Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-01-18 / 3. szám

X. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1891. január 18. 3. szám. ii A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kézirat " at nem kiildfink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A modern bálok. Rendkivüli találékony a fiatal ész ahhoz, hogy a mulatságra titulust találjon. Mert mostanság nem divatos csak úgy a jó Isten nevében, minden különös titulus nélkül mulatni, mint régi egyszerűbb világban. A mulatságok, a farsangi bálok többé nem önmagukért vannak, hanem azért, hogy valami magasabb cél szolgálatában álljanak. Valamikor azért mulattunk, hogy szórakozzunk, azért rendeztünk bálokat, hogy üdüljünk s lelkünk felfrissüljön annak kellemes hatása alatt. Ma ez nem elég az üdvösségre. Ma már valami különösebb jogcim is kell egy-egy bálhoz.[Rá kell nyomatni kirívó betűkkel, hogy ennek vagy annak a javára, tehát nemes cél előmozdítására tartunk, rendezünk bálokat. Szóval: ma már modern szellemben, — ahogy mondani szokták: magasabb szempontokból rendeztetnek a bálok. Nos hát talán alkalomszerű lesz most, a farsang beköszöntével kissé meghányni, vetni: vájjon a régi, minden különös titulus nélküliek feleltek-e meg? vagy a mostani titulusos, „magasabb szempontos ' bálok felelnek-e meg jobban a bál céljának? Régente egy-egy emporialis városban tartottak egy hatalmas farsangi bált; ami azonban nem azért volt hatalmas, mert a dekoráció, a ineghivók, a muzsika és egyéb kiadások fölemésztették az egész jövedelmet, hanem azért, mert látogatottak voltak. Ott volt a vármegye szine, java, nem egymáson túllicitáló és adósságba verő fényben, pompában, hanem egyszerűen, versenyezve egymással a mesterkéletlen, Ízléses öltözködésben. Az ilyen bál rendes, hatalmas jövödelmet is hozott, amit azután a rendezők mindig valami nemes, valami jótékony célra fordítottak. Manapság egy-egy emporialis városban tartanak egy farsangon át 5—6 bált, amelyeknek mindegyike azért hatalmas, mert a báli termek- I nek rendkivüli, pazar a dekoraciojok ; mert í cimeres, cifra meghivók hirdetik azokat; mert a muzsika és egyéb kiadások teljesen fölemésztik a jövedelmet, sőt legtöbb esetben hatalmas deficittel járnak. Nem igen szoktak népesek lenni; akik részt vesznek, azok túllicitálnak egymáson az adósságba verő fényben, pompában s hatalmas versenyt fejtenek ki a pazarlásban. | Ezek a bálok azután rendesen hatalmas deficitet hoznak, amit azután a rendezők keserves fültő-vakarással fedeznek s a meghivókon nagy dobszóval hirdetett jótékony cél legtöbbnyire megmarad puszta titulusnak. Ez a különbség a hajdani titulustalan és a mostani titulusos, modern bálok között. Nagyon könnyű ebből megítélni, hogy azok, vagy a mostaniak felelnek-e meg jobban céljoknak ? Minden bálnak a kellemes, léleküdítő szórakozásou kivül az is a célja, hogy a különböző nemű fiatalság között előmozdítsa az ismerkedést. Minden bál tulajdonképen egy-egy ismerkedési mulatság, mely alkalmat, módot nyújt arra, hogy egymásnak termett, rokon-lelkek találkozzanak, megismerkedjenek s ismerkedésük komolyabb szempontból is kihatással legyen a jövőre. Valamikor a bálok megfeleltek ennek a célnak is hatalmasan; mert a legtöbb báli ismeretségnek házasság (és pedig boldog házasság!) lett a vége. A báli megjelenésre, a báli modorra, a báli tapasztalatokra lehetett alapítani, mert minden a maga. természetes valóságában állott előttünk. Mostanság a házasulandó fiatal emberhöz (ha már ugyan maga nem elég tapasztalt) akként szól az apai, anyai tanács, hogy „csak bálból ne házasodjál fiam!" Es a tapasztalat is igazolja, hogy a „báli ismeretség" után kötött házasságok rendesen rossz