Zalamegye, 1894 (13.évfolyam, 26-52. szám)

1894-08-12 / 32. szám

XIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1894. augusztus 12. 33. szám. társadalmi, közművelődési és gazdászati listílap A „Zalamegyei gazdasági egyesület", a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" és a „Kanizsai járási k és körjegyzők egyletének" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. üsegi A vándorcigányok. Se országuk, se hazájuk. Még is övék az egész világ. Otthonn is vannak mindenütt, ahol felüthetik sátorfájokat, tüzet rakhatnak és kinyügözhetik el kényszeredett gebéiket a sátor melléki legelőre. Csodálatos nép. Századokon át nem kultiválódott semmit. Olyan éppen, mint volt. Az idő, a tenger viharokkal teljes századok elröpültek fölötte nyomtalanul, nem változtatott sem életmódjokon, sem erkölcseiken a mindeneket transzformáló idő. Mindössze is legfölebb | most éhesebbek, mint száz esztendő előtt, de 1 annyival kevésbbé válogatósak is éhségük csillapításának eszközeiben. Mikor még a magyar ember maga is tejben ; vajban fürdött; mikor még úgy voltunk ebben a téjjel mézzel folyó Kánaánban, hogy szinte a saját zsírunkban fuladoztunk : akkor még kutya bajok volt a kolompárcigányoknak I is. Egy két hízelgő szóval, egy kis huncfutság- ' gal, élelmes ravaszsággal úgy éltek közöttünk, mint a hal a vizben. Azt sem tudtuk, honnan jöttek, honnan származtak, mint ahogy még most is nagyon bajos volna olyan tudós etnográfust találni, aki e-z.eknek megtalálná bölcső-hazájukat. Nem tartoztak, nem tartoznak egyetlen nemzethöz sem ; egészen külön nyelvet beszélnek ; egészen sajátos erkölcsöknek hódolnak. Akik köztünk élnek, azok tudnak magyarul beszélni. És mi abban a boldogabb világban, mikor még magunknak is volt elég, nem igen kérdeztük a jövevénytől, hogy honnan jött és merre van hazája ? Ha tudott velünk beszélni, ha meg tudta velünk értetni, hogy mit akar, — mi szivesen fogadtuk ; miattunk lehetett nagyúr is, iehetett koldus is. A vándorcigányok meg is szerették ezt a mi vendégszerető és semmiféle jövevényt jószán- | dékában nem háborgató nemzetünket s nekik is csakhamar édes föld lett a mi drága hazánk. A „Zalamegye" tárcája. A VIRTUS. — A „Zalamegye" eredeti tárcája — Haraszthy Licit föl vitték a veszprémi gymnasiumba, mivel a nagybátyja : Haraszthy Boldizsár azt tartotta, hogy nem nőhet fel a diák igazi virtusban, ha csak a veszprémi pompás, egészséges bakonyi levegővel egy pár esztendeig nem táplálkozik. Mert hát a Mátra levegője csak suvix a Bakonyéhoz képest. Haraszthy Boldizsárra pedig hallgatni kellett a családi tanácsban, mivel hogy agglegény volt és húszezer hold birtok nézett ki utáuna. Mikor a kis Lacika a csákányi iskolában mért tudományokat mind fölemésztette, akkor az édes apja : Haraszthy Pál, egybehívta familiáris sessióra a család nagykorú tagjait és kijelentette, hogy a legközelebbi esztendő forduló pontot képez Lacika életében, mivel hogy gymnasiumba kell vinni. Erre nézve kéri a család tagok véleményét. Itendkivül élénk piidagogiai vita fejlődött ki erre :i családtagok között, mert a Haraszthyak mind született piídagogusok voltak. Keszthely, Kanizsa, Kaposvár körül forgott a vita s bizony mondom : nem esett volna m-nden tanulság ilólkíil, ha az egyes gymnásiumok tanári testületének tagjai úgy egerekiil végig hallgathatták volna a vitát, mely az egyes intézetek előnyeit és hátrányait nagy és fontos piidagogiai elvek színvonaláról birálta. Az öreg Haraszthy Boldizsár csak hallgatott és n igyokat szippantott ősi tajtékpipájából, mintha a vita <"i egy cseppet se