Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)

1898-03-20 / 12. szám

Mindenki megjelent itt dr. gróf Jankovich László főispántól kezdve az apró iskolás gyerekig. Az istentiszteletet Balaton József apát-plébános végezte teljes apáti ornatusban nagy segédlettel. Az orgona hangja mellett Isten áldd meg a magyart énekelték a karban s azonkívül két igen tetszetős szolot énekelt Geréné Skublics Antika. A temlomból a vármegyeház gyűlés termébe ment a nagy- közönség. A karzatot hölgyek díszítették. Németh Elek ^rendező elnök rövid, tal ló szavakkal nyitja meg a díszközgyűlést. Erre Schill Imre karnagy vezetése mellett a Társaskör dalegylete énekelte el a Hymnust. Az ünnepi szónok dr. Kele Antal ügyvéd volt. Másfél óráig tartó szabad előadásban ismertette a 48—49-es eseményeket, azoknak indító rugóit és következményeit, többszőr hivatkozva a falon levő Deák Ferencre és Csányi Lászlóra, a nagy idők nagy embereire, kikre büszkeséggel tekinthet Zalamegye, mint dicső, nagy fiaira, — s magasztalásokkal halmozva el az eszmék legnagyobb harcosait: Kossuthot, Petőfit, Széchenyit, Eötvöst, Czuczort, stb. Jés a honvédeket. Előadásában a történelemnek ilyen részletességét és bőségét mintegy az a körülmény igazolj a, hogy első alkatommal ünnepelénk most a nagy közönséggel. Érdekes nagy beszédjét szépen végzi be a következő imával: „Istenünk! Magyarok Istene! Aldd meg királyunkat, áldd meg hazánkat, áldd meg e honnak minden polgárát, ki e hon boldogságát és javát bármiféle módon előmozdítja! Add uram Istenem, hogy a kölcsönös szeretet és bizalom hassa át keblünket, hogy egymást minden faj-, vallásés nemzetiség különbség nélKÜl — teliéit az egész nemzet és király megértve: közös erővel, — örökké emlékezetünkben tartvq, dicső nagyjaink, hőseink és vértanúink emlékét, — nagygyá, boldoggá és virágzóvá tehessük e sokat szenvedett hazát, hogy mint szabad és független állam régi fényében és dicsősségében ragyogjon időtlen időkig! Amen! Éljen a király! Éljen a haza! Éljen a magyar szabadság !" A beszédért elnöklő helyettes polgármester indítványára jegyzőkönyvi köszönetet mond a közgyűlés s annak szóról szóra a közgyűlési jegyzőkönyvbe való felvételét elhatározza. Azután a Szózat hangjai mellett, oszlott szét a nagy közönség. De este 8 órakor megint összegyűlt a Bárányvendéglő nagytermében áldomásra. Mintegy 250 ember fért el a nagyteremben. Ezek között harmincöt 48-as öreg honvéd, mint élő emlékei annak a csodálatos kornak. Az egész bankét ezeknek mintegy a tiszteletére vala rendezve, minél szebb ünnepet nem is lehetne kitalálni. Olyanok is ezek az öreg katonák, mint a szabadságnak az időtől megtépett, ütött-kopott zászlói, de melyekből minden foszlány szent ereklyéje a mi dicsőségünknek. — Németh Elek beszédjét, állva hallgatták végig, mig néhány jelentős szóval a legelső magyar embert, a királyt éltette. Utána Udvardy Ignác felső keresk. isk. igazgató állott fel s a megilletődés csendjében éltette a jelenlevő 48-as honvédeket s ezek nevében a többieket is. Hosszas éljen és erős taps zúgott fel erre a beszédre, jelezve mintegy, hogy a szónok jó tárgyat választott. A honvédek nevében Háczky Kálmán felelt a szép beszédre hasonlóval. Mondtak beszédet még Moinár Sándor a hazára s többen a honvédek közül. A vacsoráról azzal a tudattal távozhatott mindenki, hogy az 1898. március 15. egy jó nappal gazdagította Zala-Egerszeg történetét. B GY. Március 15-ének megünneplése vármegyénkben. Vármegyénk minden városában szokatlan fénnyel és lelkesedéssel ülték meg az idén március 15-ének, De micsoda vékony vigasztalódás ez az általános műveltséghez, a népek szabadságához képest! Annyi ez csak, mint a fundamentum egy teljesen felépített ház mellett Egy fokkal előbb való ez az önkény uralomnál. Egy helyett többen: tizen, húszan, vagy százan szólanak bele a kormányzásba, a praedestinált családokból. I)e mit csinálnak a százezrek ? — Engedelmeskednek. Vakon követik a néhány vezéit, anélkül, hogy öntudatjuk volna életök céljáról, feladatjárói, rendeltetésökről, anélkül, hogy önérzetök volna emberi méltóságukról; előttök ismeretlen céloknak eszközei. S ha valamelyiknek lelkében megvillan az önállóság eszméje, leverik lábáról, mint hajdan a mythologiai istenek leverték az ellenök törő titánokat. Hogy vékony vigasztalódás az a formális alkotmány s milyen messze van az ideális szabadság eszméjétől, elég bizonyság erre az, hogy történelmünk ezredik évében még nem szabadja föld, még jobbágyok az emberek, el .van fojtva az érzés, a szó ésa gondolat. Kötelessége van a népnek a földet szántani, de joga nincs azt teljesen élvezni; felelőssége van dézsmát adni, de szabadsága nincs egy talpalatnyi földet magáénak mondani. S a kikből ha mégis kitör az igazság : börtönbe zárják, mint egy Lovassy László nevezetűt, egy Wesselényi Miklós nevezetűt s egy Kossuth Lajos nevezetűt. Ez történelem és nem mese. Ezer éves életünk helybenmaradása, igen, igen lassú fejlődése^ bántja a költőt, ki oly rövid, de keserű bírálatot ad a krónikás szájába: „Elt egy nép a Tisza hátán, századokig lomhán, gyáván . . Mert bizony lassú fejlődése vala ez az " önérzetnek, az emberi méltóság tudatának. De a lassú haladásért legkevésbbé illik kárhoztatni a magyar nemzetet. Ugy a szomszéd kisebb natióknak, mint az európai nagyobb nemzeteknek büszkeséggel mondhatjuk, hogy: „Török tatártól mely titeket védett, magyar kezekben villogott a kard". S a szabadság némi biztosítására saját nemzeti királyainkkal is kellett egy-egy bullát, egy-egy magna chartát csináltatni. Nem lehet csudálkozni, ha e tekintetben több viaskodásunk volt az idegen házbeli uralkodóinkkal, különösen nemzeti újjászületésünk dicső napjának, ötvenéves jubileumát. Az ünnepségek lefolyásáról alábbi tudósításaink számolnak be. Március 15-ike Nagy-Kanizsán. Nagy-Kanizsa r. t. város képviselőtestülete április 11-ikének megünneplését határozván el, március 15-ét az egyes testületek és egyletek ünnepelték meg. A félszázados ünnepség sorozatát az általános munkásképző egyesület kezdette meg f. hó 14-én; reogel 9 órakor a tűzoltó zenekar közreműködése mellett az egyesület az isteni tiszteletre ment; délután 3 órakor a Deák téren folyt le az ünnepség; az ünnepi szónoklatot Banekovics János tanitó tartotta; este 7 órakor fáklyásmenetet rendeztek, mely után bankettra gyűltek egybe a Polgári Egylet nagytermében. A főgymnasium tanuló ifjúsága f. hó 14-én este rendezett fáklyásmenetet; a Deák téren mggállt a menet s ének és szavalat volt, dr. Pachinger Alajos főgymnasiumi igazgató pedig lelkes beszédet intézett az ifjúsághoz; a tanulók az ünnepséget folytatták f. hó 15-én délelőtt a Polgári Egylet nagytermében ; itt az ünnepélynek kimagasló pontját képezte Plihál Ferenc kir. közjegyző, volt 1848/9-iki honvédnek a tanuló ifjúsághoz intézett gyújtó beszéde. A felső kereskedelmi iskola önképző köre f. hó 15-én délelőtt 9 órakor díszközgyűlést tartott, melynek befejeztével Bun Samu igazgató hazafias beszédet intézett a növendékekhez. — F. hó 15-én délután ülte meg az irodalmi- és művészeti kör nemzeti újjászületésünk télszázados ünnepét a felső templom előtti téren; az ünnepi beszédet Szalag Sándor, a »ZALA« szerkesztője mondotta; gyönyörű beszédét többször kisérte az ezernyi nép zúgó éljenzése és zajos helyeslése. Az ünnepség alatt Jókai Mór koszorús költőnknek, a márciusi ifjak közül az egyetlen élőnek, következő táviratot küldték: »Maí hazafias ünnepélyünkből rajongó szeretettel és tisztelettel üdvözöljük a költő királyban a negyvennyolcas ifjúság egyik vezérét, áldva a magyarok Istenét, hogy nekünk adta és megtartotta«. Március 15. Keszthelyen. Keszthely város hazafias közönsége a nagy nap jelentőségehez méltóan ülte meg a népszabadságának 50 éves jubileumát. Az ünnepséget Nagy István városbíró elnöklete alatt a 48-as honvéd-egylet, az ipartestület, az iparosok dalköre, a kath. legény-egylet, a kereskedő ifjak önképző egylete és az iparos ifjúság önképzőkörének elnökei és alelnökeiből alakult rendező bizottság rendezte s a ne vezett egyesületek tagjai telj es számban vettek azon részt. Márczius hó 14-én este 7 órakor a város összes lakóházai kivilágíttattak. 15-én a város ünnepi szint öltött, a házakon nomzeti lobogók lengtek. 9 órakor egyesületek az Amazon szálló előtt gyülekeztek, a honnan fél 10 órakor díszmenetben, elül a főgymnasium tan ári kara a tanuló ifjúsággal, utána pedig a községi elemi iskola tanitóí és tanulói, majd az egyesületek Bizv Sándor zenekarával vonultak a róm. kath. templomban 10 órakor tartott istenitiszteletre, melyet dr. Dunszt Ferenc apát fényes segédlettel mutatott be az Egek Urának. Miso végeztével az egyesületek az Andrássy téren felállított diszes emelvény körül foglaltak állást, ahol az iparosok dalköre a Hymnuszt, Háromszínű zászló-, és záradékul a Szózatot énekelte, Rosenberg Jakab Petőfi »Talpra Magyar«-ját, Kertész István Tóth Kálmán »Ivik voltak a honvédek« cimü külteményét szavalták el igen szép hatással, majd a kath. legény-egylet dalköre énekelte a Talpra Magyart s Bizy Sándor zenekara játszta a »Ne sírj, ne sirj« hazafias dalt. Délben a 48-as honvédek a Nemzeti szálló éttermében társasebédre gyűltek egybe, ahol vig poharazás között könyezve beszélték el a szabadságharc?, élményeit. Március 15-ike Csáktornyán. A nagy nap emlékét e határszéli városban, a Zrínyiek ősi fészkében, is nagy lelkesedéssel ünnepelték meg. Az 50-dik évforduló előestéjén a tűzoltó egyesület, az áll. tanítóképezde ifjúsága és a város polgársága inpozáns fáklyásmenettel s zeneszóazokkal, kik egyúttal Ausztriának is urai voltak, hol szűkebb marokkal szokták vala osztogatni az alkotmányt s ők az egészet egy kaptafára akarták ráhúzni. Némelyik közülök Szent István koronáját is a lomtárba tette. Fájt, fájt ez a nemzetnek s ez égő sebért azzal á'lt bosszút, hogy II. Józsefet kalapos királynak nevez-e el. Egyebet alig tettek ebben az elernyedett korban. A hatalmi kormány önfejüsködése ellen s a nemzet belső életében levő egyenetlenségek ellen a hatalmas tiltakozás csak 1848-ban tört ki teljes erővel. Addig gyiilt ez az erő. Mint a pálmafa a nyomasztó teher alatt. S mint a megdugodt patak. Különösen az utolsó 25 év alatt egymást érték az országgyűlés és megyék részéről a sérelmi feliratok a királyi biztosok és törvény sértések miatt. Az esedező levelekre hol hallgattak, hol nem; a nemzet kérését hol teljesítették hol nem; az uralkodó tanácsosai legtöbbször megakasztották igazságnak és törvénynek a folvamatját, mint a hogy könnyelmű játszó gyermekek meg szokták dugni a patakot, nem gondolva arra, hogy a meggyűlendő víz árja elszakítja a gátat s őket is elsodorja. De gyűlt az erő másképpen is, természetes úton módon. Megérintette az embereket a felvilágosodás szelleme. Az eszmék új eszmét szülnek, egyik nemzet a másiktó' tanul, egyik század a másik vállára ül s a 19. század már elég magasra emelkedett, hogy tovább lásson. Láttak is az emberek, csak beszélni nem igen volt szabad. Külfölddel a közlekedés el volt tiltva; de olyan ez az eszme, mint a nap világossága, mint a levegő, — ha elzárkózunk is előle, ránk jön az ablakhasadékon és a kulcslyukon. S az eszmék láncolatánál fogva minél közelebb jutottak az emberek az igazság megismeiéséhez, annál inkább nehezökre esett a létező igazságtalanság; minél inkább kinyílt szemök a világosság élvezésére, annál inkább bántotta őket a sötétség; minél magasabbra tört szellemük a ikhbadság után, annál fájdalmasabban tűrték a lenyűgöző korlátokat. S különböző körökben[és társaságokban, a vármegyék gyűlésein és az országgyűlésen arról beszélnek, — írók és költők arról irnak, hogy legyen igazság. — Igazság úgy van, ha egyenlőséq van. Egyenlőség pedig akkor van, ha jog és kötelesség, felelősség és szabadság val, hazafias dalokat énekelve s a hazát éltetve, járta be a város főbb utcáit. A főtéren Magyar Gyula tanitó-növendék a Talpra mag) art szavalta, a képezdei ifjúság énekkara pedig a nemzeti hymnust énekelte. 15-én a város lobogódiszt öltött; a tanintézetek iskolai ünnepélyt rendeztek. Este a tanítóképezde rendezett fényesen sikerült ünnepélyt a Zrínyi-vendéglő dísztermében, melyen a város s vidékének közönsége, nemkülönben a Horvátországból átjött magyarság köziil is oly sokan jelentek meg, hogy a különben nagy diszteiembe számosan nem fértek be. Margitai igazgató hazafias megnyitó beszédét, Tömör tanárnak a napot méltató felolvasását, Bévfy zenetanár művészi zongorajátékát s az általa vezetett ének- és zenekarok előadásait, Zimicz tanitó-növendék'szavalatát a közönség osztaílan tetszéssel fogadta. A közönség hazafias lelkesedése oly mérveket öltött, hogy Sárközy-ék zenekarának játszása mellett reggelig együtt maiadt. Március 15-ike Tapolczán. 14-én este zászló diszt öltött a város; fellobogózva voltak a középületek is. 15-én ünnepélyes istenitisztisztelet tartatott a róm. kath. templomban, ahol Ley esperes-plébános tartotta az ünnepélyes »Te Deum«-ot és az izraelita imaházban, hol dr. Singer rabbi mondott hazafias szónoklatot. Az istönitszteleteken résztvettek az összes hatóságok, az ünnepséget rendező bizottság elnökével: Vastagh János polg. iskolai tanárral, az összes egyesületek, társulatok testületileg zászlóikkal s felekezet különbség nélkül. Este fényes kivilágítás volt s az ipartestület, az iparos önképzőkör, a kath. legényegylet és a kath. olvasókör tagjai fáklyásmenetben járták be az utcákat, végül a város főterére a Szent-háromságtérre vonultak dr. Mányoky Gyula ügyvéd ünnepi beszédének meghallgatására. A Talpra magyar, — a Március 15, — az Ötven év el szavalásával s a Hymnusz és a Szózat eléneklyesével ért véget az önnepség, amelyhez hasonló sohasem volt még Tapolczán. Az ünnepi szónok fölhívása, hogy a város társadalma a magyar politikai szentháromság napját a város Szentháromság-terén ezentúl minden évben ünnepelje meg, lelkes visszangra talált a jelen volt 3000 főnyi közönség előtt. Március 15. Sümeghen. Szép és lelket emelő ünnepet rendeztek e napon Sümeghen. Előző nap kivilágítás volt s a házakat fellobogózták s az utcákon hullámzó nép hazafias dalokat énekelt. 15-én reggel 9 órakor hálaadó isteni tisztelet volt, este pedig a kaszinó nagy szabású és fényesen sikerült ünnepélyt rendezett. A megnyitót dr. Lukonics Gábor elnök tartotta. Az után a daloskör a Szózatot; énekelte. Wiesinger Károly reáliskolai tanár a »Talpra magyar«-t szavalta el. Öt követte az ünnepi szónok, dr. Kellemen Károly reáliskokai igazgató, aki a közönséget egészen elragadta remek beszédével, melylyel a nagy nap emlékét méltatta. — Dauschek Gyula vasúti állomásfőnök Jakab Ödön március 15. — című költeményét szavalta el. Bezárta az ünnepet a dalárda Hymnus éneke, mely után a közönség bankettre gyúlt egybe, amelyre a városban élő, volt 1848/9-iki honvédeket vendégekül meghívták. Vacsora után reggelig tantó tánc volt. Március 15-ike Szt.-Gróthon. A hajnali órákban mozsár lövések ébresztették fel a lakosságot, jelezve a magasztos nap kezdetét. Alig volt ház, melyen ne lobogott volna zászló. Reggel 8 órakor a kath. templomban ünnepélyes isteni tisztelet volt, amelyen az elöljáróság és a város szine java testületileg vett részt. Ezután a városházán úgy a 48-as szegény hánvédek, mint a városi szegények között pénz adományt osztott ki Kohári városbíró. A tulajdonképeni ünnepség az alkony beálltával vette kezdetét. Az összes házak ablakai ki voltak világítva s nemzeti ékesitvd. A városház ablakaiban 1848 — 18 98. «Isten áldd meg a magyart)) s más szép transparentok gyúltak ki. Ezután mintegy száz fáklyás s 40 szines alkalmi feliratokkal ellátott lampionos menet zenétől kisérve a Hymnuszt s Szózatot énekelve, a város főbb utczáin ikertestvérekként, birtokaij az embereknek. Arról beszélnek, irnak és szónokolnak, hogy a szellemi műveltség áldását egyenlően kell árasztani mindenkire a hazában; szaporodjanak az iskolák; a közlekedésre utakat kell csinálni ; az ipart és kereskedelmet jobb állapotba kell hozni; útat kell nyitni a közlekedésnek és nem kell elzárni a tudomány útját: az irás és szólásszabadságot; — a törvény előtt mindenki egyenlő rang, osztály, vallás- és nemzetiség különbség nélkül; rangra és osztályra nincsen is szükség, mindenki sem több, sem kevesebb, csak polgára a hazának ; az is fizessen adót, aki eddig nem fizetett; — az is juthasson földbirtokhoz, aki eddig nem juthatott; ne legyen se nemes, se jobbágy, legyen szabad a föld ós az ember; legyen szabad az érzés, a szó, a gondolat és a hit, s ezeknek csatornáját, a magyarnyelvet, tisztítani és ápolni kell, iskolában, tudományos akadémiában, közművelődési egyesületekben, hivatalokban és a társadalomban ; legyen magyar pénzjegy és magyar katonaság; legyen az idegentől független, de a nemzet előtt felelős magyar minisztérium ; évenként legyen országgyűlés, mely az egész nemzetet képviselje; ne legyen a nemzetnek két országa : Erdély egyesüljön; az alkotmányos nemzet régi alkotmányos törvényeit tiszteletben kell tartani mindenkinek, minden polgárnak, választottjainak, és az uralkodónak egyaránt; Magyarország független s így nincs alárendeltségi viszonyban, —- kormányzása alkotmányos s hogy mégis kerületenként királyi biztosok, „beczirkerek" lássák el utasításokkal bécsi kívánság szerint: felfordult állapot; legyen rend legyen alkotmány és egyenlőség; legyen igazság és béke; legyen szabadság és egyetértés — mindenkinek mindenkivel szemben, a polgárok között s a király és a nemzet között Ilyeneket és ezekhez hasonlókat tárgyaltak éveken keresztül a megye és országgyűléseken a lángeszű szónokok; ilyenről irtak az írók, álmadoztak a költők, ilyent valósított meg a munkás hazaszerető Széchenyi, ilyen eszmével virrasztottak a haza jobbjai. S megtelt vele Magyarország levegője. Nem egy nap alatt történt. — Hiszen a pesti 48-as márciusi ifjúságtól összeállított 12 pontú kívánsággal csaknem egyezik a szathmármegyei közgyűlés kívánsága is, mely véletlenül ugyancsak 12 pontból áll s melyet