Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)

1894-08-26 / 34. szám

féle nép lakta mai hazánkat elfoglalván, örökös harcban éltek a külellenséggel. De nem veszett el, mert volt közös nyelve! Eljött a mongol áradat. Ugy látszott, hogy Sajó nál bevégezte a nemzet életét, midőn az utakat fölverte a fű és virágzó városok helyén leégett romokat láthata csak a szem. De a barlangjaiból előjött nép ajakán az édes honi nyelv zendült meg s a hon újra felvirult ! Vérbétükkel van nemzeti történelmünk lapjaira feljegyezve Mohács s az utána következő másfélszázad, mikor hazánk a törökjárom alatt nyögött s csaknem mindent elveszítettünk, amiben a honfi büszkeségét keresheti, vagy ami egy szebb jövőre kilátást nyújt! De a nemzet nem esett kétségbe jövője felett. Emelt fővel viselte szenvedéseit, láncait. Még szentebb érzelemmel fogta körül hazáját, mióta az oltárrá vált, amelyen csak áldozott; törhetlen hűséggel ragaszkodott egyetlen kincséhez : nyelvéhez. S a Gondviselés megáldd férfias törekvéseit. Legveszedelmesebb volt reánk ama megliiusult kisér let, mely legdrágább kincsünktől, nyelvünktől akart megfosztani. A nemzet felriadt halálos álmából. Látta a mély örvényt, amelynek már szélén állott és mulasztását kétsze res buzgósággal igyekezett helyrepótolni. S kétségtelen, hogy a világirodalomban páratlanul álló haladást tett nemzetünk ama pár évtized alatt. Nemzetiségünk emelésére irányult eme rohamos hala dúsunk azonban nagy gátra talált és örvényben végződött. Eljött az idő, midőn Kárpátoktól le az Aldunáig egy bősz üvöltés, egy vad zivatar hárult reánk; midőn a viharban egyedül állt a magyar. Átkos kezek felizgatták a testvér népeket, hogy kik köztünk és velünk éltek egy ezredévig, megosztva bút, örömöt, most fegyvereiket magyar vérbe füröszszék! De még ez sem volt elég. Benn polgárhároru. kivül pedig Európa két legnagyobb hatalmassága állt ve lünk szemközt roppant hadaival. A maroknyi magyarság mit lehetett í Küzdött oroszlánként, de végre elbukott. Egy diadalzaj . . . egy vad átok, Aztán csendesség, mély, örök . . . Ti szólnátok, ha szólhatnátok Csontjaikon porló rögök ! Csönd lett, minő a sirok közt honol. Csönd, mint a tenger színe felett van vihar után, bár méhében holtakat és romokat rejt. Nemzetünk mindent elveszített. Még utolsó kincsétől: nyelvétől is meg akarták fosztani. Idegen nyel vet kellett használnia ; a haza ifjúsága idegen nyelvre szoríttatott. A nemes rabbilincsbe verve is nemes. A magyar hallgatott és tett. Mint a mindenéből kifosztott anya, szivére szorítá egyetlen gyermekét, legféltettebb kincsét : nyelvét és megmenekült. Az elnyomatás sötét korszakában ragaszkodott legjobban a magyar nyelvéhez. Ekkor tartattak szerte a hazáiban nyelvünk nayy reformátorának, Kazinczynak, százados ünnepei. Ekkor emelt nyelvének a nemzet oly emléket, mely századokon át hirdeti a magyar név dicső ségét. ha a Duna partján megállunk, a legszebb palota, a magyar akadémia etőtt, gondoljuk meg, hogy ezt egy eltiport, kifosztott nemzet összetett filléreiből emelte nyelvé nek a legválságosabb időkben. Óriási a haladás, amit az utolsó negyedszázad alatt tettünk. Nyugodtak lehetünk. Nyelvünknek, mely annyi megpróbáltatásokon ment keresztül ezredéves multunk alatt, oly magas oltárt emeltünk, hogy elleneink többé le nem ronthatják. üe elbizakodnunk sem szabad 1 Igyekeznünk kell ez oltárra újabb áldozatot hozni.Nekünk,' tanítóknak, nyílik erre legszebb aliadom. A napirenden levő