Zalamegye, 1891 (10.évfolyam, 1-26. szám)

1891-05-24 / 21. szám

Ez alkalommal azon három éves időszaknak utolsó évéről van szerencsém jelentésemet előterjeszteni, melynek tartamára az 1888-ik évi ápril hó 30-án tartott közgyü lésen nyilvánult és részemről igen nagyra becsült bizalmából egyesületünknek annak első alelnökévé meg választva lettem. Az 1890-ik év közgazdasági tekintetben a jobbak közé sorolható, az időjárás, különösen a mult évi tavasz, igen kedvező volt. A nem rendkívüli hideg telet csak hamar enyhe csapadékdús tavasz követte, mely az összes növényzetet erőteljes fejlődésnek indította, s habár későbben tartós lett is a szárazság, a már erősen fejlődésnek indult kalászosak ennek ellenállni képesek voltak s különösen őszi búzában, de belyenkint a rozsban is, elég kielégítő termést nyertünk. Árpa és zab szinte elég jó eredményt nyújtottak, mig ellenben a tengeri és burgonya a nagy hőség és szárazság folytán kevésbbé sikerültek s legtöbbuyire silány termést nyújtottak. A takarmány répában sok kárt okozott a cserebogár pajor (csimasz), de a tartós szárazság is; csak is a laphelyeken díszlett valamivel jobban. Len és kender közép termést adtak, a káposzta félék jól sikerültek. A tennészetes rétek, úgy a lóhere és takarmány bükköny első kaszálása kielégítő volt, ellenben a sarjú takarítás eredménye silánynak jelezhető; mert úgy a természetes rétek, valamint a lóherek belyenkint megkaszáihatók sem voltak. A legelők is nagy részben elpörkölődtek s csekély tápot nyujtottok a lábos jószágnak. A szőlő eleinte igen szépen fejlődött, s habár a szőlőlevél penész, perenoszpora megyénkben az elmúlt évben kevésbbé vo.t észlelhető s ellene a védekezés is nagy buzgalommal folytattatott, a szüret ereménye általában gyenge középszerűnek mondható mennyiségre, ellenben minőségre nézve kitűnőnek bizonyult. Gyümölcsünk ez évben sem termett, mi a fák dús virágzása alkalmával sok helyütt észlelt vastag, nedves ködnek, de nagy részben a töméuteleu hernyók pusztításának is tudható be. Állategészségügyünk kielégítőnek jelezhető, mert a szórványosan fellépett száj és körömfájáson kivül, egyéb ragályos betegség a nagy hőség dacára sem pusztított; csak is a sertés süldők között kivánt a sertés orbánc számosabb áldozatot. Kártékony rovarok, a hernyó és csimasz kivételével, nem pusztított, jégverés, áradás a megyében jelentékeny kárt nem okozott. Egyesületünk az elmúlt évben leginkább megyénk nevezetes nemzet gazdászati kincsének és jövedelmi forrásának : az áldott szőlő tőkének megmentését tűzte ki feladatául; ehhez képest, az 1889 ik évben az óriási pusztításokat okozott szőlőlevél penész gomba (perenospora) leküzdésének sikeres előmozdítására 150 permetező készüléket 'hozatott tagjai részére és 50 metermázsa kék gálieot osztott ki azok között. A titkár által szerkesztett „védekezési utasításból" 1000 példány a tagok és a megye szőlővel biró községei között kiosztatott. A mindinkább terjedő phylloxera veszedelem leküzdésére „vidéki védekezési egyesületek" alakítását kezdeményezte egyletünk, az erre vonatkozó alap<zabá!yok és egyéb nyomtatványok a védekezési körökhöz megküldettek; ezen egyesületek feladata: az amerikai szőlőtelepek tétesítése, az ojtás és szénkéncgezés gyakorlati megismertetése és alkalmazásának kellő