Zalamegye, 1892 (11.évfolyam, 1-26. szám)

1892-02-07 / 6. szám

Xí. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1892. február 7. 6. szám. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Meg liivő. Zalavármegye gazdasági egyesülete f. évi február hó 10-én délelőtt 10 órakor ZalaEgerszegen saját helyiségében rendes közgyűlési tart, melyre a t. tagtárs úr tisztelettel rneghivatik. A gyűlés főbb tárgyal: 1. Az 1891. évi egyesületi számadások megvizsgálásáról szóló jelentés előterjesztése. 2. Az egyesület 1892. évi költségvetésének megállapítása. 3. Az egyesület 1892. évi munkatervének megállapítása. 4. Folyó ügyek és netáni indítványok. Zala-Egerszeg, 1892. évi február hó 1-én. Háczky Kálmán sk , ügyv. elnök. Á talmi-democratia. Minden kornak megvan a maga sajátságos áramlata, ami elől úgy szólván senkinek sem lehet elzárkóznia. Mióta a mult század végén a nagy forradalmi eszmék majdnem egész Európa társadalmát megrázkódtatták, kisebb, nagyobb megszakítással mindenütt — hova a nyugoti civilisatio nagy hullámgyürüi elértek a democratia vergődött túlsúlyra. Nálunk Magyarországon, hol a feudális viszonyok a kiválóan ipari államokétól meglehetősen, sőt jelentékenyen eltérő helyzetet teremtettek, sokkal lassabban és nehezebben ment a kibontakozás. A nagy francia forradalom után erős félszázadnak kellett elmúlnia, mig a liberális eszmék hulllámgyiirüi hozzánk is eljutottak és tevékenységre hivták a szabadabb gondolkodás, az általános emberi jogok iránt fogékonyabb szellemeket. A demoeraticus irányban megindult békés mozgalmakat végre betetőzték nálunk is az 1848 év márciusában vértelenül kivívott nagy reformok. A később bekövetkezett elnyomatási korszak a nagy reform utján uralkodóvá lett nemzeti közszellemet, ha a maga nagyszerűségében kibontakozni nem engedte is, lényegében meggyöngíteni, tönkre tenni nem volt képes. Es így a nemzet lelkében megmaradt az a később bekövetkezett újra ébredés korszakára, mikor a nemzet megint elismert törvényes alapon folytathatta munkáját a kivívott nagy eszmék érdekében. így jutottunk el napjainkig az általános emberi jogok érvényesítésének ama színvonalára, mely nemzetünknek az egyetemes haladást biztosítja. Csakhogy az átalakulások, módosulások különböző forrongásai, mozgalmai közben kissé különös helyzet állott be. Mig annak idején a magyar társadalom szelleme érlelte meg a democratikus irányt és felfogást, az segítette ily irányban átalakítani alkotmányos életünket is: addig ujabban, mikor már a politikai egyenlőséget törvény szentesítette és védi, a magyar társadalomban sajátságos inclinátiót lehet tapasztalni a kiválásra, az osztályokra való szakadozásra. Es az a- különös, hogy elvben, papiroson, szóval azért mindenki fennen hirdeti a deniocraticus irányú társadalmi szellem jogosultságát, sőt a democratia divatos jelszóvá, áramlattá lett. Ha valaki jobbra, balra kifogyott az olyan dolgokból, mikkel egyéniségét a nagyobb társadalmi vagy esetleg politikai hatás okáért felcicomázhatná, akkor még mindig van egy hatékony sugár, mit lényéből a reá figyelők közé bocsáthat : az, hogy ő testestül, lelkestül democrata. Ennek manapság nagy hatása van. Most divatos dolog democratának lenni vagy helyesen democratául vallani magunkat. Ez azonban csak olyan dolog körül-belül, mint mikor divatban volt Garibaldi kalapot, Mazzini köpönyeget viselni, de a viselőknek fele sem tudta, hogy tulajdonképen miféle atya) i fiságban vagyunk val?! Ma is nagyon i i mi Garibaldival és Mazzinisok ember hangoztatja a demoeratismust a nélkül, hogy ismerné annak lényegét