Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-04-12 / 15. szám

Kovács Károly polgármester a város nevében többször zajos éljenzéssel kisért lelkes beszéddel üdvözölte, kérve egyúttal, hogy a „Dunántúli Közművelődési Egyesület" ügyének legyen továbbra is buzgó harcosa. Beksics Gusztáv meghatva mondott köszönetet a valóban szivélyes és nem várt fogadtatásért,, amelyet a „Dunántúli Közművelődési Egyesület" diadalának tulajdonit, amely eszme képviselőjeként tekinti magát. Utalt arra, hogy Zala-Egerszegnek, mint Zalavármegye székhelyének, fontos missiója van ezen egyesület érdekében s tapasztalván e lelkesedést, bizton számit reá, hogy ebbeli feladatát közmegelégedésre oldandja meg. Szavait, szűnni nem akaró éljen kisérte. Beksics Gusztáv ezután a közönség folyton megmegujuló éljenei között Kovács Károly polgármester kíséretében, követve a rendező bizottság több tagja által kocsin a városba hajtatott s Svastits Benó főispán őméltóságához szállott s itt időzése alatt főispánunknak volt szívesen látott vendége. Hat órakor a főispánnál szűkebb körben ozsona volt. Vendégünk igen jól érezte magát s nem is késett a főispánra és kedves családjára mondott felköszöntőjében ennek kifejezést adni. Félnyolc után a főispán a jelen volt vendégek iséretében az „Arany Bárán/" vendéglőbe ment át ,eksics Gusztáv, ahol előzőleg egyik szobában várta De a folyton hullámzó közönség érkezését. Midőn S órakor a kaszinó termébe lépett, már akkor telve volt a nagyterein díszes közönséggel, mely kitörő éljenzéssel fogadta a belépőt. Beksics Gusztáv szellemes, eszmékben és ötletekben gazdag, egy óráig tartó felolvasása a hallgatóság figyelmét osztatlanul lekötötte. Egy valóban élvezetes estét szerzett a jelenvoltaknak kitűnő felolvasásával, melynek kezdetén a társadalom tevékenységét és fel adatait fejtegetvén, a siker két elengedhetlen feltételére utalt t. i. a nemzeti eszméért való lelkesedésre és a munkában való teljes egyetértésre. A politikában szükségesek a pártok, a' politika tehát megosztja, azonban a I nemzeti célnak egyesítenie kell a társadalmat. Midőn e nagy célért a küzdő térre lépünk, el kell tűnnie a ! párt- és felekezeti különbségnek. Ily nemes célért küzd a nem rég megalakult „Dunántúli Közművelődési Egye sülét", melynek sikeréhez okvetlenül megkívántatik, hogy közös egyetértéssel lépjünk actióba. U azonban biztos sikert csak úgy reméli elérhetni, ha a nők állanak e magasztos eszme szolgálatába s ez esetben a siker elengedhetlen. E meggyőződésének bizonyítása végett a nők egyes tulajdonságait festette élénk voná sokkal, a történelemből merített érdekes példákkal és a hallgatóság figyelmét teljesen lekötött elbeszélésekkel. A felolvasás gyöngye volt az a két remek költeménye, melyeket felolvasásának keretébe ügyesen beszőtt és melyeket igazán költői ihlettséggel és mély érzéssel szavalt el. Midőn a fölolvasás záradékát képező második költemény végszavai elhangzottak, kitört a frenetikus tapsvihar és lelkesült éljenzés, melynek lecsillapultával Steril Farkas, a kereskedelmi kör elnöke, gyönyörű kivitelű arany tollat adott át rövid beszéd kíséretében a felolvasónak a kereskedelmi kör részéről, némi csekély viszonzáséi azon szives készségért, mellyel a kör felkérésére a felolvasás megtartása végett városunkba jönni