Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-10-25 / 43. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. október 25. 43. szain. JL i, ki M r 1 i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiiltliink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara

1' hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Radocza János képviselőnk beszámolója. Radocza János, kerületünk közszeretetnek és köztiszteletnek örvendő képviselője, beszámolóját nagy számú helybeli és vidéki választó jelenlétében "f. hó 18-án délelőtt 11 órakor tartotta a Várinegyebáztéren. A parlament működését híven visszatükröz-; tető és a bensőség melegével elmondott nagyszabású beszédet a közönség mindvégig feszült figyelemmel hallgatta, többször lelkes éljenzéssel kisérte, mig végre befejezéskor folyton meginegnjuló és szűnni nem akaró éljenzéssel adózott közszeretetnek örvendő képviselőjének. Szeretett képviselőnk lekötelező szívessége folytán azon kedvező helyzetben vagyunk, hogy beszámoló beszédét egész terjedelmében közölhetjük : Uraim 1 Tisatelt választó polgártársak ! Mielőtt kötelességszerűen számot adnék azon törvényhozási működésről, mely a legutóbbi beszámolóm óta lefolyt időszakban kifejtetett, meg kell emlékeznem azon gyalázatos, megvetést érdemlő merényletről, melyet ismeretlen kéz a legszeretettebb, a legalkotinányosabban érző Uralkodó, Felséges királyunk ellen intézni megkisérlett. A magyar ember nemcsak a felkent király iránti hűséget és odaadást érzi, hanem igaz szivből jövő rajongó lelkesedéssel él-hal a koronás király Felséges személyéért, a kit nemcsak a homlokát övedző súlyos koronák csillogó fénye különböztet meg embertársaitól, hanem még inkább a lángoló, legőszintébb szeretet glóriája, mely a polgárok milióinak szivéből sugárzik. Az Egek ura megóvta Urunkat királyunkat s mi, a szabad Magyarország népének egy része, a midőn Zalavármegye területén, Isten szent ege alatt, először tartjuk — a megrendítő esemény óta — népgyülésünket : Magyarország szabad népének osztatlan örömét tolmácsoljuk a hitvány merénylet meghiúsulta felett; mert rajongó szeretette! viseltetünk O Felségének törvényeink szent és sérthetetlen személyéhez, ki előttünk az alkot máuyos kötelesség teljesítésének is mintaképe. Hálát mondunk az Istennek, hogy megmentette Ut hazánknak, nemzetünknek s buzgón imádkozunk, hogy éltesse sokáig boldogan. Áttérve a képviselőház működésére, azon időszak alatt, a mely utolsó itt létem alatt lefolyt, majdnem félbeszakítás nélkül tartott, és ha ezen idő tevékenységére visszapillantunk, be kell ismernünk, hogy az az üdvös eredményeknek egész sorozatával dicsekedhetik ugyan, de egyszersmind azon sajátságos jelenséggel is találkozunk, hogy sokkal csekélyebb azon idő, mely az eredmények elérésére fordíttatott, anr.ál, a melyben hoszszas és sokszor izgatott tanácskozmányok folytak, gyakorlati eredmények nélkül. A pénzügyi helyzet — mely nem egészen 20 évvel ezelőtt fájdalommal töltötte el minden honfi keblét s mely nemcsak hazánk fizetésképességét, hanem politikai önállóságunk fentarthatását is kétségessé tette, hála az Égnek, kormányfértiaink bölcsességének s a nemzet áldozatkészségének — lassú menetben bár, , de határozottan javult s elértük azt, hogy állami költségvetésünk még kisebbnagyobb felesleget is mutat ; a zárszámadások pedig nemcsak igazolják a költségvetés felteyéseit, hanem még az előirányzatokat meghaladó eredményeket is tüntetnek fel. — Folyó kiadásainkra és állami befektetéseinkre kölcsönökre nem szorulunk, sőt még régi kölcsöneinket is előnyösen konvertáltuk. Az eredmény, a mely lassan éretett el, most már állandóan biztosítottnak látszik s habár ebben valamennyi miniszternek, ki 18 év óta vezette az állam pénzügyeit, része van, mégis kétségtelen, hogy az oroszlánrész a jelenlegi pénzügyminiszter urat illeti, a ki élénk érzékkel bir az iránt, hogy minden kultur államnak vannak meghatározott szükségletei, a melyeket pusztán pénzügyi tekintetből elhanyagolni nem szabad, hanem a melyeknek évről évre emelkedő költségeiről gondoskodni kell; — de viszont arról is meg vau győződve, hogy ezen folyton emelkedő és mellőzhetlen költségekkel szemben a jövödelmi források tokozott gyarapítása is megtörténjék. A pénzügyi helyzetet — fájdalom — a hadügyi költségek még mindig nagy mértékben befolyásolják, mégis azon több oldalról nyilvánult aggodalmak, hogy a mulhatlanul szükséges hadügyi kiadások