Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-11-01 / 44. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. november 1. 44. szám. ÁLAMEGYE 1 n fi | n \ r i f i, ::: : es r | i I A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket esak ismert kezektől logadunk el. Kéziratokat nem klililtink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. EmlékezzUnk! A mai kor materíalisztikus iránya sok minden nemeset, szépet háttérbe szorít vagy teljesen kiöl az emberek szivéből ; de a holtak iránti kegyeletet nem bírta kiirtani. Nagyon mélyen fekvő lélektani okokban gyökeredzett ez az érzelem ; oda nem birt beférkőzni a materialiamus. Ez a kegyelet, egykori a kultivált ember létével. Amennyire a világtörténelem szóhagyoinányon v;igv emlékeken alapuló adatai az ősemberek életébe bepillantanunk engednek, már ott nyomára akadunk a holtak iránti kegyeletes szokásoknak és szertartásoknak bizonyos fokú megnyilatkozására. Később pedig, a kultura, az emberi művelődés fokozatos fejlődésével mind inkább nemesebbé, lélekemelőbbé lesz ez a megnyilatkozás Fokozta különösen a földöntúli életben való hit. Igy p. az egyiptomiaknál a papok vallástana szerint a lélek a test, halála után 3000 esztendeig különféle állatokban vándorolt s csak azután tért ismét vissza a testbe, hogy azzal örökre egyesüljön. Es mi lett e sajátságos hit következménye? A test, a hulla kegyeletes megőrzése, mesterséges uton való olyanná tétele, hogy nagy ezredek után is romlatlanul, épen várhassa a visszatérő lelket. Az egyptomfák határozottan e bit által indíttatva tettek, csináltak halottjaikból múmiákat és őrizték azokat valóságos kegyelettel. Vagy a keresztényeknél a meghaltak iránti szereteten kivül nem a föltámadás, a földi élet után való egyesülés gondolata-e a leghatalmasabb tényező a kegyeletes szokások, szertartások megőrzését illetőleg? Nem tapasztaljuk-e p. az óhitíí katholikusoknál, a görögkeletieknél, hogy lelkükben a földöntúli élet erős bitével, elhalt szeretettjeiket a gyöngéd figyelem és gondoskodás különböző jeleivel halmozzák el. Legszebb I ruhájába öltöztetik az elhunytat; koporsójába | ételt, italt tesznek, hogy majdan, ha síri álmából fölébred, nélkülözést ne kelljen szenvednie. Ez a naiv figyelem és gondozás nem vall ugyan a műveltség magasabb tokára, de ki fogja azért tagadni, hogy ez is csak a holtak iránti kegyelet megnyilatkozása? A nálunk uralkodó s jobbára a régi szertartásokból megtisztult alakban ránk maradt, kegyeletes szokásokat is a földöntúli élet, a föltámadás hitének isteni gondolata leim át. O O Valóban fölemelő, isteni gondolat az, hogy e földi élettel, mely bizony p. küzdő emberek legtöbbjére nézve áldástalan. s vár szokott lenni, nem végezzük be pályafutásunkat; hogy a halál nem a, megsemmisülésbe való átlépés, hanem egy szebb, egy boldogabb világba való átköltözése a földi küzdelmektől megszabadult, megtisztult léleknek; hogy az a bucsu, mit az átszellemiilés pillanatában szeretteinktől veszünk, csak ideig-óráig tartó elválásra szól s nem tátong mögötte a „so/?a" őrületbe ejtő végtelensége. Es éppen, mivel a keresztényvilág az elválást nem tartja öröknek, lelkében a föltámadás isteni gondolatával el-elzarándokol a jobb hazába költözőitek haló porai;IOZ, hogy velők szellemben érintkezzék, sőt az esztendő egy napját kizárólag a halottak emlékezetének szenteli. Akinek halottja pihen a temetőben és teheti, halottak estéjén kimegy a temetőbe; virágokkal díszíti elhunyt kedves lénye sírját; s az emlékezés jeléül fény nyel árasztja azt el. Magasztos, lélekemelő megemlékezése ez a keresztény világnak. Egyúttal lélektani hatásában is na2TVfontosságú ; mert a kiilönböBŐ érdekO o o ' küzdelmekben egymás ellenébe állított egyéneket emlékezteti, hogy az élet csak rövid találkozás, mely után halál következik s ha azt akarjuk, hogy nyugvó porainkat majdan őszinte fájdalommal keressék föl az