Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 27-52. szám)
1901-08-11 / 32. szám
XX. évfolyam Xala-Egerszeo, 1901. augusztus 11. 82. szám, Előfizetési dij: Egész évre 8 Kor. l eiévre 4 Kor. Negyedévre 2 Kor. Egy szám ára 20 tiU. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 18 fill. többszöri hirdetésnél 14 fill. Nyílt-tér petit sora 24 fii. társa J, MolM 6í f 1 1 Intik 5 II' megyei községi- és körjegyzők, a „Zalamegyei gazdasági egyesület", a ..Zala-cger zegi ügyVcdi kamara", a „Kapizsai és novai járási községi és körjegyzők egyleté"-nek. Valamint a .-égradi takarékpénztár és önsegélyző szövetkezet' nek hivatalos közlönye. 3VL e g j e 1 e xi. ± Hs: ím. i n d e n -xr a s a r n a p. 1 munka. A társadalmi morál apostolai már nagyon sokat gondolkoztak, Írtak és beszéltek arról, hogy mivel lehetne leghatározottabban biztosítani a népeknek lelki egyensúlyát? A világot megvál'ó eszmék: az egyenlőség, szabadság és testvériség amelyeknek általánossá tételén hova-tovább két ezered éven át buzgólkodnak az emberiség boldogitásáért hevülő lelkek, — szintén nem egyebek, mint álmodott napjai a népek lelki egyensúlyának. Ámde nagy gondolatokat, az emberiség boldogitására hivatott eszméket nem lehet a nagy társadalom egyetemére külső hatással reá erőszakolni. A tapasztalat mutatja, hogy a legtisztább törekvések, a legfenségesebb irányelvek is csak efemer hatásúak voltak, az állandóság föltételeit teljesen nélkülözték, ha azok a milliókra külsőleg reá erőszakolva, nem a népek lelkéből, erkölcsi világából bontakoztak ki. A népek kultúrtörténeti fejlődése és e fejlődés processusainak koronként hatalmasabb hullámverése elvitatlanul azt bizonyítják, hogy sem egyes népek, nemzetek millióiba, sem az emberiség egyetemébe nem lehet bele gyökereztetni bensőleg meg nem érett, erkölcsi alap nélkül még oly törekvéseket sem, amelyek az emelkedettebb szellemek felfogása, ítélete szerint kétségtelenül az altalános boldogulás világába vezetnének, Ebből feltétlenül az következik, hogy midőn a népek erkölcsi egyensúlyát akarjuk megteremteni ; midőn az egyenlőség, szabadság és testvériség eszméinek a népek millióit mgakarjuk hódítani: előbb meg kell találnunk az eszközi, a módot, amely az emberiség egyetemét lelkileg azoknak megértésére, befogadására teljesen megérlelje. Nagyon tévednek és efemer eredményeknek dolgoznak azok, akik azt hiszik, hogy az emberiség boldogitására irányzott nagyobb szabású társadalmi reformokat terrorismussal, bombával, dinamittal meg lehet valósítani! Az emberiség erkölcsi egyensúlyát csak a békés haladás, a szeretet fényével terjesztett világosság teremtheti me^f Csík a béke in ij; is/.tos munkája vezetheti az emberiséget afelé a/, álmodott világ fele, aauly a maga szépségében, isteni magasztossá, ában még eddig csak a magasabb szárnyalású lelkek, s/-ellv mek képzelete előtt bontakozhatott ki. Azok a fokonkénti átalakulások, am-ilyek az emberisé; békés fejlődésének, igazi benső haladásának az eredményei, — egytől—egyig e szép világ felé vezetnek, melynek létrejötte azonban a/, emberiség egyensúlyának megteremtése nélkül szinte a lehetetlenségek sorába tartozik; mert csak egyedül ez biztosíthatja az összeomlás ellen. Mózes, a zsidó nép nagy reformatora, s mint irv.i van, negyven esztendeig vezette, kóboroltatta saját népét a pasztában, hogy az elfoglaland) ígéret földjébe (a nemzetalkotáshoz szükséges erkölcsi alappal nem rendelkező ivadék lassan elpusztulván) csak a viszontagságok közben megerősült, a szabad pusztán lelkében, erkölcsében átalakult, nemzettentaitásra alkalmas