Zalamegye, 1893 (12.évfolyam, 1-26. szám)
1893-04-09 / 15. szám
De az egyesülés nem károsíthatja az alapítókat sem akár a tisztán anyagi, akár — hogy úgy fejezzük ki magunkat — az ambitionális érdekeket veszszük is figyelembe. Anvagi szempontból nem károsodhatnak ; mivel a"600 darab rsszvény mellett is mindegyik megtartja — ép úgy, mint az egyes részvényesek — az eddig bírt részvényeit. S e részben egyik intézet alapítói sem szenvednek semminemű károsodást a másik intézet alapítóival szemben ; mivel mindkét társaságnál az alapítók egyenlő számú (6 darab) részvényt tartottak tenn maguknak. Az ambitionalis érdekek is könnyen kiegyeztethetők egy új igazgatóság és felügyelő bizottság alakításával már csak azért is ; mivel a „Zalamegyei takarékpénztárinál az alapítók közül az igazgatóságban van 9, a felügyelő bizottságban 5, összesen 14 tag, míg a „Zalamegyei központi takarékpénztár" alapítói közül az igazgatóságban van 12, a felügyelő bizottságban 1, összesen 13 tag. Ezen számadatok azt mutatják, hogy egy "24—26 tagú igazgatóság és 5 tagú felügyelő bizottság szervezésével az alapítók érdekei teljes kielégítést nyernének, sőt figyelem lenne fordítható arra is, hogy úgy az igazgatóságban, mint a felügyelő bizottságban a részvényesek is képviselve legyenek. Ha tehát — mint fennebb kimutattuk — sem a részvényesek, sem az alapítók nem veszítenének a fusióval, sőt ellenkezőleg ebből mindegyik félre csak haszon hár <mlanék : nem látjuk át, hogy az egyesülést mi akadályozhatja ? Talán a kezdet ? E részben azt biszszük, leghelyesebb lenne, ha mindkét társaság először egy-egy öttagú bizottságot küldene ki kebeléből, melyben mind két intézet elnöke, vezérigazgatója, ügyésze és két-két igazgatósági tagja venne részt. Ez a tiztajrú bizottság állapítaná meg közösen az egyesülés tervezetét; ezt azután mindkét társaság igazgatósága tüzeteseu megtárgyalná és közös megállapodásra jutván, mindkét társaság tartana külön-külön rendkiviili közgyűlést, amelyen az előre megállapított egyesülési pontozatok megtárgyaltatnának s az egyesülés mindkét fél részéről közgyűlési határozattal kimondatnék. Ilykép gondoljuk mi az ügy lebonyolítását, hogy az sikerre vezetne. Végül szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy jelen sorok megirására sem az egyik, sem a másik társaság részéről megbizatást nem nyertünk. Jelen serokat kizárólag saját felalősségünkre irtuk s a közhangulat behatása alatt, amely közhangulat a két intézet egyesítésének szükségességét hangoztatja s amely elől — mint a nyilvánosság organuma — kitérnünk nem lehet, de nem is szabad. Pázmándy Dénes országgyűlési képviselő beszámolója. Pázmándy Dénes, kerületünk országgyűlési képviselője, a lapunk húsvéti számában a rendező bizottság j részéről kibocsátott programúihoz híven, f. hó 1-én este V48 órakor érkezett Körmend felől városunkba. Az „Arany Bárány" vendéglő előtt a rendező bizottság nevében Kovács Károly polgármester lelkes beszéddel fogadta, mire képviselőnk válaszában köszönetének adott kifejezést a szives fogadtatásért. Húsvét első napján, amelynek a legszebb verőfényes idő kedvezett, a mise után, 1 / 21 ií órakor tartotta óriási közönség jelenlétében beszámoló beszédét. Az egy óráig tartott beszéd kezdetén felemlíté, hogy már a mult nyáron akarta kerületét meglátogatni, azonban az akkor a fővárosban uralkodott kolera járványra való tekintetből e szándékával fel kellett hagynia, mig most örömmel ragadta meg a kedvező alkalmat s eljött választó kerületébe, hogy a napi renden levő egyház politikai kérdésekben elmondja a saját nézeteit, de meghallgassa egyúttal a választó polgárok véleményét is és a kölcsönös érintkezés, véleménynyilvánítás következtében az eszmék tisztázódjanak. Megemlékezett az 1892-ik évi téli választásokról ; az általános elkeseredésről, amelylyel az ellenzék a kor mány ezen intézkedését fogadta; majd szóit a fényes győzelemről, amelyet az ellenzék