Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-10-25 / 43. szám

e)döntését oly faktoroktól tették függővé, a melyekre ini befolyást nem gyakorolhatunk. Az ország anyagi jólétének biztosítása és fokozása céljából arra vagyunk tehát utalva, hogy az ipar és kereskedelem terén új forrásokat nyissunk meg. Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter úr ezt a tételt nemcsak hogy elvben helyesli, hanem igyekszik, a hol erre csak alkalom nyílik, ennek érvényt is szerezni. Támogatja erélyes kézzel az ország iparát, keres kedelmét, és ez által a nemzet hálájára tette magát érdemessé. Épen az ipar kereskedelmi érdekek előmozdítása céljából a kereskedelmi miniszter úr rendkivíili fontosságot tulajdonít a közlekedési politikának, s mondhatni, hogy tevékenységének súlypontját ebbe helyezi. Legutóbb az osztrák magyar államvasút államosítása körül lejtette ki nagyszabású ténykedését, s mi Dunántúliak csak a legnagyobb hála- és elismeréssel adózhatunk a kereskedelmi miniszter urnák azon kiváló gondoskodásáért, melylyel e vidéken is lehetővé tette, az állam segélyezése mellett is — a vasúti közlekedést. A kereskedelmi miniszter úr ezenkívül kiterjesztette szakszerű munkásságát a sociális törvényhozás terére is, a mit munkás kérdésnek szoktunk nevezni. Igaz ugyan, hogy nálunk oly értelemben vett munkás kérdés, mint például Angliában, Belgiumban, nincs, mert nem rendelkezünk oly nagy gyáriparral; de azért két dolgot nem lehet szem elől téveszteni: először azt, hogy teljes erőnkből arra kell törekednünk, hogy iparunkat minél virágzóbbá tegyük, hogy gyáriparunkat emeljük, s ez által magunkat a külföldtől függetlenítsük, de továbbá nem lehet szemet hunynunk az előtt, hogy a munkás kérdés bár nálunk nein keletkezett, de importálás utján mégis létezik, és hogy a munkásosztályban mindinkább fejlődő képzettségnél fogva fokozódnak ez osztálynál azon igé lyek, a melyeket a munkás osztály az élet irányában támaszt s a melyek kielégítésére szükséges eszközök megadását a munkaadótól kívánja. Rla már minden európai állani kénytelen kisebbnagyobb mértékben e kérdéssel foglalkozni, belátván, hogy ezen kérdések megoldása a szabad egyezkedésre nem bizható. A kereskedelemügyi miniszter úr kezdeményezésére a törvényhozás is megtette a kellő lépése ket, midőn a vasárnapi munkaszünetről, betegsegélyezésről szóló és ehhez hasonló törvényeket megalkotta s a melyeknek folytatását a kereskedelmi miniszter úr kilátásba helyezte. Az igazságügy terén a jelenlegi igazságügyininisz ter úr nagy koncepciója igazságügyi reformjainak egész keretét feltárja s ezeket egyes részleteiben már .1 törvényhozás el is fogadta. A királyi táblák szétosztása immár keresztül vitetett, megalkottatott a consularis bíráskodásról szóló törvény és a bírói és ügyészi szervezetről szóló törvény. Ezen törvény célja: hogy a bírói szervezeten tétessenek meg a szükséges változások. Ezek pedig szűk ségesek voltak azért is, hogy a kir, táblák megosztására vonatkozó törvény életbe léptethessék, de elodázhatlanok voltak azért, mert a helyes bírósági és bírói szervezet a jogbiztonságnak egyedüli, a jogá latnnak pedig egyik feltétlen szükséges létalapja. Ezek azon törvényhozási alkotások, a melyek a mult ülésszakban érett megfontolás és beható tárgyalás után, minden izgatottság nélkül létrejöttek ; ezek után a „közigazgatás és önkormányzat rendezéséről a vármegyékben" beterjesztett törvényjavaslat tárgyalásának során merültek fel azon heves, t.okszor izgalmas viták, a melyek terjedelmével az elért eredmény semuii arányban sem áll. Az én nézetem e kérdésben az, hogy ma már nem a régi megyék központjai a politikának, hanem a nemzet országgyűlése, a melyen a uép van képviselve. Az előtt az országgyűléseken a municipiumok voltak képviselve s a fejedelem tetszés szerint választotta azon férfiakat, a kiket az ország kormányzásával megbizott, a kiknek állását a még oly heves országgyűlési támadások sem voltak képesek megingatni, akkor megtörténhetett, hogv a municipium ellentétbe helyezte magát a kormánynyal. Ma, a midőn a parlament az ország