Zalamegye, 1901 (20.évfolyam, 1-26. szám)

1901-06-30 / 26. szám

Szépítő egyesület alakítása városunkban, Más váiosok dicséretre méltó törekvéseinek megfelelőleg városunkban is szépitő-egyesület létesítésén fáradoznak s ez érdemben a következő felhívást bocsátották ki: A közlekedési szabadság, a szabadverseny, a gőz és villany korszakában a városok a tudomány, művészet, ipar és kereskedelem központjaivá igyekeznek lenni. E/.en törekvésükben nagy beruházásokat kell tenniök, a melyek csak évtizedek multán hozzák meg a gyümölcseiket. Ily körülmények között csak kevés város van abban a helyzetben, hogy polgárai túlságos megterheltetese nélkül, azoknak keílemes sétányokat, üdülő- és kirándulóhelyeket nyújtson. Midőn tehetsegüket és gondjukat a szükséges intézmények előteremtésére fordítják, keveset tehetnek a hasznos, annál kevesebbet, talán semmit sem tehetnek a gyönyörködtető, a polgárainak üdülésére szolgáló intézmények meg terem tesére. Zalavármegye székhelyé Zalaegerszeg városa, amely költséges belektései által nagy közséyipótadóval kénytelen polgárait megterhelni, kevés olyan helyet tud felmutatni, a mely a munkában kifáradt s üdülést kivánó polgárainak a szépérzék iránti igényeit is kielégíthetné. A mit azon ban nem tehet meg a város, azt megteremthetjük társadalmi uton, a rendet, tisztaságot, és a természet szépségeit kedvelő polgáiok szövetkezésével és áldozatkészségével. Alkossunk tehát egy szépitőegyesületet, más váró sokhoz hasonlóan, amely egyesület célja legyen Zalaegerszeg varosának és környékének fasorok és ültet vé nyek, diszkertek és sétányok áltat es egyéb módon eszközölhető szépítése, a rendezett és szépített terek gondozasa és fentarlása, üdülő es kiránduló helyek létesítése, valamint a köztisztaság és közegészségügy érdekeinek előmozdítása Elérhetjük e célt, ha a városi közönséget és magánosokat esetról-eset.re e^y.:s tereknek, kerteknek, vagy tárgyaknak éáitositására felkérjük ; ha a városi képviselő testületnek tudtával és beleegyésével valamint amagi és erkölcsi támogatása mellett az egyesület jövedelmeiből ültetvényeket, fasorokat, sétányokat állítunk elő, egyes tei'ekeí ós utakat szabályozunk, szépítünk, gondozunk és fentaitunk. Könnyen elélhető e cél, ha meggondoljuk, hogy alatpitó tagsági dijakból, íendes tagsági dijakból, hagyományokból, nem különben a város és egyesek akár készpénz, akár munkaerő, akár egyéb segítségben adandó segelyadományaiból oiy eszköz áll majd az egyesület rendelkezésére, hogy az/al Zalaegerszeg városának ós környékének szépítését nagymertekben előmozdíthatjuk. Felkérjük tehát mindazon Zalaegerszeg városának, mint megyénk központjának fejlődését és a rendet, tisztaságot, szépérzékét szivükön viselő t. polgártársainkat, a kik ezen egyesület megalk tásdt rokonszenvelfogadják, hogy a kibocsátott iven azon elhatározásukat, hogy alapitó tagnak (tagsági dij egyszersmindenkorra legalább 50 korona) vagy rendes tagnak (tagsagi dij évenkeut 4 kor.) belépni óhajtanak, azt nevük aláirasával feltüntetni szíveskedjenek. Zalaegerszegen, 1901. évi junius havában. Arvay Lajos, Zalavármegye főjegy-ője. Boer Sándor a zalaegerszegi m. kii. honyédhuszároszialy parancsnoka. Boibély György, a „Magyar Paizs" szerkesztője. Boschán