Zalamegye, 1890 (9.évfolyam, 1-26. szám)

1890-02-09 / 6. szám

IX. évfolyam. 6. szám. Előfizetési di': Egészévre 4 t't., Félévre 2 t't., Negyedévre 7 t't. Hirdetmények: ."> hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Rélyegdij 30 kr. Nyilllór pctitsom 12 kr. ZALAMEGY i i i, m ii n \ir\r i r i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez. k ii Idendők. Jíérmeiitf.tlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kiildiink V í KSZíl. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. A balatoni gőzhajózás. A Stefanie-Yacht egylet választmánya szomorúan tapasztalván, hogy gőzhajó közlekedés nélkül a balatoni vidék látogatottsága mily nagy mértékben csökkent, elhatározta, hogy e bajon — az érdekelt és jobb sorsra érdemes vidék helyzetének javítása céljából — a Balatonon gőzhajó közlekedést létesít. A komoly elhatározást egyes lelkes főurak áldozatkészsége folytán mihamarább tett követte. Megalakult a Balaton-tavi gőzhajózási részvénytársulat, melynek legelső gondja volt a közlekedés biztosítása végett egy gőzhajót szerezni s megnyugvással tapasztaltuk, hogy a társulat által készíttetett s a célnak teljesen megfelelt ,,Kelén" gőzös közlekedésével a nagyon is érzett hiányon segítve lett. Azt hittük, hogy az új gőzössel együtt megteremtjük a Balaton-vidék látogatottságát, azonban maguknak az alapítóknak is szomorúan kellett mindjárt az első évben tapasztalniok. hogy még a Siófok és Balaton-Füred közti közlekedés is alig hozta be a mérsékelt díjszabás mellett a költségeket, Balaton-Füred és Almádi között pedig a közlekedés egyenesen anyagi veszteséggel járt s ma már azon a ponton áll a társulat magára hagyatva, hogy vagy egyszerűen liquidál s a liquidálás következtében feloszlik s akkor ismét azon kétségbeejtő helyzetbe jutunk, hogy megyénk gyöngye: Balaton-Füred a fürdőkre nézve oly nagy fontosságú vasúti illetve gőzhajó összeköttetéstől teljesen elesik s emellett a gyönyörű panorámát képező zalai partok hozzáférhetlenek lesznek, vagy pedig az érdekeltség részéről a fentartáshoz szükséges anyagi támogatásban részesül. Mielőtt tehát a társulat alapítói e/.en, a Balaton-vidék jövőjét egészen tönkre tevő elhatározást foganatosítanák: a lapunk mult számában egész terjedelmében közölt emlékiratban részletesen fejtegették a módozatokat, melyek mellett a társulat fennállása és vele a Balatonon a gőzhajózás további fennmaradása biztosítható lenne. Ez emlékiratot a társulat mintegy ultimatumkép beterjesztette a közledésügyi miniszterhez, valamint a balatonparti megyék törvényhatóságaihoz. Különösen megyénk érdekében sokkal fontosabbnak tartjuk ezen ügyet, semhogy megelégedhetnénk az emlékirat puszta közlésével s midőn e helyen is foglalkozunk a kérdéssel, oka tisztán abban keresendő, hogy megyénk egy nagy vidéke van általa nagyon is közvetlenül érdekelve. Érdekelve van általa megyénk azon vidéke, mely épp a phylloxera pusztítás által legjövödelmezőbb megélhetési forrásától önhibáján kivül megfosztatván, a természettől mintegy reá van egyenesen utalva, késztetve, hogy alkalmas fürdőtelepek létesítése által legalább ez uton régi jövödelmét részben a maga számára biztosíthatván, a megélhetés súlyos gondjaitól ilykép megmenekülhessen. Igazat adunk az emlékiratnak, midőn hangsúlyozza, hogy a Balaton eddigi elhagyatottságát leginkább a körülfekvő helységek és az ottani érdekeltség tétlensége okozta, azonban ma már számulnunk kell a helyzettel s be kell okvetlenül látnunk, hogy a beállt veszedelemmel szemben a vidék azt az áldozatot, melyet a jólét napjaiban könnyen meghozhatott volna s azt tenni annak idején elmulasztotta, manapság meghozni nem képes s így előáll a szerintünk kikerülhetlen feladat: a megyének, mint egyetemnek, a sors csapásától mélyen sújtott vidék baján segíteni és a Balaton-tavi gőzhajózási részvénytársulat által kért segélyt megszavazni. A február 9-iki rendkivüli törvényhatósági közgyűlés tárgysorozatába felvétetett a Balatontavi gőzhajózási részvénytársaság ismert emlékiratának tárgyalása. Ez emlékirat szerint a részvénytársaság a Balaton-parti három vármegyétől: Zala-, Somogy és Veszprémvármegyétől tíz éven át évi háromezer forint segélyt kér. Jól tudjuk, hogy megyénk részéről akkor, midőn a megyei vasutak segélyezésére félmilliót meghaladó összeget szavaztunk meg csak legközelebb, melynek letörlesztése a megye közönségét félszázadon keresztül terheli, ujabban tíz évre összesen harmincezer forintot megszavazni, nagy áldozat. De ha tekintetbe veszszük, hogy a részvénytársaság ezen áldozatunk viszonzásául a már meglevő gőzösön kivül még két gőzös beszerzésére kötelezi magát, hogy így képes legyen az egész Balatonon a közlekedést fentartani s emellett megyénk területén Balaton-Füreden kivül az állomások sorába Alsó-Örs, Tihany, Udvari, Zánka, Szepezd, Révfülöp, Badacsony, Szigliget, Ederics, Keszthely felvétettek ; ha mindezeket jól megfontoljuk, beláthatjuk, hogy a részvénytársaság részéről megyénk az áldozatnak megfelelő kedvezményben is részesül. Ezek alapján kérve-kérjük a közügy érdekében megyénk vezérférfiait, hogy az emlékiratban foglalt kivánsághoz képest hozzák meg a megyétől kért áldozatot s így nyújtsanak módot arra, hogy megyénk ezen szép vidéke a reá nézve oly fontos közlekedést megnyerhesse. Nem kételkedünk benne, hogy a kért összeg megszavazásával a parti birtokosság saját jól felfogott érdekében tőle telhetőleg mindent elkövet arra, hogy a természet által oly pazar bőkezűséggel ellátott vidéket a fürdőközönség minél nagyobb számmal látogassa s ez uton megyénk balatonparti lakossága megfelelő kárpótlást nyerend a phylloxera pusztítás által okozott károkkal szemben. Ha mosta kinálkozó alkalmat elszakasztjuk, ki tudja,lesz-e módunkban később a bajon segíthetni? Mentsük meg a vidéket, mely most annyira reá van utalva támogatásunkra és segélyünkre ! „Zalamegye" tárcája. A hóvirág regéje. Múlik már a mogorva tél; Nem száguldoz vadul a szél. Jégcsapjai az eresznek Mind véknyahbak, fogyók lesznek : Orömkanyü sírásával Hiszik: tavasz nincs már távol! Megif jodván im a szép nap Ujdonat- uj díszruhát kap. — Mostan bájos mosolygással, Tele fénynyel, ragyogással Elűzi a téli ködöt, Melylyel hosszan már küzködötf. Amint halad tiszta égen, Az ifjú nap hő szivében Vágy ébred fel, titkos érzet, Melytől keble csak most vérzett. Vajh mi lehet, lángérzelme? — Nem más, mint a szív szerelme! Hallotta, hogy alant a föld,, - Melynek leple itt-ott már zöld, — Régi, kopott takarója Kis lányoknak sergit ója ; De a zsenge virág rügyet Hóval fedi s rá ügyelget. Kíváncsi lesz a Naplegény És kétkedőn eped szegény : Vajh milyen a föld leánya ? — S a virágnak képzelt bája Nem liaijyja már nyugodni őt S nem él többé nyugodt időt. Kerülgeti a vén földet Jobbra-balra, de a hölgyet Nem láthatja, kit képzele Maga elé lángszerelme. — — Gondolja: nyer nem sokára S mosolyog az anyókára. I)e a. föld, mint régi dajka, Mosolygásra mitsem hajt.a, S kisdedeit rejti keblén S rájuk lióleplét terítvén, Példás gonddal őket óvja — S napnak lányit nem mutatja. Egi ifjúnk folyton eped 8 felejtve a bájos eget 7 iizes lángú szenvedélytyel Szórja hevét földön széjjel,. Érzelme hű s igaz marad, az éj vagy virradat. — Tekintete sugáritul Olvadásnak íme indul A hólepel s vékonyabb lesz Mia aztán el egészen vesz S,a rét jobba.n-jobban zöldül: Alma után minden idill. Egy szép reggel, amint a nap ZJjra égi útjára kap: Erdő szélén tekintete Oh/ sokáig elmerenge S meglepetve aztán látja: Mily szép a föld első lánya. Kis hóvirág nyíló kelyhe Hannatgyöngygyel. megterhelve Pompázik az erdőssé!/ rí, Alátekint szemérmében A kis virág s szeretőre Nem mer nézni égtetőre. / Ártatlanság hó mezében Fogadja mit. hall, szívesen S viszonozza láng szerelmét A napnak és gerjedelmét. A hóvirág kis harangja Szép szavával választ adja. — Így aztán a hő náv sugár S virág egymást szeretik már. A napsugár alászórja Szive hevét mosolygóra: Ennez sóhajt küld az égre A hóvirág, tavasz éke. Trnvnik (iábor Még egyszer a rátótiak. Ha már rá jár szegényekre a rud, én se legyek különb ember a „Zalamegyo" múltkori számában írt tárca szellemes írójánál. Megtoldom nehánynyal a jóízű kolera fogást. Ha nem is lesznek az általam elmondandó adomák egész újak, de lesz közte mindenesetre egynehány, mely nem oly közszájon torgó, mint a „templom tornyának lelegeltetése", a „templom tovább tolása borsóval

na rátóti kérvény(mely szerint megkegyelmezést kér a rablógyilkos helység kovácsnak, érvelve azzal, hogy egy kovácsuk van és két szabójuk, inkább egyik szabót akaszszák tel helyette); vagy éppen a ,keresztbe vitt lajtorja

u. Egyébként a magamfajta régésznek, már régi adomát is szabad elmondani, senki sem veheti tőlem rossz néven. Hol is kezdjem tehát? Herceg Eszterházy keresztül utazandóban volt Rátóton. Meg volt rőkönyödve a helység érdemes birája, hogy miként adják meg a tisztességet rangjához illően,