünnepély nélkül, csöndben, folyt le a közgyűlés. A jubiláris kezgyülés alkalmaból táviratilag üdvözölték az egyesületet a testvéregyesületek közül a F. M. K. E. és a kassai Kazinczy-kör, továbbá Reissig Ede Vas megye, Sárközy Aurél Komárom, gróf Széchenyi Sándor Tolnamegye, lenyvessy Ferenc Ves<prémraegye főispánja, dr. Ováry Ferenc, Hertelendy Ferenc és mások. A közgyűlést Pallavicini Ede őrgróf elnök nyitotta meg. A jegyzőkönyv vezetésére Pírzsolt Kálmánt, hitelesítésére pedig Antal Gábor püspököt és Szabó Károly tanfelügyelőt kéltek fel. Nagy tetszéssel fogadott lelkes bestéiben kifejti az elnök, hogy a-D K. E, amely a magyarság 'erjedését akarja előmozdítani, e nagy cet elérésére — melyben a magyar állam, a uemzet jövője fekszik — zajtalanul, de fájdalom, szerény anyagi eszközökkel, küzd ós éppen ez okból intenzivebb működést ra^g nem tudott, felmutatni, de csöndes munkával akkép szolgálja a 1). K. E. a nemzeti művelődés ügyét, hogy működésével a nemzetiségi érzékenységet, a Dutrín-túion nem keltette fel soha. Hogy azonban nagyobb munkásságot fejthessen ki,szükséges, hogv az ország közvéleményében nagyobb érdeklődés keljen az egylet iránt, hogy ne csak a Dunántul területén terjeszthesse a nem'.eti nyelvet, ha iein idegenbe szakadt véreink között fenntarthassa, a hazafias szellemet. Porzsolt Kálmán főtitkár bemutatta ezután az évi jelentést, amelyet h közgyűlés tudomásul vett. Azután dr. Feke'e Ignác főpénztárnok terjesztette elo az évi számadásokat, melyeknek vezetéseért a közgyűlés köszönetet mond a főpánzrárnoknak. Antal Gábor dunántúli reform itus pospÖK bejelentette, hogy az Adria biztosító társulat 200 koronát küld az egyletnek, dr. bo loi Oszkár A „Zalamegye" tárcája. ^Vdatok Zalaegerszeg történetéhez. Nem kitűzött céllal, csak úgy foglalkoztam városunk múltjával, amennyiben más iránvu történeti nyomozásaim közben ha akadtam Zalaegerszeg történetére vonatkozó adatokra, hát azokat is följegyeztem magamnak. Most már- az adatok jócskán felszaporodtak. Azt gondoltam tehát, hogy közreadom azokat; mert azt hiszem, hogy akik itt születtek vagy élnek, azok érdeklődve fogadják e sorokat ; de érdekesnek találhatják így egy végben mások is a megye székhelyére vonatkozó történeti adatokat. Nem feldolgozottan közlöm azokat, azonban időrendben; a feldolgozást arra hagyjuk, aki majd megfogja irm Zalaegerszeg monográfiáját. * A „Nekeresd" major mellett levő városi erdőben 1885-ben talajegyengetés alkalmával sírokra bukkantak. Meghívták az ásásra akkori hiineves régészünket: Lipp Vilmost, aki az „Archeológiai Értesítő" 1886. évi februári számában beszámolt kutatásáról. Bejárta Lipp a teiillet jó részét s ugy találta, hogy az egész erdőrész apió halraokkal bonttott.s kijelentette, hogy ezen a tájon feküdt Salle, római község és hogy ezen a helyen, amelyen a kilenc sir felbontatott, Salle római község temetője feküdt. Elszámlálta azután, hogy talált a sírokban szén darabokkal vegyitett hamui akást, üres üvegpoharat, üvegurna darabjait, égetett csontmaradványokkal kővésőt serpentinből, ép csuport agyagból tele égetett csontdarabkákkal, orsógombot agyagból, kerekszáju vászon korsót. bronzfibulát, csészéket és egyéb edények maradványait. Mindezek után arra a