begyakorlása. A „tapolcza vidéki védekezési egyesület" tényleg már az elmúlt évben életbe is lépett, a többi alakulóban van. Az 1890 ik évi munkaterv szerint kitűzött cseléd jutalmazással kapcsolatos tenyész szarvasmarha díjazás Zala-Egerszegen augusztus hó 10 én megtartatott, és ez alkalommal állat díjazásra 26 db. 10 frankos arany osztatott ki, cseléd 19 jutalmaztatott, és ezen cimen 160 fi t osztatott szét ; leghosszabb időn át szolgált 1 egyén 41 évig, nyert 20 frt díjat, legkevesebb idő volt 11 év, ez nyert 5 frtot jutalmul; a díjazásról fel vett jegyzőkönyv egész terjedelmében 1 15 105. szám alatt az „Értesítőben" közzé tétetvén, így annak bővebb kifejtésébe nem is bocsátkozom. Ugyan a munkaterv szerint lett volna a gyümölcs és kerti termény kiállítás rendezendő Csáktornyán, ez azonban a kerti termények és a gyümölcs silány eredménye folytán megtarható nem volt. Az egyesület kertjében nagyszámú gyümölcsfa nemesíttetett, a kísérleti telepen néhány takarmány félé vei tétetett kísérlet, így a »Spiegel budapesti magkereskedő által nagy szóval hirdetett „arany kölessel", de az egyátalán ki sem is kelt s így eredménye sem iehteett, „golden Vellow" burgundia szép példányokat adott, de a sárga oberndorfival ugyanazosnak mondható. Ezen évben műtrágya ismét beszereztetett és 500 métermázsa osztatott ki a tagok között; az eredmény a csontliszt superfosfát után általában kielégítő volt. A sümeg'vídéki gazdakör beszerzett az 1890. évben az anya egyesület utján 2 db. perenospora permetezőt, 1 db. szénkéneg fúrót és fecskendőt, az anya egyesülőt részére beszereztetett 1 db. perenospora fecskendő. Az állat tenyésztés előmozdítása céljából az egyesület által 1890 ik évben beszereztetett: 31 db. tenyész bika 5200 frt vételár és egyéb költséggel; ezekből 7 db. eredeti berni fajú volt, a tenyész bikák közöl 2(3 db. községekbe, 5 db. magán tenyésztőknél helyeztetett el. Az egyesület kertjében a méhes már most teljesen berendeztetett s a méz értékesíttetett. Az egyesület az elmúlt évben tartott 4 közgyűlést, 1 tenyész állat bizottsági, 1 számvizsgálati, és 1 szervező bizottsági ülést, mely utóbbi a phylloxera elleni védekezési körök megalakítását tárgyalta Elintéztetett összesen 1^5 ügydarab. Sajnálattal kell jelentenem, miszerint egyesületünk az 1890. évben feltűnően sok tagot veszített, az ehalálozás is a szokottnál nagyobb arányú, többen pedig a megyéből eltávoztak s mivel tagsági kötelezettségük cyelusa is éppen letelt, azt újból meg nem újították, hanem tagságukról lemondottak. Elhaltak pedig az 1890-ik év folyamában: Garger Vida és Majer Jakab alapító tagok, 2, továbbá: Dr. Graner Mihály, Nagy János, Szűcs István, Szabó Sámuel, Thiry János rendes tagok: 5, össze sen tehát 7 tag. A tagságról lemondottak 20-an és pedig: Csesznák László, Günsberger Lázár, Hollósy József, Höhn Erigyes, Horváth Lajos, Kisfaludy Sándor, Kolosváry Sándor, Kuthy Lukács, Mesztrics Gábor, Hensch Árpád, Lenk Udön, Lenk Mór, Nemes apáti község, Rozs György, Sommer Sándor, Stern Ignác, Vizsy János, Vértessy Iván, Varga Tamás, Zakál Henrik urak. Beléptek az egyesületbe az 1890. évben rendes tagokul 10 eu név szerint: Botfy Lajos, Cséby Antal, Graner Béla Gajer Lajos, Mayer István, dr. Plósz Pál, Szommer Ignác, Szentmihályi Dezső, Starik Frigyes és Tamás Gyula urak. Igy tehát veszítettünk összesen 27 tagot, nyertünk pedig 10 tagot, apadt tehát az egyesület tagjainak száma az elmúlt évben 17-tel. Volt pedig az egyesületnek 1889-ik évben : alapító tagja 128. reudes tagja 233. évdíjas 1. sz. tagja . . . 