Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-09-21 / 38. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. szeptember 21 38. szám. ZAL1MEGTE JL JJ i, m ii n ff r i r 1 ML A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kltltinnk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A Balaton jövője. A nemzet Geniusa immár kiterjeszti szárnyait a magyar kultura minden irányára. Azok a tündérszép állomképek, miket a 23 év előtt új életre ébredt nemzeti lelkesedés festett a hazafiasság látnoki szemei elé, hova-hamarább valósággá lesznek. A magyar kulturélet erős hullámzata megtestesíté egymásután legszebb institutióinkat, szellemi s gazdasági téren egyaránt. A felvidéken egymásután alakulnak a Kárpát-kultuszt szolgáló egyletek. Erdélyben csodás alkotásokat teremt az Emke, délen ereje teljében duzzad Fiume; benn az országban pedig a kulturélet eddig nem ismert arányban fejlődik. A gazdasági s kulturjövőt egyaránt a legközvetlenebbül érinti az ország legszebb tavának, „kincses Balaton"-nak jövője is. A Balaton-kultusz bízvást egyik legszebb, leghazafiasabb eszménye a mai nemzedéknek. Szerencse, hogy jó kezekbe van letéve. Mert azoknak a vezérférfiaknak, kiknek az a nehéz feladat jutott osztályrészül, hogy a nemzetnek ez elhanyagolt kincsét, csiszolt gyémántként mutassák meg teljes pompájában országnak-világnak, azoknak lelkesedésén, szorgalmán s mi fő : szakértelmén s lelkiismeretén függ az eszmény jövője. Évtizedek mulasztását, századok lethargicus közönyét kell paralyzálniok szüntelen agitatióval, munkával, pénzzel, — a sajtó, a törvényhatóságok s a kormány jóakaró támogatásával. Nyolc-tiz év óta foly ez irányban a fáradhatlan munka a Balaton összes partjain. A lökésterre a Balaton metropolisáb in, Balaton-Füreden felállított vitorlás-hajó-gyár alapítása s a szomszédos Balaton-Almádiban alakúit fürdőrészvény-társaság adta meg. Pár év alatt azt látjuk, hogy a füredi hajógyár majd 100 hajóval népesítette be a Balatont, Balaton-Almádi I pedig egy szegényes szőlőhegyből gyönyörű j villa-teleppé, alékkal, parkokkal, díszes s a mi fő, szép jövedelmet hajtó balatoni fürdővé fejlődött, melyet évenkint ezernyi magyar s külföldi fürdővendég látogat immár. A fejlődésnek ez az amerikaias rohamossága egyrészt megdöbbentő, másrészt példaadó lelkesedésit hatással volt a Balatonvidék összes partjaira. Hozzájárult az is, hogy a parkok 20 ezer holdnyi világhírű borhegyeit kezdte letarolni a filloxera. A közeledő nyomor ezt a jelszót súgta a pusztuló Balatonvidék népe fülébe, hogy: „A szőleinket megeszi a filloxera, de a Balatonunkat nem iszsza ki." Hogy t. i. ha a partok földjéből nem tud most majd megélni : kultiválnia kell a vizet: fürdőtelepekké kell átalakulniok a parti községeknek. Es úgy lőn. Legelőször pusztúltak el az almádii s kenesei, majd az örsi borhegyek s ime Balaton-Almádi, Kenese, Alsó-Ors ma már mind tejlődő fürdői kincses Balatonnak s e három helyen évenkint 2000 fürdő vendég fordúl meg, gyógyulást keresve s találva a tizezer-forrásos gyógy tó hullámaiban. Aztán az történt, hogy a Balaton-Füredet biró Szt.