Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-09-14 / 37. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. szeptember 14. 37. szám. ii Elöfizefesi díj: Egészévre 4 t't., Félévre 2 t't., Negyedévre / l't. Hirdetmények: hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Hélyegdij 30 kr. NyiHtói- pelitsora 1'2 kr. II A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőségi) ez k üldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kízi átok a t nem killiinnk vissza. :, taívslsí és A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Muraközért! Szeptember S án tartatott meg a perlaki állami elemi fiú- és leányiskolák új épületének felszentelése. Perlak város képviselőtestülete, közönsége, iskolai gondnoksága és tantestülete úgy az elért szellemi siker, valamint az eszme megtestesülése feletti hazafias örömükben mindent, elkövettek, hogy a küzdelmek és valóban apostoli buzgóság ünnepét — ünnepévé tegyék a társadalomnak is. Ha elgondoljuk, hogy e határszéli városban a hét év előtt két tanteremben, két tanítóval és 15 növendékkel megnvitott állami iskola most már kilenc tanító és egy hitoktató vezetése mellett közel 600 növendékkel helyeztetett el a tizenkét tantermet magában foglaló diszes új épületben ; ha elgondoljuk, hogy e nemzedékek értelme és kedélye, a valláserköles és hazafiság legtermészetesebb, legtörvényesebb és legszentebb szövetségében hódittatik el a magyar kulturának és érzéseknek ; ha elgondoljuk, hogy e példa hatása és szépsége elárad a lelkeken, felkelti és ébren tartja a „közös édes anya" iránti gyermeki és polgári kötelmek lelkiismetetét: úgy egy pillanatig sem kétséges, hogy a perlaki ünnepség Őszinte és megható lelkesedésének fényéből Zalavármegye szivének melege is sugárzik ! Üdv Perlaknak ! Üdv Muraköznek ! ! # * * Az ünnepély lefolyásának menetét a következőkbe i adjuk : Már hétfőn reggel ;,'.