szíveskedett. Beksics Gusztáv e kiváló figyelemért meleg hangon mondott köszönetet s a közönség megújuló éljen zése között hagyta el a felolvasó termet. Fél tizkor a közönség a „Zöldfa vendéglő" keres* kedelmi köri helyiségében gyűlt egybe társas vacsorára. A jelen voltak száma a százat meghaladta; szép számmal volt képviselve a hölgyközönség is. Három hosszú asztal volt felterítve a terem hosszában. A középső asztal főnél foglalt helyet Beksics Gusztáv. A kitűnő étel, jó bor s a jó cigány zene csak hamar derült hangulatot és élénkséget keltének. A második fogásnál felállt szeretve tisztelt főis- j pánunk, Svastits Benó Őméltósága s a lelkesedés hang- i ján a következő, emelkedett szellemű toasztban emelte poharát koronás királyunkra: „A nagy és nemes cél, mely lelkesedésre buzdit, minálunk nem nélkülözheti azt, ami nélkül igazán lelke sednünk nem is lehet, ez a haza szeretetének, a hazafiasságnak érzete! De mert előttünk még oly sok nagy és nemes cél lebeg, amelyekért lelkesednünk kell, azért én egész nyílt őszinteséggel kijelentem, hogy minden oly alkalmat lelkem örömével ünnepelek, amidőn hazafias érzetemmel lelkesedhetem. Áll ez a művelődés nagy és nemes céljaira is; mert habár az általános emberiségi feladatot képez, mégis csal; a hazafiság adja meg azt az üdvös irányát, mely egyedül képes áthatni, egyesíteni a társadalmat s ez képessé tenni a magasztos cél elérésére. Ily magasztos célnak van szeetelve mai ünnepünk is, mely társadalmi ünnep ugyan, de a hazafiság üli azt meg; mert a cél, az eszme, melyért lelkesedünk, melyet ünnepelünk, magyar és nemzeti. S ép ezért szenteljük hazafiságunk ez ünnepén az első lelköszüntést a legelső magyar embernek, akinek nein csupán alattvalói hűségünkkel, hanem hazafiasságunk teljes érzetével is hódolunk, ez királyunk Őfelsége, Isten őt éltesse!" A beszédet a közönség állva hallgatta végig s háromszoros éljcnriadással kisérte. Weisz Izidor, a kereskedelmi kör alelnöke, Beksics Gusztávra ürítette poharát, mire Beksics Gusztáv gyü nyörü, és többször éljeuzéssel félbeszakított beszédben válaszolt, éltetve a város összes lakósságát. Balassa Benő, a kereskedelmi kör titkára, Svastits Benó főispánra, lsoó Alajos a kereskedelmi körre s annak köz szeretetben álló elnökére Stern Farkasra, Beksics Gusztáv költői hasonlatokban gazdag toasztban a csillagból lett rózsákra: a nőkre, Weisz Izidor Csertán Károly alispánra, Szigethy Antal Kaiser * Józsefre, dr. Ruzsicska Kálmán Beksics Gusztávra, Svastits Benó Kovács Károly polgármesterre, dr. Hajós Ignác Gózony László vármegyei főjegyzőre, Kovács Károly a honvédtiszti karra s annak jelen volt képviselőire, Svastits Benó Balassa Benőre, mint a kereskedelmi kör buzgó titkárára, Udvanly Ignác Beksics Gusztávra, Beksics Gusztáv a vidéki sajtóra s annak egyik képv

