Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-12-04 / 49. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. december 4. 49. szám. Előfizetési díj: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre 7 trt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Kyilttér petitsora 12 kr. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A női emancipációról. CKisérlet.) A no állása a társadalomban. — Az eináncipaciót felszínre vető okok a társadalomban. — Az emancipáció fogalma. — A nő alkalmatlan volta a férfiak áltai végezni szokott teendőkre. A nő szerepe a művészetben és az irodalomban. — A közönséges életben. — Következtetés. Csak minap kopogtatott be hozzánk is egy szerencsére halva született gyermekkel : a leánygymnasiummal az emancipactó szelleme. Talán nem lesz érdek nélkül e kérdéssel bővebben fog

1lalkozni. A kezdetleges, protoplazmatikus emberi társadalom jegecedési pontját a nő képezte. Az összeverődött és a természet által már társas együttlétre ntalt emberi csoportban a gyermekeket az állatvilágban páratlanul álló hosszú tartamú és nagyfokú gyámoltalanig, utóbb a kifejlődött ragaszkodás, de a férfiút is az állandó együttlét szükségének derengő érzete a nőhöz fűzte. Ennek megfelelően a kezdetleges állopotban a női uralom adott bizonyos szervezetet az emberi társaságnak, a mint ezt Ázsia némely déli szigetein élő embereknél látjuk. Azonban a természettel, de különösen az egymás közt folytatott harcban tova fejlődő társodalomban a férfi vivta ki magának nagyobb erejével, bátorságával, és kitartó akaratával az uralmat. A nőt a némileg is kifejlődöttebb társodalmakban kizárva szemléljük ugy az állami akarat képzéséből : a törvényhozásból, mint annak végrehajtásából : a közigazgatásból. Ezen a korláton belül főkép mondhatjuk — kizárólag a családi tűzhelyhez utalva foglal el különböző helyet a társodalmakban. Mennél harciasabb az illető társaság, annál alább rendelt helyzete van. A kizárólag hódító mohamedán törzseknél kapcsolatosan a keleti érzékiséggel a nőtől még a személyiséget is megtagadják, úgy tekintvén őt, mint egy, a harc emberének felvidítására szolgáló eszközt. A fegyelmezett patriarchalis állomokban, mint Romában, a vagyonjogi személyiségtől megfosztva a többi gyermekkel egyenlően a családfő korlátlan hatalmának volt alávetve. A munkának, mint a társodalom haladásában fontos tényezőnek elismerésével a nő — ne feledjük — mindig a családi körben kifejtett tevékenysége fejében elnyerte emancipálását a vagyonjogi téren. Ezen vagyonjogi önállóság, a gyöngébbek védelmének, az egyéni szolgálatnak és szolgálatkészségnek, a hűségnek eszméjét szolgált középkori lovagságtól átvett és sajnosan fogyó női kultusz egyrészről a köz- és tudományos pályáktól, a politikai élettől való elszigeteltség és igy a családi életre utaltság másrészről képezik jellegzetes vonását a nő jelenlegi társodalmi pozíciójának. Azonban ezen utóbbit: a családi életre való hivatását, a nőknek jelentékeny része nem érheti el. Ez a nőknek a kontinensen a statisztika által bizonyított, a férfiakénál nagyobb számából, a férfiaknak bizonyos pályákon a nőtlenségre kárhoztatásából is következik. Az egész egyént abszorbeálni akaró katonaság el akarja vonni embereit minden családi köteléktől. Hasonlóan a katholikus egyházban a papságnál, a hol szintén harcz : a világi uralommal a világ feletti uralomért a pápaság által szellemi fegyverrel vivott harc következményekép lett behozva kötelező szabályként a coelibatus. — Azonkivül a közgazdasági pangás, a megernyedt vállalkozási kedv szintén apasztják a házasságok számát. A statisztika bizonyítja, hogy úgy a született gyermekek, mint a kötött házasságok száma akár jó termés, akár egyébként előálló gazdasági fellendülés alkalmával nő, a gazdasági válságok alkalmával fogy. Természetes következménye ez az embernél az úgynevezett szellemi és anyagi világ kölcsönhatásának, a melynél fogva a házas együttélést kivánó