Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-09-14 / 37. szám

felkeltett eddigi bizalma kétség nél.lcül azon tudattá fog bennük• erősbödni, hogy mindaz, ami köztük a közművelődés terén anyanyelvük bántatlanságával s a magyar kultura legtörvényesebb eszközeivel történik, — saját anyagi és szellemi boldogulások felé egyengeti az utat. És amit annyi kéz munkált, annyi sziv átérzett, az, kell, hogy példában, a példa nemes hatásában, e szép sziget pedig a magyar állameszme diadalában dicsőségére váljék az egész hazának ! A lelkes hatást keltett beszéd befejeztével Svastits Benő főispán úr a következő, eszmékben gazdag beszéddel válaszolt: Tisztelt Polgártársaim ! Bensőleg meghatva mondok köszönetet, hogy ezen iskola felavatását ily szép ünneppé emelni szíveskedtek. És átértve az ünnepély jelentőségét, engedjék meg, hogy annalc én is néhány rövid szavat szentelhessek. Az élet utain bárminő foglalkozási körben mozogjunk és bármely pályán haladjunk, mindnyájunkra egyaránt folytonos küzdések egész harc sora vár, mely elől kitérnünk, ha csak jövőnket fel nem adjuk, nem szabad; mert azzal megvívni a létfentartás és hivatalból folyó kötelességeink parancsolják. Ámde ezen folytonos harcot sikeresen csak az értelem eszközeivel és kifejlett szellemi képzettségeink erejével vívhatjuk meg, és ehhez meg elengedhetetlen feltétel az erkölcsi emelkedés, melyen az emberi lét igazi boldogsága alapszik és mindennek képezi személyét az iskola, hol az értelmi művelés és az erkölcsi nemesedés oltatik a tanítás által gyermekeinkbe. E célra van emelve és most már felszentelve ezen iskola is, melyre hazafiúi készséggel adta a területi alapot vármegyénk törvényhatósága, a magas közoktatási kormánynak kegyessége buzgó tanfelügyelőnk köz benjárása folytán felépíté és hogy hivatása mily nagy jelentőséggel bír, azt fényesen igazolja a közréizvét és meleg érdeklődés, mely felavatásának ünnepélyt szentelt. Részemről örömmel jelentem ki azon biztos hitemet, mi iránt nincs és nem is lehet kétség, hogy Perlak város honszerető és derék polgársága híveit megőrzi hazafiúi részvétét és érdeklődését a város kebelében létesített ezen állami népiskola iránt, melyre mindig munkafáradalmait is enyhítő azon megnyugvással tekinthet, hogy falai köz', gyermekei a legijondosabb értelmi oktatásban, erkölcsi és vallásos nevelésben részesülnek és megnyerik alapfeltételéit annak, hogy egyéni, családi, társadalmi és polgári hivatásuk betöltésére megkívántató képességeket megszerezhessék, és azok segélyével — mint a hazának rendületlen hű, jó és hasznos polgárai — pályájukon, melyre őket sorsuk vezeti, önmaguk és családjuk jólétét biztosíthassák, a műveltségnek, a haladámak és ezzel városuk és a haza boldog felvirulásának sikeres tényezői legyenek. Ez azon magasztos cél, melyet az igazi magyar hazafiasság magáénak vall, hogy a haza hű népei az értelmi, erkölcsi és anyagi felvirulással boldog jólétnek legyenek szerencsés részesei, mire államunk kormányának bölcs gondoskodása az esz közöket, mint azt ezen iskola létesítésé tanúsítja, megadja. E cél eszi.'