Zalamegye, 1896 (15.évfolyam, 1-26. szám)

1896-05-10 / 19. szám

kozás élhetetlenségén. hogy nem tudott ide fogadót) épí­teni, még pedig olyat, amely nyugoti értelemben visel­hesse ezt a nevet. S ím, a Körúton a legrövidebb idő alatt kettő is keletkezett. Az én kedvemre való azonban csak egy. Szeretem a lombos fát — s vallj' ki ne szeretné ? — s minden levele, midőn lesodorja az őszi szél. drága halottam nékem. S midőn a jó mi napában látnom kellett, hogy egy régi kertnek sátoros Iáiba vágják bele az irtó fejszét, itt ennek a sivár, lombtalan városnak legsűrűbb részében : minden egy-egy ütését annak a kegyetlen vas­nak megérezte az én szivem is. Házért áldozni fel élő fát! Kárpitnak hazug virágaival tele ragasztott apró ketrecekért, amelyekben oly keser ves és ol v drága a lakás: kivégezni terebélyes hársfákat! Ez a civilizáció haibársága. S mikor még azt is meg kiillött értenem, hogy a helyéhe hotelt építenek, amelyben orgiáit üli az a hitvány ketrec-arhitektura: elfogott a keserűség. Do­bogva mentem el arra minden héten, s mentül inkább emelkedett, annál mélyebbre átkoztam bele abba a rop­pant gödörbe, amelyből kihajtott gyorsan, mint a dudva. Ily hirtelen keletkezést csak a meséből ismerünk, ami­dőn tündérek vagy ördögök építenek palotát. Mert egyszerre csak ott, meredt fel előttem a nagy elejti Hotel Royal. Hogy megismertem hévül is, örvendve győződtem meg felőle, hogy jó szellemeknek a műve s nem sajnál­tam. hogy végette megölték a szép hársakat. X­Mint a modern nagy opera benyiitója: a nagy fogadó ouvertureje is kicsi és mint amaz, hova tovább érve, szintén megnövekedik, míg a finaléban — itt az épület hátulsó részében — éri cl legmagasabb kifejezését. Ami legott meghódítja a szemlélőt: ez épület min­den részében derűs, szellős. (A szellős itt nem azt jelenti, hogy léghuzamos.) A kisebbik benyitóból. ahol a fogadó hivatalai vannak elhelyezve, a nagyobbikba lépünk. Első lépcsője minden díszes volta mellett szerény. Nem is fogja azt koptatni a közönség. Minek ? — mikor a ház négy liftjének ketteje, a vestibulumnak jobb s bal részén, szakadatlan szolgálatára lesz éjjel s nappal. Nem bus kalitok ezek, hanem illatos piros mahagonifába foglalt, üvegajtós páholyok, ahonnan ki s ahová be lehet látni. Igazi kéjutazás a magasba. A harmadik csarnokban, megnyílik előttünk az opusnak egyik legfényesebb darabja: a födött udvar, a Cour Royale, voltaképen délövi és honi növények díszébe vont nagy terem. Pallója leborítva neszfogó szőnyeggel; mindenik sarkában hívogató pamlag, marasztaló zsöllye, kényeztető hintaszék. dúsan fölszerelt iró-asztalok kézi könyvtárral (sematizmus, cim- és lakjegyzék, almanák, lexikon stb. — köll-e még?) Esti világítása gazdag. A padmaly kockáinak rózsáiból százával gyul ki az elektrom enyhe lángja, míg az üvegtető felett ivlámpásnak fehér fénye tündököl alá. Oldalt virágos tenisz, azun tul a kávéház, az ő angol klubbi komfortjával, innen rajta az ebédlők, amelyeket szintén virágos terrász választ el egymástól. Az egyikből ki van zárva a zene s a szivar — itt a nyugaton vagyunk; szemközt a másikban már vígan szólhat hegedű- s pipaszó, harsoghat a muzsika, gomolyoghat a dohányfüst. Á