:selőjére Udvardy Ignáera, Csertán Károly a zala-egerszegi nőkre, Beksics Gusztáv általában a kereskedelmi osztályra, főkép a zalaegerszegi kereskedőkre ürítették poharukat. Végül Svastits Benó főispán szólalt fel, viharos éljen kíséretében a magyar hazára emelte poharát, mire a közönség az asztaloktól oszolui kezdett, hogy helyet adjon a táncolni vágyó fiatalságnak s tartott is a tánc éjfélután háromig. Beksics Gufztáv vasárnap délb -n távozott körünkből. Távozása előtt főispán Üraéltáságánál korai ebéd volt, ahol nem győzte magasztalni azon renlkivül sziyes fogadtatást, melyet úgy szerelett házi gazdája s ennek nagyrabecsült családja, valamint általában a város közönsége részéről szerencsés volt tapasztalhatni. Kifejezést is adott ennek bucsú/.ásúl mondott ama fel köszön tő jébeu, hogy fokozatot Nem alkalmazhat azon fogadtatásra, j melyben egyes helyeken részesült, azonban mégis a j zala egerszegi fogadtatás lesz reá nézve legfelejlhet leuebb. Kint az indóháznál ismét szép számú közönség gyiilt egybe, amelynek süru éljenzése között hagyta el városunkat azon Ígérettel, hogy ha e szent ügy érdekében a városnak reá szüksége h'nne, mindenkor szives készséggel jő körünkbe, mint a honnan a legkellemesebb emlékkel gazdagodva, távozik m >st el. Polgármesteri jelentés az 1890-ik évről. Lapu ik szűk tere nem engedi, hogy a polgár mesteri jelentést, mely a közigazgatás mmden egyes ágában az 1890 ik évben felmerült eseményeket oly hű részletességgel adta elő, egész terjedelmében közölhetnek, azonban az olvasó közönség tájékoztatása végett a jelentés alapján a főbb eseményeket ismertetjük. A jelentés, mely bevezető soraiban utal azon nehézségekre, melyekkel az átalakítással meg kellett küzdeni , felemlíti a hat év munkakörébe esett nevezetesebb mozzanatokat, milyenek voltak : a róm. kath. plébánia templom kerületének díszesebbé tétele, a regále jognak megvásárlása, lovassági laktanya építése, a szegeny- és temető alapok megalkotása, a meglevő alapok rendezése, utca rendezési, csatornázási és utcáink járdával való ellátási munkálatok megkezdése, városunk világításának tágabb körűvé tétele, jövedelmező téglagyár építése, polgári leányiskola létesítése, a városunk alatt elvonuló zalai h, é. vasút megnyitása és a „Baross-liget" sétáuy alkotása. Közigazgatási ügyek. A képviselőtestület egyik buzgó tagját veszítette el Szabó Sainu ny. kúriai tanácselnökben. A tisztviselők közül elhunyt Nagy Sándor rendőrkapitány, kinek helyébe Gaal Károly neveztetett ki főispán őméltósága által. Pestv Pál rend. dijnok Írnokká léptettetett elő. Öt szabályrendelet alkottatott u. m. építési szabályrendelet, a tankötelesek összeírása illetőleg azok bejelentésére nézve, a rendőri bejelentés kötelezettsége tárgyában, a városi mérnök teendőire nézve s a hordár vagy bér.szolga iparról. Az 1890. évben a város tanácsához beérkezett 182 elnöki, 3.245 közigazgatási, 812 katonai, 254 iparügyi, 539 gyámsági, 1.381 adóügyi, 550 illetékügyi, 40 egészségügyi, 37 szegényügyi, 23 bizalmi, összesen 7 063 ügydarab, melyek mind elintézést nyertek. Ezeken kívül 560 db. kisebb polgári ügy is érkezett. a nelyek közül 543 elintézést nyert, 17 pedig elintézés alatt van. Képviselőtestületi ülés 11 tartatott; 2 rendes, 9 rendkívüli. Tanácsülés volt közigazgatási ügyekben 47, árvaszéki ülés 52. A népesedési mozgalmi adatokat illetőleg 1890-ben született 208 róm. kath., 5 ág. ev., 2 helv. liitv., 28 izr., összesen 243. Meghalt 198 róm. kath., 2 ág. ev., 18 izr., összesen 218; szaporulat 25. A város területén lakók száma az 1890. dec. 31-iki népszámlálás Szerint 3.755 férfi, 4.046 nő = 7.801. A házak száma 894. A város területén az 1890. évben 5 családfő telepedett le családostól, míg ideiglenes lakhatási engedélyt 16 nyert. Sorozás alá került 