nemzetiségi velleitások közepett az apostoli buzgólkodás mellett finom érzékkel kell megnyernünk igegen ajkú honfitársainkat hazai nyelvünk nek. S midőn nyelvünknek megnyertük őket, a mély hazafias érzést is csepegtessük szivükbe ! Egy nemzet hálája kiséri ez apostolkodás dicső munkáját. Szeressük, műveljük hát nyelvünket; mert hol nincs nyelv, nincs nemzet, hol nincs nemzet, nincs haza. Már pedig Teremt-e Isten több magyart, Míg a világ, míg napja tart, Ha minlc is elfogyánk ! L Ezzel van szerencsém mai napra egybehívott tantes tületi közgyülésüeket megnyitottnak nyilvánítani. Ma|iÍ üdvözölte az elnök Skublics Jenő közigaz gatási bizottsági tagot, mint a közigazgatási bizottság kiküldöttét, Csáktornya városból, ugy a vármegyéből a közgyűlésre szép számmal megjelent vendégeket. A napirend előtt felszólalt Biró József keszthelyi polgári iskolai igazgató s az előérkezlet megbízásából szép<- n átgondolt s közhelyesléssel találkozott beszéd kíséretében Margitai Józ-et csáktornyai tanitóképző intézeti igazgató által az előértekezleten tett s ott nagy lelkesedéssel fogadott eme hatáiozati javaslatot terjesztette elő: „Zalavármegye tanítótestülete áthatva azon párját ritkító meleg érdeklődéstől, amelylyel Svastits Benó főispán őméltósága a tanügy iránt viseltetik és áthatva azon, soha el nem évülő érdemektől, mélyeket őméltósága a vármegye oktatásügyének felvirágoztatása és a néptanítói állás tekin télyének emelése körül szerzett : törhetlen ragaszkodásának, igaz tiszteletének és szeretetének őszinte hálával óhajt ki fejezést adni azáltal, hogy vármegyénk büszkeségét, nemes lelkű főispánját, minden hazafias törekvés buzgó támoga tóját, a felvilágosodás és előre haladás lelkes vezérét a mai közgyűlésen tiszteletbeli tagjává egyhangú lelkesedéssel megválasztja." A szűnni nem akaró éljenzéssel fogadott határozati javaslatot tantestületi elnök közgyűlési határozatként kimondván, üdvözölte főispán őméltóságát, mint a vár megye tanítótestületének megválasztott tiszteletbeli tagját, mire főispán őméltósága meghatva mondott köszönetet a vármegye tanítóságának e kitüntetésért. Ezután Udvardy Ignác tantestületi elnök dr. Huz-.ic.ska Kálmán kir. tanácsost és vármegyei tantelügyelőt tiz éves jubileuma alkalmából a vármegye tantestülete nevében a következő beszéddel üdvözölte: Nagyságos kir. Tanácsos Ur, Szeretett Tanfelügyelőnk ! A Zalamegyei általános tanítói testület örömmel ragadja meg mai tantestületi közgyűlésén a kedvező alkal mat, hogy Nagyságodat, mint aki tiz éve áll Zalavármegye népoktatásügyének élén s aki e valóban diszes, bár terhes állást, kiváló szakértelemmel, odaadó buzgósággal és oly fényes eredménynyel tölti be, szive mélyéből üdvözölje. Ezt a helyet és ezt az alkalmat választottuk szivünk őszinte érzelmeinek tolmácsolására. Ezt a helyet választottuk, mert Muraköz népoktatás ügye Nagyságod bölcs vezetése mellett e decennium alatt óriási mértékben haladott. De nemcsak a népoktatás emelkedett itt Nagyságod nak lankadást nem ismerő buzgósága méllett részint új iskolák felállítása, részint a már meg voltak fokozatos fejlesztése folytán, hanem kiváló tért hódított itt egyúttal a magyarság ügye is. Ezt az alkalmat választottuk érzelmeink tolmácsolására : mert mi Nagyságodat úgy tekintjük, mint e nagy vávmegye tanítóinak közös atyját, lelkes vezérét és bölcs útmutatóját s így ünnepségé a megye tanítóinak csakis a vármegye tanítóságának közgyűlésén lehetett, hova az apostoloskodás