s ennélfogva hogy lényét igazi dernocratává nevelhetné. így azután a valódi lényeget tekintve, talán az aristocratismus legerősebb virágzása idejében sem volt olyan kevés a valódi democrata, mint éppen most. Hirdeti igen sok ember, hogy ő az emberi egyenlőség, a társadalmi válaszfalakat lerontó társadalmi elvek hive: de azért a gyakorlatban egészen más irányt követ. Vájjon nem ragadhatja-e nevetségesebbnél nevetségesebb helyzetekbe a társadalom nagyi-észét az a modern előkelősdiség, amivel mindig' bizonyos külső hatást akar elérni és biztosítani? Nem szállnak-e szét az év minden szakában seregekben a társadalmi egyenlőségnek legkomikusabb galnmbpostái : a báli meghívók, hogy tudtára adják mindeneknek és mindenkinek, kik talán borzongnak a társadalmi egyenlőség nek a modern előkelőséget bántható következményeitől, hogy nálunk még- mindig megvan és minden képzelt kellemetlenség ellen garantiat nyújt a zártkörűség. No. de azért mi democraták vagyunk ! A társadalmi életerő fejlesztésének hatalmas tényezőjéül kell elismerni minden elfogulatlanul gondolkozó egyénnek minden oly mozzanatot, minden oly törekvést, mely a társadalmi erőket egymáshoz közelebb hozza, hogy a különböző elemek hullámzásából egy egészségesebb s a magasabb emberi rendeltetés betöltésére, a haladásra, a nemzeti életerő megizmosítására alkalmas magyar társadalom bontakozzék ki. És nem olvassuk-e majdnem naponkint a családi összeköttetés erőszakos meggátlásának tragédiáit ? Nem tépnek-e szét ;iz előkelősdiség komédiáit játszó szülők fiatal, idealisumssal teli sziveket, hogy az irgalmatlanul demoeraticus társadalom copfos felfogásával — az Istenért! — ellenkezésbe ne jöjjenek? — Nem mennek-e el a nagy democrata pápák, mamák a tanító urakhoz, hogy democratikus szellemben nevelendő magzataikat A „Ealamegye" tárcája. Az olasz nő boáz uja Dramatiíált elheszéleSS Irta: SZALAT PÁL. „Veder Napoli, e poi rnorir" mondja büszke, sugárzó arccal Nápolyról az olasz. S valóban nem lehet állítani, hogy az olasz hazája szépségeinek magasztalásában túlozna. Mert ki ne hallott volna Itáliának bájoló szépségeiről, Nápolynak örökké mosolygó egéről, mely alatt a virág szebben illatozik s a nap forró sugara délövi gyümölcsöt termel ? Hol a sziv sebesebben dobog, a vér lángolva fut az erekben s hol a szerelem Vezúv füzeként ég a kebelben. Kinek szeme gyönyörködhetett e tájék szégségeiben, annak el kell ismernie, hogy a teremtő hatalom az édenkert ékességeivel ruházta föl azt. Derült ég, napsugár, költészet, művészet: egy nagy költői egészszó olvadva — ez Itália. Elárasztva a művészet kincseivel, különösen az ős latinok városa: Róma, mely évezredeken keresztül is fenntartá nagyságát, melylyel Mekkáját képezé a művészeknek, kik vágytól, magas remény tői duzzadó kebellel keresik föl, hogy a művészet tiszta forrását Ízleljék ajkaik s homlokukat a dicsőség babérjával övezzék körül; hogy műveket alkossanek, melyekbe leikeiket beleöntve, emlékükkel túléljék a századokat. Ez égő vágy sarkalá Mericzky Aladárt is, hogy elzarándokoljon e Mekkaba. Dúsgazdag szülők gyermeke volt s így magasröptű vágyainak kielégítésére volt anyagi tehetsége. De nemcsak anyagi, hanem szellemi kincsekben is bővelkedett. Keblét vágyak, magas remények tölték el, lángolt a festőművészet iránt.. Erzé keblében az isteni szikrát s a köznapiasság körén túlemelkedni akart. Lelke vonzá őt is az olasz földre, hogy láthassa a nagv mesterek műveit, .