érzelmi világnak fokozottabb működése az anyagi jóllét bizonyos fokát feltételezi. De közvetve az által is közreműködik a gazdasági krizis a házasságok apadásán, hogy rossz viszonyok közt szükségelt nagyobb erőkifejtés után erősebb és durvább élvezetet igényelünk, mint a családi élet tiszta és szelid örömeit. Es j ezen nagyobb munkát kifejtők által menthetően felkavart forgatagba belevetik még magukat a léhák nagy tömege, úgy hogy előáll egy egész nemzedék, a melynél a házasság iránt való érzék elkopott. Mert egészséges viszonyok között a nemi vonzódás nagy törvényénél fogva a természet elementáris erővel tereli a férfiút a nő karjai közé. Es a részben nyugodtak lehetnek a hölgyek, hogy midőn előttük a házasságok akadályául valódi vagy képzelt hibájukat hozzák fel, ez többnyire csak üres szóbeszéd. A női hivatásuk elérésétől ekként elütött nőkben természetszerűen felébred a vágy egyéb tereken érvényesülni, és az állam illetve az abban uralkodó férfiak által szerintük önkényüleg reájuk rakott békókat elszakítani. Nekünk ugyan olyan jogok kellenek, mint a férfiaknak: hangzik fel az elégedetlenek táborában. Helyes : zúdul rá a visszhang az excentrikusok, a bizonytalanság vagy a részvét érzete folytán együttérzők részéről. Igy támad fel az emancipació eszméje, a mely az alanyok különbözőségéhez képest különbözően jelentkezik. Az alacsonyabb és léhább lelkek külsőségekben látják az egészet : férfi ruhában járnak, tobzódnak, dohányoznak, á califourchon lovagolnak, talán még káromkodnak is. Ezen visszataszításig groteszk alakzatával az emancipaciónak felesleges foglalkozni. Ezen hölgyek kezet foghatnak azokkal a tacskókkal, a kik hasonlóan akarják maguknak a férfiasság mázát megszerezni. Komolyabban kell mindenesetre tárgyalni azok eszméjét, a kik a megfelelő kötelességek, az erősebb és fárasztóbb férfi munkák végzése árán kívánják maguknak az uralkodó nem jogait. Ezeu okoskodásba azonban, beleszól a nagy Martiné: a természet: Ces sont choses belles et bonnes. Mais je ne parle votre jargon.*) A nőt már fizikai alkata : szélesebb medence- és apróbb finomabb végtagcsontjai, gömbölyded, puhább izmai alkalmatlanná teszik ') Ez igen szép ós jó dolog De én a ti szójárástokon nem papolok. A „Zalamegye" tárcája. Deák Ferenc gyermek- és ifjúsági éveiből. — i üssy Tamástól. — (Folyt- és vége). A Pápán nyert tanjegyekből látjuk, hogy Deák Ferenc, mint második osztályú gymnáziumi tanuló, egy „jeles" tanjegyet sem kapott. Ennek azonban nem az volt az oka, hogy a fiú az előirt tantárgyakban járatlan lett volna. Ferencünknek már gyermekkorában bámula tos emlékező tehetsége volt, s midőn e sorok írója azelőtt 40 évvel Pápán, mint gy mnásiumi tanár működék, Deák nak egy akkor még élt kortársától hallotta, hogy a tanár előadásai oly mélyen vésődtek Ferencünk elméjébe, hogy a hallottakat többé el nem feledte. Azonban Slajkó tanár a tantárgyakat, taláu alkalmas tankönyvek hiányában, tanítványainak tollba szokta mondani és megkövetelte, hogy az előmondottakat minden tanítványa leírja. Ezt Deák nem tette. Miért ? Egyszerűen azért, mert jól figyelt arra, amit a tanár tollba mondott, s egy hallás után úgy tudta, mintha Írásból beemlézte volna. Mindamellett Slajkó tanár azt, hogy Deák nem irt, engedetlenségnek tekintette, s ez engedetlenség miatt őt kevésbbé kedvező tanjegyekkel büntette. A második gymnáziumi osztály befejezése után nem tért vissza Pápára, hanem a hatodik gymnásiumi osztályig bezárólag, tehát négy éven át, Nagy Kanizsán, a kegyesrendüekhez járt. Ott unokaöcscsével: nemeskéri Kiss József és Deák Jozéfa fiával, Edével a kegyesrendüek házában benlakó vagyis konviktor volt. Ügy ismerték, mint komoly fiút, ki érdeklődő nézője volt társai játékainak, de maga azokban ritkán vett részt. Ernlézéssel nem igen foglalkozott. A midőn a tanár a tananyagot előadta, Deák Ferenc a következő napra telje sen el volt készülve és oly hű emlékező tehetséggel j bírt, hogy még vizsgálatra