Gyula, a zalaegerszegi ur. hitközség elnöke. Csák jjaroly dr., a „Zalavármegyei Hu lap" szerkesztője. (Jsertán £aroly, Zalavarmegye alispánja. Csillagh Gyula, magánzó. (Jzinder István dr., a/ egerszegi hegyközség elnöke. Faragó Bela, gyáros. Farkas József, országgyűlési kópvisehi Fábiánics Gyula, orbányosfai földbirtokos. Ftsrenczy Józsefm. kii. csendőr szárnypaiancsnok. Fischer László, bonc/odfól li lüldbiitokos Graner Adoll dr., a zalaegerszegi közkórház igazgatója. Hajik István, a zalaegerszegi ügyvédi kamara elnöke. Hangay Géza, erdőtanácsos, liaudek Ágoston dr., a zalavari apátság jószágkor mányzoja. Háczky Kálmán, csabrendeki földbirtokos. Háry ván dr., Zalavármegye főorvosa. Iíertelendy Ferenc, "a lavármegyeí gazdasági egylet elnöke. Hiivös Ármin,, tfai földbibtokos. Jankovich László gróf, Zalavármegye spánja. Kele Antal di., a zalavármeg.yei iparvédő egylet löké. Kovács László, a zalaegerszegi ipartestület elnöke, inigmayer János, neszeleji földbirtokos. Krosetz Gyni i, zalamegyei központi tpénztár vezérigazgatója. Krosetz ván, a zalavármegyei tpénztár vezérigazgatója. Lányi ílmán, az államepitészeti hivatal főnöke. Medgyesi Lajos, zalaegerszegi főgymnasinm igazgatója. Odor Géza, lénzügyigazgató, Páukovich György, elemi iskolai igazgató. Remm József, posta- és távírda hivatali felügyelő, tuzsicska Kálmán dr., kir. tanfelügyelő. Schneider Gábor, tir. ügyész, Skublics Imre, kir. közjegyző. Skublics Jenő, löbiétei földbirtokos, Skublics Károly, bessenyői földbiiokos. Somossy' Nándor m. kir. áll. vasúti főnök. Szilv Dezső, kaszaházi földbirtokos. Szupits Antal, kir. járásliró. Szűcs Dezső nagyfalud nagybérlő. Sztaniszlavszky Vdolf, kir. törvényszéki elnök. Thassy Lajos főszolgabíró, ITsztyánszky Ödön, megyei árvaszéki elnök. Udvaidy gnác, a „Zalamegye" szerkesztője. Várhidy Lajos, polgárnester. Weisz Ede, a zalaegerszegi tpénztár vezérigazgatója. Wim mer Lipót, máv. zalaegerszegi osztályraernök;égének főnökeIla „Csakugyan oly szemtelen volt a bestia, de csak azért, hogy lábát nadrágomba törölje." No hallja,", ezakitá felbe Pacsuli sszonyság, amikor az imént ugy az öleme esett, hogy azthittem, nem jutok el él/e a legközelebbi állomasra, azt még valahogy -el szenvedtem, de hogy az ön borzas ebe kedves Karcsim kacsoját reggelijének tekintse, az már több a soknál!" „De. . ." „Igen, igen," hagyta helyben a mintapapa, „nőcskémnek teljesen igaza van. Ez mar kissé túlmegy a megendhetőn!" „Bocsássanak meg, de. . ." „Na hallja, itt már megszűnik a megbocsátható" nyilatkozott az asszonyság. „Nagyon sajnálom, de nem tehetek róla, hogy ideegen eb". „Idegen eb? Hát kié legyen ez a kutya?" „Az enyém nem." „De hiszen önnel, száiit be." „Anélkül, hogy észievettem volna." A venat megáll. Kitárják az ajtót — és Lulu ajánlja magát. Félórával később utazásom íendeltetési helyére érkeztem. Úgyszintén a Pacsuli-család és a kutyatulajdonosnak hitt Lárgtí bankár is. A természetben minden harag elmúlt. Egy paiack somlyói megszenteli a kibé külest. Juliska az első peictől kezdve elragadónak^találta a bankárt s igaza volt; nekem is jó barátom lett. Hányszor látogattam meg azóta Lángfi urat és nejét, Juliskát kedves otthonukban s ha vidáman és kedélyese