Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 27-53. szám)

1893-10-01 / 40. szám

XII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1893. október 1. 40. szára. j k 31 68 A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat uem klililUnk vlgS7.ll. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Városunk 1892. évi zárszámadása. Előttünk fekszik városunk 1892. évi zárszámadása, mely végre kilenc hó után kinyomatva, a képviselőknek megküldetik és legközelebb rendes képviselőtestületi ülés elbirálása alá kerül. Végig tanulmányoztuk ezen, kétségkívül elismerést érdemlő munkássággal és pontossággal egybeállított kimutatást. Sajnosan tapasztaljuk azonban, bogy ezen zárszámadásunk is ugyanazon hiányt tünteti fel, mint az eddig bemutatott többi zárszámadásaink. Ha ugyanis összehasonlítjuk ezen 1892. évi zárszámadásunkat az 1892. évre egybeállított és a vármegye törvényhatósága által jóváhagyott költségvetésünkkel: úgy azon szomorú tapasztalatra jutunk, hogy bevételeink jóval kevesebb összeget tüntetnek fel, mint amennyi az 1892. évi költségvetésünkben fel van véve, minek természetes folyománya, bogy a költségvetésbe felvett kiadások fedezetet nem nyertek s így a hátralékok csak szaporodnak évről évre. Nehéz volna ennek okát másban keresnünk, mint részben atua körülményben,"hogy városunk háztartása oly sok irányú kiadásokkal van össze kötve, hogy a legnagyobb körültekintéssel készített költségvetésből is könnyen kimaradhatnak egyes kiadási tételek, melyekre megfelelő fedezet nem vétetvén, a zárszámadásnál azt eredményezik, hogy a téuyleges kiadások nagyobb összeggel szerepelnek, mint a költségvetésben. Van azonban a kiadási többletnek egy más oka is. Es ez, hogy egész éven keresztül alig fordul elő képviselőtestületi ülés, amelyen egyes célokra kisebb-nagyobb összeget a képviselőtestület meg ne szavazna anélktil, hogy a megszavazott össegnek, mint mely az évi költségvetés keretében elő nem fordul, fedezetéről gondoskodni eszébe jutna. Igaz, hogy ilyenkor a tanácsnak, illetve a tanács fejének, a képviselőtestületi üléseken elnöklő polgármesternek kellene a vető jogot | gyakorolnia ama kérdéssel: miből fedezzük aj megszavazott uj kiadást? Ne feledjük azonban, hogy mind ezen kiadások jobbára a város előrehaladásának elősegítésére irányulnak s ép ez okból ismerve polgármesterünknek a város előrehaladásán oly melegen csüngő gondoskodását, épen nem lehet csodálkoznunk affelett, hogy az említett vető jogot nem csak liogy nem gyakorolja, sőt ellenkezőleg, lelkében örül, ha — a költségvetés keretén kivül — egyegy. a város csinosodását, előrehaladását célzó ily kiadási