Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-12-21 / 51. szám

árukra rakterület egyáltalán nem bérelkető. É miatt kereskedőink kőolaj-küldeményeikot a déli vasút SzentIván állomásán kénytelenek raktározni, mely körülmény folytán h. é. vasutunk évenként mintegy 70 kocsirakomány kőolaj után essdékes szállítási díjtól elesik. A kőolaj szállítmány nem képezvén oly tömeget, hogy aunak befuvarozása az árak fülemelése nélkül magát kifizetné, kereskedőink só- és mész rakodó helyet is bérelnek Szent-Iván állomáson, mely három cikk befuvarozása naponta 5—6 fogatot vesz igénybe. Mi sem természetesebb, mint, hogy a fentebb felsorolt árucikkekért kiküldött fuvarszekerek árukkal megrakva mennek ki, mely áruk a déli vasút SzentIván állomásán kerülvén feladásra, h. é. vasutunk ezen körülményből kifolyólag is tetemes veszteséget szenved. Megemlítendő még, hogy heti vásárok alkalmával a várótermek szűk volta miatt az utazó közönségnek intelligensebb része a tömeg által kiszoríttatván, a vonatok érkezését és indulását a szabad ég alatt kénytelen bevárni. A felhozott nehézségeken segítendő, fölötte kívánatos volna, ha Zala-Egerszeg állomás az alább felsorolandó állomásokkal kötelékbe, azaz egységes és mérsékelt díjtételek alapján közvetlenül számolhatna el és pedig az eddigi tapasztalatok alapján kötelékbe felveendők volnának Budapest minden állomása, Bécs, déli vasút és osztrák államvasút minden árura, élőre is, Győr, Szombathely minden árura, Salgó-Tarján kőszénre, Marmaros-Sziget sóra, Fiume, Trieszt kőolaj- és déli gyümölcsre. Ezzel kapcsolatosan az állomás várótermei, vágány hálózata és rakodó helyeinek kibővítése még újabb kisajátítás árán is, mindenek felett pedig a Kisfalud SzentIván állomáson létesített fűtőháznak áthozatala égetően szükségesnek bizonyult és pedig annál is inkább, mert az ott céljának nemcsak hogy meg nem felel, de sőt a yonalok rendes közlekedésére a hosszas mozdonykezelés miatt sok ízben zavarólag hatott, mely körülmény, ha a fűtőház Zala Egerszegen, mint a vonat végállomásán van, nem állott volna be. A fűtőháznak Zala Egerszegre leendő áthozatala tehát ugy az üzlet, mint városunk emelése érdekében is, egy hathatós tényező leend. De kívánatos az pénzügyi és humanisztikus szempontból is. Ugyanis a déli vasút Szent-Iván állomása és Zala-Egerszeg között közlekedő helyi vonatok továbbít hatása céljából naponta három üres gép-vonat kell hogy közlekedjék, mely meneteknek költségei, valamint a személyzetnek a nem saját állomásán töltött időért járó napi díjai a lűtőház és szemé yzet áthelyezése esetén megtakaríthatók volnának. Ez a pénzügyi szempont. — A Kisfalud-Szent-Iván székhelylyel biró mozdony- és vonatszemélyzetet hivatása oda köti, — családjaik pedig a teljes lakás hiány miatt Zala-Egerszegen kénytelenek lakni. A személyzet ennek folytán nemcsak külön háztartást kénytelen tartani, de sőt pihenő idejét sem képes családja körében tölteni, hanem Kisfaludon egy közösen kibérelt, be sem rendezett helyiségben fetreng. Ezért kivánat03 humanitás szempontjából is a lűtőház és sze inélyzetének áthelyezése. Amennyiben pedig megvalósulna azon hir, hogy a helyi érdekű vasutak üzemének vezetésére üzlet kezelő, ség állíttatnék fel, annak Zala-Egerszegen való felállítá. sát az alábbi indokok alapján bátorkodunk kérelmezni ; Eltekintve attól, hogy Zala-Egerszeg rend. tanácsú város egy nagy és erős kereskedelemmel biró vidék központja, tehetős és nagy forgalmat biztosító kereskedők székhelye és mint ilyen, tekintettel az üzletvezetőség célja- és feladatára, a legalkalmasabb hely arra, hogy a Í<e".előség ide helyeztessék, még azon előnynyel is bír, hogy a Duna jobbpartján eddig kiépített helyi érdekű vasutak leghosszabb vonalának központján fekszik. Előnye az is, hogy a boba—sümegh—tapolczai helyi é. vasutakkal közvetlen sín összeköttetésben van, Kétségtelen tény az is, hogy az ukk—csáktornyai h. é. vasút ugy az áru-, mint a személyszállítás tekintetében a többi helyi érdekű vasutakkal szemben a legnagyobb forgalmat képes kimutatni, mely fogalomnak folytonos emelkedése teljes biztonsággal várható. Ismerve Excellentiádnak kegyes jóakaratát, alázattal esedezünk, méltóztatnék lentebb felsorolt kérelmein- 1 ket magas figyelmére méltatni s azoknak valósítása iránt kegyesen intézkedni". Közegészségügy. Dr. Mangin Károly kir. tanácsos, Zalavármegye főorvosa, a megye területén f. évi november hóban észlelt közegészségi állapatról és egyéb, a közegészségügyet érdeklőkről a következő jelentést terjesztette be a közigazgatási bizottság december havi ülésére: „Időjárási viszonyok A hónap elején és közepén borús, nedves, enyhe időjárás uralkodott, ezt a hó végéu erős hideg váltotta tel. A feljegyzett meteorologiai észleletek eredménye szerint a hőmérsék maximuma volt + 13'40C, minimuma — 10"C., havi közép + 4°C. Nedvesség közép értéke 89%. Csapadék havi összege 86'8 m m., ebből hó 52" „. Szelek irányát tekintve leggyakrabban észleltetett E, azután D, DNy, É. K. A felnőttek közegészségi állapata a csáktornyai, perlaki, keszthelyi és szent-gróthi járások kivételével, hol a megbetegedések száma igen megszaporodott, a megye többi vidékén kielégítőnek volt mondható. Az előfordult kórnemek legnagyobb részét a légző szervek különféle bántalmai képezték. Nevezetesen a hurutok, továbbá tüdő- és mellhártyalobok. A szent grótlii járásban influenzának és hasi hagymáznak szórványos esetei is észleltettek. A gyermekek közti közegészségi állajjat azonban a megye nagyobb részében nem volt kedvező. Ennek oka nemcsak a szórványos kóresetek nagyobb számában, hanem egyszersmind a járványoknak szaporulatában találja magyarázatát. Itt úgy, mint a felnőtteknél, a lég.izervi bántalmak szerepeltek legnagyobb százalékkal. Itt ott felmerültek még a roncsoló toroklobnak egyes esetei is; a vörheny és kanyaró, melyek az alább megnevezendő községekben járványos jelleget öltöttek, szórványosan a megye több helyén lettek gyógykezelés és óvó intézkedés tárgyai. Nevezetesen Zala-Szent-Györgyön, Hagyároson, Bodőrfán, Hany, Gyepii, Kis-Vásárhely községekben, nem különben Nagy-Kanizsán, hol habár szintén csak szórványos a kór, mégis a városi hatóság a városi orvosok és az egészségügyi bizottság véleménye és javaslata alapján már november hó 10-én az óvó intézkedéseket megtette. Ez óvó intézkedések felülvizsgálata és a Nagy-Kanizsán állítólag előfordult nagyobb mérvű halálozás okának kipuhatolása céljából személyesen magjelentem Nagy-Kanizsán. Ott a polgármesteri hivatalban, úgy a főkapitányságnál a polgármester és a városi orvos urak jelenlétében a tett intézkedéseket felülvizsgáltam és azokat minden részleteikben helyeseknek találtam. Az esetek nagyobb száma a hónap elején észleltetett. November hónapban összesen megbetegiilt 39 gyermek; ezek közül meghalt 10. Ez alkalommal egyúttal betekintettem a halálozási naplókat is. Ezek szerint az összes halálozás, a kórházbelieket is bele számítva, a hónap 20 napja alatt összesen volt 54, tehát csak annyi, mint máskor. Legtöbb halálozás volt I én 8, ebből 4 vörhenyben. Ezen kivül volt egy napon 5 halál eset, 2 napon naponként 2, 4 napon 3—3, öt napon 2—2. 11 napon I — I, hat nap pedig halálozás nélkiil. Ebből kitűnik, hogy Nagy Kanizsán a halálozás egyáltalán nem volt rendkívül nagy számú. Azon körülmény pedig, hogy egy napon esetleg különféle betegség folytán többen halnak meg, miről bármely község halálozási jegyzékében példákat találhatunk, általános halálo zási zsinórmértékül nem vehető. A trachomás betegek gyógykezelése az alsó lendvai járásban is most már az újabb vizsgálatok befejezte után egészen rendszeresen teljesíttetik. Az eljárás minő ségének felülvizsgálata céljából november 6-án Lendvára utazván, onnét a főszolgabíró és járási orvos urakkal megjelentem Cserencsóczon és Bellatinczon, mint rende lési központokon, hol a betegeket alig 1—2 kivéíelle mind megjelenve találtam. A vizsgálatkor meggyógyult nak találtam 19-et, jelenleg még beteg 90, kik közű' 12-nek baja muló félben van. Az esetek általában a kórnak enyhébb alakjai közé tartoznak. A heveny fertőző kórnemek közül a vörheny nyolc községben (Csáktornyán, Dráva-Csány, Dráva-Magyaród, Orosztony, Páka, Náprátfa, Csonkahegyhát, Dömeföld) öltött járványos jelleget 135 kóresettel, melyek közül 32 gyógyulással, 44 pedig halállal végződött; 59 eset még gyógykezelés tárgya. A kanyaró 9 községben (Keszthely,) Cserszeg — Tomaj, Sümegh, Nyirád, SzentBékálla, Sáska, Balaton-Henye, Köveskálla, Tapolcza) uralog járványosán, megbetegült összesen 412, ezek közül meggyógyult 316, meghalt 10, a hónap végén gyógykezelés alatt maradt 86. Bonczvizsgálat összesen 7 teljesíttetett, ötször törvényszéki megbizatás folytán, kétszer rendőri tekintetből. A halál legközelebbi okai voltak a törvényszéki boncolatoknál 3 agy vérömleny, 1 slvérzés és 1 agyroncsolás ; a rendőrieknél 1 fuladás, és 1 szívszélhűdés. Külső hullaszemle rendőri tekintetből történt négyszer. üiílyos sértés bejelentetett 6. Öngyilkosságot egy egyén követett el, Salamon Feree Köves-Kálíán, ki magát felakasztá. Véletlen szerencsétlenség általi halálnak 3 egyén esett áldozatává és pedig l (a bagonyai molnár 5 éves fia) vizbe fult, 1 (Bécs Jánosné Kis-Komároraban) a ledőlt fa által ültetett agyon, 1 (Bujtor Jenes GyenesDiáson) véletlenül agyonlövetett. Elmekórnak 4 esete fordult elő; 3 kórházba szállíttatott, egy pedig illetőségi helyére küldetett. Az országos tanítóí nyogdij- és gyámalap 1889. évi állapatáról. Az országos tanítói nyugdíj- ós gyámalapnak 1889. évi állapatát feltüntető miniszteri jelentés szerint az 1889 ik évben tényleg 19.114 tanítói és óvói állomás után vettetett ki a törvényes díj és 15.548 tanító