ízlésében a perlaki állami népiskolát illetőleg fóosztályrész jut az iskola gondnokságának és tantestületének, kik, e a törvényszabta vezetés, gondos felügyelés és a tanítás tiszte bízva van. Eddigi eljárásukra, ugy hiszem, bizalommal építhetjük azon reményünket, hogy ők lelkiismeretes kötelesség érzettel és odaadó buzgósággal fognak megfelelni feladataiknak, miért az üdvös eredményen felül még méltán megilletendi őket erkölcsi jutalékul a közbecsülés, melyben mindnyájan egyesülünk. Végzem azon lelki óhajtásommal, mely vég nélkül nyerjen üdvös valósulást nemzedéken át, hogy a népoktatás áldása és üdvös sikere áradjon ezen iskolával Perlak városára és annak honszérető lakosságára ! A rendkivüli hatást keltett beszéd után Sipos Károly gondnoksági tag a város nevében mondott melegen átérzett üdvözletet s a gonduokság nevében az épületet átvéve, további buzgóságukra és odaadásukra tett fogadást. Utánna Tóth Sándor, az iskola igazgatója, üdvö- | zülte szép beszéddel a vendégeket s annyi küzdelmek i emlékénél elérzékenyülve, kir. tanfelügyelő ürömét fejezte ' marad, ők ketten, egymás fegyverétől átjárva, esnek el. Haláluk után Kreon, nagybátyjuk lesz király, kinek hőslelkű Ha, llaetnos Antigonét jegyesévé választja. Kreon kemény parancsot ad ki, hogy Polynikes testét eltemetni nem szabad; halállal lakol, ki e parancsot megszegi. Urüket állít a holttest mellé. Rothadjon el a füldön, legyen zsákmánya az égi madaraknak, ő, a ki hazája ellen fegyvert fogott. — A görügük hite szerint az, a ki temetetlen marad, nem juthat el Hadesbe, az alvilágba. A parancsnak senki sem merészel ellene szegülni. Antigoné nagy lelke azouban fellázad elleue; az istenek törvényét előbbre teszi a királyi parancsnál s titokban, az őrök által észrevétlenül fölkeresi Polyuikest — saját kezével eirt ás számára, megtartja a szokásos áldozato kat s eltemeti. Kreon haragra gyulád, az őröket halállal fenyegeti, ha a tettest elő nem kerítik. — Antigoné ismételten megjelenik a sirnál; az őrök leskelődnek rá, elfogják s Kreon elé vezetik. Nem gyáván, nem félénken, nem meghunyászkodva, hanem szilárdan, bátran, jó tettének nemes öntudatában vallja be tettét a király előtt. Ő hibáztatja a királyt, hogy az istenek törvénye ellenére mert parancsot adni. Erő és igazság sugárzik minden szavából. E jelenetet Sophokles a következőleg festi: Kreon. „ Te, a lei földre szegzed vakmerő fejed, Megváltod vagy tagadod bűnös tettedet f

u Antigoné. ,Megvallom bátran, mit tevék s nem tagadom." Kreon. „Ismerted a tilalmat, melyet hirdeték 1

U Antigoné. ,,Ismertem. Mért tagadjam ? Nyilvános vala.

a Kreon. „S parancsomat mégis megszegted vakmerőn f" Antigoné. „Nem Zeus volt az, ki e parancsot hirdeté, S Diké istennő, ki az árnyak közt honol, Az embersziv számára ily törvényt nem ád. ki, hogy az igazgató és a tantestület odaadó buzgóságáról ismételten tanuskodhatik s kéri, lelkesítse őket a magasztos tudat, hogy egész nemzedékeket magyarokká és boldogokká nevelhetnek. A növendékek rendkívül megható karénekei után néhány növendék értelmes és szabatos magyar nyelvű felelete zárta be a felszentelés sorrendjét. Az ünnepély lefolyása alatt gr. Csáky Albin miniszterhez és dr. Berzeviezy Albert államtitkárhoz következő üdvözlő siirgünyük küldettek : „Nagyméltóságú Gróf Csáky Albin vallás és közoktatásügyi Miniszter TJrnak Budapest. — Az 1883 4 ik tanévben tizenöt növendékkel és két tanerővel megnyitott, most kilenc tanító és egy hitoktató vezetése mellett hatodfélszáz növendéktől látogatott perlaki állami elemi fiu és leányiskola felszentelésének mai egyházi és társadalmi ünnepén Excellenciádnak Muraköz művelődésére és boldo gulására irányult atyai gondjaiért s megható áldozatkészségeért forró hálánkat kifejezve, kérjük a Mindenhatót, érje el Nagy méltóságod a magyar oktatásügyben korszakot alkotó intencióinak valósulását : érje el a magyar állameszme fényes diadalát! — Svastits Benő főispán, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő, a perlaki elöljáróság, gondnokság és az ünneplő közönség.

