Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 27-52. szám)

1891-08-16 / 33. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. augusztus 10. . szám. Előfizetési dij: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 1 ft. Egy szára ára 10 l<r. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. NyilHér petitsoia 12 kr. I 1 1 1

1 " 1 "J' 1 ' \

r i

1 A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől tógád un k el. Kéziratokat nem kttWülnk vissza. ii, nra e gazfaü iistilij. A „Zalainegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamarai hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. i inkább alkalma lesz a nemzetnek a nagy törté- j nelmi alak iránti kegyeletét uiéltó ünnepség j rendezésével kifejezni. Hisszük és meg vagyunk győződve, hogy azok, kiknek vezérszereplésétől ez ünnep megszentelése itt is, ott is függeni fog, — mindent elkövetnek annak mentül fényesebbé, mentől impozansabbá tétele céljából. Csak néhány év választ el bennünket az ezeréves nemzeti lét nagy ünnepnapjától. Es midőn az ezeréves múlton végigpillantva, nemzeti büszkeség dobogtatja meg a magar nemzet millióinak szívét, — a kegyelet és hála érzelmével kell megállanunk és leborulnunk ama nagy történelmi alak előtt, ki ritka, — századokra túltekintő államférfiúi, törvényhozói talentumával ezt az ezeréves létet nekünk biztosította. A szentet tisztelje Szent-Istvánban a vallási pietás; de államférfiúi nagysága és bölcsesége előtt boruljon le minden magyar ember, kinek szívét e szent föld iránti ragaszkodás betöltötte s a hazaszeretet örök-tüze dobogtatja. Igaz, hogy szentebb, ji'mborabb volt ő, mint Nagv-Constantin vagy (Jhiodevig; de status férfiúi bölcseség, állam-alkotó genialitas tekintetében sem állott ezek mögött. Lángszellemének, századokat túlszárnyaló nagy teremtő erejének köszönhetjük, hogy messze .'(ebiről ide vándorolva, ide telepedve, a Nyugat szellemével összeférhetlen keleti erkölcsök dacára állandó hazánkká tehettük az elfoglalt szent-földet. Az ő reformátori nagy szelleme végezte a haza biztosítás, a nemzet megszilárdítás hatalmas munkáját; ő fektette le első alapköveit annak az alkotmánynak, melynek szilárd épülete immár ezer év viharával próbálkozott meg. A nemzet örök kegyelete, kiapadhatatlan áldása kisérje és fogja is kisérni azt a „dicsőséges, szent jobb kezet", — mely ezt a nagy halhatatlansági! munkát végezte. Legyen Szent-István király névnapja állami létünk, alkotmányunk megteremtésének emlékére szánt nagy nemzeti ünnep, melynek megszentelésekor a hazafiúi kegyelet szent áhítatával boruljunk le a Nagy előtt, kinek lángszelleme biztosította nekünk az ezred évet. Midőn ily kiváló, a halhatatlanság örökfényfí nimbuszával körülvett történelmi nagyságnak ünnepléséről van szó, — háttérbe kell szorulnia minden felekezeti tekintetnek. Kérdésbe ily kegyeletes ünnepséggel szemben nem jöhet az, hogy valaki minő véleménynyel van a szentté avatás dogmájáról; hanem csak az, hogy mit tett értünk? minő munkát végzett nemzete érdekében ? Es erre nézve ismételjük és hangsúlyozzuk, hogy Szent-Istvánban tisztelje a szentet a vallási pieuis; de államférfiúi nagysága és bölcsesége előtt hódolattal boruljon le mindenki, kinek szívét a hazaszeretet örök-tüze dobogtatja. íálegyei éic t. A megyei közigazgatási bizottság augusztus havi ülését tivastits Benó' főispán őméltósága elnöklete alatt f. hó 11-én tartotta. Elnöklő főispán üdvözölvén a megjelent bizottsági tagokat, jelenti, hogy a miniszter dr. Ferber Arthur kir. ügyészt a közigazgatási bizottság tagjává kinevezte, mi éljenzéssel vétetett tudomásul. Az alispáni havi jelentés felolvasása és helyeslőleg tudomásul vétele után Koller* István bizottsági tag felhozza, hogy a gelse-szent lászlóí törvényhatósági közúton levő 2. számú hid egy gőzgép alatt leszakadt és kéri a bizottságnak uj szerencsétlen .egeív i-mételésének meggátlására vonatkozó intézkv.;' <-t. 