Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 27-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

Ezredéyes ünnepély Alsó-Lendván. Városunk f. hó augusztus 20-án vagyis Szt. István első magyar király emlékére szentelt napon tartotta ezredéves ünnepélyét. Már kora reggel végig járta a tűzoltó zenekar a város utcáit mozsarak dörgése közben, jelezve a nagy nap fontosságát. Az ünnepélyes misét d. e. 9 órakor tartotta Kiss Pál esperes plébános, mely után a templomtérre vonult az óriási közönség, hol a város díszközgyűlését tartotta. Alszegi József városbíró nyitotta meg a gyűlést, a felkérte K. Hajós Mihály ügyvédet s városi képvi selőt az ünnepi beszéd elmondására. Ekkor K. Hajós Mihály a zászlókkal és magyar címerrel szépen feldíszített emelvényre lépve, tartotta meg nagyhatású hazafias beszédjét. A gyönyörű, költői kifejezésekben gazdag beszéd, valódi szónoki hévvel előadva, oly nagy hatást keltett, hogy a nagy számban összegyűlt intelligens közönség és a nép igen gyakran lelkes éljenzéssel szakította félbe a szónokot, s a beszéd végén elmondott ima után olyan meghatottság vett erőt a közönségen, hogy igen sokan könnytelt szemekkel siettek gratulálni Hajósnak. A szép beszédben érdekesen fejtegette a magyar nemzet eredete és a honfoglalás történetét, mely után a következőket mondotta: De el a sötét képpel ! A magyar nemzet hősiesen állta ki a megpróbáltatás keserű korszakának dúló viharait. Istenben erős bizalma s lángoló hazaszeretete erőt adlak, hogy a vérrel szerzett hazát oly sok balszerencse között ezer éven át nemcsak fenntartotta, hanem a modern államok mintájára állammá emelte. S ma már elleneink is kénytelenek elismerni, hogy a vén Európa térképén a szlávok és germánok közé ékelt területen egy kulturáltam létezik, annak minden attribútumaival. Ma már elleneink is kénytelenek elismerni hogy az a nemzet, mely évszázadokon keresztül védbástyája volt a kereszténységnek, jogosau foglalja el az európai művelt nemzetek kerekasztalánál az őt megillető helyet. Ma már elleneink kénytelenek elismerni, hogy ezen államnak nagy missiója az, hogy az európai államok alakulásának statusquoját fenntartsa. Ezután összehasonlítást tett a többi európai államok alakulása és magyar állam alakulása között, s azután igy folytatta : Teljes joggal, s büszke önérzettel ünnepel hetjük tehát ezeréves fennállásunk évfordulóját, mert hisz mi Európában a legrégibb népek közé tartozunk. S ha van is nemzet, melynek múltja oly messze időre visszavihető, mint a mienk, egy sincs olyan, mely jogos önérzettel állithatná, hogy egy évezreden keresztül annyi élethalál harc között, s oly sok jogtalan támodásokkal szemben, oly SZÍVÓS kitartással lobogtatta volna a szabad ság zászlaját, mint a magyar. Egy sincs olyan, mely minden fajrokon nélkül ellenség által körülvéve, egyedül Istenébe és saját erejébe bizva, államot alkotott volna, mint a magyar! Ünnepeljünk tehát, s az ünnepnek vége hossza ne legyen I Hisz most már nem állunk magunk elszigetelten, ünnepünk zaja túlceapott a Kárpátokon I Európa minden művelt nemzete versenyre kel, hogy nagy és magasztos ünnepünk fényét, jelentőségét megjelenésével emelje. Eljönuek a világ minden részéből, hogy saját hazánkban megismerjenek, hogy ipari, gazdasági és kulturális fejlődésünk dús tárházát: a rendkívüli nmizléssel berendezett milleniumi kiállítást megtekintsék, h meglepve