Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)

1894-08-26 / 34. szám

XIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1894. augusztus 26. 34. szám. irdalni a i iira. A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási községi és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A megyei tanítótestület jubiláris közgyűlése. A zalavármegyei tanítótestületnek f. hó 23-án Csáktornyán tartott évi rendes közgyűlése ritka ünnepségnek volt szinhelye azon alkalomból, hogy a vármegye kiváló tevékenységű tanfelügyelőjének, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsosnak, Zalavármegyében eltöltött tiz éves hivatalos működése megünneplésével egybekapcsolva tartatott meg. Az ünnepség fényének emeléséhez hozzájárult Svastits Benó őméltóságának, Zalavármegye közszeretetben álló főispánjának, Skublics Jenő közigazgatási bizottsági tagnak, mint a közigazgatási bizottság kiküldöttjének, Balaton József apát-plebánosnak, Tislér József kerületi esperes-plebánosnak, Wrancsics Károly járási főszolgabírónak, valamint Csáktornya város elöljáróságának, iskolaszékének és szép számú közönségnek megjelenése és szives részvétele. A város maga külsőleg is díszt ölfött. Igen sok házon nemzeti lobogó lengett s magát az ünnepséget korán reggel megkezdett mozsárlövések jelezték. A tantestület tagjai a vármegye különböző részéből eddig nem tapasztalt nagy számmal jelentek meg, hogy részt vegyenek az ünnepségen, amelyen a vártnegyei tantestület a tisztelet, és szeretet adóját rótta le a vármegye népoktatásügyének élén álló, láugbuzgalmú férfii'uvik. A vármegye tanfelügyelőjének mindenkor büszkeségét képezheti eme megtiszteltetés! S a gyűlés komoly és méltóságteljes lefolyása meggyőzhette a megjelenteket, arról, liogy a vármegye tantestülete méltó a közönségnek támogatására és becsülésére 1 Vajha ezen ünnepség, amely fényes jutalma volt a közpályán becsülettel eltöltött tiz éves törhetlen munkásságnak, a társadalmat jobban megnyerné a nemzet egyik legfontosabb ügyének : a népnevelésnek, amely társadalmi meleg érdeklődés és hathatós támogatás nélkiilözhetlen alapja és elengedhetlen feltétele a népoktatásügy felvirágoztatásának. Magának a tantestületi ülésnek s a jubiláris ünnep • ségnek lefolyását a következőkben adjuk. Reggeí 8 órakor a plébánia templomban ünnepélyes isteni tisztelet volt, amelyen Svastits Benó főispán őmél tósága, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő, Skublics Jenő közigazgatási bizottsági tag, Balaton Józset apát-plebáuos, Wrancsics Károly főszolgabíró, a megyei tantestület tagjai nagy számmal vettek részt és szép számú közönség. Mise alatt megható volt az iskolai növendékek magyar karéneke. Mise után a tauitóképzőintézet tágas tornacsarnokában, mely ez alkalomra csinosan tel volt diszitve, gyűltek egybe, megjelent itt egyúttal Csáktornya város elöljárósága, iskolaszéke, Tislér Józset kerületi esperes-plebános Szelenczéről. A tágas tornaterem telve volt vendégekkel s a tantestület tagjaival. Kilenc órakor Udvardy Ignác tantestületi elnök megnyitván a gyűlést, első sorban üdvözölte Svastits Benő főispán őméltóságát, aki a tantestületi közgyűlésen való szives megjelenésével mély hálára kötelezé le a vármegye tanítóságát. Erre főispán őméltósága a nála megszokott szónoki hév- és bensőséggel a következő szép beszédben volt szives válaszolni : Igen köszönöm a szives üdvözletet, s nem tartózkodom annak kijelentésétől, hogy kiváló örömömre szolgál megyém általános tanitó testületének jelen közgyűlésében részt ve hetni. Kettős forrásból származik ennek indoka; egyik s mindenesetre a főindok a buzgó, a benső érdeklődés népoktatásunk és a tanügy iránt, melynek magasztossága kell, hogy mindnyájunkat áthasson s ennek nyilván tanúsítását mindig tiszti kötelmeim kö.