'Síivel az 1890. évi 1. t.-c. 115. § a intézkedik íz .ránt, hogy a nagyobb súlyú tárgyak szállítását azok szállítója az illető közúti hid megvizsgálásának eszközülhetése végett a törvény hatósági mérnöki hivatalnak 48 órával megelőzőleg bejelenteni és a gyengének mutatkozó hid alátámasztási költségeit viselni tartozik: tekintettel a közigazgatási bizottságok hivatá sára, mely szerint nemcsak a törvények pontos végrehajtását ellenőrizni, hanem azoknak a közérdek szempontjából való célszerű és gyakorlatias alkalmazását előmozdítani is kötelesek, a szóban levő balesetek ismétlésének meggátlása és az 1890. évi I. t.-c. 115. §-ának gyakorlatias és hathatós alkalmazhatása végett felhívja a megye beli állami építészeti hivatalt, hogy a vármegyebeli állami és törvényhatósági közutakon, továbbá a járási főszolgabírókat, valamint Zala Egerszeg és Nagy-Kanizsa városok polgármestertereit, hogy a községi közlekedési közutakon levő összes átereszeket és hidakat mindenkor a cséplési időszak beállta előtt godosaa vizsgálják meg s ennek megtörténtéről és eredményéről minden évben julius hó „Salamegye" tárcája. Az após. — Mémetből szabadon fordította: Horváth. Gyula. Egyik este a klubban arról a kiapadhatatlan themáról: az anyós- és apósról folyt a beszélgetés. Mindé nik saját véleményét nyilvánítá, ami végül abban összpontosult, hogy egy anyóssal élni lehetetlen, mig az apóssal mindig jól ki lehet jönni. Hirtelen felemelkedik a vitéz generális Vermandois és mondá: „Önök uraim mindnyájan jól beszélnek, — mert önöknek még nem volt olyan apósuk, mint nekem." " Általános volt a bámulat, mert hisz azt senki sem tudta, hogy a tábornok nős volt. i „Igen, ige'ir,- ez egy különös történet, mondá elmélázva a tárbornok, s ha önök megengedik, egy sajátsá gos esetet fogok elmondani! * * # A férfiak egymáshoz közel ülnek, szivarra gyújtanak és a tábornok elkezdi beszédét: „Nagyon messze kell visszamennem, a 60-as évekig. En akkoriban 35 éves voltam és egy vadász-zászlóaljnak voltam parancsnoka. Ekkor keltek fel Syriában az elégedetlenek. A tartományt két ellenséges nép lakta: a maroniták és drusák ; az elsők keresztények, az utóbbiak törökök voltak; az elsők bentszülöttek és békések, az utóbbiak kóborgók és harcosok. Damaszkusban akkor a mohamedán népvándorlás a keresztény ne-yedre tört és iszonyú vérfürdőt készített. III. Napoleon császár befejezte a vérengzést, 6000 embert küldve Beaufurt tábornok vezetése mellett Syriába, aki alá volt rendelve zászlóaljam. Tripoliszban kiszálltunk és megérkezésük után csend- és béke lett. Engem zászlóaljammal Aleppoba vezényeltek. * Egy özvegy gyönyörű palotájába helyezkedtem el, kit Demetriának neveztek. A város ékes bazárjaival meglepő' volt. Nagyon kellemesen éltem, de mégis unatkoztam Demetria leánya : Celine nélkül. Ah barátaim ! tizenhat éves, bőre mintha napsugárral lett volna befuttatva, a biborszinü, granat hoz hasonló ajkak, a fekete szemek örvénye, a tündéries alak elbűvölt. De nem beszélek sokat. Elvettem a ragyogó keresztény nőt; választásom az egész hadsereg tetszésével találkozott. En voltam a legboldogabb parancsnok. Anyósom, Demetria, nagyon befolyt boldogságomba és igen nagy előzékenységgel volt a legénység iránt is, ami engem nagyon meghatott. Egyik napon Bréhut oevii tiszti szolgám, szőke bajuszát sodorgatva, azt mondja: „Aleppo egy raló ságos paradicsom!" Nem csudálkoztam ezen; hisz semmit sem sejtettem. A tél elmultával azonban magához hivat anyósom, lévén foutos közleni valója velem. „Kedves parancsnokom, mondá, vigasztalhatatlan volnék, ha a nagy újságot önnek mástól kellene megtudnia. Én újból férjhez megyek." „Fogadja legszívélyesebb szerencsekívánatomat mama. És talán szabadna