hadügyi költségvetésünket mihókkal felemelik, meg nem valósultak. — Eu teljes bizalommal voltam a kormány s különösen a pénzügyminiszter úr iránt, hogy bármenynyire indokoltatnék is a hadügyi kiadások felemelése, abba bele nem egyezik, ha azt látja, hogy az által az oly nehezen helyreállított államháztartási egyensúly megbontatnék. A hadügyi költségekről szólva, nem tehetem, hogy meg ne emlékezzem azon elszigetelt, de azért nem kevésbbé kárhoztatandó fellépésekről, a melyeket a hadsereg egyes részei a magyar nemzet közszelleme, közérzelmei ellen elkövettek. — Reményiem, hogy a hadi budget megszavazása alkalmával, a delegációk kötelességüknek ismerendik ez iránt teljes megnyugtatást szerezni. Meggyőződésem az, hogy az ily kárhoztatandó, kihivó fellépések nem történnek a legfőbb hadügyi kormány tudomásával, de épen ezért elkeriilhetlenül szükséges emlékeateh^z ,tetőket, hogy a legtöbb hadúr egyszersmind MagyWuaAjfTcoronás királya, és épen, mivel *a hadsereg túlnyomó része ezt lelkiismeretesen szemmel tartja s ez által a magyar nemzet rokonszenvét kivívta, nem szabad türm: hogy azon nagybecsű egyetértés egyesek tapintatlansága vagy rosszakarata által megzavartassék. Mielőtt a pénzügyi helyzetről tartott előadásomat befejezném, meg kell emlékeznem azon örvendes tényI, mely a pénzügyminiszter úr által előterjesztett költségvetésben már is kifejezést nyert, t. i. a tisztviselők fizetésének felemeléséről. Örvendetesnek tartom e tényt azért, hogy a kormány pénzügyi helyzetünk javulásával kötelességének ismerte e kérdéssel foglalkozni. — Igaz, hogy e téren az első lépés nem lehet oly mérvű, hogy minden jogos igényt kielégíthetne, de már maga a tény, hogy a tisztviselők helyzetének súlyos volta nem kerülte el a kormány figyelmét, erkölcsi biztosítékot nyújt arra nézve, hogy pénzügyeink fokozottabb javulásával a tisztviselő urak anyagi helyzete is javulni fog. A tisztviselők fizetésének emelése, valamint a tanítói illetmények szabályozása — a pénzügyminiszter úr nyilatkozata szerint — a kormány gondoskodását képezendik. Azon pénzügyi politika, a melyet a jelenlegi pénzügyminiszter úr követ, szoros kapcsolatban áll a közgazdá szati viszonyokkal s így annak sikere sok tekintetben a közgazdasági politikától feltételeztetik A kereskedelmi miniszter úr ténykedései nagyban hozzájárultak pénzügyeink kedvező alakulásához, üzen intézkedések részint olyanok, melyek már határozottan hasznosaknak bizonyultak, részint bátor, a külföld előtt is imponáló kezdeményezések, a melyeknek hasznos voltát már ugyan ma is látjuk, azonban, ha alaposan akarunk Ítélni, majd csak évek után állapíthatjuk meg. Magyarországon mára természeti viszonyoknál fogva is a földmivelés képezi, sőt fogja a jövőben is képezni jólétünk, anyagi megerősödésünk egyik, sőt mondhatjuk, legfőbb alapját; de ma már nem mondhatjuk, hogy az képezi jólétünk egyedüli alapját, nem csak azért, mert a földművelésre fordított munkásság mindenkori sikere I az időjárástól és előre ki nem számítható esélyektől iügg, | hanem azért, mert az utóbbi két évtizeden át az egész I világon kifejlett közlekedési viszonyok minket is bele i sodortak egy, azelőtt nem ismert világversenybe, és enne A „Zalamegye" tárcája. A Krób-siremlék leleplezési ünnepélye. A zalamegyei általános tanítói testület megható kegyeletes ünnepet rendezett f. hó 22-én, kapcsolatban a zala-egerszegi tanítói járáskör őszi közgyűlésével. E napon leplezték le a díszes sirkövet, melyet e vármegye tanítói egykori, szeretve tisztelt tanfelügyelő jük : Krób Pál emlékére közadakozás utján létesítettek. Ez emlékkővel akarta a vármegye tanítósága leróni a kegyelet és hála adóját a boldogult derék tantérfiú irányában. Az ünnepélyen, mely délelőtt 11 órakor volt s melynek a legszebb őszi idő kedvezett, megjelent dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő, Molnár Sándor kir. segédtanfelügyelő, Kovács Károly polgármester, a megyei tanítótestület egyes járásköreinek küldöttségei, a zala egerszegi járáskor tagjai teljes számmal, többen a boldogult családja részéről és szép számú közönség. Kivo nult egyúttal a polgári fiú- és középkereskedelmi iskola tanuló ifjúsága. Az ünnepély a tanuló ifjúság részéről elénekelt llymnuszszal kezdődött, melynek végeztével Udvardy lqndc, a zalamegyei általános tanító testület elnöke, a következő beszédet tartotta : Mélyen tisztelt Gyülekezet ! Kedves Pályatársak ! Hét év tűnt el a