nemes munkajában közösen osztozó tagjai e nagy családnak legkönnyebben és legkészségesebben egybegyűlhetnek. De más részt tantestületünk nagy gyűlését azért is választottuk érzelmeink tolmácsolására ; mert mi Nagyságodban nemcsak vármegyénk népoktatásügyének leghivatottabb képviselőjét üdvözöljük, hanem egyúttal • egyesületi ügyünknek is buzgó támogatóját, lelkes harcosát tiszteljük és becsüljük, aki áthatva azon régi elvnek fontosságától, hogy egyesülésben rejlik az erő: egyesületi közgyűléseinket mindenkor szives megjelénésével megtiszteli, annak fényét tevékeny közreműködésével emeli és bennünk, tanítókban az összetartozás magasztos érzését növeli. Legyen Nagyságod meggyőződve, hogy amint a múltban tettük, úgy a jövőben is szives készséggel sorakozunk a kezében tartott zászló alá, amelyen fénylő betűkkel ragyog vármegyénk népoktatásügyének emelése és felvirágoztatása. melyben nagy készültséggel védelmezi 8bakespeara szóban | j lorgó drámájának műbecsét s bőseinek idealismusát llartmann támadásaival szemben. A „Budapesti Szemle" j a franczia bölcsészet köréből hozott tőle tanulmányt. Irt | még egyes közlönyökben számos társadalmi s irány cik- | ket, tárcát. > Főúri körökben volt hosszas tartózkodása rendkívüli | hatással volt tudományos s társadalmi képzettségének fejlesztésére. Boldogult Sennyey Pál báróval és családjá val, ép ugy Szécheuyiékkel tett gyakori és hosszas kül töldi utazásokat. Ezeu utazásai alkalmával alkalma volt idegen országok nevelésügyét megfigyelnie, mely megfigyeléseket és bő tapasztalatokat tanfelügyelői pályáján érvényre is emeli. Még mint Sennyey Pál báró nevelője, vált meg a lelki béke nemes idealismusából a papr.övendékség jelvényeitől azok husz évi viselése után. Növendéke érettségi vizsgája befejeztével pedig alig egy évig Zemlénvármegye kir. segédtanfelügyelője volt, mígnem 1884. évi julius hó 7-én Zalavármegye tanfelügyelőjévé neveztetett ki. Ide tapadt életével, hatásával, egész egyéniségével. Itt alapított boldog családot is, elvevén teleségül 1887. évben Mihálovits Margitot, ki őt kedves fiúval ajándékozta meg. Működését szeretet és tapintat jellemzi; a tanítók törvényes érdekei nála mindig védelemre találtak. Köz ségeket az oktatásügy iránt melegen és visszautasíhatlan érvekkel édesgette, azok figyelmét ébren tartotta, példára buzdította. Egyike volt azon szerencséseknek, a kiknek fára dozásait a legnagyobb siker koronázta. Ugyanis tiz éves tanfelügyelői működése alatt félmillió forintot meghaladó ! összeget áldoztak az iskola fentartók tanügyi épitkezé- ' sekre. Majdnem mástél száz esetben történt teljes, vagy részleges iskolaépítkezés. Számos népiskolán kivül ezen időszakban csupán a magasabb jellegű népoktatási tanintézetek közül két középkereskedelmi iskola, egy polgári i fiúiskola, két polgári leányiskola és egy feiső leányiskola szerveztetett A szakiskolák közül hat iparostanonciskola, három kereskedelmi alsófoku iskola állíttatott. Ma kerületéban a népoktatási tanintézetek száma 423. A kisdedvédelem az egész vármegyében lendületnek indult. Tiz év alatt kilenc uj kisdedóvoda nyittatott meg, az utolsó nyárban pedig két állandó és harminc nyári gyermekmenedékház állíttatott; már négy helyen menedékház vezetésre képesítő tanfolyamok is tartattak. A tanítók száma a hetedfél százat meghaladja. Az iskolák háztartása majdnem ötödfél száz ezer forintig emelkedett, melyből a rendes és segédtanítók fizetése, az előttünk fekvő utolsó kimutatás