Zalamegye, 1898 (17.évfolyam, 1-26. szám)

1898-05-29 / 22. szám

XVII. évfolyam. Zalaegerszeg, 1898. írjájüs 29. 22. szánj. i JIL II Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr, többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdíj 30 kr. Nyilt-tér petit sora 12 kr. Imi, kízimlsí s? gaászatí hetilap A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. „Z alam eá> r ei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara", a megyei községi- és körjegyzők, a „kanizsai és noVai járási községi és körjegyzők egyleté"-iiek hivatalos közlönye. 3VH egj elenik: zm. inden -v a, s á a jp. Fünkösikor. Boldog ünnepet kívánunk olvasó közönségünk­nek, mindenkinek! Mint hajdan az elsó' apostolokat, az igazság és szeretet ihlete szállja meg a ti lelketeket s jóravaló igaz ügyetek diadalának felemelő érzete boldogítson benneteket otthon a családban és kün az életben. Boldog ünnepet kívánunk! A keresztény világ ünnepel. Ünnepli a legszebb és legmagasztosabb ünnepet, mely az ember lel­kével lehető legszorosabb összeköttetésben van. Ün­nepli a Szentlélek eljövetelének, a keresztény anya­szentegyház megalapításának emlék-ünnepét. Mikor a nagy Mester készült megválni tanít­ványaitól, ezek elszomorodtak, s az elkedvetlenedés hamar csiiggedéssé, kétségbeeséssé vált. Ugy érezte magát a kicsiny sereg a meghódítandó, de még meg nem hódított nagy pogány világban, mint félénk nyül a nagy vadak között. Egy kis vigasztalást öntött beléjök a Mester. Azt mondta nekik, hogy ne féljetek, nem hagylak titeket árván, elküldöm nektek a lelkemet. S tíz napig még mindig a bizonytalanság nyomása alatt, visszafojtott lélekzettel, szorongó kebellel vár­tak az ígéretre; agyuknak minden gondolata tiszta, szivüknek minden verése szent volt a Mester tudo­mányának sérthetetlensége iránt; szilárd és megin­gathatatlan volt meggyőződésük-, hogy Urok tanítását nekik tovább kell folytatniok, hogy Jézus eszméit világgá kell terjeszteniük: csak egy nem volt még meg bennök: a lélek ereje: a bátorság. De a tizedik napon jött az Urnák lelke, a meg­ígért szent lélek, mint sebesen zúgó szél; át meg átjárta őket, megaczélozta az akaratot, ruganyossá tette a goudolatot s lángos tűzzé hevítette beszédjüket. A lelkesedés nagy árjában erősek, bátrak, hősök lettek. S Péter szavára egyszerre háromezeren keresztelked­tek meg s megalakult az első keresztény-egyház. Az első keresztény-egyház megalakulása a Szent­lélek működése volt. Ennek emlékére ünnepeljük pünköstöt. De vájjon csak ez egyszer működött az embe­A „Zalamegye" tárcája. J^z új földesúr. — A „ZALAMEGYE" eredeti tárcája. — Özvegy, ladócai és ortvai Ortvay Zoltánné, született verebélyi és kiskemencsei Vass Ilona kastélya ablakából néz át arra arfényes villára, amit az új ladócai fö'desúr építtetett. Ajkai keserű, gúnyos mosolyra húzódnak. Alig hall­hatóan mormolja: — Pézen vett grófság. — Anyám, anyám, láttam a grófot! — csendül meg egyszerre háta mögött egy lágyan hullámzó leány­hang. A büszke tekintetű asszony arca megszelídül és nyájasan fordul a betoppant leány felé. Mit mondasz édes Elvirám? Láttam Iványi grófot. Az úrnő fölbiggyesztette ajkait. I gy? Engem az egy cseppet sem érdekel, angyalom. Kérlek anyácskám, ne légy olyan rettentően fagyos! Engem a fiatal gróf nagyon meglepett. — Ah ! — Valami esetlen, komolykodó, üres, pöffeszkedő embernek képzeltem. — És? — És hát határozottan mondhatom neked, hogy egész arcáról csupa szellem, csupa jóság sugárzik. — Az arc nem mindig tükre a léleknek, édesem. Aztán rendkívül finom, udvarias gavallér is lehet rekben a Szentlélek, az Isten lelke ? Vájjon csak ez egyszer térítette-e az embereket? A keresztény-egy háznak vajon csak épen megalapításakor volt szükség a szent lélekre, az Isten lelkére? Nem. — Működött volt