tisztaságnak apró és nagyobb kápolnái (ezek a fürdők) valósággal eszményiek s bőven nyílnak minden­felől, bár szemérmesen rejtőznek. A mi azt jelenti, hogy nem csak a tisztaságra, de a tisztességre egyaránt voltak tekintettel. A tisztaság kultuszát szolgálja a házak ha­mupipőkéje is, a szelelő-udvar (magyarul: lichthof.) Négyen vannak s régig fehér kályha-kockával kirakva, hogv könnyen legyenek moshatók. Nics épülete a fő­városnak, a legújabb kórházat sem véve ki, amely na­gyobb mértékben adózna a higienának, mint ez a fogadó. Kezdve a Körútra szolgáló nagyobb lakosztályokon (a nevük „fejedelmi szobák") föl a padlás-szobáig: vala­mennyi egy közös vonással vallja az atyafiságot. Ez á jó ágy. A fenségek és méltóságok díszesebb nyoszolyá­ban hálnak ugyan, de pihentető tulajdonsága pihényivel sem puhább, egy hullámkával sem ringatóbb, mint az odalenn az alsó emeleteken. E részt az 50 forint az 1 frt 50 krajcárral teljesen egyértékü. És itt minden szoba utcai. Az építő művész, .egy elmés ötletével, utcaképessé tette az udvarit. Az épület fonalát két sikátorral szakította meg. S igy bármelyik ablakból vidám kilátás nyilik a mozgalmas, nyüzsgő életre. Én, ha ilyen lifteket bocsáthatnék a közönség alá, a mentől magasabb lakást annál drágábban mérném. A világosság itt gazdagabb, a levegő tisztább s a kép. melyet keretébe foglal, az ablak, elragadó. Soha semmi pontjáról Budapestnek az ő nagyvárosi volta nem oly szembeszökkenő, mint a Hotel Royalnak játszva elérhető magasaiból. A látóképe egészen uj, a perspektívája meg­lepő s mindenek fölött festői. Észak felől a kiállítás tündéri városa mosolyog fel hozzám a tavasznak uj zöld­jében viruló város erdőből: délnek a Gellért alatt és körül ágoskodik egymás fölé a sok födél és torony ; nyugotról az ország palotája s a kettőnek védelmében a királyi várlak nemes arányai kelnek ki aranyos dicsősé­gében a leáldozó napnak s épp ugy érik az ifjú nap első sugarai is. Ne is múljék le födeléről soha ez a látható istenáldása. A pincérek hadáról, a szolgálók zászlóaljáról: erről a kétszázfőnyi személyzetről lakás tekintetében is a leg­emberségesebb módon van gondoskodva. Örömöm telt a szellős nagy termekben, ott a födél alatt. Ezekben a katonai rend, fegyelem és tisztaság egy külön főnök fe­lelősségére van bizva. A nagyterem kettős kupolájától jobbra és balra, Szemirámisz kertjei hívogatják a vendéget. Szobájából kilépve büntetlenül andaloghat a pálmafa árnyékában és szedhet halántékaira babért, ha éhes rá. Ezek a kertek­három emeleten virágzanak egymás fölött. S most fel a széles, kettős lépcsőn, az escailer d'honneur sekély fokain az ünnepi terembe. Már most látom ellebegni roppant tükrei előtt, ringató keringőben, röpítő polkában Magyarhoniak legszebb asszonyait és lányait. Csak azt nem hiszem, hogy a tüzelő csárdás zenéjét onnan felülről az előkelő orkesztrumról enged­jük magunkra leáradni. Már ebben valljuk a hagyományt. Odaszállítjuk le majd a terembe a mi cigányainkat s az egymás hátán s az ő lábukon rakjuk szakadtig. Hall­gatva csak ugy édes a nóta, ha a fülünkbe — táncolva csak ugy mámorító a csárdás, ha ott mellettünk a tal­punk alá húzzák. Barbár mulatság, de fölér harminchá­rom