szerint 286,548 forintot tesz ki. Az állam 98 ezer, községek 96 ezer, a felekezetek 87 ezer forinttal járulnak már évenként az iskolák fentartásához. A zalavármegyei nemzetiségi vidékeken közel 50 tanitói állás szerveztetett 10 év alatt. Ezen időszakban készült el a határszéli helyzeténél fogva nagy fontosságú csáktornyai állami tanítóképezde uj épülete. Csáktornya, Perlak, Stridó mindinkább érdekes gócpontjaivá válnak a muraközi oktatásügynek. Hogy mit lehet csendes, zajtalan munkával elérni, csupán a muraközi hegyvidék áll. iskoláinak legközelebb megtartott évzáró vizsgáira utalunk. Mindenkor sok erkölcsi jutalmat talált a tanitók ragaszkodásában és sok örömet azok szorgalmában s példás magaviseletében, nem is csuda, ha a megye tanításága minden bajában vagy szenvedésében őszinte bizalommal fordul jó szivéhez. Nyíltan rámutat mindenkor a még sok alkotni valóra s a tanitógyülések alkalmából ugy iskolai, valamint társadalmi téren jól ismert szónoki erejével igazi lelkesedésre gyulasztja őket. Végül hiányoznék egy szép vonás a képből, ha nem emlékeznénk meg gyöngéd családi életéről, nemkülönben még életben levő édes anyja iránti legbensőbb ragaszkodásáról. A mult fényes éredményéiért fonjuk Nagyságodnak a megemlékezés e szerény koszorúját, a jövő küzdelmeihez pedig azt kívánjuk, hogy szivében az ideális lelkesedés tüze mindig magasan lobogjon, az energia eszméinek megvalósításában soha ne csökkenjen, hogy azon kiváló érdemeket, amelyeket eddig is vármegyénk népoktatásügyének fejlesz tése és emelése körül szérzett, a jövőben még sokáig gyarapíthassa. Éljen Zalavármegye szeretett tanfelügyelője, \éljen e vármeyye tanítóinak vezére és büszkesége ! Az éljenzés lecsillapultával következett az ünnepség egyik legszebb része, amidőn Margitai József képezdei igazgató a képezde tanári testületének nevében a ki'-, tanfelügyelőt meleg hangon üdvözölvén, a jubilánsnak a tanári testület által Gaál Imre intézeti rajztanárral lefes tetett s az elnöki emelvény megett a tornaszerek számára szolgáló helyen elhelyezett, igen sikerült és saépen feldi szitett olajfestésü arcképével lepte meg az ünnepeltet. Majd dr. Krasovecz Ignác csáktornyai iskolaszéki elnök az iskolaszék nevében, Skublics Jenő közigazgatási bizottsági tag a vármegye közigazgatási bizottságának nevében, Balaton József apát-plébános a vármegyei pap ság nevében üdvözölték lelkes beszédekben a közgyűlés zajos éljenzése között a jubiláló tanfelügyelőt. Ezután dr. Iiuzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfel ügyelő az ily sok oldalról feléje irányult őszinte tisztelet és osztatlan szeretetnek megnyilatkozásától mélyen áthatva, a jelenvoltakat teljesen lebilincselő, a nagy elér zékenyüléstől nem egyszer megszakított eme beszédben köszönte meg a szives megemlékezést : Igen tisztelt Közgyűlés! Nayy csorbát ejtenék a reám nézve oly magasztos ünnep összhangján, ha megindultságommal próbálkozva hasztalan igyekeznék méltó kifejezést adni annak, a mit szívem e peresben érez. Oh igen tisztelt közgyűlés! A mit Önök nekem a kartársak elismerésében és a pályatársak ragaszkodásában e napon nyújtanak, azt nem lehet megköszönni; azt csak leszolgálni lehet, annyi hűséggel, a szeretet annyi fellángolásával, a testi és lelki képességek annyi erejével a mennyit az erkölcsi vilígrtnd méltán követel viszonzásul attól, a kinek több nyújtatott, mint a mennyinek elviselésére képes. Legyenek is meggyőződve