é soroltam. — Ugyanebből folyik másik indoka is megjelenésemnek, mely közvetlen Önökhöz vezet Uraim, akik a tan- és népnevelés ügyének hivatott tiszti munkásai! Önökhöz azért; mert a nagy és feláldozó munka, melyet Önök a tanítói hivatás lelkiisme retteljes hevülésével végeznek, a haza erkölcsi és értelmi jövő/ének van szentelve, s mert annak üdvös sikere nélkül nincs nemzeti emelkedés, nincs nemzeti felvirul ás. E meggyőződéstől áthatva, részemről is tanúsítani és kiszolgáltatni óhajtottam a tiszteletnek, a becsülésnek és elismerésnek azon erkölcsi jutalékát, mely Önöket méltán megilleti s a melyet megjelenésemben nem ugyan parányi egyéniségem, hanem megyekormanyzói tisztem képvisel. ürömmel teljesítendőnek véltem azt ez alkalommal annyival inkább ; mert a jelen tanítói közgyűlés ünnepet is ül, az érdem ünnepét azon férfiúnak, aki, mint megyénk királyi tanfelügyelője, tiz év óta áll élén közoktatásunk ügyének ; tiz év óta vezére az önök hazafias munkássága nak : tiz év óta éleszti buzdító szellemének, nemes szivének és lankadást nem ismerő odaadásának lángjával a hazafiúi lelkesedés tüzét a nagy nemzeti oltáron, melyet a népnevelés és közoktatás ügye képez. üzent oltár ez Uraim ! Övezze azt körül mindénkor hazafiul lelkesedésünknek nem szűnő érzete ! Áldozzuk arra kivétel nélkül mindnyájan egységes áhítattal imádott hazánknak azt, amivel neki tartozunk, amint telte azt a ma oly méltán megtisztelt tanfelügyelónk tiz éven át és amint Önök tanítói hűséges munkásságukkal folyton cselekszik. Legyen 0 vele, legyen Önökkel, s legyen közös szent célú munkásságunknak üdvös sikerével a jó Istennek boldogító áldása ' A közgyűlés főispán őméltóságának eme beszédét lelkesedéssel és zajos éljeuzéssel fogadta. Az éljenzés leesillapultával Udvardy Ignác tantes tületi elnök a közgyűlést a következő beszéddel nyitotta meg : Mélyen tisztelt közgyűlés! Kedves Pályatársak. Üdvözlöm Önöket tantestületünk mai közgyűlésén! Üdvözlöm Önöket Zalavármegye féltett kincsének, Muraköznek, eme történelmi nevezetességű gócpont jában ! Üdvözlöm főkép azon nagyrabecsült kartársaimat, akik e vidéken 'az apostolkodás magasztos munkáját lankadást nem ismerő buzgósággal és a tanügyi felsőbb hatóságok részéről is elismeréssel kisért kitartással teljesítik. Maga a hely és a közvetlen környezet önkénytelenül is arra késztetnek, hogy elnöki megnyitó beszédem keretében — a rendelkezésre álló idő rövidségéhez képest — hazai nyelvünk müvelésének fontosságát fejtegessem. A nyelv képezi egy nemzet legféltettebb kincsét! Haza, nemzet és nyelv, három, egymástól elválaszthatatlan dolog s aki az utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog. A nyelv fontosságát legjobban, feltünteti egyik publicistánk e szavaival-. „Valamely nemzet elvesztheti alkotmányát, el szabadságát, csak nyelvét nem ; mert az elvesztett alkotmány helyébe újat, jobbat teremthet; szabadságát visszaküzdheti; de ha nyelvét elveszté, úgy elveszett a nemzet is örökre !" A történelem lapjai tanúskodnak ez állítás mellett. Hol van ugyanis Egyiptom zsarnok királyaival s őket istenítő szolga népével ? Nagy köhalmazaik még állnak, tanúskodva a letűnt virágzás- és hatalomról, de népét, mely saját anyanyelvét elfeledte, hasztalan keressük ; helyette nomád arab legelteti nyáját.. — Hol van a világot hódító büszke Róma! Elfeledte nyelvét, letűnt futó csillagként. Nincs már anya, aki Latium zengzetes nyelvén szólna először szive kedves gyermekéhez. — A keleti birodalmat megrázkódtató góthok és a büszke Rómát porig alázó vandalok vad árjai hol vannak ? Elfeledték nyelvó kei, nincsenek. A nyelv fontossága végig húzódik nemzetünk ezred éves történetén. Őseink nomád nép voltak, de volt közös nyelvük. Elveszíték a Don melléki hont, el Etelközt. Annyi külön A „Zalamegye" tárcája. Üdvözlet. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos. Zalavármegye tanfelügyelője tiz éves működésének jubileumára irta Körmendy Pál *) Szent hazánkat már e hosszú ezred alatt Sebezte az ellen és tépte ónfia. Derűre ború vált. Az elárvult nemzet Számára hányszor készült súlyos rabiga ? Rémes jajszó hangja verte fel a csendet: A haza betegen gyógyírért esengett ! Szenvedett; de végre megszánta az ég is, Sötétlő homályból bontakozott fénynyel Egy ragyogó csillag, neve : népnevelés ! Elszórta sugarát melegét szérte-széjjel Szárítni a könyet. Es a reményágon Virág pihentette fejét a virágon. Csak szalma guayhócska látta a Megváltót; Népoktatásnak is az volt szülőhelye. Század mult el és most a népnevelésnek Tisztes falak között lobog szövétneke, Mely csodás lángjával annyi ezer lelket : Nemessé, magyarrá, honfivá teremtett ! Elmúlandó minden, örök csak az eszme, Ez szivet, lelket nemés tettre hevít; Népért küzdőnek: — hála legszebb díja, Sirzártával ö nevet és hírt nem veszít. •) A zalamegyei általános tanítói testületnek 1891. évi augusztus hó 23 án Csáktornyán tartott közgyűlésén szavalta Hoffmann Lőrinc rácz-kanizsai áll. elemi isk. tanító. Neked is volt eszméd, s vitted diadalra, Ugy a mint a nemzet szelleme akarta ! Megtetted azt, amit emberi erő bir; Szavadra épült fel a szellem otthona, Es hol a magyar szó csak elvétve hangzott : Most ott a hon nyelvének szentelt temploma : Magasztos volt munkád, a szivünk is azért Szeretettel nyújtja ma feléd a babért. Egy-egy évtized az idők tengerében Kicsi buborékként oly gyorsan semmisül; Évet, évekre halmoz az örök mult és Század nyomán század a sötét sírba dül. Nem a 'Te tizeded, hiszen minden percre Munkád az öröklét lelkét rálehelte ! Szeretet vezérelt bennünket e helyre Es ünnepelj velünk te is, szép Muraköz . . . Szeretetet hoztunk ajándékul Neked, A mely minket örökre Tehozzád kötöz! Álljon is az oltár, szeretet tüzével, Azé szentelt lángja, ki minket vezérel. Lobogtasd zászlónkat tizedek során át, Lejkünk buzgalmával, Vezér követünk! Hódítani szivet a magyar hazának, A szent küzdelemben az Isten is velünk ! S a le kezdett munkád diadalra vezet : Horvát a magyarnak nyújt majd tesvérkezet . Muraközi térek suttogó szellője, A magyar ima hangja üli szárnyaid ; Muraköz gyermeke édes honi nyelven Dalolja jó szivének nemes vágyait . . . S hő fohász rezdül át a dalon, imákon : Hogy Téged, ünnepelt, az Isten megáldjon! Dr. Ruzsicska Kálmán. *) Dr. Ruzsicska Kálmán 1849. okt. 22-én Sátorai ja ujhelyen (Zemplén tn.) született. Főgymuasiumi tanulmányait. Budapesten s Kassán végezte; szelid s vallásos anyja hatása alatt a hatodik osztály befejeztével a kassa' papnöveldébe lépett be. Innen püspöke által a budapesti központi semináriumba küldetett s az egyetemen elvégezte theologiai tanulmányait. Már itt a magyar egyházirodalmi iskola jegyzője, az énekkar vezetője, a növeldében több ünnepély szónoka volt. Hangversenyein előadókép vett részt szép zongorajátékával. Alig busz éves lévén, a theologiai évfolyamok elvégeztével, püspöke óhaja szerint az aulában nyert volna alkalmazást; mindazonáltal korán elvégzett tanul• mányai által megfeszített idegzetével nem találváu előnyösnek magára nézve az irodai munkával kapcsolatos udvari életet, itt helyét el sem foglalva, főpásztora beleegyezésével harmadfél évet gróf Széchenyi Pál házában töltött, mint fiainak nevelője. Ezután pedig kilenc éven át báró Sennyey Pál volt országbíró fiát nevelte. Még mint nevelő nyerte el a budapesti tudományegyetemen a bölcsészet tudorságot, a bölcsészet neveléstan és széptudományok csoportjából. A sajtó által elismeréssel fogadott „A XIX. századbeli franczia spiritualismus aesthetikai munkássága" cimü érdekes tudori értekezését akadémiai felolvasás követte Schopenhauer Aesthetikájá ról. Meg is jelent az akadémia kiadásában. A Kisfaludy társaság egyik évkönyvében pedig a „Hartmann és Shakespeare Júliája" czimii tanulmánya jelent meg, *) „Muraköz" laptársunk folyó hó 19-én megjelent 33 ik számából veszszük át Zalavármegye közszeretetben álló kir. tanfelügyelőjének életrajzát azon alkalomból, hogy tiz éve áll Zalavármegye népoktatásügvének élén, aminek emlékét a vármegye tanítótestülete f. hó 23-an Csáktornyán tartott ülésén oly megható ünnepséggel ülte meg. Mai számunkhoz fol iv melléklet van csatolva,