is alig kellett készülnie; mert J amit az iskolában tanára által előadva hallott, az állandóan jóformán szószerint megmaradt emlékezetében. Nagy-Kanizsán már elfoglalta és megtartotta az őt megillető helyet: négy osztályon át végig mindig első jeles volt. A nagy-kanizsai gymnasium élén, mint igazgató, állott Csaby kai. József, tanfelügyelők voltak Kosztka Lukács és Schmidt Antali) Deák Ferenc egész gymnáziumi tanpályáján át gyámatyjául Hertelendy Györgyöt, .zalamegyei alispánt találjuk megnevezve. Nagy Kanizsai tanuló korában Hertelendy mellett a már férfiúvá lett bátyja, Deák Antal, mint másod-tutor szerepelt. Ez kezelte a család birtokait. „Specificus magyar alak" — így jellemzi őt Kölcsey Ferenc, — csendes komolyságú, kipróbált karakterű térfiú, éppen az, ki az 1830-ki országgyűlésen az udvartól önként ajánlott tanácsosi cimet el nem fogadta . . . Arcában van valami Himfyhez hasonló; van valami, a mi költőt sejdíttet." Antal mellett Klára őrködött a nagy jövőt ígérő öcscs : Ferenc fölött. A Deák-család egyik rokona: Nedeczky István e gyengéd rokoni viszonyról így ír: „Ferencet Klára nénje nevelte — minthogy az idősebb nővér, Jozéfa korán férjhez ment, — Antal bátyja pedig neveltette. Amilyen világba termett, gyakorlati ember volt Antal bátyja, oly áldott teremtés volt Klára néni. Ha Istenen kivül még valaki formálta. Deák Ferenc eszét és szivét, úgy Antal bátyja és Klára néni formálták azt. A világ talán soha sem látta mását annak a szeretetnek, melylyel a testvérek egymás iránt viseltettek. Régi patriarkális viszony volt ez, amilyen patriarkális volt egész léayök is: jámbor, őszinte és igaz." 2) Klára élete végéig a legszeretőbb testvér s mintegy védangyala maradt öcscsének, Ferencnek, aki viszont 1) Tek Bátbor Géza földbirtokos és ft. Dolmányos György nagy-kanizsai kegyesrendü tag közlései 2) Deák, a képvisilete alkotmány megalapítása lSudapest. 1&76. 6. I. , iránta majduem anya iránti kegyelettel és ragaszkodás) sal viseltetett.') A Deák-családnak egyik derék tagja: Deák József 1807-től 1851-ig Kehidán, mint plébános működött. Ez is a maga befolyásával hozzájárult, hogy Ferenc a magyar társadalomnak minél kiválóbb tagjává legyen. A családi tanácsbau, tőképpen Antalnak irányadása mellett, elhatározták, hogy felsőbb iskolákra Ferencet Győrbe adják. Győr ama időben főként a Dunántúli birtokos nemesség sarjainak gyiilőhelye volt. Volt Győrnek nem csupán „bölcsészeti tanfolyama", mely körülbelül a mai gymnázium VII. és VIII. osztályainak felelt meg; de volt már akkor jog-akadémiája is. Hazánk sok jelese a győri főiskolából került ki. Azon időben, midőn Deák Ferenc Győrött járt, az ottani főiskolában találjuk regéczi Breczenhaim Nándor herceget (f 1855.), Zichy János grófot (t 1859.), Ányos Istvánt, Dőry Antalt, Lukiníts Józsefet, Melczer Ferencet, Ordódy Eleket és Tivadart, Pongrácz Györgyöt, Vezerle Ignácot, Vécsey Antalt, Rohonczy Ignácot, Mecséry Istvánt, Földváry Györgyöt, Sárközy Józsefet sat., közéletünk ugyanannyi jeleseit. Győrnek akkor nagyhírű tankerületi főigazgatója volt: a szintén zalai születésű Fejér György, 1818 ban lett főigazgatóvá, mely állásában hat évig működött, midőn 1324 ben a pesti tudományos egyetem könyvtárosává lett. Fejér György már mint győri főigazgató hazánk egyik legünnepeltebb történetírója volt; ottani hívataloskodása alatt sűrűn jelentek meg történeti művei majd önállóan, majd az akkor 'egtekintélyesebb tudo mányos folyóiratban: a „Tudományos Gyűjteményben", 1) Deák Ferenc későbbi éveiben, a nehéz országos gondok között, a Sőjtör melletti Puszta-Szent-Lászlón Klára nénjénéi keresett és talált üdülést. Kedélye ott egészen gyermekdeddé vált. - A családhoz közelállók beszélik, hogy midőn Deák Ferencnek hosszabb időre Budapestre kellett mennie, a jó nővér titokban nagy bankókkal megtömte öcscse tárcáját anélkül, hotry Ferencnek erről csak sejtelme is lett volna. Mai szamunkhoz fél iv melléklet van csatolva.