Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 27-52. szám)

1889-12-29 / 52. szám

VIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1889. december 29. szam. Előfizetési di<: Egészévre 4 t't., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények : .'! hasábos petitsor egyszer . 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyílttól- petitsora 12 kr. ZALAMEGYE i i, Í i r i es A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk cl. Kéziratokat nem kiililiiiik vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Olvasó közönségünkhöz. Lapunk mai számával nyolcadik évi pályafutását fejezi be. Nyugodt lélekkel tekintünk vissza a lefolyt időszakra: mert a lap megindításakor kitűzött feladatunknak igyekeztünk minden időben híven és lelkiismeretesen megfelelni. Már ezelőtt nyolc évvel is, lapunk megindításakor, távol tartottuk magunkat a nagy hangzású programmtól és feladatuukat e kettőben központosítottuk : megyénk és városunk érdekeinek szolgálata, bár e rövid programm nagyon is sokat foglal magában. Midőn ugyanis zászlónkra irtuk, hogy megyénk és városunk szolgálatába fogunk állani: ezzel azt akartuk kifejezni, hogy híven és tárgyilagosan fogjuk értesíteni olvasó közönségünket mind arról, ami nevezetes a vármegyei életben felmerül s hü tükrét akarjuk nyújtani a városunkban felmerülő eseményeknek. Mennyiben sikerült ezen igéretünk beváltása, annak megítélését olvasó közönségünk részrehajlatlan elbírálására bizzuk. Midőn azonban ezt tesszük, dicsekvés nélkül elmondhatjuk, hogy olvasó közönségünk valamint a megelőző években, úgy ez évben is lapunk utján kimerítő és gyors értesülést szerezhetett a vármegye törvényhatósági bizottsági üléseiről, a közigazgatási bizottsági havi ülésekről s minden, megyénket közvetlen érdeklő ügyről. Amellett, hogy városunk képviselő testületének üléseiről mindenkor részletes közleményekben tájékoztattuk olvasó közönségünket, egyúttal a városunkat közvetlen érdeklő ügyeket lapunkban mindenkor tüzetes megbeszélés tárgyává tettük. Ezt fogjuk tenni a jövőben is azon megjegyzéssel, hogy hirrovatunk — tudósítóink szives készsége és ügybuzgó fáradozása következtében — a vármegye egyes helyein felmerülő és feljegyzésre méltó eseményeket ezután is gyorsan fogja hozni. Az időszaki események összetorlódásával a jövőben is mellékletet fogunk adni, hogy olvasó közönségünk igényeinek megfelelhessünk. Ennek dacara lapunk előfizetési ára marad a régi. Egész évre 4 irt, félévre 2 frt, negyedévre 1 frt. Lapunk tehát a legolcsóbb megyei lap. Hogy a községi és körjegyzők, valamint a tanítók lapunkat könnyebben megszerezhessék, részükre a jövőben is az előflzetesi díjat felényire szállítjuk le. Kérjük az előfizetés mielőbbi szives megújítását és az előfizetési összegnek postautalvanynyal való megküldését; hatralékos előfizetőinket pedig a hátralékos összeg beküldésére kérjük. Akik a jövőben lapunkat nem szándékoznak járatni, szíveskedjenek ezt a lap egyszerű visszaküldésével értésünkre adni. „Zalamegye" szerkesztősége és kiadó hivatala. Az óv alkonyán. Alkonyatra száll az év. Lapunk a mai számmal ez évben utolszor lát napvilágot. E körülmény késztet bennünket arra, hogy a múlttal a szokottnál korábban leszámoljunk. A virág büszkén emelkedik felfelé, pazarúl szórja szét illatát, csillogó szinben pompáz, míg az éltető erő kebelében rejlik, de ha ez elszáll, lankadtan hajlik a föld felé, engedve az enyészet hatalmának. A százados tölgy dacol az idők viharaival, mely üstökét megrázza s amint a vész elvonúl koronája felett, délcegebben mered ég felé, míg a gyökerén rágódó parányi féreg lassan bár, de biztosan emészti tel s vágja útját