meggyőződésre jutott, hogy itt hullaégetéssel van dolgunk és hogy a sirok a Ilik és III ik századból való római sirok. Az andráshidai uf mentén levő téglavetők táján is kerültek elő más alkalommal a római korból származó gyöngyök, karperecek, bronzlószerszámok, lándzsák és hamuvázák, amelyek mindazt bizonyítják, hogy Egerszeg város környékén, mondjuk: helyén hajdan római község állott. A honfoglalás idején aztán birtokába vette a magvai ezt a vidéket és Salle községet is, amely népes lehetett, bizonyítja ezt nagvreijedelraü temetője ott Nekeresd mellett. A magyar uralom korábói pedig lásd az alábbiakat. 1266. november 23-án IV. Béla király adomány levelet adott Egerszeg nevü birtokról a veszprémi egyház részére. Neve akkor igy Íratott: Egerzuk. —Más adat: Zalaegerszeg hajdan a Kanizsay családé, azután a veszprémi püspöké; egyik Kanizsay adta cserebe a veszprémi püspöknek Sormásért és Szepetnekért. Hajdan kőfallal volt bekerítve. 1291. aug. 28.: Egerszeg a veszprémi püspök birtoka, ekkor Henrik bán fia Iván (Németujváry Iván) hatalmasul elfoglalta a püspöktói egerszegi birtokát és ezért Benedik veszprémi püspök az esztergomi káptalan előtt panaszt emelt. 1293 szept. 1.: Péter veszprémi kanonok is tiltakozott az ellen, hogy Iván elfoglalva tartja „Egerszeg" birtokát. 1302-ben sEgerszegh" falu voU, 1357. decem'oer 4.: „Egersceg in villa" — Egerszeg faluban a mondott időben a főispán es szo gabii ik a Zala folyó nyugati részén lakó nemesekkel és nem-nemesekkel közgyűlést taitottak. 1381-ben Egerszeg királyi falu volt. A zalavári convent bizonyítja,, hogy a besenyői nemesek Egerszeg királyi falu hatarábol egy birtokrészt elfoglaltak. Ezt I. Lajos király tőlük perrel visszanyerte, Erzsébet királyné parancsára az egerszegi királyi népeknek visszaadatott. 1441-ben duló polgáiháború idején, március 16-án, Egerszeg mellett táborozott I. Ulászló király. Lehet, hogy már jóval előbb, de az bizonyos, hogy 1526-ban Egerszeg vára állott már. 1526 után — a török hóditásádejében — nevezetes szerepe volt Zalavárraegyének. Vagy 30—4J végvár állt fönn a megye területén a török ellen. Ekkoi Egerszeg vára is jobban megerősíttetett; mindazonáltal valami erős hely nem lehetett, mert — Szalay szerint — midón 1532, nyarán Szulejraán szultán Bécs meghódítására sietett, Egerszeg (több más várral együtt) könnyű szerrel a török kezébe esett. Erről a dologról azonban Istvánfiy, Pray ós Kovách krónikája, meg szintén Ortelius nem szólnak semmit, tehát nem egészen bizonyos. Egyébiráut a vár a veszprémi püspök tulajdona volt. Utána más kézre jutott. De kiére, nem tudható. 1542 ben gersei Pethő Péter és atyafiai azonban vallják, (ekkoi az ő kezükön volt Egei szeg) hogy ők, illetve ő, nem a püspök, hanem más kezéről foglalták el Egerszeget. I)e kinyilatkoztatják az ország színe előtt, hogv ők készek visszabocsájtani Egerszeget, akár kapják vissza a püspöktől Tátikát, akár nem. 1556-ban a zalai vártulajdonosokat kötelezte az országgyűlés a - aj át váraik megerősítésére, nehogy a tőrök befészkelhesse magát azokba. Az egerszegi vár tulajdonosa ekkor is a veszprémi püspök volt. Hasonlókép az 1601. évi országgyűlés is elrendelte, hogy Egerszeg Mai szómunküoz fél iv melléklet van csatolva-