215. tiszteletbeli tagja .... 12, összesen : 588. Az 1890-ik évben volt az egyesületnek: alapító tagja 128. rendes tagja 208. évdíjas tagja 216. tiszteletbeli tagja .... 12. összesen : 564.; a fogyatkozás a rendes tagoknál tűnik ki, inert az alapító tagoknak, ha elhalnak is, jogaik épségben maradnak a másod Íziglen, így azok száma nem változik. Az egyesület vagyoni áll.ipotát a következőkben van szerencsém előterjeszteni : A beterjesztett számadásokban az egyesület vagyona, bevételei s kiadásai részletezve lévén kitűntetve, csal; a főösszegeket vau szerencséin a tek. közgyűlésnek előterjeszteni : Az egyesület vagyona, tőkék, állampapírok és köve telésekben állott az 1890. végén: 38.648 frt 95 krból. ingatlanokban s leltárban:. . . 11.164 „ 64 „ így az összes vagyon: 49.813 frt 59 krt kép visel. Bevétel volt 1890-ben 17.469 frt 44 kr., 43 db. tiz frankos arany és 12 db. ezüst 2 frtos tallér. A kiadások összege volt 1890 ik évben 16152 frt 84 kr., 4l db. tiz frankos arany és 1 db. 2 frtos tal lér; maradt pénztár maradvány 1316 frt 60 ki-. Megjegyzem tek. közgyűlés, hogy az 1889 ik évi törzsvagyon és az 1890. évi vagyon kimutatás között felmerült különbözet 1539 frt 68 kr. onnét ered; mert több alapító tőke és felszaporodott tagság dij, kamat, vagyontalanság cimén az esetről-esetre hozott közgyűlési végzések folytán töröltettek, nehogy azok tovább is mint tényleg nem létező vagyon a számadásokban mégis szerepeljenek. Ezekben kívántam egyesületünk mult évi működését és állapotát röviden vázolni, mit a tek. közgyűlés tudomásul venni kegyeskedjék. Kelt Zala-Egerszeg, 1391. május hó 3. Oi 'osz Pál sk., Háczky Kálmán 3k., e. titkár ügyv. elnök. A jelentés elismeréssel fogadtatik és az „Értesítő" ben kinyomatni határoztatik. (Folyt, köv.) Ezy federes, nyitott kocsi, 100 forintért eladó. Értekezhetni a tulajdonos Skublics Zsigmond úr vincellérjével Zala-Egerszegen. Lóeladások. Két darab 4 éves 15'/

2 marok magas, kocsiba való betanított ló, mindkettő kanca, — fekete szürke szinű, 550 frt árban eladó, ifj. Háczky Kálmán földbir tokos urnái Csáb-Kendeken. I • • Két sebes járó jukker ló, sárga és pej, 15' 2 marok magas, mindenik kanca, 800 írtért eladó, tulajdonos H'rtelendy Ferenc földbirtokos úr Lesencze-Tomajon. Két damen ponny ló, — gróf Festetis féle fenéki fajból, — 14 marok magas, 5 éves szürke és pej kanca, Baranyay Ödön földbirtokos urnái eladó Pacsán ; ára 600 frt. Tanítónők állami kiképzése. A tanítónőknek állami kiképzése tárgyában a vallás és közoktatásügyi miniszter az alábbi rendeletet bocsátotta ki, melyre felhívjuk olvasóközönségünknek, főkép a szülők nek figyelmét : „ Tapasztalván azt, hogy számos szülő az állami tanítónőképző intézeteket puszta nevelő intézetnek tek'nti, amelyekben leányának az állampénztár költségén való kiképeztetését eszközölheti, anélkül, hogy kötelezve érezné magát arra, hogy e költekezés viszonzásául leányát csakugyan tanítónői vagy nevelőnői pályára adja: szükségesnek látom a tanítónőképezdékben való felvételt szabályozó 1887. évi junius hó 18-iki 8304. számú rendeletet a következő rendelkezésekkel kiegészíteni: 1. A felvételnél az igazgató-tanács és tanári testület figyelemmel legyen arra, vájjon a jelentkezőnek családi viszonyai valószínűvé teszik-e, hogy az illető csakugyan a tanítónői vagy nevelőnői pályára fog lépni. 