a látottak, s meghatva az ünnepély féuye és a szives fogadtatás által, a szélrózsa minden irányába elviszik a magyar nemzet jóhirnevét, hogy eloszlatva az ellenségeink által roszakaratulag terjesztett balvéleményt, a magyar nevet tiszteltté, becsültté tegyék. S hogy a kép teljes legyen, a nemzet ünnepén hű nemzeFebruár 20. Édes Lilikéin ! Gusztiról furcsa hirek keringenek. Azt susogják, hogy megkérette a Csemegi Margitot. Nem hiszem, mert az Ella hozta ezt a hírt és tudod, hogy ő mindig csak ingerkedik. Egyelőre nem tudok a dologról többet, talán jövő levelemben. Nincs jó kedvem. Ölel Muczuskád. Március 20. Kedves Lilikém ! A hír való. Tegnap volt Guszti és Csemegi Margit kézfogója. Voltaképen nem is bánom, hogy igy történt. Utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy ez a Guszti egy semmi ember. Egy üres fecsegő I Es milyen zöld egy gigerli I Összes geníalitását a szabójának és fodrászának köszönheti! Azt is megtudtuk, hogy nagy lump és kártyás. Azután egy cseppet sem komoly. És az sem igaz, hogy ezer hold birtoka van. Először is a birtok az apjáé, másodszor pedig tele vau adóssággal. Csak hadd legyen vele a Margit boldog! Szervusz aranyom, mikor josz el hozzánk ? Csókollak Muczuska. Junius 12. Kedves Ldikém ! Ma volt Margit és Guszti esküvője. Margit csak atlaszban volt. Olyan hangosan mondták el az igent, hogy még a sekrestyében is meghallották. A kimenetkor Guszti épen mellettem ment el. Hogy mosolygott reám a szemtelen ! Edes Lilikém bezárom levelemet és mint jó barátnőd, csak egy őszinte tanácsot adhatok. Ha egy udvarlód égi angyalnak nevez, édesen néz a szemed közé, epedően beszél, a kezed szorongatja, folyton sóhajt közeledben, és örökké eseng egy csókért : azonnal dobd ki, mert ez nem az igazi. Csókollak szivem és maradok őszinte jó barátnőd, a te bánatos Muczuskád. tével részt vesz a király, királyné, főhercegek és főhercegnők, s a nemzet hálaadó imájába belevegyül az uralkodóház minden tagjának benső imája: „Isten áldd meg a magyart" ! Beszédét igy végzi: „A mai ünneppel átlépjük az új évezred küszöbét. Mit hoz a jövő, ki tudná megmondaui ? Reméljük a legjobbat. Kard hódította meg, kereszt tartotta fenn e hont. „A kardból ekevas lett, melylyel hazánk löldét műveljük, mert ezután mi csak a tudomány fegyverével akarunk hódítani. De a kereszt ott ragyog országunk címerében hármas halom felett. Ezalatt lépünk át a második évezredbe, munkára, tevékenységre készen. Isten, király, haza jelszavunk, ezekért akarunk, mint szabad nemzet, élni, s ha kell, meghalni ! Az új évezred küszöbén átlépve, boruljunk le Isten előtt, s imádkozzunk I Isten ! Szabad nemzetek hatalmas Istene ! Tekints le felhők feletti magas trónusodról a te sokat üldözött hű magyar népedre I Ezerév zivatarai között egyedül te voltál óltalmazónk, vezetőnk, atyánk, mindenünk. Sokszor éreztetted velünk haragodat, sokszor büntettél, mint jó atya bünteti tévelygő gyermekeit, de soha sem hagytál el, ha a veszélyben hozzád imádkozánk ! Légy vetünk az új évezredben is! Elégeld meg, óh Atyánk, szenvedéseinket. „Hisz megbünhödtük mi már a multat, s meg a jöveudőt! Az új évezredbe átlépve, leborulva kérünk : Áldd meg országunkat, a mi imádott magyar hazánkat, áldd meg a földi uralkodók legnemesebbikét, szeretett jó királyunkat, s angyali jóságú királynénkat! Áldd meg e nemzet minden tagját, nem kor, rang, nyelv és