és óvó vétetett fel az intézetbe. Az 1888. és 1889-ikévi adatokat összehasonlítván, azon tapasztalatra jövünk, hogy a bevont díjfizető állomások száma 1 •79% kai, a tanítóké pedig 6'29%-kal szaporodott az 1889-ik év folyamában. A törvény megengedte, hogy a tanítók az őket jogosan megillető nyugdíjon felül még 100—400 forintos díjtételek szerint magasabb nyugdíjat biztosíthatnak. Ezen kedvezményt új tagok alig veszik igénybe. Ilyen tagok száma 264, kiknek létszáma a mult évihez képest 6-tal fogyott. Nyugdíjat, illetőleg segélyt, gyámpénzt, stb. élvezett 4068 egyén, arai a megelőző évihez képest 13-22°„ növekedést tüntet fel. Aránylag legnagyobb az emel kedés a tanítóknál, azután az özvegyeknél és legkisebb az árváknál. Az 1888 ik évi zárszámadás adatai szerint a vagyon kitett 6.863.446 frt 42 krt. — A bevétel és kiadásoknál történt leírások folytán az 1889. évi zárszámadásba helyesbített kezdetleges vagyonként 6,869.024 frt 89 kr. vétetett fel, amint az év végén kitüntetett 7,531.446 frt 42 krral összehasonlítván, az 1889-ik évben a gyarapodás 662.421 frt 53 krt tesz ki. Ezen vagyonszaporodás egyes tételeiben következőleg oszlik meg: A valódi bevételekből a valódi kiadásokat levonván, marad felesleg 471.469 frt 53 kr. Ehhez járul a 150.000 frt államkincstári hozzájárulás és az alap tulajdonát képező értékpapíroknál 4U;952 frt névértékű gyarapodás. Cselekvő vagyon az év végén volt 7,627.778 frt 13 kr., a terhelő vagyon 96.331 írt 70 krt tett. Ezeknek összevetéséből származik a 7 és fél niiliót meghaladó tiszta vagyon, melyben 965.418 frt 23 kr., mint cselekvő hátrálék szerepel, ami magában véve igen jelentéki ny összeg! A kunyhóban szegény Zarina lihegő kebellel, viszszafojtott lélekzi'ttel figyelt az egyre közeledő zajra. Hallotta, miként szaggatják, vagdalják szét az összenőtt galyakat, mik az ő kunyhóját eltakarták az emberi szemek elől. Már egyik török a lugas bejáratához jutott s hallotta, miként ad jelt társainak, hogy nyomon ván. Zarina keblébe nyúlt s egy villogó tőrt vett onnan elő. Elhatározta magában, hogy mihelyt ajtaján az első török belép, szívébe mártja, de élve többé nem jut török kézbe. Hallotta a kunyhója felé rohanó törökök zaját. Fölemelte tőrét, hogy a következő pillanatban szivébe tisse. Óriási harci riadó zúdult föl künn. A kunyhó felé rohanó törökökre Eördögh Orbán ütött. Csak 25—30 an lehettek a vitézek, de arra éppen elegen voltak, hogy a kanizsai pasa portyázó csapatát tönkre tegyék. AÍig menekültek meg 4—5 en a 100 főnyi csapatból. Eördögh Orbán gazdag zsákmánynyal tért vissza várába kisded csapata élén. A vitézek egyike sem sejté az ütközés, a csata valódi okát. Zarina mentve volt. Eördögh Orbán látta, hogy lehetetlen elrejtenie a boszut lihegő pasa elől. Alig várta az éjszakát. Akkor elment Zarináért s nagy titkon bevitte a várba s ott egy — a várban senki által nem tudott —földalatti szobába rejtette el. Ez már szomorú paradicsomi tanya volt, de azért még is csak paradicsomi tanya. Lemondott az a jó lélek mindenről s nem tájt neki a lemondás, csak egyről nem birt lemondani : szerelméről. A rejteket nem tudta meg soha senki a várban. Ott igazán jól el volt rejtve szegény Zarina az emberi szemelj elől. Es ez lett