Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-08-31 / 35. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. augusztus 31. 35. szám. i A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szer­kesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fo­gadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A tanév elején. Napjainkban általános a panasz a tanítás, legfőképen pedig a nevelés terén elért eredmény felett. Rend szerint nem elégszünk meg a puszta panaszszal, hanem keressük az okokat, melyek a csekély eredményt szülik. Nagyon természetes, hogy a legtöbb esetben az iskolát okozzák, mely nem teljesíti híven, lelkiismeretesen kötelességét. Legalább a szülők s az érdekeltek panasza ez szokott lenni. Ha pedig a tanügy emberei komoly meg­beszélésük tárgyává teszik e tételt, ők nem bent, az iskola falai közt, hanem künt: a szülői ház­ban, a társadalomban keresik a hibát, a baj okát. Részünkről egyik vélemény mellett sem foglalhatunk el határozott állást már csak azért sem; mivel lelkünk meggyőződése az, hogy a tanítás, leginkább pedig a nevelés terén a cse­kély eredménynek a tulajdonképeni oka az, liogy szülők, tanítók és a társadalom nem teljesítik kötelességüket úgy, amint a kitűzött cél elérése okvetlenül megkivánja. Hogy a szülői ház sokat, igen sokat segít­het a nevelés nemes feladatának megoldásában, talán nem kell hosszasan bizonyítanunk. Elég felemlítenünk, hogy mihelyt a tanító pár órát együtt tölt tanítványaival, azonnal szerezhet ta­pasztalást a tekintetben, váljon a szülői háznál a gyermekek kellő figyelemben és ellenőrzésben részesülnek-e? Hol a szülők át vannak hatva feladatuk magasztosságától: ott a gyermek viselete az igényeket teljes mértékben kielégíti. Sajnos azonban, hogy sok esetben a túlsá­gos szülői szeretet annyira elkényezteti a gyer­mekeket, hogy valóságos kis zsarnokokká lesznek annyira, hogy nem egy eset fordúl elő, midőn a szülők nem birván gyermekeikkel, a tanítók közreműködését kérik ki. Talán szükségtelen fel­említenünk, hogy ezen eljárás azután vagy épen nem, vagy rendkívüli kivételes esetekben szokott használni. Hol ugyanis a szülői tekin­tély elveszti varázsát a gyermek előtt: ott a ta­nítói tekintély ritkán szokott használni. Szomorú tapasztalat, hogy a szülők gyei-- j mekeik haladása iránt igen csekély érdeklődést | tanúsítanak. Legfelebb a tanév végén érdekli őket gyermekeik sorsa, ez is csak annyiban, hogy elégtelen osztályzatot ne kapjanak s így osztályt ismételniük ne kelljen, mi ha sikerül, megnyugvással szokták befogadni a múzsafiakat. Igen kevesen érdeklődnek gyermekeik viselete iránt, mert tudják, hogy a viseletből megbukni nem szoktak. A legrosszabb eset az lehet, hogy a következő tanévre máshova viszik gyerme­küket. Mennyivel könnyebben teljesíthetné az is­kola kötelességét, ha a szülők otthon gyerme­keiknek nemcsak jó példát szolgáltatnának, ha­nem egyúttal őket kötelmeik teljesítésére intenék, jóakaratúlag figyelmeztetnék. Hány keserű órá­tól, mennyi aggasztó gondtól menekülnének meg később, ha szeretettel párosult szigort al­kalmaznának mindenkor gyermekeikkel szem­ben. Csakhogy fájdalom, igen sokszor vagy az elnézés, vagy a túlszigor lép túlsúlyra, aminek a legtöbb esetben a nevelés sikertelensége a kö­vetkezménye. Akkor ébredünk fel, mikor mái­késő ! Egy hosszú élet örökös báukódása szokott az e téren elhibázott lépésünknek szomorú ered­ménye lenni. Részünkről a nevelés sikerének első és el­engedhetlen feltétele gyanánt a gondos családi nevelést tekintjük, mely nélkül az iskola hasz­talan fáradozik; mert óhajtott eredményt fel nem mutathat. Hogy az iskolára magára nagy feladat vár s ép ez okból hogy tőle majdnem mindent vá­runk, az nagyon természetes. Itt