< hogy a szép Itába természeti szépségeinek hatása alatt lelkesedése a művészet iránt fokozódjék. Megnézte a dogék egykori hatalmáról regélő várost : Velenczét, a hatalmas Mediciek ős fészkét: Florenczet, látta a régi rómaiak nagyságának romjait : Rómát. Magas vágyai még délre vonzák, hogy gyönyörködhessék Nápoly vidékének magasztalt szépségeiben, liogy aztán ő is elmondhassa : „Nápolyt látni és meghalni." * * .V. A nap lehajtá fejét a csillogó habokba, maga után hagyva biborpa'íástját, mely fönséges színezetével kön'té a tenger felőli látóképet. Az alkony lassankint felvoná homályos fátyolát Nápolynak dús olajberkeire, melyekből néha felhangzott a dalos madár éneke, mintha altató dalt akarna zengeni a nyugvó nap fölött. A nápolyi ég szelíden nyugovók a tenger hullámzöld kebelén, mely távolabb nyugodtan festé le a Vezúv-hegy fölfordított árnyát. Fűből, fából terjedt a lágymeleg lehellet s fűszeres illat tölté el a halványsárga léget. Minden oly nagyszerű, oly bájos szint lövelt, hogy a keblet vágyó hangulat lepte meg. A tenger partját szegélyző Chiaja oétatér egyik legszebb pontja Nápolynak, szép mulató kioszkjaival, pálmafák, törpe narancsok és ciprus cserjékkel körítve. Itt tolongnak Nápoly ifjai és leányai, hogy heves vérüket az alkony kellemes hűsévei 1 nevezgessék, vagy egymás szem villámaiban gyönvörködhi.*-^':M>k. Az egyik kioszk előtti narancsfák alatt feltűnő szépségű hölgy ül, választott ifja társaságában. Dúsgazdag hollófekete haja kacéran hullámzá körül szép fejét és nyakát. Nagy fekete szemeiből a szerelemnek életadó s ölö sugarai törnek elő. E hölgy Mntteo Anunciata, a Santa Carlo színház csalogánya. Nápoly ifjúságának közvéleménye a többi szépsé. gek boszaukodására neki itélé a szépség aranyai máját. — 0 azonban e kitüntetéssel nem sokat törődik, csak a mellette levő ifjú hódolatáért rajong, az az ő világa, az olasz vér egész szenvedélyességével csüng lelke rajta. Az ifjú sugár termetű, aranyszőke hajjal, serkedező bajuszszal, Mericzky Aladár festőművész, ki — úgy látszik — csodálója a természet által alkotott remekműveknek is. Nápoly előkelősége csak úgy hemzseg a sétatéren s egyik-másik sétáló jelentős pillantást vet gúnyos mosoly kíséretében a szerelmes párra. Azok, hogy a kíváncsi pillantásokat elkerüljék, oda hagyják ülőhelyeiket s egyenesen a tenger telé tartanak. Az ifjú elold a parton egy gondolát, melyben helyet foglalnak s lassú evezőcsapásokkal kezdi a csolnakot a nyiit tengerre hajtani. Az éj szende királynője is fent pompázott már az égen s reszkető sugarai ezüstszínűre festék a viz tükrét. Néma csend honolt mindenütt, csak néha hallatszott a sétatérről az esti szellőn oda tévedt zenének egyes akkordja s a viznek a/, evezőlapát által előidézett iitenyszerű locsogása. Midőn a sétatér kioszkjainak már csak sötét körvonalul' látszottak, az ifjú letevé az evezőt s átengedé csolnakát a szelíden hullámzó haboknak, melyek játszva ringaták azt. Túláradó .érzelmekkel vouá keblére kedvesét — kinek illatos hajfürtéivel szeliden játszott a szellő — és szerelmes szavakat suttogott fülébe. — Láttad bálványom azt a szép hazám felé lehulló esi]Ingót ? Ki tud ja, nem-e az én csillagom volt, mely a fényes égről a sötét semmiségbe tűnt. Az én fényes egem a :e szerelmed s lelkem rajt a tündöklő csillag. Hűth'iiséged okozhatná e csillag lehullását. — A te csillagod akkor örökké tog tündökölni; mert -íz én szerelmem végtelen — mondá a hölgy s ittasultan öleié át sugár karjaival az ifjú nyakát. — Vagy ki tudja — folytatá álmodozva az ifjú — nem e otthon hagyott édes szülőmnek csillaga volt, ki epedve várta haza rég nem látott fiát, s kit a reményRUai számunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.