politikai központja, mely a kormányt minden ténykedéséért felelősségre vonhatja, nem maradhat helyén az a kormány, a melynek eljárását a parlament többsége rosszalja. Ebből következik, hogv a kormány eljárását ellen őrizni és az alkotmány felett őrködni ma a parlament feladata; ha ezen ellenőrzés és őrködés a municipiumokkal is megosztatnék, akkor az összeütközésnek beláthatlan sora állana elő és a kormány felelőssége is illu zóriussá tétetnék. A régi megyék a kormánynyal szemben független állást foglaltak el, azt felelősségre nem vonhatták, s igy a municipium — nagyon természetes — hogy a végrehajtó hatalom közvetlen közegeire a közigazgatás és igazságszolgáltatásban lehetőleg nagy befolyást kivánt magának biztosítani, s ezért a legnagyobb súlyt fektette azon jogára, hogy a tisztviselőket ő választhassa. Alkotmányos államban a nép részese a törvényhozásnak, és gyakorolja az ellenőrzést a végrehajtó hatalom felett; a végrehajtó hatalom a felelős kormány kezébe van letéve; egyedül ez felelős és így természetszerűen általa kell kineveztetnie és kizárólag tőle függO OT nie azon tisztikarnak, a mely az állam kormányát képviseli, s mely az ő utasítására bizatik meg a törvények végrehajtásával. Nem veszélyezteti a kinevezési reulszer az autonómiát, inert a kinevezett tisztviselő, a midőn a kormány rendeletének végrehajtója, egyúttal teljesítheti az autonoin hatóság rendelkezésjít is ós ennélfogva a végre hajtásnak egy kézben való egyesítése anDak csak gyor saságát emelné. Azonban, m

;vel a kinevezési rendszer behozatala által a kormányhatalom növekedik, szükséges, hogy ezen reudszerre való átlépés a közszabadsdg megfelelő biztosítékainak cgyidejiileges létesítése nvjllett történjék. Meg kell óvni a politikai választások tisztaságát. Szükséges az önkormányzat életerős szervezése, a inunicipiális autonomia körének a lehető legszélsőbb határáig való kiterjesztése; a mely hatáskörben a kormány csak felügyeleti és ellenőrzési joggal bírjon. Szükséges továbbá, hogy az állampolgárok az adminisztratio ellenőrzésében tevékeny részt vegyenek. A közszabadság biztosítékaira szolgáló intézkedéseket a hivatalnoki pragmaticáról szóló törvénynek, valamint a fegyelmi törvénynek benyújtását is a kormány kilátásba helyezte. A kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat már be is terjesztetett ; s ezt követni fogja a közigazgatási bíróságról szóló törvény, mely utóbbi hivatva lesz uj korszakot aikotni nemzeti fejlő désünk történelmében. "Befejezem most már, különben is hosszúra nyúlt beszédemet, s még csak egyet kivánok, szives engedel; műkkel megérinteni, s ez az, hogy kerületein helyi érdekeit, valamint a múltban, ugy ezentúl is mindenkor a legnagyobb lelkiismeretes pontossággal és teljes erőmmel fogom felkarolni és előmozdítani. Ez a kedves város, Zala-Egerszeg, méltó központja ezen inteligens vármegyé nek, a legnagyobb örömömre szépen haladt az utóbbi években, mely haladás a vármegye bölcs vezetőinek s a város intéző köreinek, kiválóan a polgármester úr és a városi képviselet szakavatottságának, ügyhuzgóságáuak köszönhető; szívből kivánom, h >gy ezen örvendetes haladás, a város fejlődése jövőre is a helyi igények kielégítése, a polgárság szellemi és anyagi jólétének emelésére folyton tartson. Én mindenkor készséggel állok azok közé, kiknek jelszavuk e város fejlődése körül mindig az volt : előre! Isten áldása legyen szeretett hazánkon ! Isten tartsa tisztelt választóiinat boldogan sokáig ! A győri kir, tábla elnöke városunkban Erdélyi Sándor őméltósága, a győri kir. tábla jeles képzettségű elnöke, f. hó 21 én Szombathely felől a déli vonattal a helybeli kir. törvényszéki és járásbirósági ügyvitel megvizsgálása végett városuukba jött. Grubanovich Géza törvényszéki elnök és dr. Felber Arthur kir. ügyész Szent Ivánon fogadták, inig helyben a pályaudvarnál Svastits Beuó főispán őméltósága várt reá s együtt jöttek főispán őméltóságához, kinek egész itt léte alatt szívesen látót vendége volt. A megérkezés után azonnal Csertán Károly alispáu a vármegyei központi tisztikar és a közigazgatási hivatalok nevében, a bírói kar Grubanovich Géza törvény széki elnöknek és a zala-egerszegi ügyvédi kamara Szigethy Antal kamarai elnöknek vezetése alatt tisztelegtek őméltóságánál, aki az egyes küldöttségeket a legszivélyesebben fogadta, örömét és köszönetét fejezvén ki egyúttal a megtiszteltetés felett. Délután 2 órakor tiszteletére főispán Oméltóságánál ebéd volt, amelyen Csertán Károly alispán, a közigazgatási hatóságok főnökei, a törvényszéki és járásbirósági biróí kar teljes számban, az ügyvédi kamara több tagja, Kovács Károly polgármester s több városi előkelőség vett részt. Ebéd alatt főispán Őméltósága a jelenvoltak lelkes éljenzésétől kisért gyönyörű beszédben emelte poharát a kir. tábla elnökére azon alkalomból, hogy nagybecsű látogatásában beniiuket első izben szerencséltetni szives volt s őt üdvözölve, azon óhajának adott kifejezést, hogy Zala-Egerszeg városa, mint megyénk székhelye, melynek egyszerű szerény, de szívélyes köre a múltnak elmulhatlan dicsőségén kívül — nagy és szép vármegyénk honszerető lakosságának igaz és tiszta magyar hazafias szelleme képviseletében találja diszét, e minőségében legyen szerencsés megnyerni elnök Őméltóságának szives tetszését; éitette őt, mint a magyar igazságszolgáltatásnak egyik érdemekben gazdag vezetőjét. A zajos éljenzés lecsillapultával táblai elnök őméltósága szívélyes szavakban fejezte ki köszönetét s kiemelte, hogy úgy a közigazgatás terén, valamint a társadalmi életben is mindenütt dicsérettel említtetik Zalavármegye, dicsérettel említtetik Zala Egerszeg városa is, tnely fejlődő és szép haladásra buzdult alakjával is, hogy először láthatja, a legkedvezőbb benyomást teszi reá s élteti a vármegye hazafias vezetői és polgárai élén álló főispánt, akinek tő szerepe és tő érdeme van mind ezekben. Szavait lelkesült és szűnni nem akaró éljen kísérte. Ebéd végeztével őméltósága a törvényszék tagjaival a törvényszéki épületbe ment, ahol mindenre kiterjedő figyelmével késő estig foglalkozott s úgy csütörtökön és pénteken reggel 8 órától fogva minden idejét hivatalos foglalkozásának szentelte. Itt létének örömére a zalaegerszegi kir. törvény szék területén székelő ügyvédek f. hó 23 án este 8 órakor az „Aranv Bárány" vendéglő kaszinói helyiségében 80 terítékű fényes estebédet rendeztek, amelyen, mint vendé gek, hivatalosak voltak még Svastits B enő főispán, Csertán Károly alispán, a törvényszék és járásbiróság bírói, úgy a fogalmazói személyzet teljes számban, a telekkönyv és az iroda vezetői, a kir. ügyész, többen a vármegye központi tisztikarából, a város polgármestere és esperese, a közigazgatási hatóságok, katonaság és testületek főnő kei, úgy a zala egerszegi joggyakornokok. A valóban nagyszabású bankett alatt mindvégig a legvidámabb hangulat uralkodott; ezen fáradoztak a szives házi gazdák, akik vendégszeretetükkel a jelen voltakat egészen elárasztották. Nem egy megkapó jelenete volt ezen fényes ünnepségnek, melyet úgy tekinthetünk, mint az ügyvédi kar körében egy új, egészséges közszellem ébredését. igazságérzet által tiint ki ; mert mindenkor büszkén vallotta meg, hogy tanító volt s ez neki büszkeségét képezé. Ezért álltuk körül sírját halálakor a lesújtó fájdalom kínos érzetével ; mert benne a mi büszkeségünk csillaga hullt le. Ezért tettük a szent fogadást, hogy sir ját emlékkővel jelöljük uieg s a megkönnyebbülés érzete hatja át ma keblünket, hogy szent fogadásunkat megvalósíthattuk. Hulljon le hát e kőről a lepel s a siremlék, mit a szeretet és kegyelet fillérei teremtenek, legyen élő tanújele a szeretetnek, a melylyel e vármegye tanítósága egykori vezérének osztatlanul adózott ! Nem merül emléked a feledés sötét éjjelébe ! Ki egész élteden keresztül az emberiidvért fáradoztál; aki egy szép múltú megye tantestülete tiszteletének és szeretetének magasztos tárgya valál : emlékedet a halál zord keze nem tépte szét, fennmaradt az a siron túl is ; mert az emlékezet virraszt szüntelen telette ! Ide zarándokolunk sírodhoz, hogy erőt nyerjünk fáradozásaink között; hogy ügyünk iránt szent lelkesedést szivjunk magunkba ; hogy megtanuljuk, mint kell egy emberéletet közmegelégedésre betölteni ! Legyen e kő hirdetője nevednek ; legyen élő tanúbizonysága, iiogy emléked élni fog közöttünk, míg szivünk dobbanása tart! A kegyelet angyala virraszszon feletted! Isten veled ! Ősszel. Sürü köd, sötét felhő, omló zápor. Mintha egy nem is volna elég, hogy az ember meghaljon unalmában. Hónapos szobámat villamos fény setn tudná világossá teni; kalapácscsal kellene előbb szétverni a beszorult, vastag ködöt. Könyveim vegyi bomlásnak indultak. Könyv! Könyv! Még itt az utcán is kisértesz Tőletek menekültem, de hova menjek? Három nap óta folyton esik; a járdán már vagy térdig ér a viz, érzem mint folyik be cipőmön felül, I vagy csak kopott talpán keresztül?! I)e mit is mentegetlek, utállak rút ősz, vén anyós, ' aki megrontója vagy minden kellemesnek. Ma azért is kifogok rajtad; feledékenységből elhoztam magammal nagyanyám újdonatúj ernyőjét. — Szegény üreg — gondolom — keresztet vetett már reá, de ne búsuljon, 1 vissza viszem nemsokára. Jól tudom, hogy mint mindenki, ő is rosszat gondol felőlem. Még máig sem tudják elfeledni a zálogcédula históriáját s több ily apróságot; mintha ilyesvalami, minden becsületes diákon meg nem történnék. Húh ez az átkozott eső már a nagyanyám selyem ernyőjén is keresztülcsöpög. Meg kell pukkadnom tehetetlen haragomban. Rohanok előre, . . . félre te gigerli, vagy én térjek ki ! Félre mindenki előlem, mert iszonyú haragban vagyok, képes volnék .... Tyüh a . . . . itt van ni ! Kinek az ernyőjével akadtam össze!? Ezer pokol! . . . . Teremtő atyám tartsd meg lélek jelenlétemet. 0 az, Ilonka! akiért epedek s meghalni kész vagyok. Szédülök .... óh ezer bocsánat kisaszony, bocsánat egy ügyetlen embernek. — Semmi kérem, kissé sietett Gerő ur! — Igen, igen, pedig nincs rá okom, c-iupán unalomból siettem, idegessé tett ez az örökös zápor, felhőszakadás. — Felhőszakadás/ hogy lehet másodéves bölcsész létére oly túlzó, hogy egy kis esőt oly elnevezéssel illet. — Azaz kérem, hogy kellemes, nagyszerű, no igen ám, hahaha igenis azt nevetem kérem, hogy az a liires Falb mára kritikus napot jósolt s ily isteni szép azaz egy kicsit esik az eső. — Mily gyorsan változik az ön nézete, előbb égszakadás, most isteni szép idő, tulajdonképpen pedig a szokásos őszi eső. Falb ur nem igért sokkal rosszabbat, jó lesz sieti nütik. De hisz önnek másfelé vezet útja. — Oh, nagysád nagyon boldoggá tesz, ha megtűr közelében, én is a Kerepesi útra megyek. — Igen? No most elszólta magát, hisz én az Andrássy uton lakom, dehogy tartóztatom ! — Kerepesi utat említettem volna? Véletlenség kérem, ép oly véletlenség, . . . mint .... azaz no lám egészen szépre fordul az idő. — ... Nagysád nem veszi észre, ép az ellenkezőjét látja, de ez a kellemes meleg fuvallat, akár csak nyár volna! — Oh én mindezekből semmit sem érzek, Örvendek már, hogy itthon vagyunk. Most melegedjék fel nálunk, hisz csupa viz. — Köszönöm, ön nagyon kegyes, de a mélyen tisztelt mama .... azaz .... — Szivesen fogja látni; már úgyis többször kért, hogv önt bemutassam. — De ily állapotban? — Ejli semmi ellenvetés ! -- — — Másfél óráig időztem Ilonkáéknál ; oly rövid volt e hosszú idő. Életein legboldogabb perceit töltöttem nálatok, szivem első szerelme. Megnyerő, könnyed modorod ha mar visszaadá a nyugodtságot, melynek hiánya az utcán... isten tudja, hogy mily badarságokat mondatott vetem. Nem emlékszem semmire, amiről beszélgettünk, ah de azt a rövid együttlét emlékét örökre szivemben hordom. Aranyos mosolyodra ha visszagondolok, édes izgatottság vesz rajtam erőt. . . . Ereimben futva kering a vér, fejem forró, mily jó, hogy esik az eső, legalább lehűt kevéssé. Keresztül csöpög nagyanyám selyem ernyőjén. Hűh a nyakamba esett . . és mily kellemesen csiklandoz . , hihihi. S mily érdekesen kopog cilinderemen : pity, poty, pity, poty ! Nagyszerűen mulatok, hehehe . . . Mindig is szeretem én az őszt, avval a sajátságos melancholikus színezetével. Képes volnék reggeltől estig itt sétálgatni, de most megyek haza, hónapos szobáeskámat nem hagyhatom oly soká árván. Uücseji