új nemzedék jusson be. Még a saját halandóságát is oda adta annak az eszmének, h >gv népe a szabadságra teljesen megérett erkölcsi alappal lépjen be uj hazájába. Maga is elveszett, elhullóit a pas/•.Libán népe jövőjéért. Ezzel a reformátort előrelátással, ezzel a bölcseség^el kell az emberiség erkölcsi egyensúlyának a megteremtésén munkálnunk, hogy midazok a feltételek, amik az emberiség boldogílásának álmadott világát bi/.tositiák, —• a népek szellemi világában lassan-lassan kifejlődjenek. A békés haladásnak, az általános tökéletesedésnek, a népek erkölcsi egyensúlyának kétségtelenül legbiztosabb, leghatalmasabb eszköze: a munka. Nem puszta frázis ez! A munka szabaddá tesz; A munka nemcsak kenyeret, existentiát biztosit, hanem nemes, nyugodt önérzetet, is teremt. A munka egyenlőséget biztosit; inert a Verejtékező p.mhi'i' kén«« r.sak iornzán m naher,siiIni annak az. embertársának az erkölcsi értékét, aki szintén verejtékezik, ha talán más téren is és más eszközökkel. A munka becsülésében, a munkás erkőloi értékének az elismerésében fejlődik ki az. embsrisAg milliói k'izt az egyenlőségen ahpirló testvéri szerelet. A inunka jogokat biztosit; egyenlővé teszi a munkásokat, és kifejleszti, fenntartja a testvéri érzelmeket. Az őszinte odaadással dolgozó, a munkát nem csup.i l eredményéért, hanem önmagáért becsülő embert, nem lázítják föl azok a nagy aránytalanságok, amik társadalmi életünk mostani formái között el nem oszlathatók. A szó nemes értelmében munkás embert a társadalmi helyzetek fölötti elmélkedés nem ösztönzi rombolásra, hanem saját önérzetében nyugalmai találv.i. munkája becsének erejével igyekszik magának biztosítani olyan jogokat, amiket a fennálló társadalmi rend mellett másoknak születési vagy vagyont előnyök adnak. É? a jövő — bármily messzeségében is az időnek --- igazolni fogja, hogy helyesen gondolkozik; mert csupán a nemes értelemben felfogott és végezett munka adja meg a népnek az álfa I mos boldogulásra a szilárd erkölcsi alapot; eZ vezeti lépésről-lépésre a békés haladás, a lökélesedés utján a megváltói eszmék igéret világa felé. Azok, akik a társadalmi átalakulásokra akarják bevárni az emberiség erkölcsi érettségét, azok nem a békés munka erejével, hanem a türelmetlenség, az esztelenség rombolásával akarnak más képet adni a nagy emberi társadalomnak. Ilv uton azonban csak meggátolják a valódi erkölcsi haladás, az igazi világosság t&jes/.lőinek a munkáját s a maguk számára sem teremthetnek még ideig-óráig tartó boldogságot sem Ne fejsze sziíankolja szét a korhadó vén fát, hanem a talajtól sarjadzott nj fa, mely mellett, ha már valóban életerőssé lelt, úgyis kidől, leomlik életnedvektől megfosztott, elsatnyult gyökerével — a régi! A „Zalamegye" tárcája. ®A. sárga rém. Irta,; Pallos ÁrpádA „Racine,, haneia póstahajó fényes zászló díszben egetverő — hurrah —kiáltások ágyudörgósek s harsánv zeneszó mellett hagyta el a borrósi kikötőt, hogy vissza vigye utasait a kedves, rég nem látott, annyiszoi visozasovárgott hazába. A fedélzetről az utazók fehér kendőt lobogtat tak a parton álló néptömeg felé, miközben a hajó gyorsított menetben távozott mind messzebb és meísztbb hagyva a biztos partokat. Még sokáig állottam a fedélzeten elmerengve a tünedező kikötő felett s bizonyos fájdalmas szorongás lopódzott szivembe, a mit akkor szoktuuk érezni, ha valami kedvestől bucsuzunk örökre . . . A tengeren hamar megy az ismerkedés Az emberi szivek közelebb vannak egymáshoz, mindenki erzi, tudja, hogy közös sors kényszeríti őket, néhány szá! bizonytalan deszkán szembeszállni a bősz