Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)

1890-07-20 / 29. szám

társak tapaszzalhatni, midőn másod izben is kegyesek Halának e szép múltú s nálam sokkal érdemesebb tanférfiakban gazdag tantestület élére állítani. Ismerem a panaszokat, ismerem a fájó sebet. Tudom, hogy van orvosolni való. De hisz hol van azon boldog Eldorádó, mely hiba nélkül való állapotokat tudna felmutatni. Nem erre célozok én, hanem arra, hogy mikép kerülhetjük el a bajt. a veszélyt, mely kezdetben kicsinynek tűnik fel, de később fejünk fölé tornyosul s midőn már fejünk felett össze csaptak a vész hullámai, a baj okát mindenütt keressük, csak ott nem, a hol tulajdonképen kellene. Ne tekintsük kedves pályatársak állasunkat soha nyűgnek! Ne tekintsük puszta eszköznek mely kenyerünket, megélhetésünket biztosítja ! Ne tekintsük tehernek az órákat. melyeket az iskola falai közt töltünk, hogy növen dékünk mintegy leolvashatja arcunkról a terhet, mely a tanítás miatt önsúlyként nehezedik reánk! Ne igyekezzünk keresve keresni az ürügyet, melylycl az iskola békái alól menekülhetünk. Ellenkezőleg éljünk hivatásunknak egész odaadással, kitartó buzgósággal! Szeretet vezérelje minden ténykedésünket, hogy így a kisdedek szeretete, ragaszkodása vegyen körül bennünket. Tekintsük az emberben az embert! Csekély értelmiségénél fogva ne forduljunk el tőle, sőt ellenkezőleg igyekezzünk a földhöz tapadt népet magunkhoz felemelni, bölcs útmutatásainkkal bajaikban őket segíteni. S a gyermekek elméjét ne csak pusztán az ismeretekkel gazdagítsuk, hanem igyekezzünk sziveikbe az Isten, haza, magasztos eszméit becsepegtetni, mert csak igy re mélhetjük, hogy egykor belőlük vallásos érzelmű, hazafias szellemű, munkás polgárok válnak. Ne szorítkozzék munkásságunk pusztán az iskola szűk falai közé, hanem kint az életben is kifogástalan életünkkel, a közügyekben való élénk részvétünkkel legyünk példányképei, világító oszlopai községünknek ! Es ha igg töltjük be állásunkat, ugy biztosítom önöket, kedves pályatársak, hogy embertársaink tisztelete, becsülése és elismerése kisérendi lépteinket. Azon édes reményben, hogy szavaim önök keblében viszhangra találnak s hogy ezen óhajtott kor mielőbb bekövetkezik, mai közgyűlésünk ft ezennel megyitottnak nyilvánítom. Ezután a közgyűlés nevében üdvözülte a megjelent vendégeket. Takács Alajos iskolaszéki elnök meleg hangon mondott beszédben üdvözülte az iskolaszék nevében a közgyűlésen megjelent tanítókat s áldást kivánt működésükhöz. Szavait éljenzéssel fogadta a közgyűlés. Ezután Udvardy Ignác tantestületi elnök felolvasta az egyesület 1889 fl

0-ik tanévi működését feltünettő, a járáskörük egy évi munkásságát teljes világításba helyező részletes elnöki jelentését, mely után dr. Ruzsieska Kálmán kir. tanfelügyelő a lelkesedés hangján elmondott küvetkező emelkedett szellemű beszédben üdvüzülte a küzgyülés alkalmából a vármegye tanítóságát: Igen tisztelt közgyűlés! Ma történik negyedszer, hogy mint Zalavármegye kir. tanfelügyelője, a zalavármegyei általános tantestület Hzzteh tagjai',, évi nagygyűlésük alkalmából üdvözölhetem. Midőn pályámon először találkoztunk, rámutattam a tanítói társulás értelmi és társadalmi előnyeire! Magyarorszáy nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi minisztere a negyedik egyetemes tanitógyülésről pedig azt mondja, hogy ha annak vezetése és szervezése a kitűzött czéloknak minden tekintetben megfelelő módon észközöltetik, kitűnő tényezőként fog szerepelni a nagyobb jelentőségű paedagogiai és didaktikai eszmék tisztázására, a népoktatásügyíink továbbfejlesztése érdekében szükséges teendők szakszerű megbeszélésére, a néptanítói hivatás eszményibb felfogásának és ebből kifolyólag a népiskola ügye iránti lelkesedésnek terjesztésére. Uraim ! Nem akarom az úgy is bő napirendtől szíves figyelmüket és idejüket elvonni. De midőn a negyedik egyetemes tanitógyűlés csomó jának egyik szállá ma itt Sümegben fonódik, lehetetlen, hogy ne üdvözöljem önöket uraim örömmel, reménynyel és azon biztos meggyőződéssel, hogy mindannak, a mivel e számban és szellemben erős tanítói testűlet a negyedik egyetemes tanítói gyűlés sikeréhez hozzá/árul, nem lehet más forrása, mint hő epedés a magyarság megizmosodása, a tanügy áldásos fejlesztése, a pályaszeretetben megszilárdult tanítói közszellem erkölcsi hódítása után. Igen tisztelt nagygyűlés! Szakember, sajtó e's társadalom egyek vagyunk abban, hogy a férfiú, ki rövid miniszteri pályáján bölcsességével, eréh/ével s fáradhatatlan tevékenységével nemcsak a pár tok várakozását felkeltette, de meleg elismerésüket már is kiérdemelte, mindaz', a mi viszonyaink- közt emberileg lehetséges, a magyar tanítóság szellemi és anyagi boldogulása érdekében meg fogja tenni. Most pedig munkához uraim! Lelkesedésünk, mint a Józsue napja, meg ne alkonyodjék addig, mig az „iskola" iránti szeretet szóval és gondolattal, tettel es példával minden magyar szívbe be oltva nem lesz. E szép küzdelem babérja legyen örök dísze Zalavármegye tanítóinak ! A küzgyülés kitörő éljenzéssel fogadta szeretett tanfelügyelőjének üdvözlő szavait s elhatározta, hogy ugy az ő beszéde, valamint az elnöki megnyitó beszéd a közgyűlés jegyzőkönyvébe egész terjedelmében fölvétessék. A közgyűlés az elnöki jelentésben foglalt inditvá nyokat elfogadván, ennek alapján határozatit ag kimondá: a) hogy a borkollekta ügyében jött miniszteri rendelet tartalmát közlő s a tantestület elnökségéhez intézett tanfelügyelői átirat a járáskört elnököknek azzal küldessék meg, hogy azt a járásköri tagok tudomására juttassák; b) Mendly Károly eltávozása folytán megüresedett jegyzői állásra Réthi Gábor zala-egerszegi polgári leányiskolái tanár megválasztatott; * c) a küzpont megbízatott, hogy a rendelkezésre álló 200 frt 05 kr. erejéig néhai Krób Pál tanfelügyelőnek sírkövet állíttasson oly kép, hogy a felállítás egyik zala-egerszegi tanítói járásköri küzgyiiiésen eszküzültessék, és esetleges képviseltetés végett a járáskörök megkerestessenek ; d) az alsó-lendvai járáskört az elnöki jelentésben felhozott indokok alapján a viszonyok jobbra fordultáig a közgyűlés beszünteti s a járáskürből a tantestület köteles tagjai a muraközi járáskörbe osztatnak be; e) a küzgyülés a muraközi járáskür azon határozatát, melylyel a három évet meghaladó hátralékok elengedtetnek, nem hagyta helybe, hanem a járásköri elnökség utján a tagokat összes hátralékaik befizetésére utasitja. A közgyűlés ezután áttért a III. egyetemes tanitógyűlés végrehajtó bizottságától a t'. 1890. évi augusztus 20-án Budapesten tartandó IV. egyetemes tanitógyűlés tárgysorozatába felvett tételekre vonatkozólag a tantestűlet nevében a végrehajtó bizottsághoz beterjesztendő javaslatok megállapítására. A tételeket a központi választmány a járáskörök közt feldolgozás végett kiosztotta; a járáskörük a részükre küldött tételeket tüzetesen megvitatták s javaslatuknak a tantestületi küzgyiiiésen való előterjesztésére kebelükből előadókat választottak, akik a julius 14-én d. u. 5 órától 8-ig tartott előértekezleten javaslataikat — az indokolás elhagyásával — előterjesztették s azokat az előértekezlet pontonkint megvitatta s az esetleges módosításokat azzal tette meg, hogy annak értelmében terjesztessék másnap a közgyűlés elé. Az előadók tehát már az előértekezlet határozata értelmében módosított javaslatukat adták elő, még pedig Bődy József és Biró József javaslataik indokolását is felolvasták, mig a többi előadó, tekintettel a rendelkezésre állt idő rüvidségére, az indokolást elhagyván, csupán javaslatát olvasta fel s ugy tárgyalta azokat a küzgyülés s tette meg egyik másik téléinél ujabb módosítását s mondotta ki liatározatilag, hogy az ekkép módositolt javaslat minden egyes tételre vonatkozólag, mint a megyei tantestület véleménye, a III. egyetemes tanitó gyűlés végrehajtó bizottságához beterjesztik. Itt közöljük tantestületi vélemény czimén az egyes tételekre vonatkozólag a tantestűlet nevében felterjesztendő javaslatokat : 1. Az Eötvös-alap ügyének rendezése. Előadó Bődy József (Zala Egerszeg.) Tantestületi vélemény : 1. A zalamegyei általános tanítói közgyűlés az Eötvös alap eddigi kezelő, gyűjtő és osztó központi bizottságának fáradhatlan buzgalmáért elismerő bizalmat szavaz. 2. Az Eötvös alap ügyében csak tanitók, és pedig oly tanitók intézkedhetnek, kik az Eötvös alapnak ala pító, ugy rendes pártoló tagjai. A központi kezelő, gyűjtő és osztó bizottság újból a IV. egyetemes tanítói gyűlésen választandó ineg. 3. Az Eötvös alap szabályai oly képpen módosíttassanak, hogy a begyült évi jüvödelemnek ne fele, hanem csak egyhar mada tőkésíttessék, két harmada pedig üsztündíjakra és segélyezésre fordíttassék úgy, hogy ezen kétharmadból is ösztöndíjakra kétharmad, segélyezésekre pedig egyharmad fordíttassék. II. „Az állami szakszerű felügye. et szervezése, tekin tettel a néptanítók-előléptetésére."' Előadó Biró József (Keszthely). Tantestületi vélemény : 1. Fejezze ki a 4-ik E T. Gy. legforróbb háláját I gróf Csáky Albin vallás- és küzoktatásügyi miniszter úr Onagyméltóságának Magyarország néptanitói iránt tóbféleképpcn, de különösen az által tauusított jó indulatáért, liDgy a tanfelügyelők kinevezésénél a néptanítók előléptetésére tigyelemel lenni kegyeskedett. 2. Fejtse ki a 4. E. T. Gy. Onagy méltósága előtt, hogy a ^tanfelügyelet, jelen szervezetében, a nagyon tisztelt tanlelügy,elői karnak tnindeu buzgalma meliett sem elég intenzív, nem szakszerű. 3. Mondja ki a 4. E. T. Gy., hogy a tanfelügyeletnek szakszerűbbé tételet, és ezért a taufelügyelőségek jelen szervezetének átalakítását, esetleg újabb szervezet alkotását nagyon is óhajtandónak tartja, valamint hogy a tanfelügyelők lehetőleg a néptanítók köréből neveztessenek ki és rendíthetetlen bizalommal hiszi is, hogy Onagy méltósága, a mint az idő és a viszonyok engedni fogják, ez iránt intézkedni fog. 4. Mondja ki a 4. E. T., Gy. hogy ^nemcsak a néptanítók előléptetése, de éppen magának, az annyira fontos tanítóképzésnek érdekében is óhajtan lónak, szűk ségesnek tartja, hogy a tauitóképző intézetek mellett fennálló gyakorló-iskolák tanítóiva csakis olyau gyakorlott tanitók neveztessenek ki, a kik valamely nyilváuos osztatlan népiskolában húzamosabb ideig sikerrel működtek és magukat kitüntették. 5. Fejezze ki a 4. E. T. Gy. azon óhaját, hogy miután a gyakorló iskolák, tanítói a tanítóképző-intézeti tanárokénál fárasztóbb, terhesebb és a tanítóképzés tekintetébben éppen olyan fontos munkát teljesítenek: rang és javadalmazás tekintetében azokkal egyenlőkké tétessenek. III. „A tanítói állás biztosítása s a tanítók szolgálati viszonyainak megállapítása. Előadó Krámer Lajos (N.-Kanizsa.) Tantestületi vélemény: 1. A tanítóképzőbe jövőre a felvételi vizsgálat mellőzésével csak a közép-, vagy polgári iskola négy osztályát sikerrel elvégzett növendékek vétessenek fel. a szegéuy ? !" — Bianca még tovább is így elmókázott volna, ha egyszerre valami nagy lótás-futás, erős kiáltásokkal vegyült nesz a kert felőli oldalról nem akadályozta volna meg abban! A grófné szerencsétlenségtől tartva, sietve, kitipegett az ajtón. — Bianca pedig becsöngette a koraornáját, hogy a künt történtekről magának értesítést szerezhessen. Be is jött, mint a forgó szél : — „Bárónő! tolvajt fogtak el a parkban !" kiált minden kérdést megelőzőleg az ijedt komorna. — „Tolvajt itt?! És hol, — vagy mit akart?" — „Nem tudom; csakhogy éppen a bárónő ablakai alatt, amint egy hosszú létrát támasztott a párkányhoz és kétségtelenül be akart törni." — „És mit vall, mit akart?" kérdi Bianca mindig érdekeltebben. — „Nem lehetett belőle kivenni mást, míg én ott voltam, mint hogy esküvel erősíti, miszerint nem betörési szándék vezette. Nem is volt nála más, mint egy csokor . ." — „Csokor?! — Oh! a szerencsétlen . . ! Siess Náncsy !" — siirgöli Bianca a szegény komornát, ki alig győzte elég gyorsan ráadni a ruhákat. — „Most hamar! Vezess ehhez a szerencsétlenhez !

u parancsolá, midőn reggeli pongyolájával elké szülve kilépett a szobából. — „Minő télreértés;" suttogja egyre másra, Náocsy nagy csodálkozására. — — — A nagy csarnokban összetalálkozott az öreg bárónéval, ki egy föltűnően szép fiatal ember karjára támaszkodva élénk beszélgetés közben, lassan jött tel a lépcsőn. Bianca tagjait egyszerre kimondhatlan remegés szállotta meg. Egy sejtelem cikázott vési"; idegein: <)1U De a remegésből megdöbbenés és ijedelem lett, midőn édes anyja, kezének egy bemutató mozdulata kiséretében mondja: — „Gróf Korinsky László: — unokatestvéred — édes Blancám !" Szegény leány ! Kinos zavarában csaknem véresre j harapdálta ajkait s a félvilágért sem pillantott volna a most elébe siető ifjúra, kinek minden mozdulata olyan , nyugodt biztonságot, oly elegantiát tanúsított, miszerint ' Bianca megszégyenítve gondolt arra, hogy ő ezt az em bert gúnyolni, megalázni akarta . . ! Fegyvereinek éle önmaga ellen fordult. — „Kedves Blancám ! Eljöttem léhát onnét a föld másik oldaláról, hogy anyámnak tett szent fogadásomat beválthassam s magamat mint szerető rokonotokat