egymás társaságában vagyunk, sokszor emlekezünk uieg anól a nevezetes utazásról, mely ösmeretségünket közvetítette. Felhívás a magyar Miami tisztviselőkhöz. vissza tekintünk az elmúlt napok eseményeire, — arról győződünk meg, hogy az állami tisztviselők helyzetének javítása érdekében kezdeményezett törekvés nem volt hiábavaló munka, mert a mozgalom eszméje az ország minden vonalán viszhangra talált ! Az országos felhívás buzdító szava — nem volt a pusztában elhangzott szó; mert felébresztette a magvar tisztviselők köieit általában és a vett javtjslat értelmében, már addig számos megalakított intéző bizottságok működéséről kapott értesítések- és csatlakozási nyilatkozatokból, — de kiváltkép a „magyar sajtó" részéről oly melegen megnyilatkozott jóakaró támogatásból azt tapasztaljuk, — hogy a megindított mozgalmunk nemcsak országos jellegűvé vált, de a tisztviselői kérdés oly b ható tárgyalással hozatott felszínre, hogy az elöl ma már sem az intéző körök, sem a törvényhozás ki nem térhetnek ! Az összes állami tisztviselők nevében a magyar képviselőházhoz benyújtott kérvényünk és a törvényhozás minden egyes tagjához intézett kérelmünk által annyira napirendre tereltük a kérdést, hogy a tisztviselők ügyét mely most — igazán első rangú országos érdek — tovább elodázni nem lehet! A megindított országos mozgalmunk soha időszerűbb nem volt mint most! Az eddig megkisérlett és mindig sikertelen maradt pártikuláris csoport-mozgalmak hivei is beláthatják, hogy csak egyetértő akarattal és egyesült erővel lehet kifejezésre juttatni az összes állami tisztviselők erdekét érintő igaz ügyünk kérő szavát! Erről tesz tanúságot az ország különböző részeiben megnyilatkozott egyértelmű tevékenység; — ezt bizonyítja — az a lelkes érdeklődés, mely altal az intéző bizottságok alakulnak — es azok elére — minden szak bol — olyan hivatalnokok állanak — a kik mint: törényszéki elnök, birák, járásbirak, ítélő táblabírák, pénziigyigazgatók, erdőmesterek, tanfelügyelők — és más hasonrangu állásban levők, tertias batorsággal — igyekeznek tamogatni a mindnyájunk közös erdekét/ Bánftihuuyad, Békés, Besztercze, Déés, Dicsőszentmárton, Fogaras, Kassa, Kolozsvár, Lőcse, Nagyvárad, Nagyszeben, Rimaszombat, Sopron, Sümeg, Szeged Szilágycseh, Topánfalva ós a többi más városok bejelentett csatlakozása szolgáljon követésre méltó például, a hol nem azt tekintettek, hogy az ország melyik részéből támadt az eszme, hanem áterezvén a íelhivas szózatát testvéri kebellel sorakoztak küzdeni a tisztviselői kaiigazáért! De ne is tulajdonítsunk érdemet se nagyobbnak se kisebbnek, mert a dolog mindannyinak közös érdeke, azért szolgáljuk ez ügyet egyenlő joggal es kötelességgel! Mindannyian egyformán érezzük az átélt szenvedések, csalodások és reménytelenseg poharának csordultig teli telt keserüsegét; tömörüljünk tehát egy egéssze es ugy adjunk kifejezést jogos es méltányos kivanalmuuknak! Ily értelemben küldöttük szet a f, évi május 21-én kiadott országos felhívásunkat és ily éitelemben kérjük most az országbau alkalmazott összes allami tisztviselők egyetemét, hogy ne kicsinyelje senki a mozgalom helyeit és tényezőit, hanem .siessen azokban reszt venni, — mert soha jobbkor nem teszi mint most! Részünkről, a