üdvösséggel. S itt valahára sikerülni fog, otthont szerezni az elmés, választékos álarcos bálnak is. A terem elragadóan szép s arisztokratikus tagoza­tával a bécsi várpalota, kisebbik redoute termére emlé­keztet, nem is külsőképen, de inkább azzal az intim hasonlatosságával, mely a distinkciónak kőmives-jele. Mint a nagy méretet enyhiti a szép forma: ezen a termen sem látszik meg. hogy 60 centiméterrel hosszabb a mi Vigadónk nagyterménél. S fog szolgálni hangversenyre is. Az akusztika ki­fürkészhetetlen titok s lutrit játszik mindenki, aki ezt a csalóka tündért meg akarja fogni. A párisi Trokadero építője a világosság sugártöréséhez képest (vetetté ki a hanghullámét is és keservesen csalódott — minden zene­darabot kétszer hallottunk benne. Hanem a terem építő­mesterének sikerült megfogni a hamis fruskát: a meg­ejtett nagy kísérlet után kitűnt, hogy egyenletesen hang­zik benne az enyhe magándal s a zajos hrio. Az építész tudniillik padmaly és födél közt jókora hézagot engedett — a Röngten elméletét ráalkalmazta a hangra. Mind ahányunk állandó panasza, hogy köztermeink­ből nem nyílnak apróbbak. Vagy léghuzamos folyosón, vagy konyha-bűzökön át érjük csak el a teázó, kártyázó, társalgó szobákat. Itten mily nagyúri bősége a térnek, s milyen jóleső kényelem! A nagyteremből kissebbikbe andalogva jutunk el s közepének rengeteg üveg-lemezén keresztül a lánya minden mozzanatát kisérheti figyelem­mel az édes mama, míg, féloldalt megfordulva, ott lát­hatja tarokkba borulva atyuskát. Előkelőség s kedélyes­ség jóleső harmóniában. S mind a hányunknak még keserűbb a panasza a mi ruhatáraink ellen. Csak mi apák. férjek és sógorok, és „hódoló tisztelők" tudjuk azokat a csatákat, melyeket egy női bundáért vívunk minden hangverseny után. Itt világos áttekinthetőségben sorakoznak a fogasok. A be­lépő jegyek számának megfelel a ruhatári szám. Semmi izgalom, semmi dulakodás. Bunda, kabát, köpenyeg gyű­retlen kerül vissza a gazdájához. Egy pillantás még az amerikai barba, kettőt a futár-szobába s aztán fölkeresem a konyhát. * Ali, a konyha! milyen konyha! Rímekben szeret­nék szólni erről a remek alkotásról. Nem a tobzódás bálványának — a jóiznek van itt oltár emelve. Az Ízle­lés édes testvére a többi érzéknek s egyenlő jogot köve­tel magának mellettök. Hiszen a kiművelt ideg, főleg amely egyes szálaival egy másikba fonódik bele: nem izlelé-e a rózsa s a szamóca illatát ? Ep úgy. mint ahogy édesnek vallunk egy-egy szagot. A gépszerkesztéssel előrehaladt konyhai vegytan magas színvonalra emelte a főzés művészetét s őszintén bámulom Mr. Dórét (ő a francia chef de cuisine), aki észszel. kézzel, tudással s Ízléssel igazgatja a keze alatt működő másod-szakácsok és kukták csapatait s uralkodik a rengeteg anyagon. A beszerzett cikkek tisztasága s jó­sága méltó is a kitűnő feldolgozásra. Egy birodalmon jártam végig s megerőltetésembe kerül, hogy Raoul Pictet jegesvermének elmés szerkeze­tét, a sokféle húsok s halak eltartó szekrényeit, s még ezer és egy csodáját emlittetlen hagyjam. * Mert hát következik a pince. Ennek méltó meg­zengésére pedig egy oktávával följebb kellene hangolni lantomat, ha volna. Szinte röstellek silány prózában