tételt a képviselőtestülettel megszavaztathat. Mert hát neki ez ideig az így előállt labirinthusból való kibontakozásra Ariadne-fonala gyanánt szolgált a pesti magyar kereskedelmi banknál folyó számlán kezelt kölcsönünk, amelyből a jelzett módon felmerült rendkivüli kiadások fedezésére mindig lehetett felvenni s ilykép a képviselőtestületnek oly határozatait, amelyek ily rendkivüli kiadások megszavazására irányultak, érvényesíthette. Sőt még meg is nyugtatott bennünket, városi képviselőket, s általunk a város lakósságát, hogy ezen rohamos haladás s az ezzel járó ,. agy mérvű kiadásaink dacára városi pótlékunk alig múlja felül azt az összeget, melyet még a régi nagyközségi rendszer mellett fizettünk. Mivel azonban az utolsó 200.000 forintos kölcsönt egészen felhasználtuk, a Bárány vendéglő építésére újból megszavazott legutolsó kölcsönünkre nézve pedig a képviselőtestület határozatilag kimondotta, bogy ez tisztán és kizárólag a vendéglő építési céljaira fordítandó : ebben az irányban az Adriadne-fouala elszakadt, az eddigi jó csillag a látóhatárról letűnt s vezetőül, utbaigazítóúl többé nem szolgálhat. Kell tehát új csillagról gondoskodni, amelyet szolgáltatnak az egyes alapok. Az ezekből felvett kölcsönökkel segíthetünk egy darabig magunkon az egyensúly fentartására. Valamint részünkről nem egyszer hibáztattuk a múltban az eljárást, hogy a bizonyos célra megszavazott kölcsönöket eredeti rendeltetésűktől elvonva, más tényleges és sürgős természetű kiadásaink fedezésére fordítottuk: ép úgy nem helyeselhetjük az alapoknak a pillanatnyi előállt szükségletek fedezésére való fordítását; mert jól tudjuk, hogy amily könnyű azokat felhasználni, ép oly nehéz később visszatéríteni. Ragaszkodjunk szigorúan a vártnegye törvényhatóságától jóváhagyott költségvetésünkhöz és akkor nem fogunk oly szembeszökő eltéréseket tapasztalni költségvetés és zárszámadás között, amint van az 1892-ikiben. Hosszas volna ezen eltéréseket tételről tételre felsorolni. Nem is akarjuk vele olvasó közönségünket fárasztani. De hogy állításunk nem légből kapott; hogy költségvetés és zárszámadás közöít nagy a különbség: erről az elfogulatlan ítélő meggyőződést szerezhet annak puszta felemlítésével, hogy 1891. végén a bevételi hátralékok 66.871 frt 18'/i krt., az 1892-ik évre a bevételi járandóságok 81.451 frt 78 krt s igy összesen 148.312 írt 96'/j krt tettek ki, melyekből azonban tényleg befolyt 118.868 frt 04 kr., vagyis 29.454 fit 92"J krral kevesebb; míg az 1892-ik évi költségvetésben a bevételek összege O _ <7 196.477 írt 13'A krral irányoztatott elő. Viszont a kiadásoknál hátralék volt 22.768 frt 55