vallás külömbség nélkül ! Szüntesd meg a pártviszályt és testvérbarcot, gyújtsd meg kebleinkben a testvéri szeretet szent tüzét, hogy egymást szeretve, egymást megértve békében élhessünk e hazában, s áldhassuk szent nevedet! Ezután Baranyai Kálmán városi jegyző olvasta fel, az ezerévet megörökítő törvényt, s ennek végeztével a közönség a hyinuus hangjai mellett, melyet a tűzoltó zenekar játszott, lelkes hangulatban szétoszlott. Este fényes kivilágítás és fáklyás zene volt. Felhívás a vakok intézetének segélyezése tárgyában. A vakok budapesti országos intézete tantestületének tagjai a következő felhívást bocsátották ki : Engedje meg a m. tisztelettel alulírottaknak, hogy most, midőn hazánk az ő fennállásának ezredik évét nemzetüak nagyságához méltó pompával s a hazafias kebel felmagasztosult lelkesedésével üli, a Mindenható örök irgalmasságába és az emberek soha ki nem merülő könyörületességébe vetett s ép ezért meg nem csalatkozó bizalommal fordulhassunk a hazának, a haza polgárainak s azok valódi érdekeinek szeretetétől átmelegített emberbaráti keblekhez, annak a végtelen jóságú meuuyei Atyának nevében, a ki minket jó és balszerencse között ezer évig megtartott ama szent hazai földön, melyben a nemes tettek árán nagyratörő annyi jeles őseink áidott hamvai porladoznak. Nagygyá, dicsővé tenni a hazát, boldoggá tenni annak lakóit — ez képezheti a másodikévezred elején minden valódi honfikebelnek legigazibb óhaját, legszebb feladatát. Minden polgárnak meg kell ezt értenie és mindenkinek ott kell hatnia és alkotnia, ahova az isteni Gondviselés oda állította. Engedje meg ennélfogva Mélyen Tisztelt Cimed! hogy kötelességünkből következőleg olyan ügyben szó laljunk fel és indítsunk mozgalmat, mely ügyet még eddig csak azért nem részesített a nagy közönség méltó tigye lembe, miuthogy felőle kellőleg tájékozva nem volt. A statisztika hazánk 2(J ezer vak lakója közül 5 ezerre teszi a tanköteles vak gyermekek számát, kiknek képzésére és nevelésére még eddig az országban egy magában áll a vakok bpesti orsz. intézete, az idén éppen kerek 100 növendékkel s a nem ismert s ezért elhanyagolt ügy továbbfejlesztésére csekélyszámu és alkalmatlan helyiségekkel. A többi 4900 tanköteles vak gyermek felnő s a társadalomnak terhét képezi, önmagára nézve pedig nem kapja meg a társadalomtól azt, amiben neki mint öncélnak művelt államban részesülnie kell, a miben valamennyi más polgártársa részesül — nem kap oktatást és nevelést. — Es még szerencsésnek mondható hazánkban az a vak, akinek szülői vagy rokonai körében, bár ekkor is önmagába temetkezve, csak az a baja, hogy világtalan sága mellett még szellemi vaksággal is sujtatik. Mily boldog ez a vak, ahhoz képest, a kit a vakságon kivül még a kenyér vagy ruha hiánya, avagy a hajléktalanság keservei is gyötrenek ! Mennyivel boldogabbak az ilyen vaknál az égi madarak, avagy a föld oktalan állatai, a kiknek számára mindenkor fel van terítve az Urnák bőséggel telirakott asztala 1 ? Pedig édes hazánk legtöbb vakjának ilyen sors jutott osztályrészül. Ott találjuk őket a mulató, vagy ájtatoskodó tömegek között a templomajtóban, az utcasarkon vagy útszélen ülve, valamely elzüllött egyéniség gondozására bizva; ott, a hol a kedélyek a mindennapinál ünnepélyesebb avagy malasztosabb hangulatban vannak ; ott iparkodnak szegények ! magukra vonni a figyelmet, meglágyítani a jótékony