írni róla. Csak Londonban, az angol bank földalatti tömkele­gében éreztem hasonlót, midőn Európa millimosainak oda letett kincseit láttam véghetettlen hordósorokban egymás fölé torlódni. Mert itt is nagy értékek vannak letéve a hordókban : Duna gyöngye, Szegszárd rubintja s Tokaj hig aranya, meg a Rajna kincsei. Csak hogy nem mord Hagen őrzi ezeket, hanem egy jó bácsi, a pince­mester. Hajdan görcsös fággyugyertyával világított volna előttem — most csak egyet csavarit (sajna, nem is a hordó csapján, hanem csak a villamos vezeték rugóján) s azok az üveg körték sorjában kigyúlnak s eszményileg példázzák a boldog italtól tündöklő orrt. Ezüstös s aranyos bubjokat összedugva, jeles pezsgő­borok folytatnak halk beszélgetést. Hallani a kiejtésükön, hogy született franciák: valamint francia az a haute marque diszével dicsekedő, Isten tudja hány csillagos cognac. De ha csak egy csillagos is, különb annál a hét-gombunál, mely hasztalan igyekszik magyar nyelvet francia szóra fogni. * E ház megépítője Ray Rudolf, egy derék svájci, aki huszenegy éve él közöttünk s része van abban, hogy a mi Budapestünk ilyen ékessé vált. Gyorsan emelte ezt a házat. Az első ásóvágás és az utolsó kalapácsütés kiizé csak tizennégy hónap szorul. Látni kell e művet, hogy az ember mesének ne tartsa. Mert fejedelmi palotát könnyebb megszerkeszteni, mint hotelt, amelynek nehézségeivel csak a színházi epitkezés körmönfontsága vetekedik. A bútorok és kőfaragó munkák magyar kezek műve. Ez a hotel, a Gliick-testvérek vezetése alatt, hivatva van rá, hogy végre példáját szolgáltassa annak, milyen a tökéletes fogadó. Porzó. Hoimeberg-sclyem csakis akkor valódi, ha közvetlen gyáramból rendelik — fekete, fehér ós szí­nes 35 krtól 14 frt 65 krig méterenként — sima, csikós, kockázott, mintázott, damasztot stb. (mint egy ! 240 különböző minőség, 2000 szin és mintázatban) stb. A megrendelt áru postabér- és vámmentesen a házhoz szállítva mintákat postafordultával küld: Hon-' neberg G. (cs. és k. udvari szállító) seyeingyára Zürichben. Svájczba címzett levelekre 10 kros és levelező lapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. Magyar nyelven irt megrendelések pontosan elintéztetnek." Nyílt-tér. fSiagaBianiisa™ gyógyító f-ÜLl-ciŐ. Saison: Május hó 1-től, szeptember hó végéig. Fő gyógyító hatás gége. légző, csúz, emésztőszervek megbetegedésénél. Gyógyítószer: Constantin- és Emma források, tej, savó, kefir, fenyves belégzések. korrás só rorzások. Meleg fürdők, szénsavas fürdők, pneumatikus kamara, hydropatikus intézet,. Prospektust és magyarázó könyvet ingyen és bérmentve küld a fiirdó'igazgatóság. Relelős szerkes/tő és kiadótulajdonos: TTID^^iridy iG-isr^Lc. 773 tkv. 95. árverési hirdetmény. A zala-egerszegi kir. törvszék, mint telekkönyvi hatóság, közhirré teszi, hogy Zalavármegye árvatára végrehajtatónak Emmer Karoly végrehajtást szenvedő ell eni 1 1 1 frt tőkekövetelés és járulékai iránti végrehaj­tási ügyében a zala egerszegi kir. törvényszék területén levő, a kapornaki 105. számú tjkvben Emmer István, Emmer Károly, Emmer József és kiskorú Emmer János tulajdonául felvett ingatlanokból Emmer Károly '/ 4 rész jutalékára és pedig : f hrsz. alattiból