Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 1-26. szám)
1889-03-31 / 13. szám
VIII. évfolyam Zala-Egerszeg, 1889. március 31. 13. szám. M ii n Orlr i i i es A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. kaszárnyánk ügye. Köztudomású dolog, hogy a város által 1885 évben felépített s mintegy százezer forintba került kaszárnyából a huszárság még ez évben, mihelyt Szombathelyen a lovassági laktanya elkészül, kivonul s az ottani kaszárnyában fog elhelyeztetni Már egy év óta nyilt titok volt ez városunkban s ép ez okból a város élén álló férfiak minden igyekezetüket oda fordították, hogy a huszárság eltávoztával drága pénzen felépített kaszárnyánk üresen ne maradjon, hanem vagy honvéd lovassági laktanyául használtassák, vagy esetleg méntelep elhelyezésére szolgáljon. Kezdettől fogva azon nézetben voltunk, hogy az lehetetlen, miszerint egy város, mely négy évvel ezelőtt erőit meghaladó áldozattal a szükségnek teljesen megfelelő kaszárnyát épített, de mely építkezésbe befektetett pénze a kamatot meghozta, amennyiben az 1888. évi zárszámadás szerint is 1824 frt 77 kr. laktanyai kiadással szemben 12,306 frt 18 Va kr. volt a bevétele, vagyis a bevétel a kiadást 10,482 forinttal multa felül, ami 209,640 forint tőkének képezi 5" u-os kamatát; s a hol a kedvező helyi viszonyok közreműködése mellett a lóállomány mindenkor a legjobb conditióban volt: hogy egy ily város nagy befektetéssel alapított jövedelmi forrásától megfosztassék azáltal, hogy kaszárnyáját üresen hagyják. Hogy eme feltevésünkben nem esalódtimk, azt a legközelebb lefolyt események igazolták. Ugyanis a honvédelmi minisztérium szakértőit városunkba küldötte, hogy vizsgálják meg, váljon kaszárnyánk alkalmas lenne-e három honvéd lovas század befogadására, esetleg minő átalakítások vagy ujabb építkezések válnának szükségessé s a város hajlandó lenne-e a minisztérium kiküldöttei által mindkét említett irányban támasztandó igényeknek eleget tenni. A minisztérium megbizásából itt voltak Zoltán honvéd lovassági főfelügyelő, Cserhalmay honvéd vezér hadbiztos, Huber ezredes, Bombelles gróf százados, akik az összes helyiségeket, úgy a kis és nagy gyakorlóteret tüzetesen megvizsgálván, a képviselőtestület által kiküldött bizottsággal tárgyalásba bocsátkoztak. A kiildöttségi tagok a jelenlogi kaszárnyát melléképületeivel együtt nagyon is alkalmas és célirányosnak találták, hogy azonban itt 3 honvéd lovas század elhelyezhető lehessen, a következők pótlását kötötték ki: 1. A főépülettől jobbra levő, egy tíízre berendezett kovácsműhely 3 tűzre kiegészítendő s a másik oldalról egy patkoló szén hozzáépítendő. 2. Két század keret részére hat raktár, két mesterember szoba és egy népfelkelési raktár, összesen 9 helyiség állítandó, mely célra az utcára homlokzattal építendő házhoz elegendő térség van s ezen új építkezéssel lenne előállítandó. 3. A laktanyához közel kavicsolt állapotban levő kis lovarda 3 század keret igényeinek megfelelőleg nagyobbítandó és korlátokkal ellátandó. 4. Födött lovarda és jármű félszer állítandó fel, mely célra a laktanya átellenében fekvő városi korcsma (sörház épület) alkalmasnak találtatott, ahol a mostan fennálló épületben kellő átalakítással és kijavítással négy nős altiszti lakás előállítható. Az udvar közepén fennálló oszlopokra épített szekérszin, valamint az udvar hátulsó részén végig fekvő istálló épületek eltávolítandók, hogy ezáltal az udvar a kerttel egy területté egészíttessék ki, melyen a födött lovarda akként építhető, hogy abba a bejárat az utcáról a laktanyával szemközt legyen, a további terület szabad maradjon és csak a mostani udvarnak a szomszéd felé épített kőfal hosszában ennek lerombalásával — a jármű fészer építtetnék. 5 Gondoskodni kell továbbá a városnak, hogy a nagy gyakorlótér az elhelyezésre kikötendő időszakra teljesen biztosíttassák és az őszi gyakorlatra bevonuló legénység a város területén a lovakkal együtt elhelyeztessék; e végből 300 ember és '300 lónak átvonulási (D elszállásolását kell biztosítani. 6. A legénységi étkezés javítása tekintetéből a város mintegy egy holdnyi földet az osztálynak élelmi cikkek termelésére az elhelyezés egész idejére bérfizetés nélkül átenged. 7. Biztosítani kell a városnak 11 tiszti lakást a szabályszerű illeték mellett, amennyiben a tisztek ezt igénybe veszik. 8. Amennyiben a nős altisztek létszáma az e célra meglevő lakások számát meghaladná, ezek szállásának biztosításáról szintén kell gondoskodni. A képviselőtestület kiküldöttei ezen átalakítások eszközlését biztosították s a tárgyalásról rendes jegyzőkönyv vétetett fel, mely végintézkedés végett a honvédelmi minisztériumhoz felterjesztetett. Városunknak ezen átalakítások és építkezések 10 — 15000 forint ujabb kiadást okoznak, de ez áldozatot okvetlen meg kell hoznunk, ha azt akarjuk, hogy a kaszárnyába eddig tett nagymérvű befektetéseink kárba ne veszszenek, de mely ujabb kiadással szemben bevételünk 600 forinttal, minta födött lovarda évi bérével, mely 12,000 forint tőke 5 0 /(i-os kamatának felel meg, növekedik. Azt hiszszük, most már mi sem állja útját,, hogy városunkkal a fent elősorolt hiányok orvoslásának kikötése mellett a szerződés mielőbb végérvényesen megköttessék s így városunk részére a laktanyába befektetett tőkének kamata évi jövedelmi forrás gyanánt éveken keresztül biztosítva legyen Zala-Egerszeg és vidéke tekintetes bLtokosságához! Teljesen meghízható nagy gyár-iparosok körében komoly vállalkozás tárgyává tétetett a létesítendő' Bobaszent-iván-csáktornyai vasútnak Jánosház l kk közti egyik legcélszerűbb állomásán egy cukor gyár felállítása — olyképpen, hogy biztosított évi 501)0 holdnyi répa termelés eszközlésével a gyár felállítása biztosítottnak tekinthető. — Minthogy a Boba—Tűrje közti vidékeken 2600 holdnyi termelés vétetik számításba, így a gyár létesíthetése attól függ, vájjon Zala Egerszeg esetleg Bakig terjedő s nevezett vasút mentén fekvő községekben 241)0 holdnyi évi répa termelés eszközölhető-e? „Zalamegye" tárcája. Virágfakadáskor. — A „Zalamegye" eredeti tárcája. — „Vig tavasz, a kerek esztendő szebb része derült fel. Áldott nap sugara széji mezeinkre leszáll." Igy kezdtem valamikor diák koromban azokat a a fület gyönyörködtető gördülékenységgel folyó distichonokat, amikkel a tavaszt kellett (professori parancsra) megdicsőíteni. Sohasem feledem el. Ezt a két bevezető sort, az első disztichont, valahogy elleste a szomszédom ; leírta. Attól elleste megint a szomszédja s az is leirta. Es így tovább. Mikor a professor javítás alá vette a gyakorlatokat, bámulva tapasztalja, hogy a két bevezető sor valamennyinél egy és ugyanaz. Sokkal jobban ismerte az osztályt, hogysem a „magna ingenia conveniunt" latin szententiára gondolhatott volna. Vallatni kezdett bennünket. Nem boldogult. Ekkor kimondta ránk a szententiát, hogy a legszebb tavaszi napon az egész osztály be lesz zárva. Összenéztünk és mosolyogtunk a professori bölcseségen. Hisz azt csak tavasz multával, a napok szorgos megfigyelése után lehet megállapítani; melyik volt a legszebb tavaszi nap ? Arra meg már akkor nem lehet minket bezáratni, mert elmúlt. Igy gondoltuk mi. Hanem a mi professorunk annak a legszebb tavaszi napnak egyszerűen praeiudicálta márc. 21 ét, mikor abban az esztendőben csakugyan gyönyörű tavaszi nap volt. Valami occasio folytán azon napon az egész gymnasium szünetelt. Az ifjúság pompásabbnál pompásabb kirándulási terveket csinált. Csak mi voltunk a négy fal közé kárhoztatva. Akkor éreztem életemben először bizonyos fokával az érettebb korban nyilvánulni szokott fájdalomnak, hogy milyen drága a szabadság! Kinéztem az ablakon s láttam : mint rajzanak más osztálybeli tanulótársaim ki a szabadba. A kisebb diákok diadalmas, sokat mondó képpel cipelték a lepkehálókat, meg a növénygyűjtőket. Es nekünk ott,kellett ülni rabokid az osztály négy komor fala között. És abban a rettenetesen diAkfájdalmas hangulatban írnunk kellett szórajzot a mosoíygó, szép tavaszról! Ez volt a feladat. Az első pillanatban erős forradalmi hangulatba estem. Az bántotta leginkább önérzetemet, hogy ártatlanul kell bűnhődnöm. Elfogott a poetai harag. A megkezdett prózát félrelöktem s más papirost véve elő, írni kezdtem : Virágfakadáskor. Újra itt vagy édes melegeddel. Virágkeltő mosolygó tavasz ! Ami tőled árad a világra, Istenünknek áldó csókja az. Fénylő sugár, fakadó virágok, Zsongó méhek, zengő madarak, Künn a drága szabad természetben, Óh Teremtő, téged áldanak 1 Minden lényed szabadon áld ott künn, Csak én vagyok itt rab egyedül! Imátalan lelkemre a büntlcn Szenvedésnek kínja nehezül. A költemény alá oda írtam a nevemet is és betettem gyakorlatom levelei közé, hogy valahogy el ne szóródjék. Az elegikus hangulatú költeménynek meg volt rám nézve is a jó hatása, mint mindenkire nézve, aki valóban érzett fájdalmat ír le a dalban, hogy lelkem elcsendesült. Ekkor azután neki feküdtem a próza-irásnak. Kacskaringós körmondatokat írtam a gyönyörűséges tavaszról, hogy niiképen száll az enyhe légben a dallos pacsirta, hogyan fütyörészget versenyt vele a szántóvető ember, akinek verejtékes arcáról a megelégedés, a jólét boldogságát mosolyogtattam le. (Persze akkor még nekem fogalmam se volt a direct és indirect adónemekről; hát bizony könnyen festhettem boldogságot a szegény nép arcára.) E közben elérkezett a dél. Néhányan már készen voltunk a tavasz leírásával. A legtöbb még rágta a tollat. Egyszer csak belépett a professor úr. A tavaszt ő sem tagadta meg. Úgy mosolygott, mint a tavaszi kankalin. A gyakorlatokat beszedte s azután (a mi leírhatatlan örömünkre) kijelentette, hogy a másik félnapi bezárást elengedi. Remegve léptem a nagyontisztelendő professor elé. — „Kérem alássan! véletlenül a gyakorlatomban feledtem egy kis jegyzetemet" — szóltam dadogva s nyújtottam kezemet gyakorlatomért, mely legfelül volt a csomóban. De a professor úr maga kereste elő azt a „jegyzetet" s mosolygott, midőn a „Virágfakadáskor" címet elolvasta. Valami ártatlan szerelmi áradozást vélt a versben annál is inkább, mert én titkos poetaságomat felfödöztetve látván, fülig pirultam. Mai számunkhoz fél ív melléklet van csatolva.