mulandóság végtelen örvényébe, hogy e sirhalomnál a lesújtó fájdalom kínos érzetének hatása alatt megkisérlém ecsetelni a pótolhatlan veszteséget, mely bennünket, e vármegye tanítóit, szeretve tisztelt egykori tunfelügyelőnknek váratlanul bekövetkezett gyászos elhunytával ért! Ma ismét elzarándokoltunk sirhahnához, hogy némileg lerójuk a hála és kegyelet adóját a férfiúnak, aki küzdelmeinkben buzdítónk, bajaink közt vigasztalónk, működésünk közepett bölcs tanácsadónk vala. Eljöttünk, liogy lerójuk szent fogadásunkat, mit nyomban a veszteség súlya alatt tevénk, de amit megvalósítani csak most valánk képesek. Szálljon vissza emlékezetünk e napon a múltba, áldozzunk pár percet szivünkbe vésett drága emlékének ! * * Mint reform, néptanító gyermeke, serdülő korában támadt lelkében az elhatározás, hogy a tanítói pályára lép s a phylosophiai és paedagogiai tanulmányok befejeztével atyja oldala mellett, mint segédtanító, kezdette meg pályáját szülőhelyén Verbászon. Kezdő tanító korában fogalmzott meg agyában ama hazafias törekvés, hogy szülőhelye németajkú növendékeit hazai nyelvünkre megtanítja. Elhatározását tett követte s ennek legszebb eredménye vala, hogy növendékei tanítóskodásának már második évében magyarúl nemcsak folyékonyan olvastak és irtak, hanem a könynyebb magyar mondatokat meg is értették. Két évi sikeres működés után szülővárosában ren des tanítónak választották meg s ez állásában elöljáróinak és a szülőknek teljes megelégedésére 8 tanévet töltött, inig 1853 ban a nagy harsány i reform, magyar egyház tanítójának megválasztotta. Férfi kora legszebb idejére esik ama 18 év, melyet Nagy-Harsányban töltött, ahol szellemi tehetségeit nemcsak az iskola szűk falai között érvényesítette, hanem nagy buzgalmat fejtett ki a tanító egyleti életben a tanítói állás függetlenítése, a tanítók szakszerű kiképez tetése s a szakszerű telügyelet létesítése tárgyában. Az 1868 ik évi népoktatási törvény új korszakot alkotott népnevelésügyünk terén, azonban ugyanezen törvény rendelkezésének helytelen magyarázata sok keserűséget okozott a boldogultnak, míg igazságos ügyét győzelemre juttathatá. A nagy-haioágyi felekezeti iskolát községivé alaki tották át s egy pár ellenségének bujtogatására a tanítói állásra pályázatot akartak hirdetni s a fizetést, mely előbb a minimális 300 frtot jóval túlhaladta, 300 frtra akarták redueálni. Ez eljárás ellenkezett a törvénynyel, ellenkezett a miniszteri utasításokkal és annak idején országos esetként tárgyalták a tanügyi lapok. A minisztériumban a törvény nem helyes magyarázatából kiindulva, a község javára döntötték el az ügyet; azonban a baranyainegyei iskoletanács részéről felterjesztett alapos információ alapján a miniszter kimondotta rendeletileg, hogy a község a fizetést lejebb nem szállíthatja, míg a baranyamegyei iskolatanácsnak, valamint a „Pécsi tanító egylet" nek az országgyűléshez intézett feliratai alapján a nagy-harsányi esetből kiindulva, az országgyűlés a kérvényi bizottság ajánlatára 1871-ben határozatilag ki

1 iondotta, liogy ott, ahol egy és ugyanazon felekezet iskoláját változtatják át községivé: ott az 1868. évi 38. t.-c. 133. §a értei méhen kétség sincs az iránt, hogy ezen átváltoztatás ötletéből az addig működésben volt néptanítók állomásaikat nem veszíthetik el. SZÍVÓS kitartása, igaz ügyében vetett rendíthetlen bizalma folytán sikerült az ellene emelt cselszövényből szerencsésen kimenekülnie, sőt talán ezen, neki oly sok kellemetlenséget és keserűséget okozott iigy volt élőké szítője annak, hogy az egyszerű falusi mestert a magas kormány megyénkbe 1871. évi december 7-én segéd tanfelügyelővé, majd 1876 bau a tanfelügyelői új szer vezés alkalmával első tanfelügyelővé kinevezte. Tizenhárom évet töllött a tanfelügyelői pályán, ezen új állásban, melyen az utat meg kellett törnie, míg 1884. évi junius 27 én a halál fagyos keze őt megyénk tanítóságának mély fájdalmára egész váratlanul elragadta ! Kevesen vannak közöttünk, akik a hivatásának egész odaadással élt férfiút nem ismerték volna ! Mi volt azon varázserő, melylyel bennünket, tanítókat, osztatlanul lebilincsele ? Mert szivének minden dobbanása, szellemi tehetségének minden egyes szikrája, e vármegyének felvirágoztatására irányult; mert fenhéjázás, nagyzás elől ment volt a uemes eszmékért lángoló szive; mert mint honpolgár tiszta becsületesség, szeplőtlen jellem és valódi Mai szamunkhoz fel iv melléklet van csatolva.