3A kr., 1892. évre szóló kiadások összege 119.961 írt 68 kr. vagyis összesen 142.760 frt 237< kr., ebből tényleg fedezetet nyert 117.373 frt kr. és költségvetésileg a kiadások összege 1892-re 195 986 frt krban irányoztatott elő. A részleteket mellőzve, már maga e felhozott körülmény igazolja a nagy eltérést költségvetés és zárszámadás között. Azt hiszszilk, hogy ha az évi költségvetést a városi tanács kellő szigorral egybeállítja s a képviselőtestület által elfogadott, a vármegye törvényhatósága által jóváhagyott ezen költségvetés tanács és képviselőtestület részéről szigorú A „Zalamegye

4

4 tárcája. A szem. Nem piros buzaszem, nem hamvas szőlőszem, de még nem is drága gyöngyszem, — hanem mindezeknél szebb, ragyogóbb s igézőbb szemekről szól a nóta, — olyanokról t. i., miket Petőti igy énekelt meg : „Szemek, mindenható szemek I Ne nézzetek, ne nézzetek Reám oly hidegen, oly hidegen; Megöltök, ez halál nekem, Halál nekem!" * „Vagy, oh mindenható szemek ! Csak öljetek meg, öljetek, Aztán mosolyogjatok, mosolyogjatok, S én újólag löltámadok, Föltámadok !" Egy régi dal meg igy zeng: „Szemek, melyek ragyogása A naplényt megelőzi, Melyek édes hunyorgása A sziveket meggyőzi, Melyek száz kéjt élesztenek, Es a vért föllorralják, Halálos nyilt lövellenek, És az észt megtagylalják." No de nem kell mindjárt megijedni, nem minden szem föltétlenül vérforraló, észfagylaló és élethalál okozó; mert először : vannak szende, szelid, ártatlan galainbszemek, őzszemek, angyalszemek, vannak ugyneve zett „szemérmes csillagok", melyek nem veszedelmesek, és másodszor: minden atlól függ, hogy mily mélyen pillantunk a ragyogó, igéző szemek világába, vagyis magyarán mondva: hogyan játszunk a tűzzel. Mikéut a csillagok ragyogása, a gyémánt lűze, a kárbunkulusok és drágakövek ténye különböző : ugy a szemeknél is „varietas delectat", a változatosság gyönyörködtet : 1. „Kék a szeme, szemöldöke fekete, nevelte." 2. Édes anyja beh kedvemre „Fekete szem éjszakája, 6 8. Hány csillag ragyog ki rája? 3. „Nem fogad be, hova szállnom kellene Búzavirág szemű kis lány kebele." 4. „Barna szemed villanatja, Szivemet tölgyujtogatja." 5. „Öleljen meg korcsmárosné violám Fölmelegszem KÖkéuy szeme sugarán." „Bogárszemű korcsmárosné, angyalom! Hozzon ide egy üveg bort, hadd iszom." „Sötét az éj, messze vau még a reggel, Ne tekints rám kék nefelejts szemeddel." „Az én szeretőmnek olyau kék a szeme, Valahányszor nyilik, ibolya kél benue." Népdalok. A fekete szem villámokat lövell, a kékből édes sugarak harmatoznak ; a kék szeretni, a fekete szerettetni vágyik; a fekete dacol, fenyeget parancsol, a kék eped, kér, könyöiög; a kékszemű hivebb, állhatatosabb ; a fekete csaltább, hamisabb; egyikben biztató, másikban tiltó tüz van. A szemben tüz és viz, két ellentétes elem békésen egyesül, miut szépen mondja a költő : „Egy tűz van csak erős és egy viz árja hatalmas, Mely sziveket gyújt, mely szivbeli lángokat olt: Mind kettőt szemeidbe, óh némber! az istenek adták : — Mennyei szikra amaz, mennyei harmat emez." Vörösmarty. Leginkább a kék és fekete szemeket énekelték meg a poéták és szerelmesek, de azért a barnák- és szürkéknek szinte nem hiányzanak imádói. A szemek jelentőségét, tulajdonságait Hafiz, a perzsa költő, igy irja le : „A szürke szem : Csalfa szem; A szemek barnasága: A kedély csintalansága ; A melyek égszint viselnek: Azok hűséget jelelnek. Csak az, mely feketén ragyog, Csak az marad örök titok." Lord Byron különös ellenszenvvel viseltetett a szürke szemek iránt. „Ti még ifjak vagytok s hasznotokra lehet, a mit most mondok — szólt, egy napon a phiziognomiáról értekezve — ne higyjetek a szürke szemüeknek !" „De hisz önnek is szürke szeme van" — jegyzé meg vr'^ki. — „Irányomban is — viszonzá — hasznotokra leet lett többeknek, kiknek velem ügyök volt, ha e szabályt m gtartották volna." De mindezektől eltekintve én Vörösmartyval tartok ; „Sokuak mennye a bogárszem, Soknak a kökény: A bogárért, a kökényért Szint' hevülök én." Vagy legyislegjobb lesz a nóta szavait igy travestálui „Bármit mond is a retek, a retek, En minden szép szemet egyaránt szeretek." Ámde nincs szabály kivétel nélkül; hogy péld. a „Lia"-féle szemek nem tetszetősek, kitűnik abból, hogy már Jákob pátriárka nem volt velők megelégedve, (és máig sem jöttek még divatba) és egy második teleségre, a szemrevalóbb Rákelre vetette szemeit. De mentségére legyen mondva, — és négy szem között szólva, — hogy Jákob apósának a lábán („Lábán

u) nagy cigány járt, mert az előleges egyezség ellenére — Kákhel helyett — a „Liá"-val törölte ki Jákob szemeit. No az igazi cigány már mert maga választ magának oldalbordát: nem csapódik igy be