2. Mindazok a szülők, akiknek leányai az állami tanítónőképezdékben fennálló ingyenes tanitáson kivül bármi más segélyre (egész vagy részbeni teljes ellátás, bennlakás, bennétkezés, pénzsegély) igényt tartanak, tartoznak folyamodványukhoz kötelező nyilatkozatot csakapuban s miután a kényes helyzet bővebb meggondolást igényelt, jó ideig a fáihoz támaszkodva filozofáltam, a mi pedig tessék elhinni, nagy megerőltetésembe került, mert hát a fejem iszonyú nehéz volt, szemeim fáradtan csukódtak le s szinte éreztem, hogy valami jóizű mosoly ült arcomra és ebben a kedélyes hangulatban, önkénytelen nyúltam a csengetyü huzó után és erélyesen becsengettem. Az igaz, hogy ennél nagyobb ostobaságot nem követhettem volna el, mert — a mint másnap rájöttem — voltaképpen a kapu kulcs a zsebemben volt. De minthogy már megtörtént a hiba, igyekeztem jó képet vágni hozzá és nehogy pletyka legyen a cselédek között, erőteljes és biztos lépteket maskirozva, surrantam el a nagy csengetésre elém sietett szoba leány mellett, s mondhatom ez a manőver oly kitűnően sikerült, hogy mikor a lépcsőkön felfelé kapálóztam, Juc

:ka egész bizalmasan karomba kapaszkodott azzal a megjegyzéssel, hogy majd segítek a tekintetes urnák. Es habár szóval tiltakoztam is ez ellen a felesleges szivesség ellen, csupa jóindulatból, — mert hát manap a cselédekkel is finoman kell bánni, megengedtem neki, hogy elkalauzoljon egész az előszoba ajtajáig. Az előszobába érve, lassan, nesztelenül tettem néhány lépést a sötétben előre, azután megálltam gondolkodni; — és ha hiszik — ha nem, csak hamar kifőztem a hadi tervet, mi abból állt, hogy: az előszobából a salonba, a salonból az ebédlőbe belopódzom, innen pedig szép lassan, csendesen a hálószobába belebbezem magamat s egy jól megválasztott pillanatban óvatosan bele temetkezem a puha párnák közé, ugy hogy feleségemnek még csak sejlelme sem lesz arról, hogy reggel öt óra felé vetődtem haza. És hogy a planum annál jobban üssön ki s illetőleg hogy az asszony a zajra fel ne ébredjen, ravasz furfanggal először is lehúztam a cipőmet, — hogy velők együtt azután a harisnyámtól is megváltain, erről termé szetesen fogalmam sem volt — s miután a két hóborí totta bakancsot szerencsésen ott hagytam, a visít szoba gonddal vixo t padlóján, elszántan neki vágtam az ebédlőnek, a hol azonban már ügyesen kieszelt tervemet veszélyesen kockáztató meglepetés várakozott reám. — A háló szoba félig nyitott ajtaján át gyér világosság derengett felém s mondhatom, hogy ez a számításon kivül hagyott körülmény annyira hihozott sodromból, hogy az első pillanatban elszántau akartam szembe szállni a veszéllyel, s elvoltam tőkélve rnég arra is, hogy erélyesen, körömszakadtáig fogom védelmezni jogaimat, mert hát férfi létére egy könnyen csak nem adhatja meg magát az ember. S tán még az onffenzivát is megreskirozom, ha véletlenül egy jó ötletem nem támad. Szép lassan lábuj hegyen oda sompolyogtam tehát az ebédlő egyik setét