éppen az áldott, szerető lélek átka. Az Eördögh testvérek mindegyike elhullott a por- j tyázás alkalmával történt ütközetek alatt. Mindnyájan török kéz által. Legutolsónak maradt Orbán. Ez sokszor szétverte, tönkre tette a törökök csapatait ; végre ő is áldozatul esett. Ott lehelte ki lelkét, hol Zarinával a paradicsomi órákat élte, abban a gyönyörű völgyben. Holttestét ott találták meg a kunyhó ajtajában. Valahogy elvánszorgott odáig halálos sebeivel s ott halt meg, . . . talán utolsó pillanatában is Zarina lába nyomát csókolva. Elpusztult Gelse vára is. Nagy idők multával egyszer építkezés alkalmával akadtak csak rá a földalatti helyiségre, hova Zarina rejtve volt. Szegény Zarina rég elporladott már akkor. De szelleme bizonynyal egyesült Orbán szellemével s most együtt bolyongnak holdas éjszakán szerelmök boldogemlékű helyén : az Eördögh árokban. Siró fuvalom száll át gyakran a völgy felett ; a nép babonás félelemmel keresztet vet s azt mondja : „Orbán lelke jár ott !" —y. A bűnös karácsony-éjjele. — A „Zalamegye" eredeti tárcája. — Irta: Horváth Gyula. (Monolojí. I — Alkonyodik. Sűrű pelyhekben gomolyog a hó. Ide hallom a széljárta fenyők éles sivítását, a harangok mélabús zenéjét. — Mennek a gyarló lelkek a templomba és meghallgatják az evangéliumot az örökkévaló királyról, a kis Jézusról. U ma született és én éppen e napon hagyom itt ezt az átokkal telt világot, melyért Isten egyetlen fia feláldozá magát. Hah 1 Nézzétek csak meg a zsidók királyát ott a kereszten, amint halni készül . . . És vigyázzatok a hangra, mit az Isten halálára vágyó ördögök adnak . . . Menjetek csak a templomba, hisz piros ruhában mond misét a pap ; szagoljátok a tömjén füstjét és fulladjatok meg . . . — Én már nem mehetek többé, E tűz, e láva, mely eremben forr, ez az én végső adóm, mit a halott nyerend. — Most már meghalhatok. Leéltem boldog napjaimat ; nem őrültem meg ama borzasztó éjszakán, mikor őket meggyilkoltam. Semmi nyom, semmi jel nem maradt bűnös tettem után, csak ez a vérfolt itt a kezemen! — Hah ! Egy véres árny közéig feléin. Ne jöjj . Ne bánts I Oh tedd vissza kezedet az átdöfött szívre, hogy ne lássam a borzasztó sebet ... Ne üldözz a sírig, inkább Isten előtt vádolj be. Nyugodtan hallgatom meg panaszod . . Nézzed e kezet, mily kék és hideg. Ajkamon ég a halál megváltó csókja. Eh ! de mit is tépelődöm. Megcsalt, hát megöltem a férfit és nőt. Ok nyugosznak mélyen a hideg sírban, s a fűszál közül fel-fellobog a lidérctűz, átkaik lángja . . . — Oh mily soká lesz virradat, pedig már rég elmúlt a mise Hah! mi volt ez? A rohanó szélvész süvöltött, vagy az ördögök kacagják kínomat?! A fák sudarai mögött, a fekete felhők rongyleplén áttörve, emelkedik az ezüstíényű hold. Ma látom utolszor . . . Amott a kopár sziklák hegyormain kálvária emelkedik. A tel magasló keresztről a nagy Krisztuskép halvány alakja fehérlik a fekete felhők közül. Oh miért nem halhatok meg ott a kereszt tövében, elejtve utolsó könyemet. Fogy erőin ; kiviil virrad, éltemre ráborul az alkonyat. Födj be, födj be édes álom ! Fájdalomtól megzúzott tagjaim epedve várják az örök pihenést . . . És karácsony reggelén lelketlenül, égre bámuló szemekkel találta a haldokló bűnöst az első napsugár.