Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-08-10 / 32. szám

IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. augusztus 10. szam. ZALÁM 1, l! i r i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlcii leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kii 1<Ifink vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Helyi érdekű vasutunk menetrendje. Midőn városunk az erőnket majdnem meghaladó 11 Ü.000 forintot a vasútra megszavazta, tette azt azon erős meggyőződésben, hogy oly vasutunk lesz, mely városunk jól felfogott érdekeinek szolgálatában álland. Jól tudtuk már kezdetben, hogy az egész Csáktornya—ukki vonalon oly általános menetrendnek kell létesülnie, mely közvetlen összeköttetést létesít Bobától Kis-Czellen át Győrnek, valamint Csáktornyától a zágoriai vonalon Zágráb felé. A 137 kilométer hosszúságú vonalon általánosságban véve ezt a menetrendet, melylyel a két végponttal közvetlen összeköttetésbe jutunk, csak helyeselhetjük. Ha azonban városunkat, úgy is mint a megye székhelyét, tekintjük, a mi legfőbb érdekünk, hogy a déli vaspálya szent-iváni állomásával jőjünk közvetlen összeköttetésbe. Ezt hangoztattuk kezdettől fogva, ennek reményében hoztuk meg az óriási áldozatot. E közvetlen összeköttetést kívánja a vármegye közönségének, mely a vasút létesítéséhez 600.000 forinttal járult, érdeke is. így némulhat el egyszer már az a sokszor — és pedig jogosan hangoztatott panasz, hogy a székhely vasúttal megközelíthetlen. E közvetlen összeköttetésért folyamodtunk a vármegye törvényhatóságához, kérve a kereskedelmi miniszternél szives közbenjárását, illetve kegyes kieszközlését annak, hogy Zala-Egerszeg és Szent-Iván között közvetlen összeköttetés létesíttessék. A vármegye átlátván kérelmünk jogosultságát, valamint azt, hogy a kért közvetlen összeköttetés nemcsak a városnak, hanem magának a megyének is érdekében áll, mult évi decemberi közgyűléséből pártoló felterjesztést tett a kereskedelmi miniszterhez. Jogos kérelmünk a miniszternél méltánylásra talált, minek legfényesekb bizonyítéka azon körülmény, hogy f. évi január 15-én 69-47089. sz. a. a vármegye közönségéhez intézett leiratában ezen ígéretet tevé : „A vármegye közönségének, illetve a kérvényező városnak ama további kérelmét, hogy a Zala-Szent-Iván és Zala-Egerszeg között közlekedő vonatok, valamint a szab. déli vaspálya Szent-Iván állomására érkező, illetve onnét tovább induló déli vasút vonatok között közvetlen összeköttetés létesíttessék, a magam részéről is indokoltnak tartom s a helyi érdekű vasút üzletbe helyezése után a menetrendek megállapítása alkalmával lehetőleg érvényesíteni fogom."' E miniszteri leiratot annak idején örömmel fogadtuk ; mert kételyeinket teljesen eloszlatta s bizton számítottunk reá, hogy ha majd a menetrendnek megállapitása szóba kerül, a kért és megigért közvetlen összeköttetés okvetlen létesül. Ez ügy azonban legközelebb meglepő fordulatot vett. Ugyanis Szájbély Gyula, az engedményes , Müncheni-Localbahn-Actien-Gesellschaft" jogtanácsa, f. hó 2-án Budapestről keltezett levelének kiséretében megküldte a lapunk más helyén olvasható menettervezetet városunk polgármesterének azzal, hogy azt a város érdekeltségével szűkebb körben megvizsgálván, észrevételeit közölje vele. Egyúttal tudaíja, hogy a meriettartam nagyobb mérvű megrövidítésére irányuló törekvéseinknek nagyobb sikert nem jósolhat ; mert e tekintetben a minisztertől kell kérelmezni az engedélyezett 30 kilométer sebességnek 40 kilométerre való felemelését, ami ellen különösen később, a történt fusio után annál kevésbbé lehet kifogás ; mert már a pozsony—szombathelyi vasútnál a 40 kilométer sebesség engedélyeztetett. Végül tudatta, hogy a menetrend megállapításánál főelvük az volt, hogy a megye székhelyéről a vasút mentén lakó közönség egy nap alatt megfordulhasson és hogy a szent-iváni csatlakozás minél többször elérhető legyen." A város polgármestere az irat vétele után a város képviselőiből szűkebb bizottságot hívott egybe, hogy a menetrendet tüzetesen megbeszéljék. Tény, hogy a tervezet menetrend mellett a vasút mentén lakó közönség egy nap alatt a megye székhelyéről megfordulhat, azonban a kilátásba helyezett szent-iváni csatlakozás a menetrendben nagyon is hézagosan van. így a reggel 8 óra 28 perckor Bécs felé induló vonattal nincs közvetlen összeköttetésünk úgy, hogy a Kanizsa felől jövő utasok majd egy óráig kényteleníttetnek várakozni, mig ha városunkból valaki Bécs felé akarna menni, úgy kénytelen lenne, mint most, kocsin menni ki Szent-Ivánra. Külön vonat indulna Szent-Ivánról 12 óra 33 perckor vagyis a bécsi vonat megérkeztekor, azonban ha valaki ugyanazon vonattal NagyKanizsa felé akarna menni, azt nem teheti meg, mert Szent-Ivánról jön ugyan be vonat, de oda előzőleg városunkból nem megy ki. Ugyanígy vagyunk a Zala-Egerszegről d. u. 2 óra 30 perckor Szent-Ivánra induló vonattal, melylyel Bécs felé mehetünk ugyan, de kik esetleg Kanizsa felől hozzánk jönnek, azok közvetlen nem jöhetnek be, hanem majd 2 órai várakozással a Boba felől jövő vonattal. Nincs semmi összeköttetésünk az éjjel Kanizsa- és Bécs felé induló vonatokhoz. A polgármestertől egybehivott szükebbkörű bizottság a kapott menetrendet beható tanácskozás alá vévén, azon nézetének adott kifejezést, hogy első sorban kérni fogja a vonat sebességének gyorsítását; mert 22 kilométer sebesség végtelen csekély. Ha a miniszter a létesítendő pozsony—szombathelyi vonalra 40 kilométer sebességet engedélyezett, úgy nem kételkedünk benne, miszerint nekünk is, ha nem is 40 kilométer, de legalább a tervbe vett 22 kilométert meghaladó sebességet engedélyezend. Másik kérelmünk, hogy Zala-Egerszeg és Szent-Iván között közvetlen, úgynevezett helyi menet engedélyeztessék olykép, hogy a reggel 8 óra 28 perckor Nagy-Kanizsa, délben 12 ó. 33 perckor Bécs felől, délután 3 óra 32 perckor Nagy-Kanizsa felől jövő vonatok elé külön vonat menjen s jőjön a kanizsai vagy a bécsi vonat megérkezte után városunkba Szent-Ivánról s „Zalamegye" tárcája. A Balaton partján. Motto : Hullámzó Balatou tetején Csónakázik egy halász legény. Ki ne ismerné a Balaton tavát, Magyarország legnagyobb álló vizét, a szép magyar tengert?! A ki nem látta soha még a Balatont, az nem alkothat magának arról kellő képet, nem méltányolhatja és nem érezheti azt a hatást, melyet a Balaton látása a fogékony keblű szemlélőre gyakorol. Valóban, ha egy gyöngy koszorút fűznénk össze hazánk szépségeiből, a legnagyobb és legragyogóbb gyöngyszem a Balaton tava lenne. — Már magának a Balatonnak vidéke is gyönyörű, sőt túlzás nélkül lehet mondani, hogy bűbájos. A Kisfaludy Sándortól gyönyörűen megénekelt regékből ismeretessé vált hegyek és várak : Szigliget, Csobáncz, Tátika, Eseghvára, Sümeg, Badacsony környezik. Ha ezeket hosszan, elmerengve szemléljük, önkénytelen a régi lovagvilágba képzeljük magunkat, melyről ez a vidék annyi szépet és lélekemelőt tudna mesélni, ha egyáltalán len.ie beszélő képessége. így nem eleven hangokkal íresél nekünk, hanem más módon. Ugyanis a vidék oly széppé van alkotva, hogy eltörülhetetlenül belevésődik emlékezetünkbe, sőt ha még olvassuk hozzá e vidék nagy lantosának, Kisfaludy Sándornak regéit, valóban elevenné válik élénk képzeletünkben ez a tájék. * * * Szemléljük a Balatont, midőn csendes. Szemünk elé tárul a tükörsima, ezüst szir.ű, nagy kiterjedésű tó, melynek átellenes partjait a levegő éggel már majdnem összeolvadó kékes szürke somogyi hegyek szegélyezik. Felségesen megható látvány ez ! Nem zavarja a csendet semmi. A nagy tükrön semmit sem látunk, csak néha néha villannak meg az épeu elsuhanó gőzhajónak, yaclitok seregének, vagy egy-egy halászbárkának halvány körvonalai. Mélyen benyúlik a Balatonba a tihanyi hegység, tetején a tihanyi apátság tulajdonát képező két tornyú templommal, a mely mintegy őrködni látszik az egész vidéken. Szemünk elittasodik a fenségesen gyönyörű, egekig emelő látványtól. A tájkép lassan megváltozik. A barátságos nap, a mely sugaraival mintegy bearanyozta a tó tükrét, már-már végső, elhaló, mindinkább gyengébb, halványodó sugarait hinti a vidékre; végre az óriási tűzgolyó, bibor köpenynyel borítva be az eget, lassan, méltóságosan lenyugszik, eltűnik szemeink elől. Most beáll a kedves nyári alkony. A hűvös, ambróziás illatú léget benépesítik az árnyékos fákról előreptilő dalos madárkák ; gyönyörű üsszhangzó zenét képez a kis madarak vidám dala, az aratásról hazatérő leányok és legények pajzán danája; közbe-közbe felhangzik a legelőről hazatérő csordák teheneinek mélabús kolompja. Egyszerre megkondul a közeli kis templom ezüst csengésű harangja, intve a hivő lelket, hogy meg ne feledkezzék arról a leghatalmasabb Úrról, a kinek e világon mindent köszönhet : életet, örömet, boldogságot. A hálás emberiség nem is felejtkezik meg az intő szózatról, hanem mintegy varázsütésre abba hagyja munkáját és hálaadó imát rebeg a Mindenhatónak . . . Lassankint megszűnik minden zaj, ember, állat nyugodni tér. A fenséges Balaton tükrében a szelíd hold és a csillagok milliárdjainak képe fürdik. A csillagos, kék ég remek harmóniában áll a sötét kék Balatonnal. A gyönyörű vidék azonban nem marad ily csendes uyugalomban. Messziről rémes sötétségtől környezve komoran feketéllik a tihanyi templom. Egyszerre erős szél kerekedik, a mely Tihany felől korom fekete felhő tömeggel árnyalja be a Balatont. A hold és a csillagok, mintegy megrémülve a közelgő veszedelemtől, biztos felhő takaró mögé bujuak. A felhők ezalatt szédületes gyorsasággal rohannak tova az égen, majd elborítják az eget, mintegy gyászfátyollal vonván be. a Balaton sem marad oly nyugodt és cseudes, mint még előbb volt. Mindinkább nyughatatlanabbá válik. Eleinte kis habok, majd később nagy hullámok suhannak tova a viz tükrén és a partnál nagy robajjal haragosan megtörnek. A szél egyre erősebbé válik, úgy hogy végtére valóságos orkánná fajul. Egyszerre ezer meg ezer ágyudörejhez hasonló robaj hallatszik ; kezdetét veszi az égi háború. A szél gúnykacajként süvölt végig a tájon. A Balaton is megmutatja hatalmas erejét.' méternyi magasságú hullámhegyek torlódnak egymásra ; egy pillanat múlva azonban romba dőlnek: az erős szél az előbb még hatalmas, megtörhetetlen, ellenállást nem ismerő hullámtorlatot apró szilánkokká forgácsolja, melyek csakhamar eltűnnek a tó tükrében. A rémes szinjáték nem marad hozzá illő világítás nélkül. Az eget egymásután cikázzák végig a cikk cakkos villámok, jmelyeket óriási robaj előz meg, mintha az egész mindenség össze akarna omlani. Valóban rémesen gyönyörű szinjáték ez, a mely érdeklődésünket a végletekig csigázza. Biztos révből gyönyörködtető élvezet ezt nézni, de ilyenkor a Balaton hátán lenni, egyértelmű a biztos halállal. A máskor oly szelid, játszi gyermekhez hasonló Balaton most, nem ismer irgalmat, könyörtelen zsarnokká válik, az egek irgalmazzanak annak, a ki most a Balatonon hányódnék ! Mai szám tikhoz negyed iv melléklet van csatolva.