-Benedekrendet az ég a leghazafiasabb Szellemű főapáttal: Vaszarv Kolossal áldotta meg. Az kezébe vette a balatoni Metropolis, Füred újjáépítése óriási munkáját, hogy Füred ezután is dominálja a Balatont, vért kapjon a szomszédos kicsi fürdőkből s vezérlő szelleme legyen magának az eszmének, a Balaton-kultusznak. Oda küldötte legjobb, legtevékenyebb administratorát, Kovács Abel kormányzót s teljhatalommal ruházta fel. Két év alatt aztán csodás átalakuláson ment át Füred, hogy a napi sajtó nem győzhetné figyelemmel sem kisérni ezt a majd félmilliót felemésztett lázas munkát. Valóságos édenkertté lett a gyógyfürdő, melyet csodálattal szemlél most a legblazirtabb tourista. Pedig Füred még csak a renovatio kezdetén van. A kormányzó javaslatára a rend elhatározta. hogy a tourista-házat s a parti kioszkot jövőre már felépítteti. Ez utóbbi remeke lesz s dísze az egész fürdőnek. Az esplanadon, az uszoda s a kikötőhíd között fog felépülni e rotunda-szerű svájci épület, melynek fölfelé kisebbedő 3 verandás etagéi mindannyi kávéház, étkező- s olvasótermei lesznek, középen való csigalépcsőzettel s minden étageról, minden irányban való nyílt kilátással. Az ily parti kioszk-rotunda, (milyen a világ legszebb fürdőjének, az északamerikai Saratogának is van), estenden, ha az összes nyitott étage-ok kivilágítvák s bennök a sziesztázó fürdőközönség hullámzik, tündéries, csodás, gyönyörű látványt nyújt, ha nem is képzeljük azt szines lampionokkal diszítettnek s nem hallgatjuk mellette a rotunda zenéjét sem. A tourista-ház s e parti rotunda Füredet világhírűvé teendi. Segélyére jön a most kiépítendő zalai vasút, a 3 gőzössel alakult „Balatontavi gőzhajózási részvénytársaság," melynek lelkes elnöke gróf Esterházy Mihály. Az olcsó és kényelmes közlekedés mindenesetre egyik alapfeltétele a fürdő jövőjének. De gondoskodni fog kelleni itt több kalamitás elhárításáról is. Gondoskodni kell több szórakozásról is, így például arról is, hogy a vizi sportot népszerűvé tegyék, mert az, hogy egy csónakázó társaság 1—2 órai csónakázásért 4—5 frtot legyen kénytelen fizetni, csakugyan i absurdum. Egy matrózzal bíró csónakot óránkint 50 krtól 1 frtig Európa legdrágább tengeri fürdőin mindenütt lehet bérleni. Ez elegendő ár s mindenkire nézve hozzáférhetővé teszi a vizi sportot. Hivatalnok, kereskedő a mostani árak mellett nem élvezheti e sportot, már pedig Fürednek első sorban csakis a társadalom középosztályára kell s lehet számítnia. Létesíteni kell továbbá állandó vigalmi bizottságot, mely gondoskodjék kirándulásokról s egyéb társas mulatságokról, mert köztudomású dolog, hogy a fürdőkről mindenünnen „Zalamegye" tárcája. A kékharisnyás. Irta: Naglné Karay Mariska. — Hallom barátom, l.ogy megnősültél ? Gratulálok, gratulálok. — E szavakkal fogadta Zentay Károly régi barátját, Almásy Gézát és szívélyesen rázta meg kezét. — Meg biz én, pajtás — mond a jövevény és a két jó barát összecsókolta egymást — hanem a gratulációval elkéstél, régi házasok vagyunk már, ma holnap ... de csitt, nem szabad elárulnom, a feleségein a lelkemre kötötte. — Ah ! akkor kétszeresen gratulálok — nevetett Zentay. — Hát igazán? Lehetséges volna? Ugy-e boldog vagy barátom ? — Bizony boldog, —- mond a férfi bensőséggel — sohasem hittem volna, hogy egy békés, csendes otthon milyen boldoggá teheti az embert; és ha a közel jövőre gondolok, midőn keblemre ölelhetem az én kis fiamat, sírni tudnék örömemben. — Ideálista 1 — mond félig gúnyosan, de némi irigységgel Zentay — te ideálista voltál teljes életedben, de legjobban bebizonyitottad nősüléseddel, — Hogy értsem ezt? — kérdé hidegen Almásy. — Nőmre céloztál talán ? Kinek mi kifogása lehet az én nőm ellen ? —- Nem volt nekem sértő számdékom — mond mentegetőzve Zentay — azért hát ne nézz olyan haragosan ! Csak nem fogunk a viszontlátásnál mindjárt össze veszni ? Azt hiszem, nem mondtam semmi sértőt ? Én meghajlok kedves nőd élőit és elismerem, hogy ő szép, kedves, okos és művelt nő, de . . . — De? — ismétlé Almásy