az már Keresztelő Jánosban, mikor azt mondá: „Térjetek meg, mert elközelített az Istennek országa"; működött Jézusban vég nélkül; működött a hős apos­tolokban, — s működik vala végig az egyház lör­ténelmében mai napig, mert minden perczben. minden körülmények között van szükség a szózatra: Térje­tek meg! — S működik vala mindig, mikor az egyház megrázkódtatásnak van kitéve, avagy a hit és erkölcs hanyatlásából kell felrázni az embereket. Mert a Szentlélek Istennek lelke s ez az igazságnak a lelke, mely kisebb-nagyobb eredmény nyel, de mindenkor, mindenütt működik. Nemcsak egyszer téritette az embereket ez a lélek; nemcsak az első apostolokban működött; sőt nem csupán csak az emberben működik az igazság nak eme lelke. Mindenütt működik az az — emberért, az emberiség javára. Különben miért mondanók min­denhatónak? A szentlélek működésének, nyilvánulá­sának képmását megtaláljuk a természetben, az ég és föld ölelkezésében, a porszem mozdulatában. A sötét éj a nappal világosságának van előnyére; a hővös éj a nappal forróságát enyhíti ; a sétáló hold s a ragyogó csillag a vándor útjára hint vilá­gosságot; a nap a föld kebelét melengeti, hogy ki­keljen belőle az élet, — hogy kenyeret és bort te­remjen az embernek-; a harmat ráesik a virágra, hogy ez szebb legyen nekünk ; a zápor patakot növel és malmot hajt; a tenger vize a kereskedő bajóját emeli széles hátán; a vihar és az áradás pusztít, de rombolásában is javít: korhadó fákat tör ki, szeme­tet seper s megtisztítja a levegőt — az ember ja­vára. — E lelketlen teremtményekben is az Isten lelke működik, hogy az igazságot keresse és találja meg az emberiség hasznára. * Hasonlatosképen, de nagyobb mértékben műkö­dik a Szentlélek a lelkes teremtményben, az ember­ben, hogy az eszmék világában keresse az igazságot embertársai számára. Igazságot keresett a fénicziai, mikor az első fát megfaragta, hogy tengerre szálljon rajta. Igazságot — Miből sejted? — Abból, kérlek, hogy mikor engem togatjából már messziről észrevett, láttam, hogy azonnal kérdezett valamit a kocsistól; bizonyosan azt kétdezte: ki vagvok? Mikor azután mellettem elhaladt, némán, igazán elegáns, diszkrét tisztelettel emelte meg kalapját. — Üres formaság leányom ; ennyit akármelyik vi­láglátottabb pincér is megtett volna. — Kérlek anyám, ne beszélj igy! Téged valami megmagyarázhatatlan gyűlölet vezet Ítéletedben. Vétett neked valaha valamit Iványi gróf családja? Vagy csak azért gyűlölöd őket, mivel most ők az urak a mi ősi birtokunkon ? — Nem angyalom, én nem gyűlölöm őket. Te azt az érzést, amely bennem van, nem értheted, mert nem abban a korban nőttél fel, amiben én. Az én érzésem a vér ősiségének joga. Te nem ismered azt a tátongó ürt, mely köztünk és Iványi Géza gróf között örvénylik. — Tátongó űr? Miben? — A vérben. A származásban. Az Ortyayak és Vassok ereiben tiszta, ősi vér csörgedez. A te ősapáid, édes leányom, Árpáddal küzdöttek ezért a szent földért. Az Ortvayaknak, Vassoknak nem kellett soha grófság, báróság, mert az csak idegen cafrang. A mi őseinknek nem volt se grófjok, se báiójok. Ezek a titulusok német utánzatok. Nekünk nem kellett soha. Az nem ad nemes­séget, tiszta-eredetüséget a vérnek. Mit ér az, hogy Iványi Géza oda biggyesztheti neve elé azt a hivalkodó „Gr."