u „Méltóságos dr. Berzeviezy Albert államtitkár urna,k Budapest, közoktatási minisztérium. — A perlaki állami elemi fiu- és leányiskola épülete felszentelésének minden lelket megindító mai ünnepén legbensőbb hálánkat fejezzük ki Méltóságodnak lelkes buzgalmáért, melylyel ezen nagy fontosságú iskola fejlesztésén pályája első percétől csüggött. Fáradozásainak emlékét a magyar érzéseknek elhódított nemzedékek szive fogja őrizni. —- Svastits Benő főispán, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelő, perlaki előljárósáij, gondnokság és at ünneplő közönség A fényes közeliéi a perlaki vendéglő nagytermében tartatott meg. Főispán úr Őfelségére a következő felköszöntőt mondotta: Uraim! Mai ünnepélyünk a magyar culturai hala dásnak ép oly örvendetes, mint nagy horderejű jelensege, ennek becsét még magasabb fokra emeli az, 'iogy a népoktatás ügyének van szentelve, mely ügyben én a sikeres haladásnak minden lépését, mely az üdvös célhoz vezet, dicsőségnek tartom. Nem csoda tehát, ha a gondolat-, az érzet lelkesedése, mely mindnyájunkat hevít, odáig emelke-^ dilc, honnét legfőbb dicsőségünk sugárzik, Királyunk 0 Felségéhez, ki egymagában mindnyájunk dicsősége; mert atyai nemes szivén hordja hű népei boldogságát, s felkent fején országunk koronáját. Azért benső hódolatunkkal szentelve néki ehő fplköszÖntési'nket, kívánjuk, hogy a kegyes Ég dicső Királyunkat, Felséges nejével és fönséges gyermekeivel a fö úilét lei/végső határáig terjedő dicső uralkodással, imádott Hazánk boldogításában a legboldogabbá n éltesse ! Utána kir. tanfelügyelő ur gróf Csáky Albin miniszterre emelte poharát méltatván Muraköz népok tatásának felvirágoztatása körüli elévülhetlen érdemeit. Kostyál Ferenc járási lőszolgabiró Svastits Benó főispáura, Vrancoics Károly csáktornyai járási főszolgabiró Csertán Károly alispánra, Götz Ferenc járásbiró dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanfelügyelőre, Csertán Károly alispán Varga János lelkészre és Perlak elöljáróságára, Verly J. a városi elöljáróság részéről főispán, alispán és tanfelügyelő urakra, Svastits Benó főispán Perlak város felvirágoztatására, dr. Ruzsicska Kálmán tanfelügyelő Perlak társadalmára, Götz Ferenc jbiróra; Margitai József j csáktornyai képezdei h. i^a/.gató a gondnokságra és taníi tokra, Bátorfi Lajos a Zalai Közlönv szerkesztője Hirschler Miksa miniszteri iskola látogatóra, dr. Ruzsicska Kálmán a Mármaros S/.igetből az ünnepségre ide utazott Zalán Lipótért és az ünnepélyen megjelent Czimmermann és Golub muraközi lelkészekért, Konyáry Mihály draskoveczi körjegyző Szabó Imrére, Zalán Lpót Kostyál Ferenc főszolgabiróra, Kele János kottorii kör jegyző a sajtó képviselőire: Margitai József és Bátorfy Lajosra és még sokan mondottak lelkes felköszöntőkef. Az ebéd folyamában eszükbe jutottak a vigadók nak a szenvedők is és a tűzkárosultak javára 50 frt gyűjtetett. Parancsodat nem tarthatám oly nagyra, én Halandó, hogy miatta megtagadjam a Nagy istenek örök, nem irt törvényeit. Isten törvénye nem ma, tegnap óta áll, Öröktől él s korát nem tudja senki sem : Megtörni ezt a törvényt ember kedveért S az égiektől érdemelni büntetést — Nem volt erőm. Hogy meg kell halnom, jól tudám Ítéleted nélkül is. Hisz ha a halál Korán elér, csak nyereségnek tartom azt. Vagy nem szerencse arra nézve a halál, Kit életében annyi szenvedés gyötör ? - Nem fáj a sir, de fájna az nagyon, Ha sírjától megfosztva, temetetlenül Látnám porladni testvéremnek csontjait, Kit szült saját anyám. — Ez fáj, nem a halál. Ha dőreségnek mondod azt, a mit tevék, Ki dőreségről vádolsz, dőre vagy magad.