28 órakor a városi képviselőtestület, a gondnokság, tantestület és Perlak város értelmiségének nagy küldöttsége a kora reggel Kraljevecz felől érkezett Csertán Károly alispán úrral Perlak határán várt Svastits Benó főispán őméltóságára, aki dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő úrral Csáktornya felől kocsin érkezett. A menet bevonulásánál az állami iskola virágékítményekkel és zászló díszben pompázó hatal nas épülete előtt az áll. iskola G fiú- és 6 leányosztályának növendékei várakoztak zászlók alatt tanítóik és tanítónőik vezetése alatt. A menet a fellobogózott uton mozsárdunogatás j mellett a városház elé érkezvén, Kostyál Ferenc járási I főszolgabíró a város és a járás nevében üdvözölte a ' kedves vendégeket, mire főispán úr a lelkes és meleg fogadtatást szívélyesen köszönte meg, 9 óiakor a perlaki róm. kath. templomban Varga János perlaki plébános ünnepélyes „Veni Sancte"-t mondott; a mise alatt az állami iskola növendékei több hangra átírt s a legszabatosabban előadott karénekekkel könnyekig indították meg a jelenlevőket. Mise után a jelenvoltak óriáoi sokasága a tűzoltók felvonulásával egyházi körmenetben vonult a lelkész vezetése mellett az áll. iskola diadalkapuja elé s a tágas udvaron e célra készített díszes emelvényen kezdetét vette az egyházi szertartás, melyet a zágrábi bibornokérsek külön engedélyével Varga János lelkész teljesített. A felszentelés befejeztével hazafias érzésekben gazdag és mélyen átgondolt beszédben méltatta a felszentelő plébános az ünnep jelentőségét. Az iskola történetét és uemzeti hatásának szempontjait dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő a következő emelkedett szellemű és megkapó vonásokban gazdag beszédben méltatta: Méltóságos Főispán Ur! Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Midőn ama kiváló szerencsének lehetek részese, hogy mint e vármegye népoktatásának őre és vezetője, az egyházi áldás kapcsában becses fiyyebnöket a perlaki állami elemi fiu- és leányiskola múltjának kimagaslóbb mozzanataira irányozhatom, nagy megindultsággal tapasztalom az aránytalanságot, mely az én érzésem, szándékom külső eszközei és ezen iskola munkában, küzdelemben, lelkesedésben és áldozatkészségben gazdag történetének szépsége közt létezik. De ez a gondviselésszerű hat év nem is szorul a szavak hatalmára ! Alig jegecődött ki a perlaki állami iskola eszméje az országos muraközi bizottság tárgyalásaiból — már is Zalavármegye közönsége Méltóságodnak örökre emlékezetes befolyására, a íilanda épületet mindenestül iskolai célokra az államnak felajánlotta s ekkép a perlaki állami iskola helyiségének sorsát minden időkre eldöntötte. Miután pedig a közoktatási miniszter által engedélyezett legelső átalakítások még befejezve nem voltak, Perlak város önként ajánlott meg növendékeinknek az első tanévre két tantermet. Volt pedig a tanév elején egyikben 7 fiit, a másikban 8 leány. S hogy nem kis félreértéssel kellett megküzdeniink, eléggé bizonyítja azon körülmény, hogy azon első tanév végén is csak 29 fiu és 22 leány látogatta az állami iskolát. D<t már ugyanazon tanév szellemi sikerétől felbuzdítva a perlaki képviselőtestület, 1884. évi októberi határozatával. az állami iskola szövetségébe állott azon nyomatékosan kijelentett meggyőződéssel, hogy gyermekei itt vallásos szellemben és a magyar haza iránti szeretetben fognak neveltetni. A következő 1884/5. tanévben négy új állomás szerveztetvén, növendékeink száma 416-ig emelkedett. Miután pedig 1885 6. tanévben a negyedik fiu és leányosztály is megnyittatott és ismét két uj állomás szerveztetett, növendékeink száma már az ötszázat meghaladta. A hatodik fiu• és leányosztály 1887 8. tanévban ny:ttatott meg s mert a növendékek száma még mindig emelkedőbén volt, 1888/9. tanévre már a kilencedik tanerő neveztetett ki. Az állomások szervezésének egymásutánját követte a dologi viszonyok rendezése. A nagyméltóságú Miniszter ur az építkezések első tervének átdolgozását elrendelvén, az uj terv és költségvetés alapján a Filanda további kiépítésére 23,776 frt 37 krt engedélyezett. Az árlejtés 1889. évi ápril hó 25-én megtartatván, növendékeink még ugyanezen év oégén az uj épületben helyeztetlek et. íme néhány vonásban a perlaki állami elemi fiués leányiskolának — amint mondám — gondviselésszerű története. Előttünk a művelődésnek a Filanda néma kőtómkelegéből kiemelkedő diszes temploma, melyben két kis tanterem 15 növendéke helyett ma már kilenc tanító s egy hitoktató tanítja, neveli Perlaknak több mint hatod félszáz gyermekét s tizenkét tanterem áll készen befogadni a jövőnek népesebb nemzedékét. Mert nem is lehet meghatottság nélkül rátekinteni e házra 1 Dicsősége a nagyméltóságú közoktatási kormánynak, hogy midőn nehéz időben a garasok is drágák voltak, Muraköz népoktatásának felvirágozását célzó nemes lelke' sedésével ezreket áldozott e nép művelődésére. Dicsősége méltóságod pályájának, mert van Muraköz érdekében szerzett koszorújának sok szép virága, de a perlaki állami iskolára szóval és tettel ráfordított buzgalmánál hervadhatlanabb nincsen azok közt. Dicsősége Perlak közönségének, hogy hazafiúi ihlettséggel megértve saját anyagi és szellemi érdekeit, féltékeny epedéssel várta az eszme valósulását. Dicsősége az ügyek vezetésén a küzdelmek első percétől a betetőzés öröméig hűséggel csüggő gondnokságnak. Dicsősége az iskola szellemi életét teljes odaadással fokozó igazgatónak és tantestületnek. Végül egyilc legszebb emléke az én életemnek, mert biztos zálogát látom benne már 1884/5. tanévi jelentésemben kifejezett azon reményemnek, hogy idegenajku polgártársainknak az állami iskolázás kétségbevonhatlan szellemi sikere, a vallás erkölcsi szempontok szigorú érvényre emelése s a magas közoktatási kormány áldozatkészsége által „Zalamegye" tárcája. DAL.*) — Pranfois Coppée. — Galambnak mondtam: „Szállj el könnyű szárnyon Bűvös virágot hozz oh madaram ! A Gangesen nyit — ős regék honában." A galamb szólt: vAz nagyon messze van !

u A sasnak mondtam : „Tárd ki, tárd ki szárnyad, Az ég sugarát hozd el, büszke sas, Heve talán e hideg szivén áthat !

u A sas felelt: „ Az ég igen magas l

u fS a keselyűnek szóltam : „Szállj le gyorsan, Szivembe vésve hordok egy nevet, Feledni vágyom, jöjj és tépd ki onnan /" A keselyű szólt : „ Késő, nem lehet ?