1890 ben 113 újonc, akik közül az újonc jutalék javára besoroztatott 10, a honvédségbe 14, visszahelyeztetett 74, fegyverképtelenek osztályába 14, mindenkorra alkalmatlannak találtatott 1. — Atvo nnló katonaság száma 1.490, szállás napok száma 5.750, kincstári lovak száma 330, a szállítási napok száma 4 620, átvonuló katonatisztek száma 135, a szál lási napok száma 37 I. Katonaság és cs -n lőrök részére előállított fogatok száma 96, a jelentkezett szabadságolt cs. és kir. katonaság száma 387., a m. kir. honvédség száma 191. A rendőrség hatásköréhez tartozó ügyekről. A rendőrségi hivatalba beérkezett 2.001 közigazgatási, 857 kihágási, 69 szegényügy, 14 erdőkihágási, 95 cselédügy, összesen 3.036 iigydarab. Lopás 33 esetben lett feljeleutve; s tettesek a legtöbb esetben kinyomoztatlak. Sikkasztásért 2, csalás ért 1, súlyos testi sértésért 5, könnyű testi sértését 2 tel jelentés történt. — Mérgezési eset öngyilkossági szándék ból 2 izben fordult elő; egyik halállal végződött, & másikat gyorsan alkalmazott segély folytán sikerült megmenteni. — Takonykór miatt 3 ló lett lebunkózva, lépfenében 2 db. marha hullott el. — Ez évben 2 férfi a bu lapesti angyalföldi, egy nő pedig a lipótmezei orsz. tébolydába szállíttatott. — Tiltott szerencsejáték miatt 2 izben 7 egyén jelentetett fel. — Cselédkönyv 95 db. adatott ki. Cselédügyi panasz 69 esetben tétetett. — Kihágási feljelentések folytán 275 egyén lett inegbün tetve. — 1.437 frt 50 kr. pénzbüntetés rovatott ki melyből 713 frt 15 kr. fizettetett be. A város területé' — Megmondom őszintén az okát: az este inegje lent nálam az ördög és alkudni kezdett a lelkemre. Bebizonyította, hogy előbb-utóbb úgyis elvisz. Nem folytathattam. Mindnyájan kacagtak. — Menjen haza, — szólt végre jóakarattal a szerkesztő — aludja ki a mámorát. Fültámolyogtam a lépcsőkön a szerkesztőségbe, hogy bucsut vegyek attól az egyszerű szobátol, ahol napról-napra kiírtam a lelkemet. Az asztalomoui ott hevertek még a felbontott ujsá gok, az összegyűrt sürgönyök, levelek, tudósítások é.s egy megkezdett regény. Leültem mégegyszer az asztalhoz és két kezembe fektettem égő halántékomat. Ugy tetszett, mintha élet szállott volna ezekbe a tárgyakba: a szanaszét heverő ujságlapok susogni kezd tek, a sürgönyök izgatottan hajoltak össze, az olló csattogott s a kalamárisban álló toll szárnyakat öltve szállott ki egy papirosra és repülni kezdett, vékony sorokat hagyva maga után. A komoly „Nemzet" fölemelkedett egész nagysá gában és rosszalón csóválta a tejét. A „Pesti Napló" melléje surrant és Apponyi árnya emelkedett ki belőle, egy csomó vezércikket forgatva elém ; a „Budapesti Hirlap" on, az én kedves Efendim halovány arca lengett át, majd a „Pesti Hirlap" futott elő a halom alól, lapjai gyorsan szétomlottak előttem: egymásután forogtak elő a hasábok, amelyek minden szaván szerettem naponkint megismerni, kinek a tollából csordult ki. Jöttek aztán a különféle képes lapok, tudományos folyóiratok, ked ves ismerősökként rosszalni távozásomat, végre előállott az en lapom, ez a mindennap újra születő éde.s gyermekünk, akiben mindnyájunk lelkéből, egyéniségéből van valami többé vissza nem vehető rész : eleven, szabályos soraiból az eszmék tiszta szemei mosolyogtak rám, komolyságában is láttam valami vidámságot, vidámságában