megkövetelhetjük hogy az iskola ne csak tanítson, vagyis a növendékekkel a száraz ismereteket ridegen közölje, hanem főkép ne­veljen az életnek. Ragadjunk meg minden egyes alkalmat arra, hogy növendékeink fogéköny keblébe a vallás, hazaszeretet és emberszeretet magasztos eszméit becsepegtessük. Száz és száz alkalom kinálkozik erre! Ne féljünk attól, hogy ez irányú kitéréseink az egyes tantárgyakban való előre haladásban bennünket többé-kevésbbé gátolnak! Hisz min­den ilyen esetben oly oázokra vezetjük növen­dékeinket, hol az egyes tudományok tanulásában kifáradt elméje megpihen, lelke megnemesül, tettereje megacélosodik s ujult erővel tér vissza a tudományok forrásához. A siker teljes biztosítása szempontjából kell, hogy maga a társadalom se vonja meg közreműködő hatását. Sajnos, hogy sok esetben a társadalom csupán a bíráló szerepet gyakorolja. Pedig hol ne lehetne hibát felfedezni, hol ne lehetne mu­lasztást, félrelepést tapasztalni ? Fájdalom, a társadalom a legtöbb esetben kapva-kap e hiányokon, hogy a fennálló intéz­mény népszerűségét csökkentse, jó hírnevét alá­ássa, gyakorolván a szigorú elkölcsbiró szerepet a helyett, hogy a hiba, a félrelépés orvoslasa végett illetékes helyen a kellő lépést meg­tenné. Ez eljárásnak a legtöbb esetben az szokott szomorú következménye lenni, hogy a bűnös büntetlenül folytatja gonosz üzelmeit, míg azok, kik hivatva volnának állásukból kifolyólag a bajt gyökeresen orvosolni, vagy egyáltalában mit sem tudhatnak meg a történtekről, vagy olyankor vehetnek tudomást, midőn a baj or­voslására már oly eszközöket kénytelenek al­kalmazni, melyek nem annyira a növendékeket, mint inkább azok szülőit sújtják. Mennyivel könnyebben és célirányosabban oldhatná meg az iskola magasztos feladatát, ha a társadalom nem zárná el tőle magát, nem leplezné igen sok esetben a hibát, hanem illeté­kes helyen orvoslást keresvén, a baj kellő idő­ben elháríttatnék. „Zalamegye" tárcája. — A „7alainegye" eredeti tárcája. — Uj világ tárul föl előttünk. A természet sehol sem osztotta tán oly pazarul bájait, mint e helyen. Az ég­kékebb, a hegyek regényesebbek, a talaj forróbb, mint másutt s a nap égő hevét a nagy Balaton hatalmas vize mérsékli. Sümeg után egész sorozatát érjük a várromok iák, miknek Kisfaludy Sándor remek tollával örök emléket állított föl. Amott Tátika erdődús magaslata, omló falakkal koronázva, elmúlt idők történetéről tanúskodik. — A költő összejárja veszélyes szikláit, egybegyűjti a nép száján forgó rege töredékeket s ihletével elénk vará­zsolja a multat. A fáradt utas gyönyörködve pihen az oraladékokon és fájdalmasan válik meg a bájos vidéktől. Utunkban egymás után tűnnek föl Haláp, Hegyesd és Szent-György gúla alakú hegyei, keblükön táplálva a szőllők sokaságát, mik a hegyek ölében forrongó erő folytán tüzes bort teremnek. — Különösen Szent­György jeles e tekintetben, melynek alakja óriás virág­gal díszített kalaphoz is hasonlít. Elénk tárul a regényes Csobáncz. Magas tetején váromladékokkal, mik már nagy részt pusztulásnak in­dultak. Valamikor erős hely lehetett. A hegy ellenségnek majdnem megközelíthetlen. A vár ágyúi, vagy még korábbi védszerei tönkre zúzhat­ták az ostromlókat a nélkül hogy azok csak meg is közelíthették a meredek falakat. László és Rózsának Kisfaludy által megénekelt szomorú regéje fokozza a bájos hely iránti rokonszenvünket. Megmásszak a tetőt. Egy óra kell hozzá. Szöllők közt kigyózó utakon egy kisded, most csak 4 falból .