elemekkel. A fedélzeten mindjárt szemembe tűnt egv ifjú pár. A nő 18—19 éves, üde ítju, feketehajú leányka; tüzes szeme a foiró égöv leányát sejteté benne. Egész lényén olyan melancholikus varázs ömlött el, mely oly annyira érdekessé teszi a délszak asszonyát. ... A férfi, pirospozsgás fiatalember, kin első percben felismerhetjük az angol szász faj jellemző tulajdonait. Szőke haját kétfelé vljás/lva viselte, míg égszínkék szemeiből jóság mosolygott mindenkire. Az ifjú pár boldognak látszott. Már hogy is nt lett volna az, mikor mézesheteiket élté 1 s különben is forró szerelem kapcsolta őket együvé. A lányka, mint később tőlük megtudtam, az ifjú kedvéért odahagyta forró hazáját, hogv férje ködös, hideg hónával cserélje el. De milyen áldozatra nem képes az igaz szerelem ! A tenger sima tükrét a legkisebb szellő sem budrosittá. Ugy feküdt a kéklő meszszeségben, mint egy fényes acéllemez, mely ezerszeresen veri vissza a leá tűző napsugarait. A tikkasztó forróság nem egynek az utazók kö-.üt okozott kisebb nagyobb mérvű fejfájást és egyébb kellemetlenséget s a kajüttök telve voltak a tengeri betegség által kinzottakkal. Mi hárman, az ifjú pár megén, azonban mentesek maradtunk mindeme kellemetlenségektől s barátságosan csevegtünk a fedélzeten, hova a gyönyörű csendes éj csalogatott ki, Az égboltozatról a délövi csillagok fényes súgáii tündéries ezüstöt hintettek reánk s engem e percben annyira meghatott az itju pár ragaszkodása, hogy sziute beleborzongtam arra a gondolatra, vájjon mi lenne, ha eg\ikük"t a kegyetlen végzet elragadná?! Willy, ez jvolt a férj neve, ma rossz hangulatban volt. Fejfájásról panaszkodott, de Különösen az boszantotta, hogy a szene előtt olyan különös tüzbogárkák röpködnek l]-dten néztünk össze az asszonykával, Willy e kijelentésére. Mint délövi szülöttek, mindjárt tisztában voltunk azzal, mi bántja a szegény fiut. Mary ideges hevességgel ölelte át leijét s kényszerítő erővel biita rá. hogy feküdjék kahinjá'oa. Azanual hivattuk a hajó orvost, Mr. Parkinsoutt. kí esnkug;.£.n a délvidék rettenetes betegségét, az európaiakra annyira veszélyes sárga lázt konstatálta rajta Wilb't mindjárt elkülönítették s a többi utasoktól messze eső fülkébe helyezték, nehogy a ragályos kór més másokra is átterjedjen. Három napig kínlódott Willy s akkor legyőzte őt a sárga rém. Holttestét egyszerű vitorlavászonba göngyölgették, lábaihoz súlyt erősítettek s úgy vitték ki a fedélzetre a di-zbe öltözött matrózok soifala között. Megkondult imára a hajó harang. A kapitány egvszerü imát rebeg, a matrózok s közönség pedig levett föveggel halkan mormolják uíána. A hajó haiang kondul s a síkos deszkán lassan megindul a holttest, hogy örökre elnyelje a végnélküli óceán. Harmadszor kondul meg a hajó harang s a matrózok víg ének mellett súrolják fel a fedelzet padlatát, egy szó sem esik több a halottról . . . . .. Szegény Mary, alig tudtuk megakadályozni, hogv férje után ne ugorjon a habokba. Mérhetetlen fájdalma bensőmig hatott. Csak én tudtam mérlegelni azt az iszonyú kint, mi szivét marcangolta. A nagv árbochoz támaszkodva merően tekintett arra a helyie, ahova mindene, elte egész boldogsága a tengerhe sűlyedt. A kapitány ép megállapította a hosszúság és széles-ég fokát, hogy mappáján megjelölje Willy nyughelyét, majd jelt adott s a hajó, mely a temetés alatt egy helyben állott, zakatolva megindult. . . . Ijedteu rezzentem fel tűnődésemből, az árboc hihoz támaszkodó Mary ajkairól egy vérfaggas?tó sikoly hangzott ei, kidülledt szeme kísértetiesen meradt a ívlai számunkhoz fél iv melléklet ^an csatolve.