Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 27-52. szám)

1892-07-17 / 29. szám

XI. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. julius 17. 29. szám. Előfizetési dij: Egész évre 4 trt. Félévre 2 frt. Negyedévre 1 frt. Egy szám ára 10 kr. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. II. A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. társadalmi, Udisí ss gazdászatí hetilap. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zala-egerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Tűzoltó egyesületünk. Tűzoltó egyesületünk busz éve áll fenn j városunkban, mely idő alatt nem egy esetben | adta tanújelét, hogy a célúi kitűzött humánus j eszme megvalósításán komolyan fáradozik. Jó j ideig mind kiképzettség, mind felszerelés tekintetében mintaképe volt az ország hason egyesületeinek. Most, midőn a magas kormány intézkedése folytán az országban a tűzoltói intézmény nagy fejlődésnek indult-: a mi jó hírnévnek örvendett tűzoltó egyesületünk ezzel ellenkezőleg pár év óta — minden erőfeszítés és igyekezet dacára — folyton hanyatlik. .Megmondjuk hanyatlásának okát. Négy évvel ezelőtt a régi iskola háznál volt szertára lebontatván, szerei két évig Isten szabad ege alatt feküdtek, mely idő alatt úgy kül-, mint belszerkezetükben megromlottak. Szertárhiány és a szerek rendetlen állapota miatt rendszeres gyakorlatokat nem lehetett tartani s igy a működő tagok rendszeres kiképzése elhány agoltatván, tüzeseteknél a csapat gyors segélyre képtelen. Ily körülmények közt a város közönsége a tűzoltó egyesület iránt mind inkább elhidegült, a pártoló tagok — akik az egyesületet tagsági dijaikkal tulajdonkép fenntartják — számra nézve nagyon leapadtak úgy, hogy az egyesület évi bevétele a legszükségesebb kiadásokra elégtelen. Ehhez járul, hogy a várostól a csapat ruhaszükségletének fedezésére évenként költségvetésileg megállapított 150 frt évenként az illetékes városi hatóság által kiutaltatik ugyan, azonban számos utánjárás és biztatás dacára három év óta egy krajcár sem tétetett folyóvá. Habár a belügyminisztérium által kiadott kormányrendelet a tűzoltó szertár felállítását és az önkénytes tűzoltó egyesület szükséges kiadásainak fedezését az illető község kötelességévé teszi, ennek dacára az egyesület részéről a szertár építése ügyében beadott több rendbeli kérvényre intézkedés éveken át nem történt, mig végre a tűzoltó egyesület saját hatáskörében az építési terveket és költségelőirányzatot elkészít| vén, az épület felállításához szükséges terület ( j egyszer a sétatér mellett, máskor a szénatéren | jeleltetett ki, szóval ez ügyben mindig oly intézkedés történt, mely a dolog elhalasztását célozta úgy, hogy az egyesületnek alkalmas szertára ma sincs. A város területén a tüzrendészeti viszonvok szomorú állapotban vannak, minek folytán a tűzoltó egyesület a vagyon- és életbiztonság felett felelősséget nem vállalhat, mig az illetékes hatóság a létező bajt gyökeresen nem orvosolja. A türhetlen állapot megszüntetésére irányult kérelme a tűzoltó egyesületnek éveken keresztül figyelembe nem vétetvén, az egyesület azon feltevésre jutott, hogy az ügy végleges megoldását talán a város anyagi viszonyai hátráltatják s azért a bajon is segítendő, egy újabb, a városi pénztárnak minden legcsekélyebb rnegterheltetését kikerülő módozathoz nyúlt, amikor egy szabályrendeleti tervezetet adott be a városi tanácshoz. E szabályrendelet egyik legfőbb célja, hogy azon városi lakósok, akik a tényleges tűzoltói szolgálatra elegendő képességgel nem birnak, azonban ez ideig ezen emberbaráti kötelezettség elől kitértek, a nemes célhoz anyagi viszonyaikhoz képest szintén hozzájáruljanak Ezen kivül minden háztulajdonos köteleztetnék az épületek lakrészeinek számához