kimenetelelüek. A báli megjelenésre, a báli modorra, a báli tapasztalatokra ma már nem lehet alapítani; mert ott festett, talmi minden. A mai modern bálok a „tessék-lássék" a „tehetemség" ünnepei; mindenki tudja, hogy a báli látszat és a való olyanjnessze vannak egymástól, mint Makó Jeruzsalamtől. A mai báli ismeretségek nem is igen szoktak házassággal végződni; tehát e tekintetben sem felelnek meg úgy céljoknak, mint a régiek. A mi modern báljaink ellenkezőleg csak arra jók, hogy a komolyabb törekvésű egyéneket elriaszszák a családalapítástól és a családfentartókat megőszítsék. Innen is, onnan is hallható panasz, hogy egyik, másik jótékony célra rendezett bál nem sikerült, igen csekély jövedelmet hozott, vagy éppen deficittel végződött. Ennek oka nem abban van, mintha a mai társadalom talán a nemes célokért áldozni nem tudna, nem akarna; hanem abban, hogy igen sok családot visszatart a mai modern báloktól a józan ész; mert nem egy elrettentő példa áll előttük, hogy hova vezet a a modern bálok mértéket nem ismerő fényűzése. Ilyen szellemű bálok, mik a fényűzésnek, az egymáson való túllicitálásnak, a tönk szélére vető pompa-versenynek valóságos meleg-ágyai, tenyésztői, nem is érdemelnek egyebet, mint deficitet azok terhére, akik így, ily szellemben rendezik. Biztosra lehet venni, hogy ha a bálok egyszerűbb igényitekké válnak, minden csalogató titulus, minden különös cégér nélkül is sokkal látogatottabbak lesznek, mint a mostani modern, bálok, mik a megvesztegetetlen, romlatlan erkölcsű magyar embernek csak föllázítják, sértik ősi gusztusát. „Zalamegye" tárcája. Felsülés. Hogy az „ős jogász" mit csinál a főiskola székhelyén, hogy hol tölti idejét, mialatt társai a tanterem sűrű levegőjében magukba szívják a tudományt, hogy korcsmában, kávéházban, táncteremben hogyan viselkedik, mind azt megirták már; de az „ős jogász" ama viselt dolgairól, miket vakáció alatt elkövet otthon, abban a kis helységben, a hol született és ahol apraja nagyja nagyreményű várakozással tekint reá, mind erről nem igen szól a krónika. Pedig gyakran igen tanulságos és a mellett rendkivül mulatságos dolgok történnek itt vele, olyan históriák, melyek a megörökítést méltán megérdemlik. Zámonyi Dani hat esztendő óta jogászoskodik a fővárosban és valahányszor vakációra haza tér, mindig új nótáival és új divatú kalapjaival kelti fel a keresztszegi fiatalság sárga irigységét. De még az öregebbek is kénytelenek bevallani, hogy Dani messze túlszárnyalja őket tapintatban és tudományban ; mert valahányszor nyilvános mulatságon megjelen, ori fintorítva beszél a rendezés silányságáról. Ezt így, amazt pedig úgy kellett volna csinálni; semmi sem tetszik neki, és kifogást emel minden ellen. Mindenki elismerte az ő szakvéleményének helyességét és már bizonyos csalhatatlanságot kezdtek neki tulajdonítani. Mert Zámonyi Dani jól értett a „tekintély" megóvá sához. Mikor érezte, hogy az ő egyéni nézete ellen környezetében bizonyos ellenzéki hangulat kerekedik, azonnal csirájában igyekezett elfojtani a lázongó ellen-vélemenyt azzal, hogy nála nagyobb auctorításokra hivatkozott. Ha valamiről volt szó, mi a szinészetet illette, azonnal hivatkozott Nagy Imrére, vagy Jászai Marira, kik az ő puszipajtásai; a politikában azért volt olyan döntő szava, mert azzal dicsekedett, hogy Tisza Kálmán neki köszönheti, hogy a kocsiját fel nem döntötték, és hogy Ugrón és Apponyi már messziről süvegelnek neki az utcái" Hát még az irodalmi körökben. Jókai ővele közli legelőször regényei tárgyait és esküszik, liogy Komócsy már ódát is irt hozzá. A ki az irodalom, a művészet és a politika nagyjaival ilyen sűrű érintkezést és ily jó viszonyt tart fenn, az bizonyára nem