utódok ; ha kegyelettel akarjuk sirunkat körülvétetni: életünket ne csupán önző célok elérésére fordítsuk, hanem mások boldogításán is odaadó szivvel munkáljunk. Szenteljük meg halottak ünnepét illő kegyelettel ! Szenteljünk néhány őszinte könnyet azoknak, kik érettünk fáradtak! Dobogjon föl szivünk azok emlékére is, kik nagy nemzeti célokért' vagy az emberiség egyetemének szent érdekeiért áldozták életüket, szivük minden dobbanását s méltókká tették magukat arra, hogy a fájdalmas kegyelet áhítatával álljuk körüf haló poraikat. Emlékezzünk! Nemzeti ünnepély Légráden, Szép és megható ünnepély folyt le október 25-én Légrád határszéli városban a nagy áldozatkészséggel felépített róm. kath. népiskola felszentelése alkalmával. A monumentális épület négy szép tantermet és négy tanítói lakást foglal magában. Légrád város az összes építési anyagon kívül még tizezer forint készpénzzel járult a kivitelhez. Az ünnepély, mint a muraközi népoktatás fokozatos fellendülésének egyik figyelemre méltó jelensége, úgy nemzetiségi, mint művelődési szempontjainál fogva szélesebb körben tartatott meg. Svastits Benő, Zalavármegye főispánja, már reggel 6 órakor érkezett meg a barcsi személyvonattal, fogadtatott nagy lelkesedéssel a légrádi indóházban a város bírája által vezetett elöljáróságtól. Az iskolaépület előtt felállított hatalmas diadal kapunál a város nevében Szilvágyi Gyula ev. lelkész üdvözölte a főispánt, kinek legmelegebb és legszivélye sebb válasza után a városház helyiségében a bitközségek és testületek tisztelegtek a főispánnál. .leien voltak az ünnepélyen Csertán lvároiy alispán, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő, dr. Mangin Károly kir. tanácsos, tiszti főorvos, Svastits Károly járási főszolgabíró, dr. Tubo/y Gyula tiszti alügyész, Hirschler Miksa miniszteri iskolalátogató, Margitai József csáktornyai képezdei igazgató, számos muraközi lelkész és tanító, nem különben a helybeli, valamint a vidéki ünneplő közönség nagy sokasága. A felszentelés egyházi ténykedését Talián Ede zágrábi kanonok és dr. Vucsetich István zágrábi prépost kanonok és egyházmegyei főtanfelügyelő teljesítették, előbbi teljes és fényes segédlettel mondván a felszentelést megelőző misét, melynek végeztével az egész közön ség ünnepi körmenetben vonult mozsarak dörgése és harangok zúgása között a nemzeti zászlókkal s virágdíszszel felékesített iskola épülethez. A „Zalamegye" tárcája. Halottak Nyugodt <i temető, Némaság vau Lenne: Alig ébred tel a Szét is egy kis neszre. Szemem itt lent mereng, Gondolatim pedig Fent a magasságot, Az eget keresik. Virágos, koszorús Most minden sírhalom : Mindegyiken száz meg Száz lámpa fény vagyon. Reszketnek a lámpái• Mint könytől a szemek : S a keblek sóhajtnak, Mint az őszi szelek. ünnepen Gyászos siránkozók Térdelnek mindenütt : Szívók hangosabbatt Ks sebesebben üt. Hallgatnak az ajkak Mint a sírkert maga: Lezárta azokat A lélek bánata. Csupán szívók dobog, De amit ez érez! A gyász érzelméből Forró könyörgés lesz. Reszketnek az ajkak A szent könyörgésben, Mint a kis csillagok A setétkék égen. Várossy Mih;Uy. .Jnssiif és a nagy Krimi. Keleti történet. — A „Zalamegve eredeti tárcája. — Szegény Jussuf! Szegény Jussuf! Ki hitte volna, hogy te valamikor egy szomorú víg tárca hőse légy ? Ki hitte volna? I >e hát ilyen az élet, nem tndja az ember, mi hová fejlődik, kire mi sors vár. Szegény .Jussuf! I A napokban egy erősen megcsonkított ember állt meg ajtóm előtt. Fülei és orra levoltak vágva, a bal szeme meg kifolyva. Sánta lábán alig birt állani, mert csak mankóval segíthetett magán, hiányozván egyik karja. A szánalmat gerjesztő alak ruhája rongyhátán rongy, halántékát piszkos turbán köríté. „A Próféta palástja takarjon be, és Allah oltal mázzon meg, kinek mindenkor legyen áldva neve, légy könyörületes és segíts rajtam! Nem birok dolgozni, mert a nagy Krimi ... itt elhallgatott