a tápláló életnedvnek s megfosztván éltető elemétől, az óriás a szülő anyaföld karjaiba hull s az enyészetben keres és talál megsemmisülést. Hát az ember, kit büszkeségünkben a teremtés koronájának nevezünk, nem-e hasonló a természet többi élő lényéhez?! Életfolyamata épen olyan, mint a többieké. Születik, élvezi létének örömeit. Sokszor teli marokkal szívja az élvezetek illatát. Századokra 1 szóló tettekben igyekszik büszkesége megalapítani nevének emlékét. Küzd, fárad a létfentartás nehéz gondjaival. Használja a tudománynak minden feltalált és rendelkezésére álló eszközeit, hogy éltének foszlányos szálait minél hosszabbra nyújtsa és ime egy pillanat alatt megjelenik Atropos és elvágja életének fonalát s enyészetre száll. Por és hamu lesz. Mindenütt, hova tekintetünk elhat, az életnek az enyészet az ellenlábasa. Nagy tényező vagy mozgató erő amaz, mely ha megtagadja mííködését, ledől a nem egyszer bálványozott szobor s a végtelen enyészet — az örök múlás — karjaiban talál pihenést és ami értékes, büszke, számot tevő tényező volt, az örök megsemmisülésben csak valamivé válik. Szomorú, de igaz, hogy minden kezdetnek a vég áll átellenében. Ha így áll a dolog és minden létező életkönyvének egyik lapján születésének reményvirágával szemben látja a másik lapon pusztulásának szomorú fűzfáját: miért van mégis, hogy midőn az önfentartás ösztöne azt sugalja, hogy a lét perceinek minden virágát leszakítani törekedjünk, ehelyett természeti célunktól folyton tovább futva, mint az eltévedett utas — megnehezítjük a vándorlást, göröngyöket gördítünk az egyenes útra, konkolyt hintünk embertársunk tiszta búzája közé, ürmöt az élet által oly ritkán nyújtott öröm-pohárba s megfeledkezünk arról, hogy az enyészet mindnyájunkat a közös anyaföldnek folyton tárt karjai között egyesít'?! (gyarlóságunk lidérc nyomása alatt nyögünk, mely elvakítván szemlélődő szemünket, a világosságot a vakító fény miatt nem engedi látnunk és farkast láttat az embertársban, nem embert. A századok és ezredek tapasztalatai nem birták lerántani az irigységtől elvakított emberek szemeiről a hályagot s ahelyett, hogy karöltve igyekeznénk az élet ezerféle nyomásainak ellentállani, szüntelen akadályokat gördítünk a cél felé törekvőnek útjába. Ideje volna már, hogy maguwkba szállva, hamut hintenénk homlokunkra s bánatos szivvel mellünket verve, bevallanók hibánkat. „Zalamegye" tárcája. „Az én újságom". (Képes g-yermeklap.) Itt van, itt az én újságom! Csakhogy itt van, régen várom. Napkeletről tündér hozta, Ez aztán a kedves posta! Tele dallal, tele képpel, Telistele szép mesékkel. Mese, mese, tarka szárnyon, Fogjátok meg, el ne szálljon! Ezzel a kedves beköszöntő verssel kezdi pályafutását a Benedek Elek és Pósa Lajos szerkesztésében meginduló gyermeklap. „Fogjátok meg, el ne szálljon!" hangzik a költői ajánlás országszerte, mint egy kellemes melódiáju, behízelgő zene. Már az ajánlásban ott csillog a gyermekvilág naiv derűje, szeretetreméltósága. A gyermekek legkedveltebb költője szól e két bájos strófában a gyermekekhez olyan nyelven, mely rögtön szívbe szökken s megragadja a kicsinyek bensejét. Annak a költőnek lantja zeng itt, a kinek százakra menő gyermekdalait dalolják, verseit szavalják, meséit mesélik családi tűzhelynél, iskolákban széles e hasában. Fogjátok meg, gyermekek, ez újságot, mert a mit ebben találtok, az mind nektek való lesz, hétről hétre nagy örömetek telhetik benne: oktatva mulattat, gyönyörködtetve tanít. Fogjátok meg szülők, ha szíveteken fekszik gyermekeitek tiszta irányú fejlődése, mert ez az újság egyik hathatós eszközütek lesz, hogy a házi nevelést vele támogassátok, a szépet, a jót meggyökereztessétek gyermekeitek lelkében. Fogjátok meg, ti is, tanítók, mert ez a lap az erkölcsi szép és jó terjesztése mellett a nemzeti szellem hűséges ápolását veszi gondjaiba. Pósa Lajossal szövetkezett Benedek Elek, ki a gyermekirodalomnak kiváló művelője, könyvei közkézen forognak, msséi, elbeszélései a gyermekvilág kedvencz olvasmányai közé tartoznak. Szerencsés gondolat volt, hogy ők ketten kezet fogtak egymással egy magyar nemzeti nyelvű és szellemű gyermeklap alapítása czéljából. S mint az első szám mutatja, teljes tudatával bírnak fontos hivatásuknak, határozott utat jelöltek ki céljuk elérésére. Kerülik mindazt, a mi a 6—12 éves gyermekek lelkületére idegenül hatna s elejétől végig megmaradnak a hazai föld éltető levegőjében. A paedagogiai szempontok szigorú figyelembe vételénél irodalmi színvonalon állanak minden közleményt illetőleg. Nem unalmas, szemöldökvonogató módon, de könnyed, vonzó, szépirodalmi stillben adnak elő mindent. Száraz, élettelen ágak helyett leveles, lombos galyakat nyújtanak, melyeken átszűrődik a mosolygó nap sugara, sűrűjében dalos madarak édes szava csendül. A szebbnél szebb közlemények és képek egész sorozatát foglalja az első szám magában. Vágó Pál, Koppay és Széchy Gyula rajzai a festőművészet megkapó erejével hatnak e lap hasábjain. A lap tartalmából kiemelkedik Mikszáth Kálmán gyönyörű története a szajkóról „Ne félj Mátyás!" eimmel, melyben egy gyermekkori emlékét eleveníti föl s az értelem nélkül betanult szavak hiábavalóságát mutatja ki az ő kedves, szívgazdag tollával. Bársony István tanulságos elbeszélést ír; erkölcsi tartalmával szívés léleknemesítő hatást gyakorol a gyermekekre. „A kis prücsök" egyik legszebb közleménye a kis újságnak. Pali bácsi meséli el a kicsikének, de ez álnév alatt mesemondó Benedeket véljük fölismerni. E mesét mai számunkban mutatványul közöljük. „Tülökvár" cim alatt Pósa Lajos mond egy szép mesét egy hatalmas királyról, a kinek már mindenféle vára volt a világon, csak még tülökvára nem volt. Kapta magát, építtetett a Tisza partján egy óriási tülökvárat; de mikor elkészült, újra mást vett a fejébe, s a sok tülköt mind belehányatta a Tiszába. Könnyen gördülő versekben van irva s egyik legszebb verses meséje a gyermekek népszerű költőjének. Végig nézve az uj gyermeklapot, a legszebb jövőt jósoljuk számára s bizton reméljük, hogy minden családban, hol 6—12 éves gyermek van, otthonos lesz „Az én Újságom". Elismeréssel említjük fel, hogy a nemzeti irodalom fejlesztésén áldozatkészen táradó Singer és Wolfner kiadó-cég a lapot bár a legfényesebb kiállításban bocsátja szét, előfizetési árát mégis oly olcsóra szabta, hogy minden gyermek hozzá juthat. Előfizetési ára egész évre 4 frt, de télévre, negyedévre szóló előfizetéseket is elfogadnak. A legmelegebben ajánljuk a hazai közönség figyelmébe. Mutatóul kivonatban közöljük a kicsinyeknek szánt „A kis prücsök" cimű mesét. A kis prücsök. Hol volt, hol nem volt, — volt egyszer egy konyha: a konyhában egy nagy boglyas kemencze; boglyas kemencze háta mögött egy sötét kis lyuk ; a sötét kis lyukban egy iczi-piczi kis prücsök. Igen, egy fekete kis prücsök. Hogy került a kis prücsök a lyukba? Elmondjam, ne mondjam? Én az öreg Mihály bácsitól hallottam, utána mesélek. Hej, gyerekek, be kár, hogy nem ismertétek az öreg Mihály bácsit. Áldott jó ember volt, szerette, de nagyon a jó gyermekeket s ha egyéb dolga nem volt, mindig mesélt nekik. Az volt ám a szép mesemondás! Hát ez a Mihály bácsi egyszer mit gondolt, mit nem, befogta a Sárgát, meg a Kozákot s elment velük az erdőre fáért. Térdig érő hó volt, de azt mondta Mai számunkhoz fel iv melléklet van csatolva.