hogy eddig, ugy azutan is nem fogunk kímélni sem fáradságot, sem anyagi áldozatot es szívesen adjuk tudtára az összes tisztviselői kai társainknak, hogy előttünk csak egy cel lebeg: — az egésznek érdeke ! Ezóit bocsátottuk ki felhívásainkat; ezért folyamod* unk — az egész nevében — a képviselőházhoz, mint a törvényhozás testületéhez; — es ezert intéztünk egyes kérvényeket a törvényhozókhoz addig is, mig az összes választó kerületből — valamennyi kérvény — a maga képviselőjének kezehez juthat! Kérve kérjük tehát kartársainkat, igyekezzenek, hogy az intéző bizottságok szervezesevel mihamarább kérvényükét megkuldhessék a maguk érdemes képviselő jükhöz! Midőn ezen felhívásunk által ujabb jelet adjuk tevékenységünknek, erkölcsi kötelessegünknak tartjuk azt is jelemi, miszerint a „Magyar köztísztvrselők országos szövetsége" részéről, honnan a legmelegebb és leghatha tosabb támogatást vártunk — a megindított mozgalomról csak helyeslő tudomást vettek, de csatlakozásukat lem jelezték és támogatásukról nem biztosítottak. Még iagyobb sajnálattal vettük annak meglepő hirét, — hogy i nevezett Országos szövetség, — éppen most, mikor a ásztviselők helyzetének javítása érdekében megindított iiozgalom országsze rte olyan bátorelhatározással es olyan nemes küzdelemmel kezdett nagy arányokban terjedni, igv hitelbank létesítését indította meg és a kormány igyelmét azzal kívánja magára terelni, hogy egy milliót fér segélyadományul, azt hozván fel érvftl, hogy ezzel ' tisztviselők helyzetén segíteni akar s ezzel talán el)dázni a fizetésnek ez idő szerint való rendezését. Bármikor, csak most nem volt helyén való ilyen aitelmüveleti tervezettel előhozakodni és azzal zavarni iz országos mozgalom menetét. Részünkről bár sajnáattal, de kénytelenek vagyunk tiltakozni az ilyen és innden más természetű olyan törekvés ellen, mely nem iz össze, tisztviselői kar érdekét van hivatva fel ilelni és támogatni! Azért aua is kérjük a tisztviselők köreit, hogy ne itigedjék magukat megtéveszteni holmi kecsegtető hitelizövetkezési ígéretekkel; mert nem a kölcsön műveleektől várjuk mi helyzetünk jayitását, hanem a magyar .örvényhozás által alkotandó azon szentesitett törvénytől nely a magyar állami tisztviselők ftzetésének végleges •endezését és a szolgálati szabályzat életbeléptetését fogja liztositani! Tartsunk össze és értsünk egyet tisztelt kartársak! fis igazi ügyünk elintézését várjuk a magyar törvényíozóktól és bízzunk azok humánitásába és jogérzetebe! Az állami tisztviselők érdekében Tordán alakult ntéző bizottság által 1901. junius 15-éu megtartott érekezlet határozatából. Solymosi Miklós, kir. tseéki biró, mint bizottsági elnök. Harmath Domokos, Gallay Nándor, kir. tikvezető, kir. tszéki irodatiszt, mint intéző eluök. mint bizottsági jegyző. A baromfitermékek értékesítéséről és az értékesítöszövetkezetekröl. Ezelőlt a baromfitenyésztők panasza rendesen az volt, hogy nem képesek sem a baromfiakat, sem azok termékeit oly áron értékesíteni, mely ár mellett a baromfitenyésztéssel foglalkozni érdemes. Mióta líudapesten a központi vásárcsarnokban a „Magyar Gazdák Vásárcsarnok Ellátó Szövetkezete" működik, ezen panasz fel nem hozható, mert ez a szövetkezet állandó vevő