tudnom . . . „Kivel ? „Igenis, mondám. „Brehuttal." „Mit? Bréhut? Az éu szolgámmal?" „Bizonnyal. Nekem igen tetszik. En szeretem őt és biztos vagyok, hogy ő engem szerencséssé teend." ..De gondolja meg asszonyom, kiáltók, ön engem szolgám vejéve akar tenni I Iviai szamunkhoz negyed iv melléklet van csatolva. „Az nekem teljesen mmdegy! Egyébiránt ha ez önre nézve alkalmatlan, vegyen egy másik legényt szolgájának." Egy másikat? En elbocsássam Bréhutot, aki miuden szokásomat ismeri. Hisz az egész seregben nem találtam embert, aki érdemes lett volna arra, hogy miatta Bréhutot elbocsássam. Ezek után felkerestem feleségemet, Celinét, s elmondtam neki, hogy tis-zteletre méltó anyja, egy Demetria, egy antiochiai nő csak még sem feledkezik meg annyira magái ól, hogy egy szolgával házasságra lépve, Bréhutné asszonyság legyen. Celiné nyugtalanul vágott szavamba. „De mi fölött boszankodol te annyira; mondá csendes mosolylyal. Bréhut francia, mint te; katona, mint te; értelmes, mint te. O tetszik a mamának, mint ahogy te nekem tetszettél és ő elveszi mamát, mint te elvettél engem. Mi ennél természetesebb ? Lemondtam arról a gondolatról, hogy e gyermeknek megmagyarázzam a különbséget egy Demetria és Bréhut között, az állapotot, ami egy magas rangú tiszt és egy egyszerű vadász közt van. Most a bűnöst szólítottam. Bréhut lábaim elé veté magát. „Parancsnokom, kiáltott, ne haragudjék reám. Esküszöm, kogy ártatlan vagyok ! Éa ellentálltam, én nem akartam, s tiszteletből főnököm anyósa iránt távol tartám magamat. De akárhányszor a kútra mentem, találkoztam vele a terrasson, ő megkínált cigarettával, rózsacsokorral, és maga mellé ültetelt és csinált szemeket . . . a . . . szemek, . . . melyek ... és azok a tekintetek, cirógatások . . . Parancsnokom ! Tény, hogy én csak egy közönséges vadász vagyok, de gondolja meg, hogy én is ember vagyok . . .!" „Te tudod jól, hogy én téged el nem bocsáthatlak ! Ki lenne képes téged helyettesíteni, ki . . . ?" Szent-István ünnepe, A magyar állam-alkotás nagy történelmi nlakjának, az első magyar szentnek tiszteletére rendelt és tartatni szokott ünnep-napot: augusztus 20-ikát ez évben fogja törvény által biztosított általános munkaszünettel meg-szentelni a C? magyar nemzet. A vasárnapi munkaszünetet tárgyazó törvény igen helyesen! — általános ünnepül mondta ki Szent-István napját. Nem szabad a törvény e szép, kegyelettel teljes intézkedését a vallási, a felekezeti elfogultság szemüvegén nézni és bírálgatni. Már néhány évvel ez előtt — mielőtt erre vonatkozólag a törvényhozás mindenkit kötelező intézkedést tett volna — a magyar nemzet egyeteme vallás-különbség nélkül oly irányú mozgalmat indított, hogy eme nagy királynak, a magyar nemzet történelmi nagy alakjának tiszteletére szentelt ünnep általános nemzeti ünneppé tétessék. Ez az általános óhaj legtöbb helyen anynyiban érvényre is jutott, hogy Szent-István napján népünnepek rendeztettek itt is, ott is, miknek egyik szép célja volt az államaikató nagy királynak századokra ható, nemzet' biztosító intézkedéseit, működését a néppel megismertetni s annak ritka fenséges jellemét a maga nagyságához méltóan bemutatni. Es a magyar nemzet egyetemének a történelmi nagy alakok iránti tiszteletét, emelkedett gondolkozását, józan Ítéletét szépen jellemezte az, hogy ezeket az önként, mintegy általános szívdobbanásra elhatározott és megtartott ünnepségeket soha, egyetlen alkalommal sem zavarta meg a felekezeti elfogultság. Szent-István király névnapját nemzeti ünneppé, általános munkaszünetté tette a magyar nemzet finom érzéke s minden felekezeti állásponton túlemelkedő traditionalis kegyelete, mielőtt még a törvényhozás azt az általános munkaszüneti i napok sorába fölvette volna. Mostantól fogva pedig, hogy Szent-István napja kötelező munkaszüneti nap lett, — még