képest megfelelő csekély váltságdíjat fizetni. E váltságdíj oly csekély, hogy a jelenlegi pártoló tagok közül sok a 2 frt évi tagsági díjjal többet fizet mint a szabályrendelet szerint egy közép épület tulajdonosa. Ezen szabályrendelet életbe léptetése tűzoltási ügyünk tökéletes jobbrafordultát idézné elő, mert a szabályrendelet alapján befolyandó szerény, azonban biztos évi jövödelemből a szertárt felépíteni, új tűzoltószereket és szivattyúkat beszerezni, szóval a kor igényeinek megfelelőleg az egyesületet átalakítani lehetne A tűzoltó egyesület által beadott szabályrendelet törvényes alappal bir, amennyiben az 1886. évi XXII. t.-c 130. §-a értelmében a föld, bánya ég pusztai haszonbérletek után fizetett adók kivételével a többi egyenes adóra, vagyis a személy- és házosztályadóra vethető ki a tűzoltó szer beszerzési és a szertár építési költség. Az egyesület által beadott tervezet szerint, nagyon méltányosan, nem adóztatnék meg azoknak személyi adója, akik a tűzoltás terén munkát és kötelességet teljesítenek, vagyis a működő tűzoltóké. A belügyminisztérium által 1888. évi 53.888. számú kormányrendelet értelmében a vármegye területére alkotott tüzrendészeti szabályrendelet alapján a tűzoltó kötelezettségi váltságdíjat a vármegye összes községeiben már szedik ; a házak után díjkövetelés szintén több vármegye területén hatályba lépett s igy a minisztérium részéről már jóváhagyott s majdnem az egész országban érvényben levő szabályrendeletek szellemében szerkesztette a tűzoltó egyesület a városhoz beterjesztett szabályrendelet tervezetét. Itt van a legfőbb ideje, hogy a városi tanács a tűzoltó egyesület által elkészített és hozzá beterjesztett szabályrendelet tervezetét komoly megfontolás és tanácskozás tárgyává tegye s az esetleg szükséges módosításokkal ellátva, azt haladéktalanúl, a legközelebbi képviselőtestületi üléseié terjeszsze. Nem kételkedünk ugyanis, hogy a képviselőtestület ezen oly fontos és a város minden egyes polgárát oly közvetlenül érdeklő szabályrendeletet meg nem alkotná, mihelyt a tanács azt előterjeszti. Amennyiben pedig a tanács a tervezetet a közgyűlés elé terjeszteni vonakodnék : úgy a tűzoltó egyesület elengedhetleu kötelessége ez ügyben az illetékes felsőbb hatóságnál orvoslást keresni. Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság julius havi ülését Svastits Benő főispán őméltóságának elnöklete alatt f. hó 12-én tartotta az új megyeház gyüléstermében. Az alispáni havi jelentés a közigazgatás ügykörében junius hóban előfordult eseményekről felolvastatván, helyeslőleg tudomásul vétetett. A közigazgatási bizottság örömmel vette tudomásul a székesfehérvári csendőr kerületi parancsnokság iratát, melyben tudatja, hogy a belügyminiszter megA „Zalamegye

4' tárcája. Szerelemből halálba. — A „Zalamegye" eredeti tárcája. — Nagy temetésre készült a b . . . i közönség. A város legszebb leányának édes anyját temették. A szép Haday Irén csak pár hónap előtt temette el édes apját. Most meg édes anyja is utána halt. Teljesen árván maradt. Nagy közönség gyűlt egybe, hogy részt vegyen a temetésen nem annyira őszinte részvétével, mint kiváncsiságával. A temetés igen jó alkalom különben a hölgyközöuségnek, hogy legújabb divat szerint készült saisontodettejét bemutassa a gyászoló gyülekezetben s igen jó alkalom részletes értesülést venni az elhunytnak s az életben maradottak külső és belső viszonyairól az alatt, mig a tiszteletes úr búcsúztató prédikációját tartja. Az csak mese, amit a tiszteletes úr mond. Jó pénzért igen szép meséket lehet mondani. Csakhogy azok az áhítattal elmondott dolgok nem érdekesek. Az már azonban egészen más, amit Peterdy Aurelné, a t . . . i aljárásbiró szépen öltözött felesége, suttog a köréje csoportosult hölgy