közönséges halandó és méltán megérdemli a bámulatot Keresztszegen. Egyszer azonban a jó keresztszegiek mégis megsokalták a Dani öcsénk fölényét és Czakó Márton uram imigyen szólott a szomszédjához : — Hallod-e komám, az bizony nagy gyávaság, hogy mi olyan vakon engedelmeskedünk annak a Dani gyereknek ; ha tovább is igy engedjük diktálni, maholnap még a saját feleségeink előtt is elvesztjük a respektust. A szomszéd vakarta a fejét, de nem válaszolt, még nem tudta szegény, mit mondjon. — No hát én azt mondom, hogy ezt a zsarnokságot mi tovább nem tűrhetjük, folytatá Márton gazda. — Persze hogy nem, mormogott bozontos bajsza alatt a szomszéd. — Az a lakházi kántor fii, a ki szintén Pesten járja a főiskolát, csak a minap figyelmeztetett, hogy annak még a fele sem igaz ám, a mivel Dani öcsénk dicsekedik előttünk. — Hm, hm! dünnyögé a szomszéd, pipáját erősen kiverve tenyerén. Czakó uram látta, hogy szomszédja nem közönyös a dolog iránt, azonnal hozzáfogott a bosszú munkájához, és megállapított szomszédjával egy pokoli tervet. Elhatározták ugyan is, hogy a tokaji tűz károsultak javára legközelebb ünnepélyt rendeznek Keresztszegen, melyhez nemcsak a helybeli és a környék intelligenciája járul, hanem meghívnak a fővárosból díszes vendégeket, kik az ünnepélyt jelenletükkel emeljék. Miután azonban tudták, hogy ezek a nagy féifiak a tudomány, a politika, a művészet stb. képviselői másféle elfoglaltságuk miatt úgy se jöhetnének, Czakó uramnak az a ravasz ötlete támadt, hogy az ép odavetődott két vándor borbély legényt fogja átöltöztetni nagy férfiakká, és minthogy Dani öcséek az utóbbiakkal való érintkezésben legügyesebb, őt szemeljék ki a fogadó bizottság elnökének, a ki többek közt megérkezett nagyjaiukhoz üdvözlő bestédet is intézzen. Dani büszke volt a megbízásra, és 8 napig magolta a beszédet, hogy a díszes vendégeket méltóan fogadhassa. A két borbály legény Czakó uram házában rejtőzött, míg végre a nagy nap hajnala hasadt. Czakó uram az egyiket felöltöztette Nagy Imrének, a másikat Jókainak, a mi nem is volt szerfölött nehéz. Az egyiknek mindössze le kellet borotválnia szakállát, a másiknak pedig a haját és a metamorfózis annyira sikerült, hogy Czakó uram szinte biztosra vette 1 )ani öcsénk felsülését. A két borbély délelőtt előre utazott, hogy az esti órákban a budapesti vonattal megérkezhessenek. Az indóházban Keresztszeg intelligenciája Zámonyi Dániellel az élén várta a hires vendégeket. Es mikor ezek kiszáltak, Dani öcsénk leemelte darutollas csákóját és a következő beszéddel üdvözölte azt, ki Jókainak mutatta be magát : — Nagyságos uram, hazánk büszkesége, irodalmunk vezércsilkga, nemzetem dicsősége ! A keresztszegi intelligencia leburulva üdvözöl szerény falai közt és köszönetet mond azon végtelen megtiszteltetésért, melyben látogatásoddal részesited. Soha Keresztszeget és vidékét ilyen kitüntetés nem érte, és nem fogja érni, ha még száz esztendeig áll fenn .... De már itt a derék borbélyt elhagyta a komolysága és oly hangos kaczajban tört ki, hogy szegény Dani ijedtében csákóját a földre ejtette. A tömeg néma megilletődéssel várta az eseményeket, midőn hirtelen felkiált valaki: Fogjátok meg a hunclutot, hiszen nem Jókai, hanem, egy borbély legény. Es azonnal viharként üvöltött a bősz kíyánság. Fogjátok meg! Fogjátok meg! Bár mennyire folyt is Dani öcsém ereiben a vér, még sem mert boszút állani az ál Jókain; érezte, hogy a felsülés egész súlya reá nehezedik, ki azt hiresztelte mindenütt, hogy Jókainak tetű barátja. El is sompolygott szótlanul és nem törődött a borbély legényekkel, kiknek, midőn Czakó uram a tömeget felvilágosította, hajuk szála sem görbült meg és vigan mulattak Dani öcsénk kontójára.