egy kissé ; azután mély sóhajtás közben mondá: Szegény Jussuf! áldott emlékű Jussuf!! Ennek az embernek igen szomorú múltja lehet, gondolám magamban, s a kíváncsiságtól sarkalva, azt az ajánlatot tettem neki, hogy bőségesen meg fogom jutalmazni, ha elmondja, mi uton tnódou jutott erre a szomorú sorsra ? „Allah árnyéka érintsen, kinek neve mindenkor áldva legyen, elmondok mindent úgy, amint történt. Halljad tehát" . . . Ezzel keleti módra helyet foglalt a szőnyegen, s elkezdi mondani a szomoru-vig történetet úgy, amint következik : „A messze Ázsia kellő közepén, Bergengóczia határában, az Operencziás tenger mellett van K . . . isztán Északon a kutyafejű tatárok, délen az emberevő vadak tartománya, uyugaton Bergengóczia, keleten pedig az Operencziás tenger határolja. (Nem csoda tehát, ha ott valoságos ázsiai állapotok vannak.) Ebben a ta'-tomány ban éltem én. Kertészettel foglalkoztam, csemetéket, virágokat neveltem; uem járt ugyan nagy rizetés érte, da nem törődtem vele, mert nagyon szerettem a csemetékkel babrálni, azokat öntözgetni, nyesegetni, nevelni, hogy Allah gyönyörködjék benne, kinek neve örökre áldott legyen. Nagyon szeretik ott a virágokat, csemetéket, mindenkinek van része benne, s azért hogy jól legyenek gondozva, többen voltunk a kertben alkalmazva." „Jussuf, Allah vegye oltalmába, Jussuf, az áldott emlékű, volt a főfelügyelőnk. Nagyon jámbor ember volt. Valami 20 esztendővel ezelőtt jött K . . . isztánba, hol szorgalma, szerénysége, hivatalának pontos betöltése és szive által csakhamar mindenki előtt közkedveltségüvé lett. Nem csoda tehát, ha beválasztották a város virágos kertjének felügyelői közzé, későbben pedig főfelügyelő lett. Nagyon szerette a virágokat, nem csak a közös kertben ápoltak iránt érdeklődött, de a maga portáját is beültette és gondos szeretettel ápolgatta, nyesegette nevelte őket A lehető legjobb vezérünk volt; szeretettel és gyöngénséggel vett körül bennünket, ügyes-bajos dolgainkban segítségünkre sietett, sőt atyai jósága arra is kiterjedt, hogy jóakaró figyelmeztetésével mindazoknak szolgálatára legyen, kik egyben másban hibáztak teen dőik közepette. Egy szóval gyöngéd, figyelmes és jóakaratú ember volt mindnyájunkkal szemben. Allah, a dicső örök Allah engedje meg neki, a Próféta palástjá nak szegélyét homlokához érinthesse .... Igy teltek az évekké szaporodó napok egyetértésben és csöndes, beesii letes munkásságban. A csemeték szépen fejlődtek és a Prótéta, kinek neve dicsértessék, gyönyörködött bennök és a virágok illatoztak a r.agy dicső Allah tiszteletére. Történ pedig a Próféta menekülésétől számítandó 12 . . esztendőben, hogy a fényes képű Szultán Imrahim pasát nevezte ki nagy Krimivé.* A nagy Krimi igen fényes fogadtatásban részegült. Már előre ki volt hirdetve, hogy ha Imrahim pasa megérkezik és kocsija végig halad az utcákon, illedelmesen hasra vetve adja meg neki a kellő tisztességet. Megérkezvén pedig a nagy Krimi aranyos hintajában, szakála fényes vala, mint a nap, homloka, mint a hold és hajzata rengő lombos erdőhöz vala hasonlatos. Megállván pedig a nagy piacon, imigyen kezde szónokolni : Igaz hivők!" kik ma itt előttem a föld porát nyaljátok, megengedem, hogy féuyes ábrázatomra tekintsetek fel egy pillanatra, de csakis egy pillanatra, mert nagyo-i fényes ábrázatom vagyon, s félek, hogy a hosszas néjgés megvakítaná gyönge szemeiteket, igaz hivők ! 1 é Vés magamra, azaz szakálomra azaz hogy hm! hm! , ; a nagy Prófétára és a dicső Allahra mondom, én va ok a világosság és fényesség, tudom az Alkoránt bot*. e úgy, liogy a fő mufti kis miska melletem, tehát ..nden tudományokban járatos vagyok, tniut senki más széles K . . . isztánban ; azért a mit mondok, az szent, abból soha egy mukkot sem engedek, mei t . . . mer' én jobban ismerem az Alkoránt, mint a fő mufti. 1 vei tehát énjmindent tudok, ) Krimi egy magasabb fiatal K . . . isztiáub»a,_