szegletébe s a háló szoba félig nyitott ajtajával éppen szemben álló támlás székhez óvatosan, nesztelenül azzal az elhatározással helyezkedtem el a kényelmes zsőllében, hogy innét fogom a helyzetet tanulmányozni s miután a situatió meglehetősen kényes volt, egy percre sem vettem le szemeimet a háló szoba ajtajáról, a mi ped'g mondhatom legkevéibbé sem tartozott a könnyű feladatok közé, mert hát — mi tagadás benne — roppant fáradt és kimerültnek éreztem magamat s nem csak a fejem szédült, de forgott velem az egész világ, s öntudatomban időközön kint meglehetős hézagok támadtak, fülemben zűrzavaros melódiák kergették egymást, szemeim nagyo kat pislogtak, s az édes elzsibbadás mámorában újra feltűntek képzetemben a közelmúlt álomképei: A zajos cassinó remazur, s boldog legénykorom ragyogó menyországja, mikor még a nagyvengéglő dísztermében vortanzeroskodtam s a keringők szédítő trilláiban hévvel öleltem magamhoz a darázs és nem darázs termeteket, hordtam a fagylaltot, limonádét, narancsot és cukedlit, tartottam, cipeltem a hosszú méltóságteljes sleppaket, rendeztem a quadrillokat, lótottam, lutottam, comman diroztam, arrangiroztam, angaziroztam, hódoltam, bókoltam, udvaroltam mind halálig a feleségemnek s páratlan boldogságomban és boldog páratlanságombau, arcom verejtékével jártam a valcert, dreischrittet, a sok ceperlit és a soupé, csárdást, mig csak bele nem táncoltam a házasságba. Es hogy az édes álomkép egészen teljes legyen, megjelent előttem újra a bárgyú arcú, bedagadt szemű, borzas fejű tükörbeli uri ember is, sőt mi több, kibékültünk, brúdert ittunk s, eljártam vele a dísz kopogóst az asztal tetején. — És azt hiszem, ebben a soupé csárdásban már a feleségem is gyönyörködhetett, mert mikor lelóggó fejjel, lekonyult bajusszal, beütött kalapban, mezítláb, hosszú téli bundámban fölébredtem, tündér álmaimból a kényelmes zsőllében, haragtól villogó szemekkel előttem állt az asszony s dadogó inentegetődzésemre egy megvető kézmozdulattal csak annyit telelt, hogy: „Szégyelje magát." Hogy azután mi történt, ehez senkinek semmi köze s csak annyit mondhatok, hogy ettől a nevezetes naptól fogva a cselédek nálunk különösen előszeretettel kultiválják azokat az operettbeli melódiákat, melyek azzal az ismeretes refrainnal végződnek, hogy: „szégyelje magát". Éi hogy a feleségemmel ezóta faschéba vagyok, ez nagyon természetes. Az az hogy én neui haragszom, hanem hát az aszzony konokul megtagadott minden diplomatiai érintkezést. Már most, ha a történeti hűség kedvéért még megemlítem azt is, hogy ezután a nevezetes ismerkedési estély — s illetőleg az ezt követő zsöllebeli recognoscirozás után legalább is egy hétig netn tudtam a nyakamat fordítani s ha bevallom, hogy a derekam inog mai napig is rettenetesen fáj, azt hiszem, mindenki befogja látni, hogy a bor, az éjjeli kimaradás, több féle szempontokból, határozottan ártalmamra van. S éppen ezért s mert az égészségemért nagy áldozatokra vagyok képes s mert az ujabban divatba jött casinó estélyek által ezt meglehetősen veszélyeztetve látom, mondom egyedül ebből az okból és nem iniutba a feleségem kordában tartana, vagy mintha félnék tőle, mert hiszen ha mernék, azaz akarnék, maradhatnék, de mivel hogy magam sem akarok, ennélfogva a holnapi napon kilépek a casinóból.