érdekelné. Hanem aztán mikor végre a családi tanács lőleg az egészségi szempontok mérlegeikkor lésével Nagy-Kanizsa mellett megresztált, öreg nagyot köhintett és azt mondta : — Na hát pedig nem megy Nagy-Kanizsára 1 — Hát hová ? — kérdezték mind egyhatású bámulattal. Hová ? Hát Veszprémbe. Ha már egészségről van szó, akkor én azt mondom, hogy a bakonyi levegőnek nincs párja. Kicsit goromba, különösen télen ; de egészséges, edző. Aki kiájlja, abból lesz ember. A veszprémi kő vasat nevel. Én p^dig azt akarom, hogy ebből a Laci gyerekből vasember váljék. Ez az én akaratom. Az öreg Haraszthy Bódi olyan ember volt, hogy mikor valamire azt mondta : „ez az én akaratom" — és még valaki mást akart, akkor minden további meddő vita kizárásával nyomban ütött. Ököllel vagy pipaszárra), ahogy a helyzet magával hozta. A familiáris sessio meg is hajolt előtte nagy tisztelettel. Hát jól van, elviszik a kis Lacikát Veszprémbe, i Bódi bácsi is ott nevelkedett. Legyen belőle is olyan derék tagbaszakadt ember. El is vitték. Meg is hozták. Nagy örömmel vitte a kis diák az eminens bizo nyítványt Bódi bácsihoz, mivel hogy a bucsusáskor kis kocsi, pony ló forgott szóban, ha E mögött a „ha" mögött semmi más föltétel nem lappanghatott, mint csupán az eminens bizonyítvány. Nos hát ez megvan. A kis Laci önérzetesen nyújtotta át Bódi bátyjának a bizonyítványt. Az öreg csak belepillantott a bizonyítványba, aztán félretette és magához vonta Lacikát. A magyar ember nagyon szívelhette őket, mert el lehet velük mókázni, bolondozni. A mi ravaszkás elméjű, furfangos népünk tréfái és a j | rendkivül elevenvérü cigányok huncfutságai között volt va'ami erősebb rokonvonás, ami átment magára az egymással érintkező két fajra is. Innen van, hogy egyetlen kultur-államban sem voltak képesek úgy megszaporodni a cigányok, mint nálunk, Magyarországon. Es az a különös, hogy ez a századokon át köztünk, velünk élő nép osztozott velünk búban, örömben, viharban, csendben; de faji jellegét, eredeti erkölcseit egy cseppet se vetkezte le. Ebben a tekintetben is olyan SZÍVÓS konservatizmus van bennök, mint a magyarban, mely — amint az eddigi tapasztalatok igazolják — nagyon nehezen absorbeálható faj. Nálunk, Magyarországon — a cigányok hazájában — háromféle cigányfaj van: u. m. az úgynevezett teknős (oláh) cigányok, a kolompár (vándor) cigányok és a muzsikus-cigányok. Az oláh-cigányok munkás, becsületes, jámbor-nép, bizonyos természeti nyerseséggel. Egyegy helyen — ahol teknőknek alkalmas feldolgozandó faanyagot kapnak — évtizedeken át is elvannak, míg munkaanyaguk van. Ha elfogyott a fa, fölszedik sátorfájukat és mennek más alkalmas helyre. A vándor-cigányok és muzsikus-cigányok között csupán az a rokonvonás van, hogy a zenét mindegyik nagyon kedveli ; de az a föltevés, hogy a mi muzsikus cigányaink a kolompárcigányokból szakadtak ki, — azt hiszem : nagyon téves. Az oláh- és muzsikus-cigányainkkal csak meg vagyunk békén most is, mert ezek a közbiztonságot nem fenyegetik. De annál több bajunk van a vándorcigányokkal. Az oláh- és muzsikus-cigányok meglehetősen haladtak is, különösen az utóbbiak majdnem teljesen modern-emberekké lettek. De a vándorcigányok teljesen elzárkóztak minden haladástól s ennél fogva az idők és körülmények változtával nem érett meg náluk annak belátása, hogy a munka nélküli életnek immár vége van ; hogy most már — bármilyen igénytelenül akarjon is valaki élni — a súlyosabbá vált életviszonyok között dolgoznia kell. A mi vándorcigányaink ezt nemcsak be nem látják, hanem határozottan visszautasítják mind ama törekvéseket, mikkel őket a hazai munka hatalmas tőkéjébe bevonni akarják. Nem hiusultak-e meg mindazok a törekvések, amik azt célozták, hogy a kóborló cigányokat valahol megtelepítsék és polgárosítsák ? Maga József főherceg is, — ki oly kiváló érdeklődéssel viseltetik a vándor-cigányok iránt, hogy még nyelvöket is megtanulta, megpróbálta ugyan őket megtelepíteni, de amint az eddigi eredmény mutatja, nem sok és éppen nem maradandó kilátással ; mert a megtelepített újdonsült alcsuthi polgárokból csakhamar kitör az eredeti vándortermészet ; egyik másik valami csinyt követ el, azutáu nyakába veszi megint a megtagadott hazát: a kerek világot. Pedig immár nagyon is eljött az ideje, hogy a ránk nézve egyes vidékenkint határozottan veszélyessé vált vándorcigányok letelepítése és polgárosítása iránt általános érvényű intézkedés történjék. Csak imént zajlott le Nagy-Kanizsán a törvényszék előtt egy ilyen vándorcigányokból szervezett banda ellen a végtárgyalás, mely a vádlottak konok tagadása s a bizonyítékok elégtelensége folytán fölmentő határozattal ért véget. És most alig pár hétre rá megint olvassuk, hogy Felső-Lendva vidékén egy ilyen vándorcigány csapatot fogtak el, mely ellen saját beisj mérésük szerint, amit a csendőrség előtt tettek, egész bűnhalmazat forog fenn. Nem lehetetlen, hogy ebben a bandában már a Nagy-Kanizsáról szabadon bocsátott s az első siker által vérszemet kapott banda tagjai is szerepelnek ; akik már jól tudják, hogy a csendőrség előtt tett vallomásokat a végtárgyaláson mind szépen vissza lehet vonni. Ezek a szerencsétlen, kultiválatlan, a modern életviszonyokba beilleszkedni nem tudó i elemek annál veszélyesebbekké válnak társadal— Na hadd lássalak. Fogott e rajtad az a pompás ba konyi levegő ? Egy kicsit pápistaszinben vagy. Nekem majd kicsattant a képem, mikor az első esztendőben, mint végzett parvistát, hazahoztak. Játszottatok-é métást a gulyadombon? Viseltetek-e törökháborut a Táborálláson ? Voltak e parittya háborúk ? Hát vasárnap délutánonkint csatáztatok-e a vásárálláson az inasokkal? He? Na beszélj hát, kutya meg a lánca ! Látod ezt a sebhelyet itt a homlokom balfelén. Ezt egy parittyaháboruban kaptam. Büszkébb voltam rá, mint a katona érdemjelére. Neked még nincs ugye ilyen ? Na majd lesz. Bizonyosan lesz, ha igazi Haraszthy vér buzog ereidben. De én nagyon félek, hogy szegény öreg apádra : a hires Haraszthy Lászlóra ütöttél. Az is ilyen gyöngehúsú, nyápic gyerek volt; mindig tanult; mindig olvasott; buszonnégy éves korában már olyan beszédeket tartott a vármegyén, hogy élemedett, okos embereknek megállt szeme szája. De mit használt, ha 30 éves korában már eltemettük. Örökké a könyveket bújta, azok mérgezték meg egészségét, azok ölték meg. Mentül több sebhelyet édes kis fiam és men tül kevesebb eminenciát 1 Mindezekből Haraszthy Lacika megértette, hogy ő erősen mögötte maradt annak a familiai virtusnak, amit az iskolai könyvek nem tárgyalnak, hanem aminek benne kell lenni a vérben, a meg nem romlott Haraszthy erekben. Haraszthy Boldizsár a legközelebb tartott familiá ris session ki is fejezte aggodalmát, hogy ő nagyon keveset bizik a Laci gyerekben. Hazahozta a sok ebadta eminenciát, de azokról a dolgokról, amik a tulajdonképpeni virtust adják, hallgat, nem tud semmit. Végre egész mérgesen fordult Haraszthy Pálhoz : — Csak nem akarod elpusztítani ezt az egyetlen fiadat? Talán kiveszszen a Haraszthy név? Erős, egész séges ivadékra van szükségünk. Inkább üggjen, lóggjon az osztályokban; csak úszsza át imigy, amúgy a gym Mai számunkhoz fol iv melléklet van csatolva,