sziveket és elméket. Mondjuk ki röviden (hiszen sokan még természetesnek is találják): hazánkban a legtöbb vaknak koldulnia kell másoktól kézen vezettetve, hogy végig szenvedhesse nyomorral telt életét. Nem tudjuk, elég hüek-e eme nagyon is rövid körvonalak, melyeket a vak helyzetének megközelítő ecsetelésére imitt használunk. Ti hatalmas és gazdag nagyok ! kik hintón robogtok végig ama sima, göröngytelen útakon, melyeken a szegény vak vezető nélkül eltévedne; ti közönséges jómódnak örvendő polgártársak, kiknek szorgalmas kezemunkáját bőséggel jutalmazza meg a jó Isten; ti ép kéz-lábbal fáradozó napszámasok, kik oly jó étvágygyal költitek el megérdemlett táplálékotokat s oly jóízű álommal üdítitek fel munkában elfáradt tagjaitokat; te honom aranyifjusága, kihez a haza joggal annyi szép reményt füz s ki oly vidám gondatlansággal töltöd napjaidat; ti mind nyájan, kik látjátok az égen ragyogó napot s gyönyörrel teltek el ama természeti csoda-remekek szemlélésében, melyeketa mindenség Alkotójának mindenható „Legyen

u szava a semmiből létrehozott: gondolkoztatok-e már a felett, hogy ti is megvakulhattok, avagy hogy nektek is vak gyermekeitek lehetnek ? — És gondolkoztatok e már a felett, hogyan lehetne és kellene ama súlyos csa • pásokat enyhiteni, ama nélkülözéseket pótolni, melyeknek eme szánalomra méltó embertársaitok saját hibájukon kivül ki vannak téve? A művelt külföldön a máskülönben életrevaló vak a társadalomtól felkaroltatva a neki megfelelő foglalkozási körben (az ipar némely ágaiban és a zenében) célszerű intézkedések megtétele által és kellő gondoskodás mellett oly keresetképessé neveltetik, hogy nemcsak mindennapi kenyerét szerzi be önszorgalmával, hanem még sokan tőkét is takarítanak meg maguknak keresetükből. Nálunk még intézetünk növendékei sem részesülhetnek az eddigi 8 évi tanfolyam rövid ideje alatt mindabban, a mennyi szükséges volna ahhoz, hogy innen kilépve mindennapi kenyerüket saját erejükből és ügyességükkel megszerezhessék. Mivel a vak a látóval szemben magára hagyatva, versenyezni nem képes. Pedig épen nem hiányzik náluk sem a képesség, sem a jóakarat. Nem részletezhetem itt azt a bámulatba ejtő türelmet, azt a lankadást nem ismerő szorgalmat, melylyel a vak látó embertársaival versenyre kelni, velük lelke nemes rugóinál fogva egyenrangúvá lenni, szeretetü ket és becsülésüket megérdemelni iparkodik. Most a kiállítás alkalmával, midőn vak növendékeinket kefét kötni, kosarat fonni, mű-virágot csinálni, írni, olvasni látja a nagy közönség, avagy a földrajz, számolás és kóla sajátságos tanítását mutatjuk be neki; önkény telenül is zsebe felé nyul csaknem mindenki, még pedig sokan könyezve nyúlnak ama zseb felé, mely a valódi szükséggel szemben mindenkor megnyilik, úgyannyira, hogy az emberbaráti intézetek pavillonjának őre sükségét látta annak, hogy intézetünk igazgatóságától a befolyó adományok számára perzselt kérjen, melybe naponta 5—6 frt foly be az érdemes ügy oltárára minden pressió nélkül letett áldozatfillérekből. Most, midőn a taniók II. egyetemes orsz. congressusán az emberbaráti szakosztály belátta, hogy a vakon csak akkor segíthetünk igazán, ha egész élete sorsát a kezünkbe vesszük s ennek következtében teljes ülésén el lőnek fogadva a következő javaslatok : a) hogy országos társadalmi mozgalom indítandó a végből, miszerint a honi vak gyermekek tankötelezettsége