-t és föléje a hétágú koronát, mikor az öreg-apja valami stájer borkereskedő volt és bizonyosan Bogenriedernek hívták?;! Ah, nem gyűlölet ez, édes Elvirám, hanem a tiszta, nemes, ősi vér jogos tartózkodása a bizonytalan származással szemben. keresett Nagy Sándor, mikor görög műveltséget akart hinteni Ázsiára. Szentlélek hevíti Dávidot, mikor szi­vünk gyönyörűségére zsoltárt énekel. Az működik az egyiptomiban, mikor a pyramisban felépiti a hal­hatatlanságot. Homérosz egy tenyérnyi fehér-papiron feltámasztja a hősök csatáját, s a Leonidasból ki­szállt nagy lélek ezereknek tölti tele kebelét. — Az igazságot kereste és találta fel Galilei, mikor ki­mondta, hogy a föld kering. — Egy szent hevület vitte a keresztes lovagokat, hogy megáldják azt a helyet, hova Üdvözítőnknek lába nyoma ért. Lelke­sedés vitte keletre Körösi Csorna Sándort, hogy ke­resse az igazságot, nemzete nagyságát Az vitte nyugatra Kolumbust, hogy keresse és találja meg az igazságot, a vadonban maradt embert. Hát Andrée miért ment északra ? Az első apostolokban meg volt a bátorság, hogy az igazság hirdetéséért szembeálljanak a megkövezés martirormágával. Nem gyöngébb ihlet szállta raeg azt, Id a tudás gyarapítására az igazság felderíté­seért elevenen kész vala a jéghegyek közé temetkezni. Ugyanavval az isteni erővel, ugyanezért a célért: az igazságért, küzdöttek azok is, kik a hit és er­kölcsi világrendet valának hivatva megteremteni. Ugyanaz a csipkebokor égett Budha, Konfucius, Zoroaszter kebelében, mint amely Mózesnek világolt a Sinai hegyen. Az igazságot kereste Mózes, mikor kihozta népét Egyiptomból a szabadságra. Mikor a szabadság után ment s törvényt és erkölcsöt adott a népnek: úgy munkálkodott benne a szentlélek, mint Jézusban s a tüzes nyelvű apostolokban, mert maga Jézus mondá: „Keressétek az igazságot s az igazság szabadokká tesz titeket", mely megfordítva is áll: Mózes kereste a szabadságot, s megtalálta vele az igazságot is. Az eszmék világában az igazság keresésére in­dult hősök között senkire sem árasztotta Isten olyan bőven az ő szentlelkét, mint Jézusra, a legnagyobb vallásalapitóra, — és senki sem ért el olyan ered­ményt, mint ő; senkiben sem kamatozott a szent­lelek annyit, mint ő benne. Pedig ő a szegényeknek csupán egy kicsinyke lenézett csapatával, egy-két halászszal és szegény vámszedővel indult a világ meghódítására. De hatalmas óriásokká és hősökké — Oh anyám, ezek olyan furcsa dolgok. Te nekem még sohasem beszéltél ilyeneket. — Igazad van. Nem beszéltem. Annyira nem vagyok vak, hogy ne látnám a világszellem bámulatos fordulását. Most az a divat, hogy mindenki játszani akarja a demo­kratát. „Egyenlőség!" — ez a jelszó. Tudom ugyan biz­tosan, hogy azoknak, akik ezt olyan rettenetesen hangoz­tatják, századrésze sem érez úgy, de azért kiabál, mert az a divat. Nem akartalak szembe állítani ezzel az áram­lattal Úgy gondolkoztam : nőjj föl abban a szellemben, amelyben majd élned kell. De most már,- mivel elég értelmes vagy ahhoz, hogy származásad nagy becsét is felfoghasd, megmondhatom azt is, hogy mi különbség van köztünk és Iványi Géza között. A mi őseink ott vo­nultak be Árpáddal a Vereckei szoroson, ott voltak Munkácsnál; Iványi Gézáé pedig ugyanakkor valami bajor urnák a lovait vakarták. Ez a különbség édes leányom ! Az, hogy az ő öreg-apja véletlenül olyan nagyon meg­gazdagodott és hogy az ő atyja — Isten tudja csak: milyen kortes szolgálatokért és milyen rengeteg sok pénzért — grófságot nyert: nem változtat a dolgon ; ez nem nemesíti meg a vérí. A darócból sohasem lesz selyem, ha drágakövekkel aggatod is tele. Igaz, hogy az Ortvayak ősi birtokába az Iványi grófok ültek, de azért, édes Elvirám, ők mégis csak jött-mentek, aféle új-földesurak. Hiába építettek ide — talán éppen a mi gunyolásunkra­ékes villát; hiába cicomázták föl aféle modern dolgokkal az egész uradalmat: azért az ősi tiszta vér, amelyre büszkén lehet hivatkozni, itt van ebben a rozoga ősi kas­télyban, azon a pár hold földön, mely utolsó menedékül nekünk megmaradt. A vagyon még senkinek sem adott tiszta, nemes vért. Ortvayné büszkén, fölemelt fővel, méltóságos hangon, önérzettől ragyogó arccal beszélt. Elvira csak nézte. Az IVla.i számunkhoz fél iv mellél-clet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom