Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)
1890-12-21 / 51. szám
IX. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1890. december 21. 51. szám JL Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr. Bélyegdij 30 kr. Nyílttér petitsora 12 kr. JL i, m rrlr i i es i i A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem küldünk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. „Békesség, földön az embernek." Megzendül a melodikus karácsonyi ének, mely minden magasabban gondolkozó embernek szivét megrezegteti gyönyörű szövegének fenségével is. „Dicsősség, mennyben az Istennek ! Békesség, földön az embernek !" Istené legyen a dicsőség, embereké a békesség ! Egyszerű, keresetlen szavakkal van kifejezve a földi boldogulás vezér-elve ebben a két verssorban, mely T immár nagy idők óta zeng karácsonyi alkalomkor a magyar nemzet kath. hivőinek ajkairól. Az emelkedett lelkek agyát fölemelő, Istenhez vezető gondolatok rajozzák be a Megváltó születésének emlékünnepén Valóban : az isteni dicsőség és emberi békesség magasztos, lélekemelő ünnepe ez ! Az isteni dicsőségé, mert ezen a napon ajándékozta meg fenséges akaratának, világot megváltó szándékának érvényesítésével a világot, — adván az emberiség Salvatorát : Krisztust. Az emberi békességé, mert a Megváltó születésével ragyogott föl az emberiség fölött a valódi béke, a szeretet hajnala. Az volt a földi béke hajnal-hasadása. A megszületett Salvator hozta magával a békesség szent magvait, hogy világ-megváltói küldetésének betöltése közben az emberek szívébe azokat elhintvén, örökké, teljesen soha el nem rombolhatóvá, szétdúlhatatlanná tegye a földön az emberi békességet. A szeretet világhódító eszméjével indul megváltási útjára a megtestesült Isten, hogy az emberiséget az örök Lény gondolatához közelebb emelve, megismerhesse az igazi rendeltetést, a valódi végcélt, mely felé együttes érzéssel, egyetemes akarattal kell küzdenie minden embernek a béke szent fegyvereivel. A sötétséget oszlató nap fölragyogott, fényosztó sugarai behatoltak a lelkekbe, a szivekbe; föltárta, megvilágította a rögök közöl kivezető utat, mely fényes ivével a nagy igék végtelenségében vész el a halandó, sejtő emberi ész elől, megjelölve az emberiség haladásának útjait. Az emberiség haladt óriásit már ezen az uton. A Megváltó kezébe adta a szövétneket : a felebaráti szeretetet ; szivébe irta a vezér-elvet : a békességet. Ilyen talizmánokkal indult meg a világ-salvator eszméinek hatása alatt magasabb rendeltetése felé az emberiség nagy egyeteme. Es a már lezajlott világ-történeti események igazolják, hogy az igazi haladásnak akkor volt csak valóban kimagasló korszaka minden időben, mikor az emberiség a Megváltó által adott talizmánokhoz: a felebaráti szeretethez és békesség 1hez hűen ragaszkodott. Emberpusztító fegyverekkel, vérontó háborúkkal az emberiség egy részének nőhetett hatalma, gazdagodhatott ; garmadákba rakhatta kincseit ; de a magasabb rendeltetés, a végcél felé az emberiség egyetemét a véres napok soha sem segítették. A véres háborúk mindig megakasztói voltak az emberiség haladásának, a salvatori eszmék terjedésének és általános diadalra jutásának. Minél vadabb, minél kultiválatlanabb egyegy zöme az emberiségnek, annál nagyobb reactióval találkoznak a salvatori eszmék, míg lassan-lassan mindenütt megteszik világhódító utjokat. Nálunk már — hála Isten! — meglehetős erős gyökeret vertek s ez kifejezésre is jut, érvényesül is abban az általános törekvésben, melylyel a háborút, a véres napokat, mindenki kerüli s a béke áldásaiban látja az emberiség boldogságának, haladásának biztosítását. Itt-ott nagy és fényes hangok emelkednek a uilágbéke biztosításának, állandósításának érdekében. A salvatori eszmék hatása az. Nem új gondolatok, nem új törekvések ! A világmegváltására megtestesült Isten kétezred előtt hirdette a vezérfénytelenül, sötétségben tévelygett emberiségnek. Ilyen messze időkre nyúló hatása van annak a szeplőtelen világtörténelmi alaknak, ki szegéíj nyiil. jászolban látta meg a napot s kinek | j pályája, műve fényesebb lett a napnál. A haladó emberiség milliói méltán ünnepelik meg a Salvator születésének emléknapját. Hataln ías emlékeztető nap karácsony napja, hogy visszapillantsunk az emberiség múltjára, mit a történelem igazmondása örökített meg és tár elénk s hogy levonjuk az elfogulatlan következtetést, mely szerint az egymás ellen való támadás, a villongások, viszályok, a véres napok elütnek bennünket egy-egy időre magasabb célunktól és hogy igazi haladást csak a megváltói eszmék megtartása biztosítanak ; ezek lehetnek ránk nézve talizmán-erővel. Ezt hirdeti nekünk a melodikus karácsonyi ének is : „Dicsőség, mennyben az Istennek ! Békesség, földön az embernek ! u Emlékirat vasutunk ügyében. A zalai helyi érdekű vasutak forgalmára nehezedő akadályok elhárítása érdemében Kovács Károly, városunk polgármestere, városunk közönsége nevében f. hú 17-én személyesen a következő, a létező hiányokat részletesen felsoroló emlékiratot adta át Baross Gábor kereskedelemügyi miniszternek : A zalai h. é. vasutak kiépítése által kereskedelmünk és forgalmunk oly örvendetes fejlődésnek indult, miszerint a jelenlegi pályaudvar a hozzá fűzött követelményeknek megfelelni többé nem képes. Főképen ez, — de jó részben ama körülmény is, hogy a in. kir. államvasutak fővonalán továbbítandó áruk — út közben átvonatoltatván, késnek, továbbá azok a zalai h. é., a boba—sümegi h. é., végre a m. kir. államvasutak díjszabásából egybeállított, fölötte magas díjtételek szerint lesznek elszámolva — az érkező és továbbítandó áruk 50 n,' 0-át még mindig a déli vasút Szent-Iván állomására terelik. A kezelő vágányok elégtelensége, a rakodó helyek szűk volta és az állomási terület kicsinysége az áruk kezelését, illetve be- és kirakását fölötte megnehezíti. A rakodó helyiségekhez vezető ut pedig keskeny, hogy azon nagyobb teherszállító szekér megfordulni nem képes. A kibérelhető rakterület oly csekély, hogy a hozzá legközelebb eső felépítményi tárgytól a pálya udvar egyetlen pontján sem terjed 60 meteren túl. Ali vei pedig a fenálló szabályok szerint tűzveszélyes árukat ezen távolságon belől raktározni nem szabad : ily természetű „Zalamegye" tárcája. Egy régi seb Eqy réqi seb meg megiíjul Az én beteg lelkemen; Szétmorzsolom könyeimet, S nem tudják : mi fáj nekem ! Szememre is vetik sokan, Hogy busulok s epedek; De ha nem bírom feledni Azt a drága gyermeket! :. . Azt hiszem, a napsugár is Riadva száll tőlem el, Pedig ami elijesztné: Nem rejt átkot e kebel. Csendes béke, éber küzdés, El nem haló szeretet Laknak itten — s mégis Isten Büntet és ver engemet . .. Lényben áll a karácsonyfa, Rajta ezer apróság. Kis leánykám örül neki —Arca csupa boldogság . . . Letörülöm könyeimet, Ne tudják azt soha meg : Amikor én úgy örülök — Szivem majdnem szétreped . . . Horváth Gyula. Z A R I N A. — Kredeti beszély — (Vége.) — Zarina, életem, boldog lészsz-e itt egyedül, csak néha-néha látva engem is, ki tiéd leszek éppen úgy, mint ahogy minden a jóságos Istené. — Mindenütt az leszek, mindenütt, csak te el ne hagyj, csak te légy enyém. De miért is nem viszesz váradba, hogy el lennék rejtve a világ elől ? — Nem lehet, mert féltelek. Tudod kiktől ? Saját testvéreimtől. Hallottad hírüket; vitézek a csatában egytől-egyig. Az Eürdügh-testvéreket emlegetik mindenfelé, nemcsak Gelse vára vidékén. Én vagyok köztük a legkisebb, de a legboldogabb, hogy szivedet megnyerhetém ; de a legféltékenyebb is e kincsére. Félek, hogy bátyáim nem bírnák megérteni e szerelmemet s nekem elég volna, hogy csak egy szóval, vagy tekintettel megsértsenek ; testvérem vére, élete sem volna szent előttem. Itt azonban nem fog megtalálni senki ; csak Isten fogja tudni ittlétedet kívülünk. Majd holnap eljövök ismét s oly kedves helyet készítek itt neked, mely valóságos paradicsomi tanya lesz. Most Isten veled ! Itt köpenyem ; nyugodjál el e puha pázsiton. Ne félj, itt nem háborgat senki. Elbúcsúztak s a legifjabb Eördögh, kit keresztnevén Orbánnak hívtak, vágtatva ment Gelse vára felé. A szép Zarina pedig ledőlt a lugas puha pázsitjára, magára húzta kedvese köpenyét, hogy alatta álmodjék édesen arról a menyországról, melynek üdve csak sejtelemként élt szerelmes lelkében. Életében óriási fordulat állott be. Nem birt elaludni. Lelke előtt elvonult múltja egész kínteljességével. Még Débány órával előbb a kanizsai pasa háremében volt, mint rabszolganő. Ott látta meg egyszer véletlenül Eördögh Orbánt, ki a pasánál járt valami küldetésben. Tekintetök találkozott s többé nem bírták egymást elfeledni. A vitéz Orbán álruhában be-belopódzott a pasa táborába s dúsgazdagon vesztegette meg az őröket, hogy őt láthassa, vagy egy kis levélkét küldhessen hozzá. Végre meg is szöktette. Ez a gondolat elkábította lelkét; szivét teljesen betülté e gondolat mámora. Szeretheti azt, kiért hevül. Többé nem rabszolga. Végre elszenderiilt véghetetlen boldogságával. Másnap, mikor még a völgy felett a kora' hajnal derengő homálya feküdt, Eördögh Orbán már ott volt Zarinánál. Ölébe ültette, csókolgatta, cirógatta, beszélt hozzá édes suttogásával a mindent feledtető szerelem nek ; kérdezte gondolatait, kérdezte álmát, Zarina olyau szépet álmodott. Csupa szerelem volt az és csupa boldogság. Mikor már átlehelték egymásba szívüket, lelküket, akkor szépen el kezdtek ott a lugas rnügött kunyhót építeni földből, gályákból, ügyesen beékelve azt a kivájt begyoldalba. Nemsokára teljesen készen volt ; akkor azután szépen lecsókolták egymás verejtékét. Nem volt-e boldogság ilyen jutalomért verejtékezni? A kész kunyhót fölavatták a boldogság templomává, az üdvösség tanyájává. Itt lakott a szép Zarina ; itt szeretett, itt feledte múltját, szenvedéseit. De nem s (káig volt az a boldogság tanyája. Egy hónapig élt ott Zarina. Egy alkalommal éppen ott volt nála Eördögh Orbán. Édes ülelkezésöket zaj, dobogás zavarta meg. Eördügh rögtön felugrott s közelben álló paripájára ugorva, kirobogott a völgy tisztására. Körülbelül 10—12 török kutatott ott a völgyben, valószinüleg megsejtve, hogy Zarinának ott kell lennie. Orbán villámként vágott keresztül rajtok s mire magukhoz tértek, már túl volt a lőtávolon. A türükük mégis utána lődöztek, mire azután csak úgy nyüzsgött elő a rengeteg sűrűjéből a sok török. Éördügh Orbán elmenekült ; ő sértetlenül éri el Gelse várát, mely alig 10 percnyi távolban fekszik a vülgytől. De mi türténik most szegény magára hagyott, I védtelen Zarinával ? A mintegy 100 főnyi török csapat újra elszéledt s kisebb nagyobb csoportokban folytaták a szimatolást, mint a legbuzgóbb vadászebek. Egyik csoport — mintegy sejtelemtől vezettetve ' — egyenesen arra tartott, ahol Zarina kunyhója állott Mai szamunkhoz negyed iv melléklet van csatolva.