igen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a mai napon irántam érdememen felül megnyilatkozott gyöngédségük által reám rótt nagy erkölcsi kötelességgel éltem minden napján lelkiismeretesen fogok leszámolni. Es ha talán egyéniségem és hatiísom nem is fog magasabbra nőni az Önök szemében, isten segítségével bátran ígérhetem, hogy azon magasságból, a melyre az Önök szeretete állított engemet, porba hullani soha nem Jogok, mint a hogy mély hálával ígérhetem azt is, hogy Zalavármegye hatóságainak, közönségének s tanítótest ületének becsülése, bizalma és ragaszkodása utolsó leheletemig drága kincse lesz életemnek. Ez a kép pedig, melylyel a csáktornyai álhtm. tanítóképezde érdemes tanári kara meglepett, drága öröksége marad fiamnak apja emlékéről, nekem pedig egy örökre kedves emlékeztető azon nagy és nemes hivatásra, melyet a Csáktornyái állami tanítóképezde derék igazgatója és tanári kara itt a haza határán Muraköz tanítóinak hazafias nevelésében a hatóságok és a társadalom közmegelégedésére betöltenek. Most pedig forduljunk igen tisztelt közgyűlés azon férfiú felé, ki a meyyei kormányzat ezer gondjai között is alig két hónap alatt másodszor jelenik meg Zalavármegye tanítói között, hogy lássa szellemi törekvésüket, nemes irányukat. Az 0 jelenléte ünnepe a mai ünnepnek s nagy megtiszteltetés Zalavármegye tantestületének. A miért midőn mint Zalavármegye első tanítója, forró köszönetet mondok Méltóságodnak, legyen kérem meggyőződve arról, hogy nemes érdeklődésének erkölcsi haszna túl fog áradni a nemzedéken, mint a hogy szép emléke be fogja sugározni Zalavármegye tanitói késő unokáinak szívét is. Forró köszönetet mondok a közigazgatási bizottság mély en tisztelt kiküldöttjének, nagyságos Skublics Jenő unuik s a paptársai üdvkivánatát tolmácsoló nagyságos Balaton József apát-plebános úrnak. Tartozom a történeti igazságnak annak kijelentésével, hogy tanügyi téren annyi sikert nem érhettünk volna el azon odaadó támogatás nélkül, melyet hogg Zalavármegye közigazgatási bizottságától pályám első percétől élvezhettem, mindenkor büszkesége marad életemnek. Valamint igaz örömmel tölti el szívemet azon tudat, hogy ezen tiz év alatt a tankeriilet egyházi főhatóságaival s lelkészeivel, akkép működtem együtt a magyar kultúra terjesztésén, hogy áldásos munkánkat sem keserűség, sem félreértés nem zavarta meg. Köszönet a messze földről idefáradt kedves vendégeknek, kik szives megjelenésükkel nemcsak a hivatalnoknak, de a jó barátnak is feledhetetlenné kívánták tenni a mai napot. Végül őszinte köszönetet mondok Csáktornya város községi iskolaszékének és igen tisztelt közönségének. Kívánom szívem mélyéből, hogy a magyar művelődésnek és érzésnek általuk itt a határon kígyulasztott őrtüze lobogjon mindig büszkén és szabadon a magyarok Istenének ege felé! A Likofl ovatio lecsillapultával Hoffmann Lőrinc rácz kanizsai áll. elemi iskolai tanitó szavalta el érzéssel Körmendy Pál langvizi tanítónak lapunk mai tárcájában levő, tetszéssel fogadott alkalmi üdvözlő költeményét. Majd dr. Ruzsícska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő ült a felolvasó asztalhoz es „ Visszaemlékezések és irányelvek" címmel tartott igen tanulságos felolvasást, amelyben a vármegye népoktatásügyének tiz éves haladását tüntette fel megkapó vonásokban s egyúttal kijelelte azon irány elveket, amelyeket az egyes népoktatási intézeteknek — a kisdedovodától kezdve a tanítóképző intézetig — követniök kell a sikeres oktatás biztosításá-