mielőbb törvényhozásilag kimondassék ; b) hogy az intézetünkből kilépett vak iparosok számára foglalkoztató műhelyeket kell berendeznünk, a kilépő zenészek számára pedig továbbképző iskolákra lesz szükség ; végül c) hogy az intézettől függetlenül működő vakok zenekarainak, látó zenekarvezetőket kell adnunk : elérkezettnek látszik az idő, miszerint a vakok elhanyagolt oktatás- és nevelésügyéi nek méltóképen való felkaroltatására emez esdő szóza tunk felhangoztatásával megtegyük az első és legszükségesebb lépést, annyival is inkább, minthogy törekvésünk nem egy oldalról a buzdító jó akaratnak kiváló jeleivel találkozott, mi több, a jótékonyságra mindig hajlandó nagy közönség nyilván kitetszőleg örvend, hogy lelke nemes ösztönét emez irányban is kielégítheti. Addigra is tehát, míg a fenti javaslatokban foglalt nagy horderejű reformok keresztülvitelére egy „Vakokat képző és gyámolító orsz. egyesület" létesítésével lehet majd a Szükséges intézkedéseket megtenni, (hogy a feltárt helyzeten mielőbb változtathassunk és szegény vakjaink jövőjének biztositására minden lehetőt elköv vessünk s magát az ügyet is ismertessük) azt a kérel mel intézzük Mélyen Tisztelt Címedhez, kegyeskedjék az elhagyott honi vakokat becses pártfogására méltatni, ügyüknek hathatós befolyásával pártfeleket szerezni, a tiszteletteljesen idecsatolt iven könyöradományokat gyüj teni. (Ezt főleg az oly áldásosán működő jótékony nőegyletek, a végrendeleteket fogalmazó és végrehajtó ügyvéd ós jegyző urak, végül a különféle bírságok ki vetésére jogosult hatóságok figyelmének felkeltése és jóakaratának megnyerése által lehetne sikeressé tenni.) És kegyeskedjék emez adományokat, melyek bármi cseké lyek lehetuek és a belügyminiszter 84872/1888. számú rendelete alapján portomentesek, postautalványon a vakok budapesti országos intézete igazgatójának beküldeni, mint a ki emez adományokat hivatalánál fogva célszerűen és igazságosan felhasználni, róluk úgy az illetékes hatósággal, mint az adakozó közönséggel szembeu elszámolni köteles. Egy érdekes könyv. Magyarország szőlőtermelésének muhja és jelene címmel egy érdekes diszmű hagyja el f. évi augusztns hó 31 én a sajtót. A művet Baross Károly, a „Borászati Lapok" szerkesztője, szerkeszti és adja ki. Á magyar szőlő- és bortermelés teljes egészét öleli fel a munka, melybe legjelesebb szakíróink dolgoztak. A mű ugy van összeállítva, hogy nemcsak a szakembert, de a nagy közönséget is érdekli. A millenium alkalmából adatván ki, kiváló gondot fordit az ezredéves kiállítás megfelelő részeire. Bevezetését emlékül szenteli a király látogatásának a borkiállításban. Külön mellékletét képezi ő felsége sikerült arcképe, és bájos csoportban azoknak a mágnáshölgyeknek a képei, akik a királyt a kiállítás megnyitása napján fogadták. Közli annak az ezüst ivókészletnek a sikerült rajzát, amelyet a király látogatása alkalmára készitett a budepesti ipar-iskola Várday Szilárd tanár tervei szerint. Több sikerült fényképben mutatja be Bombay Dezső magyarázó szövegével a kiállítás borés szőlőgazdasági részét, és közli az összes kiállítók névsorát, llerczegh Mihály egyetemi tanár a „A magyar szőlőtermelés történetét" irta meg kilenc fejezetben a római hódítás előtti időktől napjainkig. Rubinek Gyula az O., M. tí. E. titkárja a „Magyar szőlőtermelés statisztikáját" nyújtja, kiterjeszkedve e fontos termelési ág nemzetgaz-