is láttam valami komolyságot, s az egészen valami kedves ünnepélyességet, mert a mi lapunk mindig glaee keztyüben szokott megjelenni. Komoly rosszalással csördültek elém a ciceró sorok ; ballépést fejtegetett a garmond: kigúnyolt a szatirikus bourgoise. A tárcából elő lengtek a különféle tarkabarka urak, grófok, hercegek, szerelmes kisasszonyok, csapodár menyasszonyok és más ismerős alakok. Összekeveredtek i a hírrovat alakjaival és bucsut integettek felém a zsebkendőikkel, miközben nem egy meg is törülte a sze mét és kértek, hogy ne lépjek ki a kaszinójukból. Majd az én kedves egyszerű szülötteim jöttek elő; a kritikától egy kissé megtépázottan ugyan, de azért bizalommal a jövő iránt. Ezek is rimánkodtak, hogy ne hagyjam el őket; a testet öltött gondolatok fényes légiója rajzott körül : a szárnyas toll kezembe simulva biztatott s a szellem ragyogó tüzpompás világának közepén éreztem újra magamat. Föl akartam emelkedni, hogy lerázzam magamról a bűvöletet, azonban ijedten vettem észre, hogy nem birok. — Bocsássatok, bocsássatok! esengtem a körülöttem nyüzsgő alakokhoz, mire egy mély, komoly hang emelkedett föl a szoba mélyéből : — Nem azok kötnek le téged jó ember; hanem az, hogy hozzá vagy nőve az íróasztalhoz? — Az nem lehet, — feleltem kétségbeeséssel és . -t „ ° minden erőmet összeszedtem, hogy eltépjem az életemet az íróasztaltól. De nem lehetett; — minden kísérlet, a melyet a távolodásra tettein, kimondhatatlan kínokat okozott; éreztem, hogy darabonkint szakad ki a velőm és a szivem, ha távozom. A szenvedésektől kimerülve borultam rá az íróasztalomra és a fejemet két karomra fektetve mély I álomba merültem. i Lámpavilágos est volt, midőn fölébredtem. Körülöttem a szerkesztőség tagjai ültek, mélyen a papirosva hajolva; homlokuk redői bői fénysugarak szállottak a papirosra; szemeikben eszmék lobogtak, halvány arcukon a munkaláz rózsái gyulladtak föl, a szerkesztőségben az acél tollak szilaj zenéje hallatszott. Egész halmazban álltak már a szerkesztő előtt a holnap szenzációs olvasmányai, de a szellem napszámosai még egyre ontották a csillogó gyöngyöket, amik egy mást temetik mindennap, a föltámadás reménye nélkül. A láz megkapott újra, agyam kigyulladt tőle, vérem munkára pezsdült. Egy perc múlva már kezemben volt az ördög névjegye : A tűzbe dobtam. Violaszinü lángokban, dübörögve égett a vízit kártya s ugyanazon pillanatban kiszállott a lángok közül az én sötétruhába öltözött ördögöm. — Mit kíván tehát, — szólt mosolyogva — pénzt ugy-e? — Nem pénzt, nem, — feleltem — annyi pénzt nekem az ördögöm sem tud teremteni, hogy hétszerannyi adósságom ne legyen belőle; a pénz nem nekem való. — Tehát nagy nevet, dicsőséget? — Nem : a nagy névnek nagy a terhe, a dicsőség fája az irigység kigyóival van tele. — Akkor hát nem tudom eltalálni önnek a i gusztusát. Csak egy pillanatig hadd gondolkozzam, hogy mi lehet a legokosabb jó az emberi életben. Az ördög egy szivart vett a szájába és a tüzes végét befelé fordítva szivta. — Nekem az a legnagyobb bajom, — szóltam a pokol küldöttéhez, hogy túlságosan érzékeny vagyok. Minden mélyen hat rám és e miatt sokat szenvedek. Azt hiszem, hogy ha ez a nagy érzékenység nem volna bennem, mindig jól érezném magamat. Csak azt nem tudom bizonyosan, hogy mivel érez az ember, mert