u Igy beszél szemtől-szembe a királylyal. Mintha csak magunk előtt látnók magasztos alakját. — Kreon sem enged, rettenetes halálra ítéli — szikla-sírüregbe záratja, hogy ott veszszen el. Az ítélet végrehajtása előtt megjelenik Kreonnál fia, Haemos, Antigoné jegyese. Előbb mérséklettel, majd nemes hévvel védelmezi Antigoné tettét, atyjának sze méhe mondja, hogy parancsa épugy, mint halálos Ítélete esztelenség volt; hogy az i.»tenek, a nép mind Antigonénak adnak igazságot. Hasztalan. Kreon hajthatatlan marad s küldi szolgáit, hogy hajtsák végre az Ítéletet. S most következik Antigoné tragicuma ; megrázó, könnyeket fakasztó, fenséges jelenet. 0, a ki eddig magáról megfelejtkezve, neines ön feláldozással atyjának, testvéreinek áldozta életét; tiirt, sanyargott némán, panasz nélkül, ellene szegült a király: parancsnak, hogy testvérének a végtisztességet megadA jó cigányzene mellett Vi^-ig maradt együtt a nagy és diszes társaság. Gróf Cséky Albin miniszter és dr. Berzevicay 1 Albert államtitkár a hozzájuk intézett táviratokra a következő válaszokat küldték : „A perlaki iskola ünnepe alkalmával hozzám intézett üdvözletért szíveskedjék Méltóságod érdekelteknek meleg köszönetemet azon kívánságom kifejezésével tolmácsolni, hogy az intézet virágozzék továbbra is a haza javára. Gróf Csáky sk.

a nA perlaki népiskola felavatása alkalmával szivemből üdvözlöm nemzeti iskola ügyünk egybegyűlt lelkes barátait. Berzeviezy államtitkár Este 1 28-kor a tűzoltók hosszú sorokban vonultak égő fáklyáikkal és lámpionaikkal Sipos Károly gyógyszerész háza elé. Csizmezia János a város és a tűzoltóság nevében nagy lelkesedéssel üdvözölte a székvárosból érkezett kedves vendégeket. Főispán és tanfelügyelő urak a gyöngéd és megható figyelmet meleg szavakban köszönték meg. A Sipos Károly úr vendégszerető házánál elköltött vacsora után városi küldöttség hívta meg főispán, alispán és tanfelügyelő urakat az ünnepély befejezését képező tánckoszorúcskára. Meg is jelentek a meghívottak, Perlak város kedves hölgyeinek körében várva a távozás percét. Kevéssel 10 óra előtt állott elő a kocsik sora, hogy Kraljeveezre a vasúti állomáshoz szállítsa Perlak kedves vendégeit. A tűzoltók fáklyás csoportja, a Rákóczy-induló hangja, mozsarak durrogása s a közönség lelkes éljenzése közt történt a válás. Dacára a távolságnak és a hideg északi szélnek, számosan kisérték ki a távozókat az indóházig, sőt egész Kottoriig. Megyei élet. A megyei közigazgatási bizottság szeptember havi ülését Svastits Benó főispán őméltóságának elnöklete alatt f. hó 9 én tartotta. Az alispáni havi jelentés felolvasása és helyeslőleg tudomásúl vétele után a közigazgatási bizottság folyó ügyeket, felebbezéseket tárgyalt, melyek a közigazgatási bizottság, mint harmadfokú hatóság ügykörébe tartoznak. Tűrje község kérvénye, melyben a csáktornyaukki helyi érdekű vasút mentén két átjáró létesítését kéri, Csáktornya város