ennek dacára a választások alkalmával kivívott. Felemlíté a Hentzi szobor megkoszorúzásának ügyét, a nagy és sikerrel végződött agitatióját az ellenzéknek a nemzeti közérzület megsértésére irányult ezen eljárás miatt. Majd apostraphalta Szapáry Gyula gróf miniszterelnöknek bukását, az új kábinet alakítását. Kifejezést adott azon nézetének, hogy a jelenlegi kormány térliaisok jóakarattal igyekeznek terhes feladatuknak megtelelni, a múltban elődeik által elkövetett egyes mulasztásokat helyrepótolui; részéről a hibát nem annyira beuuök keresi, uiint inkább kormányzásuk hibás kiindulási pontjában: az 1867-es kiegyezésben. Végül részletesen szóllott a függőben levő egyházpolitikai kérdésekről, melyekre vonatkozólag felemlíté, hogy ezek nem képeznek tulajdonképeni pártkérdést; a különböző pártok képviselői ugyanis itt sok tekintetben véleményükben megegyeznek. A receptio kérdését illetőleg óhajtja a különböző felekezeteknek vallási tekintetben teljes egyenjogosítását, bár előtte első mindenkor a honpolgárok hazafisága, első maga a haza s csak azután jő figyelembe a vallási szempont. Nagy súlyt fektet az anyakönyvek pontos vezetésére, de nem óhajtaná azt kivenni a lelkészek kezéből, csak ott, hol az illető lelkészek annak vezetésétől vonakodnának, vagy ahol nemzetiségi üzelmeik miatt megbízhatóságukhoz kétely térne. Ezzel jelentékeny anyagi kiadástól menekülne meg az ország. A polgári házasságot illetőleg a fakultatív polgári házasság hive. Kívánja pontos körvonalozását és megállapítását azon feltételeknek, amelyek a házasság megkötéséhez és érvényességéhez mulhatlanúl szükségesek ; szigorú megállapítását a házasságot felbontó akadályoknak, azonban nem kényszerítené a jegyeseket, hogy az állam hivatalos közege előtt keljenek egybe, hanem tetszésükre bizná, váljon a templomban vagv az illetékes világi hatóság előtt történjék az egybekelés." Az egyházpolitikai kérdések részletes taglalása után fölemlíté a zala-egerszegi főgymnasium ügyét, amely a választó kerület székhelyét oly közvetlenül érinti; felhozza, hogy ez a dolog annyira megérett, hogy annak megvalósítása a közel jövőben biztosra vehető. Beszédjét a jelen volt közönség többször kisérte zajos éljennel és általános helyesléssel. Képviselőnk tiszteletére húsvéthétfőn este 8 órakor a zala egerszegi kaszinó helyiségében 70 terítékű bankett volt, amelyeu a vidékbeli választó közönség is képviselve volt. A toasztok sorát Pázmándy Dénes képviselő kezdette meg, éltetve Csertán Károly alispánt, mint a vármegyének é» Kovács Károly polgármestert, mint a városnak első tisztviselőjét, dr. Kele Antal, majd dr. Hajós Ignác Pázmándy Dénesre, Csertán Károly a választókerület polgáraira, Skublics Jenő a függetlenségi pártra, Kovács Károly a kerület érdekeiért, Udvardy Ignác az egyetértésre, Pázmándy Dénes a hazaszeretetre, a jó egyetértés- és barátságra üritették poharukat; Skublics Jenő köszönetét fejezi ki a képviselőnek a zalaegerszegi főgymnasium létesítése ügyében kitejtett buzgó tevékeuységeért, mire Pázmándy Dénes válaszolva, kijelenti, hogy ő ezzel kötelességét teljesité ; felemlíté, hogy vároiunk ezen ügye lehetőleg 1894-ben a végleges megoldás stádiumába jut; Donszky Lukács a képviselő figyelmébe ajánlja a főgymnasium mellett a jelenleg létező polgári iskola pártfogását, hogy ez intézmény, mint a művelt középosztály iskolája, továbbra Í3 megmaradjon ; Gombás István ifj. Pázmándy Dénesre, iij. Pázmándy Dénes Skublics Jenőre, mint a nemzeti párt egyik vezér térfiára, dr. Hajós Ignác Kovács Károlyra, Balassa Benő a kereskedő és iparos osztályra, dr. Hajós Ignác a turini remetére, a szabadság martirjára : Kossuth Lajosra, Breisach Sámuel Pázmándy Dénesre emelték poharukat. Ugy az ételek, mint italok, valamint a kiszolgálás az igényeknek egészen megfelelt s a bankett derült hangulat között éjfélkor ért véget. A zalamegyei központi takarékpénztár részvénytársaság alakuló közgyűlése. A „Zalamegyei központi takarékpénztár" részvénytársaság alakuló közgyűlését Háczky Kálmán elnöklete alatt 1. hó 4-éu délután tartotta a Zalamegyei gazdasági egyesület üléstermében. Elnök üdvözölvén a megjelenteket, előadja, hogy a mai napra hirdetett alakuló közgyűlésre 41) részvényes 177 részvény képviseletében megjelent és igy a közgyűlést határozatképesnek nyilvánítja; előadja, hogy főkép a gazdaközönség érdekeire való tekintetből indult meg a mozgalom egy takarékpénztár létesítése iránt, az ala pítók e részben az aláírási tervezetet március 18 án azzal bocsátották ki, hogy az aláírások záros határideje április 15, mivel azonban három nap alatt 118 egyén 420 részvényt jegyzett alá, vagyis nagymérvű túljegyzés történt, március 22-én az aláírást lezárták s a repartatiót — figyelemmel első sorban a birtokos osztály érdekeire — megtették úgy, hogy a kibocsátott 200 db részvény 92 egyén birtokába jutott. Ezután felolvastatta az alapi tók által kibocsátott tervezetet, mely szerint a takarék1 pénztár 25 évre alakul 40.000 trt alaptőkével 200 drb ^00 Irtos, masra átruhazható részvénynyel, melyre az aláíráskor 10 u/ 0 és 3 frt alapítási költségre fizetendő, 40% az alakuló közgyűléstől szamitva 14 nap alatt, 25% két hó múlva, az utolsó 25% pedig az igazgatóság által meg állapítandó időben. Jelenti elnök végül, hogy úgy a 4.UU0 frtot tevő 10%, valamint a 600 trt alapítási költ ség a 200 drb részvény után befizettetett és a takarékpénztárba elhelyeztetett s az erről szóló takarékpénztári könyvecskét a közgyülésuek bemutatta. Ilykép az ala pítók a törvényes követelményeknek megteleltek. Az elnöki jelentés helyeslőleg tudomásúl vétetvén, előterjesztetett az alapítók által készített alapszabálytervezet. A tervezet pontról pontra felolvastatván, csekély módosítás mellett egész terjedelmében elfogadtatott. Az alapszabályok felolvasása után a közgyűlés egyhangúlag a részvénytársaság alakulását kimondotta 9 a megalakulás elnöki fiatarozattal kijelentetett. A közgyűlés az alapítóknak a társaság megalakulásáig tett intézkedéseit illetőleg a felmentvényt megadta. Ezután a társaság igazgatóságának és ügyészének választására nézve a szavazás elrendeltetett s a szavazat szedő küldöttség tagjaivá Krosetz István elnöklete alatt dr. Pataki Gyula és Balassa Benő részvényesekből álló bizottság küldetett ki, A szavazás befejeztével a szavazatok összeszámlál tattak s ennek megtörténtével elnök kihirdette a szava zás eredményét, mely szerint igazgatósági tagokká megválasztattak : Büchler Jakab, Deutsch Feienc, Fischer Pál, Graner Béla, Graner Géza, Háczky Kálmán, dr. Halász Miksa, dr. Isoó János, Krosetz Gyula, Krosetz István, Rosenberg Zsigmond, dr. Szigethy Elemér, Udvardy Vince, Varga Vilmos. A társaság ügyészévé 3 évre dr. Hajós Ignác választatott meg 107 szavazattal dr. Obersohn Mór 57 szavazata ellenében. A felügyelő bizottság tagjaivá közfelkiáltással egyhangúlag Arvay Lajos, Balassa Benő, Csillagh Gyula, dr. Obersohn Mór, Szűts Dezső választattak meg. Végül elnök megköszönve a jelenvoltak türelmét, az alakuló közgyűlést — a tárgysorozat minden pontja letárgyaltatván — befejezte. Szölöfásojtási tanfolyam. AlsóLendva, 1893. április 3. Az. Alsó-Lendva és vidéke phylloxera és perenospora ellen védekező egyesület által f. é. márczius hó 27. 28. és 29 én Alsó-Lendván rendezett szölöfásojtási tanfolyam igen jól sikerült. A tanfolyamon a helybeli polgári és elemi iskola tanulóin kivül 27 tanító, képezdész, szőlőbirtokos, vincellér stb. vett részt. A magas minisztérium által kitűzött jutalom díjakon kivül Thassy Lajos letenyei járási főszolgabíró úr 3 frtot, báró Kuezevich Viktor stridói földbirtokos ur 2 frtot, Hajós Mihály ügyvéd, Karabélyos Elek kir. járásbiró, főtisztelendő Kiss Pál esperes plébános, Laubhaimer Oszkár kir. közjegyző, Nusser János urodalmi felügyelő és Smodics Viktor főszolgabíró urak 1 — 1 frtot adományoztak jutalom díjakra. Ezen