várakozásteljeseu. — írónő. — Mondd inkább barátom, a mi a nyelveden volt: kékharisuyás — nevetett föl Almásy. - Ugy is tudom, i hogy azt akartad mondani. De ne félj, uem haragudtam volna meg érte, sokat nevetünk mi azon a feleségemmel. — Min ? az Írónőkön ? — No igen, azon, hogy milyen különös fogalmaik vannak az embereknek azokról a szegény asszonyokról, kik üres óráikban, szórakozásképen a tollat kezükbe veszik. — Szórakozásképen ? Üres óráikban ? De barátom, ez ellen protestálok ; hallottam én sokszor s tudom jól, hogy az irónő jó háziasszony nem lehet. Föl van ott fordulva az egész ház, tönkre megy ott minden. — De ez ellen meg én protestálok — nevetett Almásy. — Jöjj el egyszer hozzánk ; látsz-e példásabb rendet, nagyobb tisztaságot valahol, mint nálur.k ? Az én Rózám olyan gondos, takarékos, ügyes háziasszony, a kinek párját kell keresni. —• Az lehetetlen ! — Pedig úgy van. O maga főz, varr, takarít s mindezt olyan kedvesen, annyi bájjal teszi, hogy megenni való. Mindig tesz vesz valamit, de mindent úgy, hogy észre sem veszi az ember, hogy ő most dolgozik. — Hát a porlepett szobák ? Kozmás ételek ? Mosdatlan gyermekek ? Nincsenek ? — Nincsenek barátom és azt hiszem, nem is létezik az máshol, mint néhány poéta éretlen fejében ; én részemről -alig tudom elhinni, hogy vannak az Istennek olyan csodabogarai, aminőknek általában a női írónőket hiszik. Az én Rózám legalább nem olyan. Hogy valaki rosz gazdasszony, gondatlan anya legyen, ahhoz nem kel) okvetlen írónőnek lenni. Ismerek én elég asszonyt, aki egész évben sem ir hat levelet, és mégis, hej de fel van fordulva a háza tája. Zentay kétkedve csóválta fejét -—• Újság barátom, amit tőled hallok, elhinni meg nehezen tudom. Hogy volna az lehetséges, hogy egy nő, aki telve van folyt in ideális gondolatokkal, regényes érzelmekkel, az gondoljon ugyanakkor a főzésre, mosásra. vagy pláne hogy még maga is főzőkaualat vegyen a kezébe, ez szinte elképzelhetetlen. — Hát gyere el egyszer hozzánk barátom, meglásd, milyen jó ebédeket főz az én kis feleségem, tudom, kigyógyulsz téves nézetedből. — Meglehet Géza, hogy a feleséged fölhagyott az írással és egészen a házvezetésére adta magát. — Eszeágában sincs; ir az most is, sőt még nagyobb kedvvel, mint azelőtt. — De hát mikor ír, ha egész nap dolgozik ? — mond győzelemmel Zentay. — , Ez az ő titka. Okos asszony be tudja osztani idejét. Én magam sem tudom, mert engem nem untat vele, ha otthon vagyok, soha sem látom, hogy ir. Meglehet akkor, mikor én házon kivül vagyok. Más aszszony szereti a társaságot, a bálokat, hangversenyeket, oda az én Rózám nem vágyik, az neki nem okoz örömet. A szobaleány belépése zavarta meg a beszélgetést, egy levélkét adott át urának, mondván : — A szabó elhozta a számlát és kérdezteti, ki tetszik mindjárt fizetni ? — Nem ! - mondá ingerülten Zentay — mondd, hogy várjon, majd megküldöm neki a pénzt — aztán haragosan bontva föl a számlát, végig futott rajta. — Oh ezek az asszonyok tönkre teszik az embert oktalan pazarlásukkal — mond a szobaleány távozása után — már megint kétszáz torint ára ruha és ez igy megy mindig. Pedig megígérte a feleségem, hogy nem csináltat semmit, de hisz igaz, kétszáz forint neki semmi. — Bizony nektek nem is sokkal több — mond Almásy — ha én ilyen nagy birtoknak volnék az ura, hej de nagy urnák képzelném magamat; de persze az én szerény mérnöki jövedelmem mellett a kétszáz forint sok pénz. — Hagyd el kérlek és ne gúnyolódjál — mond Zentay kedvetlenül. — A legroszabb a mai világban földbirtokosnak lenni. A legnagyobb terhet mi yiseljiik s haaz-