álló kápolnához érünk. A rege azt tartja, hogy a haldokló Rózsáért itt szólít a kisharaog, a mikor László megérkezett csatájából. A harang máig is megvan Diszel községben s az ottani templomban tiszta csengésű hangjával feledhetlen benyo­mást tesz reánk. Csobáncz oly néma, oly csendes most. Csak a részvétteljes kíváncsi jut el ide néha, hogy az olvasott emlékek tanú jeleitől halk fohásszal búcsúzzék el. Néha azonban megélénkül a hegy, csaholó kutyák falkája üzi a megriadt vadat a tetőre, a hol daliás va­dászok várnak a kész prédára. Megvillan a fegyver és jótét öbléből lángsugár tör elő, mely az apró nyulak veszedelmét okozza! A tetőről a messze távolba látni. A Balaton három nyíláson tör elő, tündérként csalo­gatva, a ki őt észre veszi; s ereje valóban tündéri, mert ily gyönyörű látványnak ellent állani lehetetlen. A Bala­ton megkívánja, hogy a ki őt megpillantja, az közelről is élvezze és üdüljön hullámai közt. Egymás után haladunk el Gulács cukor siivegü csúcsa, Tördemicz halmai s a környék szép vidékei mellett. Nem érünk reá azokat csodálni. Feltűnt a vén Badacson szigorú arca s magára vonta egész figyelmün­ket. Sziklákkal koronázott zord fejét magasan hordva, királyként látszik uralkodni környezetén, a nálánál jó­val alacsonyabb halmok és kedves leánya, a tündér Balaton fölött. Ez utóbbi enyelegve simul lábaihoz, fod­raival csiklandozva azokat. De mikor a Badacson meg­elégli a tréfát s fenséges haragja kitör : akkor a fölötte képződő telhőtömegből égi nyilakat vesz elő s azokkal hajigálja pajzáu gyermekét. S ha emez fájdalmában zúgni kezd s hullámait verdesi bősz apjához : amaz má­zsás sziklákat tép le homlokáról s azokat gördíti enge­detlen tündérére! A környező nád erdő remegve inog és sivító hangon ad jeiet rémületének. A hegy oldalai megszakadnak a megeredt vizár pusztításától. Vélnéd, hogy Badacson ontja dühének könnyeit. — — Igy tart ez, inig mérge lecsillapodik. Lassankint felhői oszlani kezdenek. Remegtető dühe szűnik, könnyei elmúlnak s fölveszi gyönyörű zöld palástját, melyet a nap királyi ténynyel övez. Itt-ott ugyan megvan kopaszodva feje, de ez korához illik és jól áll neki. — Tetejéről nagy távolba látni. Zala, — Somogy, — Veszprém megyék jó része szabad szemmel belátható. A hegy homlokán óriás kő kereszt, melyet nagy költséggel és fáradtság­gal néhai Ranolder János veszprémi püspök emelt. Gyö­nyörű kilátás esik innen a közvetlenebb tájakra. Alat­tunk fél körben vonul el a gyönyörű tó isteni színjáté­kával. Most égszínkék és csendes, mint az alvó szűz lélekzése. Csak itt-ott üti föl benne egy-egy hal fejecs­kéjét, mint a hogy a szűz édes álmát egy-egy sóhaj szakítja meg néha. — Majd halvány sárga színbe megy át vize, mit a nap leáldozó sugara arany fényűvé változtat. Olykor smaragd zöld, gyakran iszapszinü. Utóbbi szint haragjában veszi magára. Kkkor tombol, zúg és hullám sírját mutogatja a rajt tévedt merész hajósnak, aki csak bajjal szabadulhat a veszélyből. A jártas halász már ismeri a tó veszélyét és sietve menekül ilyenkor. A Badacson három oldalát és lábát szebbnél szebb szőlők ékesítik. A természet báját emeli a munkás kéz remek alkotása. Mint óriás könyv felnyitott lapjainak rengeteg sokaságú sorai, tűnnek elénk a szőliő rendek szabályos vonalai. Mindenfelé dús tenyészet és elragadó kilátás. A hegy oldalt palotaszerü villák, csinos épüle­tek és kedves hajlékok töltik be. Némelyek piros teteje az alantos tó színéről nézve, a mezők virágai közül ki­rívó pipacsként tűnik föl s vonja magára a közfi­gyelmet. — — —- — Óriás veszedelem fenyegeti azonban Badacson ki­meríthetlennek hitt kincstárát. A pusztító filloxera itt is tneghonosult, s szórványosan már hervasztja a tőké­ket. A hol feltűnik, ott megsárgul a levél s gyümölcse megfonnyad. Az éltető nap már nem képes azt megér­lelni, kiaszott szára nevtelen és elpusztúl. Rémület tölt el mindenkit a megközelíthetlen ellenség miatt. - Bada­Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom