Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 27-52. szám)
1890-07-20 / 29. szám
Molléklet a „ZALAMEGYE" 1890. évi 20-ik szítillához. 2 A tanítói oklevél az érettségi bizonyítványnyal tétessék egyenértékűvé olykép, bogy mindazon gyakorlati életpályákra jogosítson fel, melyekre a minősítési törvény értelmében az érettségi bizonyítvány feljogosít. 3. A tanítói állások betöltésénél alkalmazni szokot próbatanítások eltörlendők. 4. Az isk daszékek hatásköre ki aárólag az iskola dologi ügyeire terjesztessék ki. 5. Az iskolai törvények és rendeletek pontosan vegrehaj tandók. IV. A népiskolai tankönyvek bírálatának kérdése. Előadó Hoffmann Mór (N.-Kanizsa). Tantestületi vélő niény : 1. A tankönyvpéldányok benyújtási módja maradjon az eddigi. 2. A közoktatási tanács adja ki a benyújtott tankönyvet megbirálás végett két gyakorlati téren működő eleim isk olai tanítónak. 3. E bírálatokat adja ki a közoktatási tanács a szerzőnek abból a célból, hogy reá észrevételeit megtehesse, még mielőtt az engedélyezés vagy nem engedélyezés fölött határozatot hozna. 4. A közoktatási tanács csak azután hozzon határozatot a szerző észrevételeinek figyelembe vételével. 5. A közoktatási tanácsban legyenek vidéki néptanítók is és képviselve minden oktatási szak. 1'. A tanitói közszellem fejlesztése az általános és kötelező megyei tanítótestületek szervezése és az egyetemes t a nítógy ülések állandósítása által. Előadó Bán fi Alajos (Siimegh). Tantestületi vélemény : 1. Az erők szétfogácsolása a tanügy fejlődésének hátrányára van. 2. Legyen minden megye területen egy miniszteri rendeleten alapuló általános tanítóegylet, melynek a megye területéu működő tanitók —-(nép, felsőnép-polgári iskolaiak, valamint a képezdei tanárok) felekezeti különb ség nélkül tagjai. A tanitók szolgabírói járásonkint gyűlésezvén, évi jelentéseiket az általános tanitó testület központi választmányához terjesztik. 3. Addig is, míg ez országszerte létesül, lépjenek a felekezeti egyletek az általános megyei tanitó egylet lel szellemi összeköttetésbe egy évenkint kiadandó értesítő által. Szerkeszsze az értesítőt az általános tantestület központi választmánya ; költsége fedeztessék a megyebeli tanítóság egyleti tagságdíjának az értesítőre esendő részéből. Közöltessenek az évi értesítőben a megye területén levő tanító-egyleteknek jegyzőkönyvei, agyüléseken tartott értekezések, felolvasások, a tiszti kar és tagok névsora valamint a pénztár és könyvtári kimutatások. 4. Az általános megyei tanitóegylet közgyűlésén a megye területén levő összes tanitók jelenjenek meg. 5. Létesítsen minden megye tanítósága járáskörónkint segély-egyletet. ti. Legyen egy országos tanitói központi választmány, ennek székhelye Budapest. Az országos központi választmágy tagjait az egyetemes tanitógyűlés budapesti tanítókból választja f> évre. A választmány tagjait képezik az általános megyei tanitó testületek, valamint a még fennálló felekezeti egyleteknek tanitó elnökei, vagy ezek helyettesei. 7. Az országos tanitói központ választmánya ügykörébe veszi az Eötvös alapot; irányt ad a tanítóság működésének és minden három évben kültagjait is gyűlésre meghívja. Az országos központ gyűlései az ország különböző részein tartandók. 8. Tartassék minden ötödik évben egy egyetemes tanitói gyűlés Budapesten, 9. A közszellem fejleszthető önképzéssel is; az önképzés fejlesztésére könyvtárak szükségesek. Járuljanak a községek évi járulékkal egy járásköri könyvtár felállítása- és gyarapítására. A művek tartalmát ismertessék a tanítók köri gyűléseiken; legyen ily alkalommal egy közhaszuu népies felolvasás is. 10. Serkentessenek a tanitók pályadíjak által dolgozatok készítésére. A pályanyertes munkát közli az évi értesítő. Nyisson a „Néptanítók Lapja 1 1 egyleti dolgoknak több tért az eddiginél, hogy az országban levő tanitó egyletek működését tanulmányozni lehessen. 