Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-03-30 / 13. szám

borkiállítók saját érdekükben is az alantabb említetteknél íogva oda hassanak, hogy minél több borkiaJlitó, illetve termelő jelenjék meg. E kiállításnak gyakorlati célja van, mely abban áll, hogy 1, l'/

2 vagy 2 deciliteres echantillonokban vagyis

&mustrapalaekokban adhassák el ott a termelők boraikat. A bécsi német konzulátus már is nagy érdeklődéssel tudakozódik a kiállításban résztvenni szándékozók nevei iránt, miből azt gyanítjuk, hogy ezen eljárásnak meglesz a maga hordereje és úgy, mint Fárisban, roppant előnyére leend a termelőknek. Kemelhetőleg Bécsben is azon bortermelőink, kik boraikat eladni szándékoznak, ezen az uton rendkívül jó üzleteket íognak köthetni. Hogy a kiállítási bizottság ezt elősegítse, úgy intézkedett, hogy állandó egyén fog a borkiállításnál alkalmaztatni anélkül, hogy a bortermelők külön megterheltetnének. Ezen alkalmazottnak feladata lesz a katalógust, melyet magyar és német nyelven fogunk kinyomatni s az érdeklődőknek kiszolgáltatni, a szükséges magyarázatokat megadni, a megrendeléseket átvenni, azokat közvetíteni és a napnak bizonyos óráiban a mintapalackokat a venni kívánóknak a megszabott vételáron eladni. Ez egyénnek egy szolga Is fog rendelkezésére állani, pincehelyiség is fog bérelteim, melyben a mintaüvegecskék tartatnak. Ezen mintapalaekocskákat a termelőhelyre küldjük el, melyek aztán megtöltve Bécsbe küldendők fel a kiállítási bizottságnak, mely azokat a megbízott elárusítónak adandja át elszámolás kötelezettsége mellett. A palackok árát az illető termelő állapítja meg. S minthogy ott kezelés-, elárusításért, szóval a borok ilynemű elárusításáért 10°/,,, a borok nagyban való elárusítása esetén, amennyiben ily üzletek a kiállítási bizottság közreműködése útján jönnek létre, 5% fizetendő s végül, mivel a fogyasztási adó és szállítási költségek (50% árleengedés) szintén a kiállítót, illetve termelőt terhelik: úgy kell az echantillonok árát megszabni, hogy azok árában úgy a százalék, mint a többi költségek benfoglaltassanak. A mintapalackokat Kossuch János cégnél rendel jiik meg s nagyságra 1, 1

12 és 2 deciliteresek lesznek. Kelkéretnek a t. termelők, hogy kellő időben jelentkezzenek; mert ellenkező esetben nem fognak palackok a szükséges számban rendelkezésre állani. Különösen arra kell figyelmeztetnünk a t. terme löket, hogy boraikat akként kezeljék, hogy azok az úton meg ne törjenek vagyis palackérettek legyenek. A gazdasági egyesületek borkiállításai szintén bírálat tárgyát fogják képezni és a katalógusban is benne lesznek külön. De echantillonok elárusításában, amely üzleti dolog, csak az esetben vehetnek részt az egyesű letek, ha az országos gyűjteményes borkiállításban is részt vesznek; mert echantillonok elárusítása költséggel jár s illő, hogy ki az eladás előnyeiben részesül, a költségekhez is hozzájáruljon. Hogy a termelők a vevőkkel közvetlenül is érintkezésbe léphessenek, a katalógusba hirdetések vétetnek fel, melyekben az eladó borkészletek lesznek megnevezve. Egy-egy hirdetésnek az ára, ha az 3 sornál nem több, 2 frtban állapíttatik meg:" Helyi, megyei és vegyes Irt. Kaszarnya vizsgalat. Zoltán Elek honvéd huszárfelügyelő és Ilubert honvédhuszár ezredes a héten városunkban időztek a honvédhuszár kaszárnya megvizsgálása végett s mint értesülünk, teljes megelégedésüket és elismerésüket nyilvánították a látottak és tapasztaltak felett. Elismeréssel nyilatkoztak egyúttal azon szívélyes és barátságos viszony felett, mely a katonaság és a polgárság között városunkban uralkodik, mely derék tisztikarunk egyik fő érdeme. Helyi érdekű vasutunk megnyitása. Mint biztos forrásból értesülünk, a Csátornya—Zala-Egerszeg—Ukki helyi érdekű vasút ünnepélyes megnyitása f. évi augusztus hó 18-án, a felséges király születése napján lesz. Zaszlóavatási ünnepség. A zalaegerszegi iparos ifjak önképző- és betegsegélyező egyesülete zászlóavatási ünnepségének sorrendje következőleg állapíttatott meg : május 24-én d. u. egy és háromkor a vendégek fogadása a szent-iváni vasúti állomáson, 24-én este 8 órakor ismerkedési estély a „Zöldfa vendéglő" nagytermében, 25-én d. e. 11 órakor a zászló felavatása, a zászlószegek beverése, 25-én d. ti. 2 órakor társasebéd a „Zöldfa vendéglő" nagytermében, 25-én este 5 órakor tekeversenynyel egybekötött táncestély a kaszaházi kerti helyiségben, kedvezőtlen idő esetében a „Zöldfa vendéglő" nagytermében. Gyászhír. Lapunk zártakor veszszük a szomorú hírt, hogy Nagy Sándor városi kapitány hosszas és kinos szenvedés után jobblétre szenderült. Béke poraira! A család által a következő gyászjelentés bocsáttatott ki: Büdei Anna özv. Nagy Sándorné édesanya, Nagy Hermina férj. Horváth Gyuláné mint testvér, úgy Horváth Gyula mint sógor, fájó szívvel jelentik : fia, testvére, illetve sógorának nagy-marosi Nagy Sándor Z.-Egerszeg rend. tan. város kapitányának élete 44-ik évében hosszas szenvedés után Zala-Egerszegen 1890. évi március hó ] 29-én d. c. 10 órakor történt gyászos elhunytát. A boldogult hűlt tetemei a római katb. vallás szertartása szerint 1890. évi március hó 30-án d. u. 4 órakor fognak Zala-Egerszegen eltemettetni, az engesztelő szentmise áldozat pedig 31-én reggel 8 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Zala Egerszeg, 1890. március hó 29 én. Áldás és béke hamvaira! Köszön etny'lvanitas. Fischer László úr a folyó hó 11-én kiütött tűzesethez segédkezni és oltani kivonult honvéd-huszár legénység részére jutalmazásúl 5 frtot adományozott, melyért köszönetét nyilvánítja az osztály parancsnokság. Gyaszhir. Vettük a következő gyászjelentést: özv. Bobdai Gyertyánffy Lászlóné szül. terpesdi Markovits Gabriella a raaga, úgy gyermekei : Eleonora, László Margit, továbbá testvérei, nemkülönben napa özvegy Gyertyánffy Jánosné szül. Petrovieh Eleonora és ennek összes gyermekei, unokái és dédunokái nevében is mély fájdalomtól megtört kebellel jelenti forrón szeretett felejthetlen emlékű férjének illetve atyjuknak és sógoruknak, fiának, testvérüknek, nagy- és dédbátyjoknak: Bobdai Gyertyánffy László úrnak, Torontálmegye törvényhatósági bizottsági tagjának, 1849-ben Bocskai huszárhadnagynak tolyó hó 11-én esti tél 9 órakor életének 59 ik, boldog házassága 22-ik évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után Rivában (dél Tirol) hosszas szenvedés után törtönt gyászos elhunytát. A drága halott földi maradványai t. hó ltí-án délután 3 órakor Gyéren fognak a róm kath. hitvallás szertartása szerint beszenteltetni és az ottani családi sírboltban örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szent miseáldozat hétfőn f. hó 17-én fog a doláczi róm. kath. egyházban a mindenható Egek Urának bemutattatni. Béke poraival! Gyér, 1890. évi márczius hó 12-én. Kinevezés. A m. kir. igazságügy miniszter Jáhn Istvánt zala-egerszegi kir. törvényszéki Írnokot a sümeghi kir. járásbírósághoz segéd telekköny vvezetővé uevezte ki. Az első gőzös bevonulasa. Szent-Iván és Egerszeg között a vasúti vonalon a siuek már le vannak rakva s a jövő héten kezdik a kövecsezést. E céiból a kö^e eset szállító vonat, „Jenő" nevű gőzösével Szent Ivánról április hó 1-én jön be hozzánk. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Somogyi József zala-egerszegi polgári és közép kereskedelmi iskolai segédtanitót —- ki azonban betegsége miatt kinevezése után azonnal szabadságoltatott és helyettesíttetett — az alsó-kubini polgári és küzépkereskedelmi iskolához helyezte át. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Csiszár József hodosáni elemi iskolai segédtanitót a rácz kanizsai állami elemi iskolához rendes tanitónak nevezte ki. A zala-egerszegi Chanuka-egylet 1889 évről szóló pénztári kimutatása szerint pénzmaradvány volt 8 frt j 92 kr., rendes bevétel 85 frt 30 kr., borsolya gyűjtés 14 frt 29 kr., takarékpénztáriig kezelt pénzből kivéte tett 150 frt., kamatokból 18 frt 22 kr., adományok : takarékpénztár 30 frt, Roseuberg Sándorné 30 frt, Berger nővérek 2 frt 60 kr., Rechnitzer Juliska 2 frt 59 kr., Eisenstádter Katica 1 frt 20 kr., Hochberger nővérek 40 kr., Neumann Paula l frt 18 kr., Berger Henrichné 3 frt, Kaiser Eugénia 5 frt, Fenyvesi Miksáné 5 frt, Weisz Edéné 2 írt, Goldnei Jánosné 1 frt, Deutsch Manóné 1 frt, Fischer Lászlóné 2 frt, Engelsmann Izraelné 1 frt, Deutsch Ferencné 2 frt, Thaussig Lujza 1 frt, dr. Hajós Ignác 6 frt, Martontalvi Ármin 2 frt, Székely László 1 frt, Berger Simon 1 trt 10 kr., Ritscher Gyula 77 kr., N. N. 10 frt, templomi adakozásból 7 trt. — Összes bevétel 395 frt 17 kr. — Kiadások: egyleti szolga fizetése 33 frt, felruházásokra 174 frt 47 kr., takarékpénztárba betétetett 175 frt, nyomtatványokra 3 frt 90 kr., pénzkészlet december 31-én 4 frt 80 kr. Nevmagyarositasi statisztika. Az 1889-ik év 11-ik felében a következő megyebeli illetőségűek változtatták meg nevüket belügyminiszteri engedélylyel: Berger Jenő és Géza Berényi-re, Kolin Adolf Kondor-ra, Krchnyák Józset Kohári-ra, Kohn Ignác Farkas ra, Kreuczberger József Hegyire, Kohn Zsófia Kovács-ra, Kohn Béla, Ödön és Géza Kondor-ra, Lublitz Zsigmond és Málvin Lenkei re, dr. Morgenstern Jakab és Imre Molnár ra, dr. Spitzer Gusztáv Szigeti-re, Sternberg Jakab Rónai ra. Öngyilkos jegyző. Erős István, karmacsi körjegyző, f. hó 26-án reggel főbe lőtte magát. Az öngyilkost előzőleg két karmacsi lakos feljelentette a keszthelyi járás íőszolgabirájáuál sikkasztás és okmányhamisítas miatt. A vizsgálat folyamán napnál fényesebben kiderült, hogy Erős jígyző tényleg sikkasztott körül-belűl 10 ezer frt erejéig és okmányokat hamisított. Erre Erős beadta lemondását s a főszolgabíró helyettesképpen Pallér Jánost küldte Karmacsra. Erős a szégyeo elől, melybe könnyelmű életével fiatal feleségét, csecsemő gyermekét s önmagát sodorta, a halálba menekült. Ez eset Karmacson nagy szenzációt keltett, hol a jegyző gonosz manipulációja folytán több községi biró és elöljáró fog anyagi károkat szenvedni. A balatoni „Kelen" gÓZÖS, mely a telet a siófoki kikötőben töltötte, nemsokára fölszedi a horgonyt és kikanyarodik a nyílt Balatonra a Sió torkolatából. Eddigi megállapodás szerint április hó 15-én megnyílik a közlekedés Siótok és B.-Füred közt. Halassal. Utóbbi időben a balatoni halászok kedvező napokra virradtak. Hálóikkal kielégítő mennyiségű, különböző fajú halat fogtak. Különösen kedvező volt a harcsa fogás. E hó 25-én a keszthelyi piacon nagy volt a hal kinálat. Árultak ott egy mástél méter hosszu harcsát is a többek közt. Ritkasag. A napokban Csirke Iván keszthelyi jegyző egy fehér verebet lőtt. A ritka veréb-példányt a keszthelyi elemi isk. tanszergyíijteinényének ajándékozta. Elfogott lélek kufar. Kohn Dezső keszthelyi ille tőségü, jelenleg Boszniában lakó leánykereskedőt a a b.-pesti rendőrség lélek kufárságon kapva letartóztatta. A vizsgálat befejezése után Kohnt — a keszthelyiek bosszúságára — Keszthelyre toloncozták. idegen kézbe került leveiekkel való eljárásra nézve a kereskedelemügyi miniszter a következő figyelmeztetést bocsátotta ki : „A leggondosabb kezelés mellett is előfordul, hogy egy egy levél vagy levelező lap vaiamely összehajtott hírlapba, vagy tnás, le nem zárt, póstai küldeménybe becsúszik és azzal együtt kézbesittetik vagy a rendeltetési hely _n lakó ugyanazon nevű egyének hiányosan czimzett levelezései elcseréltetuek, vagy pedig a ievélfiók bérlők levelezései gyors munka közben tévedésből nem a megfelelő fiókba osztatnak be. — Az ebből eredő kellemetlenségek kikerülése érdekében felkérem a közönséget, hogy levelezéseit pontos és kimerítő címzéssel lássa el, a netán tévesen kézbesített levelet, levelezőlapot stb. a kézbesítő közegnek (levélhordó) azonnal adja vissza (ha a levél netán véletlenül felbonAz esti hűvös szél végre is megzavarta e hiú ábrándozást, és Rózsa levonult az ebédlőbe, hogy ott várja be a férfiakat. Már elkészitette a kis csokrokat is, nyolc óra is elmúlt, ínég sem jötte k. Eltökélte magában, hogy várni fog mindaddig, mig megérkeznek. Olvasmányokba, képek nézegetésébe mélyedt, s nem is vette észre, hogy az óra tizre jár. — Nyugtalankodni kezdett. Ekkor a folyosón halk suttogással vegyült láb csoszogást hallott. Bátran kinyitotta az ajtót, s mit látott ! — Férje aszó szoros értelmében kifáradva, lihegve jött ki László szobájából, s tudakozódására azt nyerte válaszul, hogy szegény László Pelsőczön néhány jó barátja társaságában annyit talált inni, hogy végre nem tudott a saját lábán megállni, s most is úgy kellett őt becipelni szobájába. — No, majd kialuszsza magát, szegény fiú; holnap, tudom, röstelni fogja a dolgot. Maga pedig tegyen úgy, mintha nem is tudna a dologról, — inté Endre a borzongva hallgató Rózsát, aki alig tudott álmélkodásából magához térni; annyit azonban kénytelen volt önmaga előtt is beismerni, hogy érzelmeinek ázsiója ez eset után Lászlóra nézve igen kedvezőtlenül áll. Kölcsönösen szánakoztak a jó barát esete fölött, midőn egyszer csak nyilik az ajtó és — betámolyog azon László, alig bírva magát tartani a fal mellett. — Látva ezt Rózsa, távozni készült, de László hebegő szóval kérte, maradjon és zongorázzon neki valami szépet. Endre karonfogta barátját és egy székhez vezette, a hol nagy nehezen leült és énekelni kezdte a zongora áriáját. — Elég ! — kiálta most, miközben szemei vadul forogtak s haja csapzottan takarta izzadt homlokát. — Elég! . .jj. most ezt játsza nagysád: A dió, mogyoró törve jó ... és fütyölni kezdte a nótát. Rózsa remegve kelt fül a zongora mellől. — Hát nem tudja nagysád! No én azt hittem, többet tud . . Endre, bort ide, igyunk rája ! ... az ám, nagysád, ezt tán fogja tudni: Hej, huj, igyunk rája ! — s rémesen, hangosan felkacagott, majd rekedt hangon szólt ismét: no jó, elengedem; ne játszék hát, üljön ide ni, közelebb, aztán adjon nekem enni. Micsoda asszony kegyed, ha még enni sem ád a vendégnek ! — No, ez szép ! ... — Lacikám, — szolt szelid, engesztelő hangon Endre — menj most szobádba; gyere, elvezetlek, ma ott tálalnak. — Endre ! . . . Andris pajtás! . . . hát te kihajtasz innen ? — Hm ! — De én nem megyek, érted ! . . . Bort ide! . . . Nem megyek ; tudom, hogy szerettek mind a ketten, akkor hát adjatok ennem! — Bort, bort! —és nagyokat ütött az asztalra. Rózsa félénken simult Endre mellé, mialatt hideg sültet tálaltak fel a lármás vendégnek. — Ugy-e Mári, nem vagyok én becsípve ? — szólt a felszolgáló cselédhez László. — Maga nem kerget ki innen, — eszem a zúzáját magának ! — Tyithaj ! . . . és hirtelen átölelte a cselédet s a másik pillanatban hatalmas csókot cuppantolt arcára. — Endre, gyerünk innen — suttogá Rózsa és undorral fordult el a garázdálkodó vendégtől. Rózsát sikerült Endrének kiszöktetni, ami nem ment könnyen, mert László utánok támolygott és maradásra kérte; Endre azonban leültette barátját és vele együtt falatozni, poharazni kezdett. Néhány perc múlva azonban László teljesen elcsendesült, sőt higgadtnak látszott és értelmesen beszélgetett. Végre keserves zokogásba tört ki és kérve-kérte barátját, hogy neki holnap korán reggel adjoc kocsit, mert elutazik, mit Endre készségesen megígért s mindketten nyugalomra tértek. Reggel alighogy virradni kezdett, László már felöltözve kopogtatott barátja ajtaján, sürgetve a kocsi előállítását. Endre alig hitt önmagának is. Azt hitte, hogy a boros etnber csak a levegőbe beszél, hanem be kellett látnia, hogy most, józanon is a mellett marad. Hirtelen felültüzve, engedett barátja kérésének, azt egyrészről okadatoltnak is látván. — Kérte, marasztalta, bátorította és biztatta, hogy Rózsa a tegnapi esetet feledni fogja és megbocsát. — Meg ne kisérd nála bocsánatot kérni számomra! — riadt fel erős határozottsággal László — ne is engesz teld ki irántam támadt haragját. — Biztosíthatlak, hogy ő nem haragszik reád, a történteket pedig könnyen fogja feledni. Ő is, mint más, nem először látott elázott embert. ztán egyszer megeshetik az bárkin is, ezt Rózsa okos ítélete is igy fogja fel. — Csak mondd, hogy ez rajtam igen gyakran megesett s még ez sem volt az utolsó. Talán először mondott életében valótlant szegény László, midőn barátját ilyesmiről akarta meggyőzni. Szilárd elhatározása mellett megmaradt, és magát részeges, garázda embernek akarta Rózsa előtt mutatni, s e meggyőződéshez még férjét is oda kiváuta kapcsolni, — ő tudta, miért . . . — S még ha ez a tegnapi nem lett volna is az utolsó ilyen eset, biztosíthatlak, hogy Rózsa meg fo<>bocsátani, csak ne hagyj még itt bennünket, hiszen tudod, mennyire szeretünk. — Nem kérhetek, nem akarok tőle kérni bocsánatot, feleli László szenvedélyesen; arra nem is volnék méltó. Mennem pedig kell, okvetlen kell! Tudom, hogy szerettek, de kérlek, ne szeressetek. Gyűlöljetek meg, ezt akarom ! . . . Ennek igy kellett történnie. Endre alig talált szavakat ilyen különös beszédre. Azt kellett hinnie, hogy barátja még most is mámoros, de a többször ismételt kérésre, határozott, öntudatos' beszédre mégis engednie kellett és befogatott. Barátja