kérvénye, melyben ugyancsak a Csáktornya-ukki helyi érdekű vasút mentén a közle gelőn egy átjáró létesítését kérelmezi, a kereskedelemügyi miniszterhez pártolólag terjesztetnek fel. Előterjesztetettt Szent Kozma dombja község kérvénye, melyben egy útátjáró létesítését kéri a csáktornyaukki helyi érdekű vasút vonal mentén. Mivel a kérvényben nincs tüzetesen kijelelve a hely, hova az átjáró kérelmeztetik, ezen hiány pótlása végett a kérvény folyamodó községnek vissszaküldetik. Olvastatott Rezsőffy Györgynek, a csornai premontrei rend türjei jószágkormányzójának és Klein Lipót zalabéri földbirtokosnak kérvénye, melyben a Csáktornya ukki helyi érdekű vasútvonal mentén Batyk és Zalabér között létesített vasúti töltésen alkalmazott csekély szélességű vizáteresztő miatt a bekövetkezett vizár által okozott károk ügyében helyszíni szemle megtartását kérelmezik. A kérvéuy a kereskedelemügyi miniszterhez annak részletes előterjesztésével küldetik fel, hogy a csekély áteresz miatt az építészeti főnök előadása szerint ezen vizveszélyek tényleg fennállanak s egyúttal felkéretik a miniszter, hogy a helyszini szemlét a vasúti és gőzhajózási társulatok, kulturmérnökség, közigazgatási bizottság, a helyi érdekű vasul engedményese kiküldötteinek s az érdekelteknek köz benjötrével elrendelni kegyeskedjék. Előterjesztetett a kereskedelemügyi miniszter leirata, melyben tudatja, hogy a siiinegh-tapolczai helyi érdekű vasút engedményese az iránt folyamodott hozzá, hogy hassa — tettét védelmezte a király előtt s kérte a halált — most egy percig, mikor a halál küszöbén áll, nőiségének tudatára ébred, siratja önmagát, s tettét — melylyel a halálos büntetést fejére vonta — menteni igyekszik. Az életösztön fölébred benne s a remény, hogy talán kegyelmet nyer a királytól. „ Volnék anya, ki elhunyt magzatot sirat, l agy volnék hitves s látnám férjem hamvait : A törvény ellen nem lázadtam volna fel. S miért tevém most, mit nem tennék máskoron ? Az elhunyt férj helyett találnék másikat; Szülnék más gyermeket, ha egyik elveszett ; De más testvért többé nem kaphatok soha, Ha már apám, anyám Hadesbe költözött. Ezért nyujtám a végtisztességet neked Oh drága testvér! és ezért büntet Kreon Legaljasabb gonosztevőként engemet: Ezért ragad meg s hurcol a sírbolt felé, Ki férjet még nem ismerék, sem nászi dalt, Sem azt az áldást, melyet adnak gyermekek. Nem, élve, elhagyatva és örömtelen Kell most hideg, sötét síromba szállanom így panaszkodik végső kétségbeesésében, aztán leszáll a sötét szikla-sirüregbe. Holtteste fölött Haernos saját kezével vet véget életének. Kreont is eléri a büntetés karja, egymásután látja természetellenes halállal kimúlni fiát s nejét; ő marad egyedül, árván, örömtelenül. Antigoné a testvéri szeretetnek áldozata, ép ugy, mint Rómeó és Júlia a szerelemnek, Othelló a féltékenységnek, Machbet a nagyravágyásnak, Hamlet a habozásnak, kételkedésnek. Kétlii Gábor.