11. Az önképzést akadályozza a tanítók nyomasztó anyagi helyzete, a közszellem fejlesztés hátrányára van az elzárkózottság. 12. A tanítók fizetésének rendezése, szolgálati viszony szabályozás, a munkával arányosságban levő nyugdíj emeléssel több idő fordítható önképzésre; ezzel lehetővé tétetik a társad dómmal és az egymással való gyakoribb érintkezés, mely a közszellem fejlesztésnek leghathatósabb eszköze. VI. A nép!a nitók anyagi helgzete. Klőadó Réthi Gábor (Zala-Egerszeg). Tantestületi vélemény : 1. A magyarországi uéptauitók IV-ik egyetem 's gyűlése szerkesszen — egy az országgyűlési képviselőház, valamint a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz beterjesztendő kimerítő in iimran lám Vt; fejtse ki az ország különböző részeiben előforduló tarthatatlan állapotokat, melyek a tanitói fizetések — s azoknak megalázó kiszolgáltatása körül történnek; tüntesse fel, hogy mindez a nemzeti közművelődés kárára történik s ennek a nevében kérje, hogy : a) A néptanító minimális fizetése a lakáson, avagy a lakbérilletményen kivül — emeltessék 300 forintról G00 forintra. b) A mely községben sem maga a község, sem valamely felekezet nem képes ineglelelő javadalmazással az iskola fenntartásához hozzá járulni, a minimális tanitói fizetés kiegészítését az állam viseli. c) A tanítói törz«fizetés 10% ka ötödéves korpótlék gyanánt állami és községi, felekezeti és magánjellegű iskolánál egyaránt pontosan kiszolgáltatandó. d) A tanítói illetményeknek terményekben való kiszolgáltatásánál előfordulni szokott visszásságok megszüntetésére az iskolát fenntartó közegeknek tétessék törvényszerű kötelességévé, hogy a tanitói illetménveket — akár pénzben, akár terményben — önmaguk szolgáltassák be a tanitó részére. e) A tanitói dijlevelek szerkesztessenek minién iskolát fenntartó közegnél országosan, egy formán, írassék körül azokban a tanitó járuléka szabatosan, pontról-poinra — pénzértékben, terményekben. I 11. A magyar nyelv tanítása a mvgi/ar és nem magyar ajkú népiskolában, kiváló figyelemmel a nemzeti szellem ápolására. Gönezy Ferencz (Zrinyifalva) előadó távollétében ennek javaslatát előterjesztette Bánd Alajos. Tantestületi vélemény : 1. Az alsóbb 3 osztályban a magyar nyelv tani tásának az eszköze a beszél s értelem gyakorlatok legyenek. 2. A magyar nyelv az anyanyelv mellett, azzal szoros kapcsolatban s ugyanazon módszerrel taníttassák. 3. A magyarnyelv tanítását, akár osztott, akár os/.tatlan a népiskola, az I. osztályban kell kezdeni; a magyarral vegyes ajkú népiskolában mindjárt a szólásra ébresztéssel, a tisztán nem magyar ajkuaknál pedig az iskolai tárgyak ismertetésénél. 4. A beszéd és értelem gyakorlatok II. osztályú tananyagához tartozó azon réízek, melyek a földrajzi előfogalmak megismerését czélozzák, a III. osztályban teendők át. 5. A IV—VI. osztályban a magyar beszéd az e czélra készitett olvasókönyvek alapján tanítandó s a magyarnyelv legszükségesebb alaktani szabályai is ezen tárgyalandók. f>. A magyarnyelv gyakorlását a III. osztálytól kezdve mindig egész olvasmányhoz kössük s annak tar talma, szépségei felfogatása s elbeszélhetése után térjünk át mondatai s szavainak jelentésére s nyelvtani szem pontból való kiaknázására, mely utóbbinál a fősúlyt a nyel verzek helyes fejlesztésére fektessük. 7. A magyarnyelvtan anyaga az V—VI. osztályra is terjesztessék ki. 8. A tantárgyak közül legalább a számtan a Hosztálytól kezdve magyarul taníttassék. 9. A nem magyar ajkú népiskolák céljaira oly magyar tankönyvek szerkesztessenek, melyek tárgyi tekintetben is kifogástalau voltuk mellett világos s az idegen ajkú gyermek által is könnyen érthető nyelvezettel birjanak. 10. Az iskolában a tanitó és tanuló közt az érintkezés nyelve lehetőleg magyar legyen. 11. Tanítson be a tanitó több magyar gyermekjátékot, s alkalmazza azokat a megfelelő helyen s alkalomkor. 12. A hol nehézségbe nem ütközik, a III. VI. osztályú tanulók a hét bizonyos napjában kizárólag magyarul beszéljenek egymás közt. 13. A nemzeti szellem ápolása tekintetéből hazafias versek, dalok, a magyar nép jeles tulajdonait feltüntető olvasmányok e célra való felhasználásuk s a nyelv szépségeinek megértetése alkalmasak leginkább. 14. A történelem már az V-ik osztályban magyarul taníttassék. Az előértekezlet kebeléből kiküldött számvizsgálóbizottság nevében annak elnöke Bánfi Alajos jelenté, hogy a számadás helyesen vezettetett, a pénzkészlet mind takarékpénztáriig van elhelyezve; iuditványozá, hogy Faller József testületi pénztárosnak jegyzőkönyvileg köszönet szavaztassék. A közgyűlés az indítványt elfogadta. A keszthelyi járáskör indítványára a közgyűlés megkeresi feliratilag a közigazgatási bizottságot az érdemben, hogy az ismétlő oktatásért az azt teljesítő tanitók külön díjazásban részesíttessenek, mint az más megyékben történik. A. jövő évi közgyűlés helyéül Keszthely jeleltetett ki. A megyei tantestület képviselőiül a IV ik egyetemes tanító gyűlésre 20—20 frt útiköltséggel Bánfi Alajos és Udvardy Ignác tantestületi tagokat küldötte ki. Végül a testüle'i elnök köszönetét fejezé ki a közgyűlésen jelen volt vendégeknek a szives türelemért, Sűmegh város lakosságának, hogy az egyesület tagjait vendégszeretőleg magukhoz fogadták, Mojzer vendéglősnek, ugy az önképző körnek, hogy helyiségüket a közgyűlés illetve az előértekezlet tartására átengedni szive sek valának, a sümegi kartársaknak a küzgyülélés rendezése körül kifejtett buzgalmukért s az Eg áldását kívánván fejlődésnek indult tanügyünkre, a közgyűlést bezárta. m Arvaügy. Az árvaszéki elnök a közigazgatási bizottság julius havi ülésén féléves jelentést tett a gyámok és gondnokoltak létszámáról, az árvaszék tevékenységéről, a gyámpénztár állapatáról, a magán feleknél kamatozás végett elhelyezve levő tőkepénzekről. E jelentés alapján közöljük a következő adatokat: A gyámoltak és gondnokoltak létszámát illetőleg 1889. év végével gyámság alatt maradt 22.604, az 1890. év első telében gyámság alá került 1.667, összesen 24.271, ezek közül az 1890. év első felében gyámság alól felszabadult 1.013 s így 1890. junius 30 án gyámság alatt maradt 23.258. 1889. év végével gondnokság alatt maradt 183, az 1890. év első telében gondnokság alá helyeztetett 17, összesen 200. Az 1890. év első telében gondnokság alól felszabadult 6, junius hó 30-án gondnokság alatt maradt 194. — Az 1890. évi január l-én Zalavérmegye területén volt 11.267 nyúló leányára tekintett és sürgetve kérte a kis társasá got a szobába lépni. Blatica öntudatlanul követte anyját a salonba, mig az elősiető inas lesegítette a gróf fölső kabátját. Fekete salonkabátja gomblyukában, kissé üsszetörődten, egy orchys pompás fehér virága díszlett . . . ! Blanca egy sikoltást fojtott el, midőn ezt oly váratlanul megpillantotta ! Mennyire tévedett! Mennyire el volt fogúivá ez ember iránt! A télig vad, ildomtalan, ügyefogyott farmer helyett, egy tökéletes gentelmant látott maga előtt, — még pedig a — javából ! A gróf ezalatt egy elsárgúlt levéllel a kezében lé pett báró Berkyné elé s magát mélyen meghajtotta előtte, kegyeletteljes hangon mondva : — „Ez imádott jó anyám, lady Dawidson özv. Korinsky Kázmér grófné levele, melyet élete utolsó napján irt, a midőn megbízott azon küldetéssel is, melyért hálát adok nyugvó porainak !" — „Anyám ! u — mond Blanca. — „Sohasem említette előttem, hogy Júlia grótnénak első házasságá ból származott gyermeke lett volna I" — „Mert mindig azt hittem, hogy a lord, a már megkötött házasság után született posthum gyermeket adoptálni fogja, annál is inkább, mivel ez az összekötte tés magtalan maradt s mostoha kis fiát az imádásig szerette." — „Mostoha atyám a legnemesebb jellem ezen a világon, kinek példáját követni forró óhajtásom s t irekvésem !" —• mond Koritisky gróf gyermeki szere tettől lángolva. —- „Dawidson lord sohasem óhajtotta nevein megváltoztatását, sőt magyar nevelőket tartott nekem'vS maga is annyira vitte, hogy rendesen magyarul szoktak társalogni, — Szívből óhajtja, hogy magyar nőt vegyek el, inert : „imádott anyádban" úgymond — tanultam nemzetiséged nőit becsülni." — Blanca mélyen elpirult. — „Lord William a legfenköltebb jellemű ember, a kit ismerek !" szólt Berkyné sóhajtva. Aztán lassú ünnepélyességgel bontotta fel a levél elsárgúlt borítékját és könyezve távozott, hogy a kegyeletes olvasmány alatt háborítlan lehessen. Blanca egy távoli ablakmélyedésbe húzódott s nyugtaianúl kémlelt az udvarra, a hol épen egy könynyü, elegáns kocsi gördült be a kapun s arról egy gömbölyű termetű úr ugrott le ideges sietséggel. Néhány perc múlva az ajtó föltárúit és azon Orbán úr mindem bejelentés nélkül, de annál nagyobb robajjal lépett be, hangosan kiabálva: — „Báróné! Bocsásson meg! Tudom, nem illik ilyen korán, — de vigasztalhatlan vagyok, hogy ügyetlenségemmel drága, szép ujjacskáját sebeztem meg! Oh ! az a fatális szenvedélyem az orchysok iránt . , Egy fél házért sem adtam volna belőlük senkinek — s kép zelje : lelopták mind ! —- Azt gondoltam, embert ölök, olyan dühös voltam. Hiszen úgy ápoltam, dédelgettem, mint a jó anya gyermekeit — s fáradozásaimnak ez lett az eredménye ! ! — Mikor az este tehát megpillan tottam a bárónő kezeiben ama szerencsétlen virágokat, egyszerre oda lett minden önuralmam ! Bizonyosságot akartam szerezni, az enyóimekből valók e ezek s többé nem szabadulhattam ettől a gondolattól ! Egy észrevétlen pillanatban elővettem tehát zsebollómat, hogy egyet az orchysokból hamarosan lecsíphessek .... Ismerem a rajzuk után . . ! S akkor kezem úgy remegett a belső fölindulástól, hogy a virág szára helyett oly szerencsétlen voltam ujjácskájába vágni . . ! Később tudtam meg, hogy a gyönyörű lengyel hercegnő nem voU más, mint az általam mélyen tisztelt báró kisasszony s szerencsétlen, boldogtalan, szóval : — oda vagyok ! Még egyszer: bocsásson meg, — mindjárt kidobatom — — — uff!" végzé Orbán úr lélekzetéből kifogyva s magát egy fauteuilere ledobva. — „Mit mond — — —?" kérdi a báróné a küszöbről visszafordulva. — „Kit akar kidobni ?" Blanca is visszanyerve lélek jelenlétét mosolyogva jegyzi meg: — „Úgy látszik engem, mamácskám ! Orbán bácsitól kitellik, mert ha virágairól van szó, nem ismer tréfát !" Orbán nagyokat fújva egyre mentegette magát, hogy az orchysait értette, nem pedig a kedves báró kisasszonyt, kinek szívesen oda adta volna valamennyit s azt addig addig bizonyította, mig utóbb maga is elhitte ! A gróf mindjárt a párbeszéd elején tisztán átlátta a helyzetet s örvendezve közelített Blanca felé. Kis kezét kezeibe véve, csókot nyomott annak élő bársonyára hódolatteljesen s ezt súgta az örömtől remegő leánykának : — „ Blancám ! — Nézd: itt az orchys — — — megismerted ?" Midőn a báróné a szobába lépett, kedves látvány tárult szemei elé : Leánya László gróf keblén csüngött és ölömében sírt is, meg nevetett is ; László gyöngédebben ölelte magához Blancát, mint a hogy unokatestvért szokás; — Orbán úr pedig: száját tátotta meglepetésében. —• „Ej édes gyermekeim ! — mond könyek között mosolyogva az öreg báróné. — „Megelőztetek engem ! Hiszen még csak itt hozom jó nővérem kedves levelét, melyben azon óhajtását fejezi ki, hogy — ha egyszer egvmáséi lehetnétek !... Én is ezt ki váll tara teljes életemben legforróbban. Tehát mondhatom: engedelmes gyermekek vagytok! — Az Isten áldjon meg benneteket érte !" — „Orbán bácsi ! Kegyelmezzen hát még az orchysainak ! Menyasszonyi bokrétára valót csak ád belőlük ?" — kérdi Blanca pajkosan. — „Akármennyit — báróné! Hiszen úgy is csak azért ültettem . . . legyen meggyőződve róla !" bizonykodik Orbán készséggel.