u Szalay Fruzina. Antigoné alakja Sophokles szomorujátékaiban. 'Csiky Ge gely fordítása nyomán.) Antigoné szűzies tiszta lénye a görög regevilág egyil legvonzóbb, legrokonszenvesebb, legmagasztosabb alakja. Antigoné a boldogtalan Oedipus király leánya, ki atyját bujdosásában el nem hagyja egy percig soha, ki vele megosztja a bolyongó koldus-élet minden nyomorát; Antigoné, ki a törvény tilalma ellenére saját kezével ás sirt a csatában elesett bátyja számára — s kit ezért élve temetnek el, elzárva szikla sírüregbe, elszakítva sze *) „A Hét" f. évi 37 ik számából. Szerk. rető kedvesétől ; ez az Antigoné — ki az utolsó percig jajszót sem mond — a szülői és testvéri szeretet magas eszményi alakja. Sophokles, a régi görögök legkiválóbb tragoedia irója (élt Kr. e. 490 körül), két darabban örökítette meg. Ab első ,,Oedipus Kolonosban." — Oedipus királyt az istenek büntetéséből saját fiai fosztják meg trónjától s kiűzik városából, Thébából. — 0 bujdosik, mint világtalan agg, mindenkitől elhagyatva, csupán két leánya Antigoné és Isméne maradnak hivek hozzá. —- Antigoné követi bujdosásában s bár gyönge, erőtlen ő is, atyjának szenvedéseit, a száműzött élet minden nyomorát hiven megosztja. Isméne otthon marad a városban, időnként azonban fölkeresi Oedipust és Antigonét, hogy hírt vigyen a Thébában történtek felől. Oedipus családjára az istenek átkot, pusztulást mondottak ki. — Fiai, miután atyjokat elűzték, egymás ellen fordíták fegyverök. — Eteokles, az ifjabbik, elűzi Polynikest, ki most idegen földön keres segélyt, hogy a trónt testvérétől visszafoglalja. Oedipus Antigonéval ez alatt Kolonosba, Athén közelébe érkezik ; élte végét érezi s ott akar meghalni. Eszében tartja ama jóslatot, hogy a mely földben holt teste pihenni fog, annak a népe nagy és hatalmas leend. Oedipus gyűlöli fiait, mindkettőt egyaránt, mert mind a kettő egyaránt hálátlan rolt. hozzá. Az elűzött Polynikes azonban, mielőtt seregével újra Thébába térne, ide Kolonosba jön, bűnbánatot mutatva, atyja áldását kéri harca sikerére. — üz atya maga elé sem akarja bocsátani gyűlölt fiát, mire Antigoné — ki mint maga mondja : gyűlölni nem, csupán szeretni tud — testvére érdekében igy szól : —- — — „Bocsásd eléd jivéremet Te adtad éltét, oh atyám! s ha ellened A rosszaságok rosszaságát tette bár. Még sem szabad hasonló roszszal sújtanod. Hagyd őt 1 Gonosz szülöttet s boszus haragot Ismernek mások is ; de a baráti szó Szelíd intése csillapítja leiköket." Oedipus végre maga elé bocsátja Polynikest, de midőn ez áldását kéri bűnbánattal, megtörötten : az ősz ember összes haragja fejére zúdul. — Áldás helyett rettentő átokkal illeti. — Antigoné ekkor testvéréhez fordul, esengve kéri, hogy hagyjon fel harcias szándé kával, ne fogjon figyvert hazája s testvére ellen. „ Vezesd minél gyorsabban vissza serqedet Argosba, ne veszítsd el tenmagad s hazánk Polynikes nem hallgat rimánkodására, végzete tovább sodorja — megy testvére s hazája ellen. Oedipus nemsokára bevégezi földi bolyongását, meghal csudálatos módon, úgy, a mint a regebeli hősök szoktak. — Antigoné ekkép siratja: „ Gyönyör volt a fájdalom is ! S édes lőn nekem a keserűség, Ha karjaim őt ölelék ! Oh atyám, atyám, Kit a föld örök homálya borít: Soha ! oh, soha sem feled el Téged szerelmünk 1" Oedipus halálával végződik Antigoné bujdosása is. Isménével együtt visszatér hónába, hogy nagy szeretetét viszálk >dó testvérei között oszsza meg. A második szomorújáték, melyben Sophokles Antigoné jellemét teljesen előnkbe állítja, hősnőjének nevét viseli : „Antigoné." — Ebben határtalan nagy szeretetének áldozata lesz. Az ő tragicuma, szomorú sorsa szeretetében rejlik, mely határt nem ismer; nem, még a törvénynyel, a királyi parancscsal szemben sem. Polynikes és Eteokles harcra szállauak, az istenek átka teljesül rajtok ; a két seregben minden ember épen Mai szamunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.