gyülekezetnek. Azok miatt ugyan beszélhet az édemes tiszteletes úr és citálhat könyeket facsaró mondásokat a koronás próféta könyvéből. Mi a koronás próféta minden igéje ahhoz képest, amit Peterdyné tud ! — „Hát nem is hallották ? Nagyon csodálom. E szerint önök előtt újság lesz, hogy a boldogult Hadayné halálos ágyához hivatta Irén lányának udvarlóját: Kende Bélát és megkérdezte, hogy neui fogja e elhagyni Irént? A fiatal ember Ígéretet tett neki, hogy nem fogja elhagyni s feleségül fogja venni. Hát iszen ebben semmi csodálni való nincs; hanem annál csodálatraméltóbb dolog, hogy mivel bírta az a gézengúz, esetlen formájú diurnista ezt a szép lányt, meg az anyját is anynyira megnyerni, lekötni, hogy a szegény özvegy Hadayné még a halálos ágyán is reá gondolt. Az én tudtommal Haday Irénre 8—10 ezer forint maradt. Ennyi pénzzel ugyan százszor különb férjet is kaphatott volna, mint Kende Béla." — „Azt mondják : a leány véghetetlenül szerel mes Kende Bélába s kijelentette már egy alkalommal édes anyja előtt, hogyha azé nem lehet, — meghal bánatában. Talán ezért aggódott a szegény boldogult — s nem birt meghalni, mig Kende biztos Ígéretet nem tett Irén boldogítására nézve." Igy adta meg a magyarázatot Járayné, a községi jegyzőnek szintén jól értesült felesége. Az érdemes gyászoló hölgygyülekezet azután apróra megbeszélte a napirenden levő tárgyat, az utolsó részletig kifejtve, hogy minő következményeket von maga után Kende Béla és Haday Irén egybekelése ? 1 Hol és mivel és mikor kezdődik az első per patvar ; mikor kezd majd a férj mulatni? Miben és hogyan keres vigasztalódást a csalódott asszony? Es a többi. Hogy a regény conpositioja teljesen el nem készülhetett, annak egyenesen a tiszteletes úr volt az okozója, mert a szokottnál gyorsabban befejezte búcsúztató prédikációját. Megindult a temetési menet. Minden más alkalommal ilyenkor a hölgyközönség azt szokta megvizsgálni: hány koszorú van a koporsón? milyen a koporsó? divatosé a szemlödéi? ki vane sirva mindazoknak szeme, kiknek sirniok illik? Ez úttal azonban az összes figyelem arra volt irányozva : hol van Kende Béla? osztozik e méltóképpen a fáidalomban? mit mond az ábrázatja? Hát a Kende Béla ábrázatja bizony most is csak annyit mondott, mint máskor mindig: semmit. Ebből a buta semmiségből azután a gyászoló hölgygyülekezet azonnal constatálfa, hogy az nem Haday Irént, hanem még egy finomabb fajta szobaleányt sem érdemel. Constatáliák továbbá, hogy mégis csak roppant titokzatos valami az a szerelem; mert itt teljesen érthetetlen, hogy mit szeretett meg Haday Irén ezen a fajankón ? Haday Irént mindenki sajnálta ; Kende Bélát mindenki irigyelte. Temetés után Kende Béla haza kisérte Haday Irént. Ott maradt alkonyatig. Azután eltávozott azzal az Ígérettel, hogy másnap eljő. A „másnap" eljött, de Kende Béla otthon maradt. Elmúlt két, három nap. Kende Béla feléje sem nézett a szép Haday Irénnek. A jó leány azt hitte: baja van, utána tudakozódott. Azt kapta feleletül, hogy Kendének semmi baja! minden estén jókat mulat a kaszinóban. A szép Irén, B . . . . város gyönyörűsége, nem szólt semmit, hanem magához hivatá a szabót; fehér atlasz-selyem ruhát rendelt meg nála. Azután elment a koporsó-raktárba; kiválasztott egy gyönyörű érckoporsót és egy remek mirtusz-koszorut; kifizette és haza ment. Otthon lebontotta ágyát és lefeküdt. Barátnői, ismerősei ennek hirére egymásután siettek hozzá, hogy vigasztalják, hogy elűzzék lelke sötét tervét. Meghallgatta valamennyit s a vigasztalások mindegyikére csendes, keserű mosoly volt a vál sz. Ez a mosoly azt jelentettte, hogy hiába beszélnek neki, hiába hiuiezik előtte oly szépen az életet, hiába hivatkoznak ragyogó fiatalságára, irigyelt szépségére: ő már megalkudott a halállal.