bemutassam. — Mondd, van e egy szívélyes szavad hozzám ?" kérdi a gróf meleg hangon a zavarában csaknem földbe eűlyedni akaró leánytól. — „Isten hozta — gróf úr!" rebegi nagy sokára. — „Te tehát visszautasítod ^bizalmas rokoni megszólításomat ?" — „Bianca!!" — kiált fel az öreg báróné feddőleg. — „Bocsáss meg — László! Oly váratlanul leptél meg . . ! Egész mástormának képzeltelek !" — szól Bianca reszkető hangon. — „A hatás, melyet látásom reád gyakorolni látszik, nem kecsegtet kedvező reménynyel tetszésed tekintetében! Én azonban viszont örömmel kijelenthetem, hogy szépséged minden várakozásomat fölülmúlja, bár arcképed, melylyel édes anyád minket meglepni oly szives volt, őszinte bámulatom tárgya lett, s azóta mindig sürgetőbben éreztem a vágyat az eredeti látása után." Bianca neheztelő pillantást vetett édes anyjára, ki sikerült cselszövényének örülve, boldogan mosolygott. — ..Ilová készültél az imént, midőn itt összetalálkoztunk ?" kérdi a báróné. — „Arról értesültem, hogy oda lenn valami baj adta elő magát, tehát oda voltam indulandó" felel Bianca és menni készült. — „Az ne aggasszon, szép cousineom ! Egy kis félreértés volt az egész! Ügyetlenségemmel megfosztottalak egy gyönyörű csokortól, melyért büntetésemet most elvárom." — „Nem értek belőle semmit!" mond Bianca kezeit kulcsolva. — „Az igen egyszerű !" felel a gróf — „L . . tanácsoséknál, mint atyám régi barátjánál voltam addig szálva s velük én is elmentem a tegnapi bálba. Hogy tehát az álmatlanul töltött éj hátrahagyott bágyadtságát kissé kiszellőztessem, a kora hajnali órákban sétát teendő az országúton menve elmélyedtem gondolataimba s észre sem vettem, hogy messze eltávoztam a várostól. — Házigazdáméktól megtudtam, hogy birtokotok közel va:i s szándékom volt tehát még csak délfelé tenni tiszteletemet. — Elsem gondoltam volna, hogy igy banya homlok rohanhatnék be tihozzátok! .. A faluba érv.\ az első szemközt jövőtől tudtam meg — nagy meglep tésemre, hogy hol vagyok. A véletlen is ide vezéreli, hová szívem vágyott! — Betértem tehát, a még alk > nyi félhomályba burkolt parkba, hogy magamat jó ele\ r tájékozhassam, ha néhány óra múlva ide vissza fog *'; térni . . Egyszer csak, amint szép kastélyotok 1 é közeledtem, egy igen gyanús egyént pillantottam m :, ki hosszú létrát cipelve, bandukolt a ház falának árn' kában. Az egyén elég okot szolgáltatott arra, h<> v bennem nehéz gyanút ébresszen . . . Vártam tehá; Á figyeltem mozdulataira ... A létrát nagy gyakori sággal támasztotta az ablak párkányához s mac-' i ügyességgel kapaszkodott fel rajta, kezeiben egy csőn: i got tartva, melyet igen hajlandó voltam különbféle I törő eszközök gyűjteményének tartani. — Amint a I i feléig haladt, én is utána ugrottam s torkon ragad\ . i halálra ijedtet, levonszoltam onnét. Vallatásaim folytán kisült, hogy a helybeli t;> ': •> púpos és sánta fia, a ki komornádba fülig szerelni < azt kívánta egy csokorral meglepni, — de az abl i •>( teljesen eltévesztette. — Bevallotta továbbá az. hogy már több izben gyakorolja galantériájának • i gyöngéd kísérleteit, melyekhez a szükséges virá it a szomszédos földbirtokosok virágházáiból lopkodja — sőt serenádokkal is óhajtotta már Diilcincája • '•. megnyerhetni" — végzé a gróf nevetve. Berkynt ii.vá