kivül Fuss Nándor helybeli gyógyszerész, takarékpénztári igazgató ur a magas minisztérium által adományozott 10 frankos aranyat egy magyar aranynyal cserélte ki. Az egyesület választmánya az állam díjak, valamint báró Knezevich ur által egy muraközi részére kitűzött 2 frt érintetlenül hagyásával, a többi adományokból 6 jutalom díjat alkotott és pedig egy 3 frtos, egy 2 frtos, és négy 1 frtos jutalom dijat. F. évi március hó 29 én a vizsgálat nagy érdeklődés mellett Smodics Viktor egyesületi elnök, Nusser János egyesületi alelnök, Fuss Nándor, Matyasovszky Vincze, Iványi Andor, Lendvay Mátyás választmáuyi tagok, Murkovics János egyesületi pénztárnok, Lanbhaimer Oszkár kir. közjegyző, főtisztelendő Kiss Pál esperes plébános egyesületi tagok, továbbá Thassy Lajos letenyei, V/osz Fe. •enc novai járási főszolgabíró urak, Kaiser Lajos, gróf Festetics Jenő urodalmi kasznárja stb. jelenlétében — Hátha én akkor is ismételném, ha rabszolgája lennék, hogy árnyékként kisérjem lépteit. — Lehetetlen uram. Engem az állomásnál várni foguak, ott elválunk, hogy soha többé ne találkozzunk. Kezébe rejté arcát és zokogni kezdett. Jaáki annál hevesebben folytatta az ostromot. — Ez nem fog megtörténni, ha világ végére vinnnék is, elmegyek és visszahozom, hogy azután soha el ne bocsássam. — Nem lehet, nem lehet, volt a folytonos ellen vetés. Nagybátyám zárdába küld s onnan csak évek múlva szabadulhatok, arra ön régen elfelejtett már engem. Az őrmester elveszítette a pártit, minek okáért a barát húzott a koppányiból. Amazok suttogva folytatják beszédjüket, de száz szónak is egy a vége, mire a huszár is kézre kaphatta a butykost, Jaáki uram átvezette hölgyét a szalonkocsiba, átszállította a podgyászt és visszatért a játszókat bámulni. A barát már a harmadik, negyedik üveget húzta elő, vigan kotyogott, szépen ki is" ürült. Az ötödiket ismét csak a barát kezére játszotta a sors, nem nagy örömére a huszárnak, aki már a mindenszentek litáuiáját mondogatta — de fordított rendben s elkeseredését csak fokozta, hogy a szép reményekkel elindult extra zúg megérkezett a végállomásra. A szalonkocsinak előléptetett másodosztályú ajtaja megnyílt s Jaáki előkelő elegánciával és kézitáskával lépett ki ajtaján, a legnagyobb előzékenységgel segítve gyenge termetű cilinderes fiatal társának, aki szinte roskadozott a nehéz bunda alatt. Izgatottnak látszott mindkettő. Az ifjabb félénken tekintgetett maga körül s erősen kísérője karába kapaszkodott, mikor meglátta, hogy a váró közönség közül valak i merészen fixirozza. , : — Siessünk, súgta társának. A tolakodó már egészen melléjük szegődött és 1 utjokat állta, mikor épen kocsiba akartak szállni. — Bocsánat uraim, éti Gerő detektiv vagyok, I szabad kérnem igazolványukat. Jaáki uram tiltakozni akart, de társa fölsikoltott és karjaiba tántorodott. A cilinder messze gurult és a fiatal útitárs hullámos éjbarna haja leomlott vállaira. — Még sem csalódtam, Szerdahelyi Erzsébet szüleI tett Csóka Lidi kisasszonyhoz van szerencsém. A törvény | nevében, méltóztassék belépni s besegité kocsijába a 1 férfiruhába bujt hölgyecskét és maga is beült. — Alásszolgája uram, holnap lesz szeréncsém. Mosolyogva intett búcsút a kedélyes rendőr s egy paksamétát , nyomott az elképedt Don Jüan markába, melyből a hallott nevek kapcsán kibetűzhette, hogy a kisasszony a Rosenduft és sógora jeles cég divatáru üzletében pénz beszedő volt s elfelejtett a begyült összeggel elutazása előtt leszámolni. Igaza volt a hölgyecskének: várták és zárdába viszik, ha nem is épen az angol kisasszonyokhoz. A kiváncsi közönség Jaáki köré csoportosulva, bőven ellátta csipős megjegyzésekkel, még a közeli kávéházban is mintha csak őt gúnyolták volna, hegedű cincogás mellett rekedt hangú borbély legény érzéssel fújta: „A szókés párosan Oh mi édes, oh mi szép!" Mit szólnak hozzá a gerődszegiek ? Kisasszony legalább a bundámat küldje vissza! Es vissza is küldte.