mindennemű élelmicikkre. Ha ide egészséges és jól táplált, különösen tejen meghizlalt baromfit vagy tojást, tollat értékesítés céljából felküldünk, biztosak lehetünk arról, hogy az jól lesz ér'ókesitve, mert az élelmicikkek szállítására adott vasúti szállítási kedvezmények, a szövetkezetnek az ily üz'etek lebonyolítására megfelelő berendezése es a fővárosi óriási kereslet biztosítják ezt. De azon szempontból is előnyös az ide való felküldése az élő, vágott és tisztított baromfinak, tojásnak stb., hogy a tenyésztőnek ide nem kell felutaznia az áruval, azt felküldheti s levélben az árát is megírhatja, hogy mit óhajtana érte kapni. A szövetkezet, azt, ha csak lehet, azon az áron értékesíti s pár nap múlva egy fillérig megküldi a pénzt. llrgy azonban a baromfiért és azok termekeiért minél nagyobb árt kaphassunk a szövetkezettől, jövőben baromfitenyésztésünkre nagyobb figyelmet keil fordítani s mindazt betai tani, amit az értékesites érdekében tanácsolunk. Ezek után az a kérdés merül fel, ogyan értékesithetjü. legjobban baromfitenyésztési termékeinket ? Mi a sürgős teendő aira nézve, hogy nekünk mindnyájunknak sikerüljön? A nagy varosok fogyasztó közönségének izlése rendkívül fejlett, a jó minőségű áruért szivesebben lizeti a magas árt. Hat használjuk ki ezt a kedvtelést a mi részünkre, a mi hasznunkra. Az okszerű tenyésztés termékeinek értékesítésénél a fő dolog legyen, hogy az eladást egyszer iisitsük. Egyenesen a fogyasztónak adjunk el mert különben a hasznot a közvetítő lakja zsebre. Gondoljuk csak meg, hány kereskedő kezén megy keresztül az áru, mig végre a kivieli ponthoz jut, pedig ezek mindegyike haszonnal adja el az árut. Ezt mellőzni lehetne, ha kellően szervezett szövetkezetek 1. tják el ezt az üzletet és nagyobb meuny isógii egyöntetű árut küldenek fel, melyet azonnal tovább is lehetne kivinni, elkerülve az uj>-a válogatás és újra csomagolás költségéit. Minden faluban és nagyobb tanyán kellene egy baromli és tojásértékesitő szövetkezetet alakítani, melynek feladata az egyöntetű kereskedelmi áru előállítására való törekvés, a tojás, toll, baromfiak összeszedése és a központba való szailnása, egyúttal az ezen a téren történt haladás és újítások ismertetése volna, a mit az egyes tenyésztő nem igen érhet, el, mivel ezek rendszerint költségesebb dolgok ; pedig a baromfitenyésztésnél is főelvnek keil felállítani a termeivény előállításának lehető o csóságát s az ezt célzó ujitások gyakorlati megvalósítását. Az ily szövetkezeteknek egy igen nagy előnye az is, hogy nagyybb figyelemmel kísérhetik a piaci viszonyokat és az áralakulásokat, minélfogva akkor szállíthatják áruikat a központba, amikor jobban értékesíthetik ; kedvezőtlen gazdasagi helyzetünkbűn többet kellene ezen üzletág felkarolásával gondolnunk ; annál is inkább, mivel egy állat sem eitekesitheti a felhasznált takarmányt jobban, mint eppen a baromfi. Eddig hazánkban a délvidékén 50 tojásértékesitő szövetkezet működik, melyek az összegyűjtött tojást egy szabadjai nagy baromh kiviteli cégnek szállítják, ki ezt azonnal küllőidre küldi. A föJdmivelésiigyi miniszter a kisgazdák, jobbanmondva a baromfitenyésztéssel foglalkozók érdekében abból a célból, hogy a baromfitenyésztés főtermékét : a