való jutalékára 40 frt, f 199. hrsz. alatti jutalékára 16 frt, f 367. hrsz. a jutalékára 15 írtban, a kapornaki 743. sz. tjkvben 277. hrsz. alatt ugyanannak tulajdonául fölvett ingatlanból Emmer Károly '/_, rész jutalékára 58 frtban, a nagy­kapornak 751. sz. tjkvben ugyanazok és Hajas Katalin Horváth Istvánné tulajdonául fölvett ingatlanokból Emmer Károly '/, jutalékára és pedig: f 1140. hrsz. alattira 33 frtban, f 1141. hrszám alattira 16 frtban, a kapornaki 757. sz. tjkvben ugyanazok és Steiner Lipót, Stern Rozi tulajdonául fütvett ingatlanokból Eiumer Károly 1 , rész jutalékára és'pedig f 208. hrsz. alattira 136 frtban,^f 222. hrszám alattira 66 forintban meghatározott ki­kiáltási árban ugy azonban, hogy a fönti ingat­lanokra C. 257/88. szám a. özv. Emmer Jánosné javára bekeblezett haszonélvezeti jog az árverés által nem érintetik, az árverést elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az I8!M>. évi május IN ik napján (1. e. 10 órakor Kapornakon a községházánál megtartandó nyilvános árverésen a megállapított kikiáltási áron alul is eladatni togDak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának IO°/ n át, vagyis 4 frt, 60 krt, l frt 50 ki t, 5 Irt 80 krt, 3 frt 30 krt, 1 frt 60 krt, i3 frtot, 6 írt, 1 frt 60 krt készpénzben, vagy az 1881. LX. t. c. 42 §ában jelzett árfolyammal számitott és az 1881. november 1 én 3333 sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet 8. §-ában kije'ölt óvadékképjs értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. c. 180. § a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállított szabályszerű elismervényt átszo'gáltatni. A kir. törvszék, telekkönyvi hatósága. Zala Egerszeg, 1896. február hó 5-én. Rutich, kir. törvszéki biró. ad. 2484/tkv. 96. Árverési hirdetmény. A zala egerszegi kir. törvszék, mint telekkönyvi ha'óság, közhirré teszi, hogy Za'ameyye arvatara végre hajtatónak Farkas Ferenc s neje Antos Maria végre-­hajtást szenvedők elleni 665 frt tőkekövetelés és járulékai iránti végrehajtási ügyében a zala egerszegi kir. törvszék területén levő, a zala-egerszegi 407. számú tjkvben 486 hrszám alatt V 8 ad részben Antos Lóri, Kováts Istvánné, 7 „ad részben Staár Ferenc tulajdonául fölvett ingatlanból korábban Farkas Ferencet és Antos Márit illető 8 s -ad részbeni jutalékára 1511> frtban ezennel megállapított kikiáltási árban elrendelte és hogy a fennebb megjelölt ingatlanok az 1896. évi május hó 26 ik napján d. e. 10 Órakor megtartandó nyilvános árverésen a megálla pitott kikiáltási áron alól is eladatni fognak. Árverezni szándékozók tartoznak az ingatlanok becsárának 10%-át vagyis: 151 frtot készpénzben, vagy az 1881. LX. t. ez. 42. §-ában jelzett árfolyammal szá­mitott és az 1881. évi november hó 1-én 3333. sz. a. kelt igazságügy ministeri rendelet 8. § ában kijelölt óvadék­képes értékpapírban a kiküldött kezéhez letenni, avagy az 1881. LX. t. ez, 170. § a értelmében a bánatpénznek a bíróságnál előleges elhelyezéséről kiállitott szabályszerű elismervényt átszolgáltatni. A kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság. Kelt Z. Egerszeg, 1895. évi április hó 13 án. Kuticli, kir. trvszéki biró.

Next

/
Oldalképek
Tartalom