Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 1-26. szám)

1889-03-24 / 12. szám

Javaslat*) Zalamegye körorvosi intézményének javítliatása tárgyában. Tekintetes megyei közigazgatási Bizottság ! A tekintetes közigazgatási bizottság ülésén felemlíttetett, hogy a körorvosi intézmény jelenlegi szervezésében nagy fontosságú céljának meg nem felel, ebből kifolyólag személyem felhivatott, hogy a fentemlített intézmény jelen szervezetének lényegesebb hiányait észlelet, — azok megszüntetési módjait pedig beható tanulmány tárgyává tegyem, s mindezekről és általában a körorvosi intézménynek a közegészség érdekében szükséges javíthatására vonatkozólag a tekintes bizottság elé körülményes jelentést tegyek. Hogy megbízatásomnak megfelelhessek, nem csak saját megyénk beni viszonyokat tettem tanulmányom tárgyává, de igyekeztem tudomást szerezni az ország egyéb törvényhatóságaibani állapotokról is, az adatok megszerzése és összehasonlítása után nyert eredmény majdnem mindenütt ugyanoly képét tünteti tel az intézmény hiányainak és a végrehajtás körüli eljárásnak. Jelentésemet, a megyénkbeni viszonyok figyelemben tartása mellett, következőkben van szerencsém előterjeszteni: A körorvosi intézmény életbeléptetésének legfőbb célja az volt, hogy a nép szükség esetén közelről kaphasson orvost, kit a kevésbbé vagyonosak is meghatározott mérsékelt díjért igénybe vehessenek és a szegények is részesülhessenek ingyenes gyógykezelésben ; ugyanez okból a körök akként lettek volna összeállítva, hogy lehetőleg a kikerített körnek középtáján levő nagyobb községben lakjék a körorvos ; a fizetés egyformán,minden egyes körben 350 forintban lett megállapítva. És mi történt? oly helyeken, hol amúgy is voltak orvosok és az illetők a magán gyakorlatból elég jövedelmet szerezhettek megélhetésükre, az állásra találkozott pályázó, mert a megállapított fizetést biztos mellékjövedelraiíl tekintette; ellenben oly vidékeken, hol a nép szegénysége és szellemi képzettség hiánya miatt ez ideig sem volt képes valamely orvos magát fenntartani, csakis oly feltétellel akadtak vállalkozók, hogy eddigi városi lakhelyükről — mely a kör keretén kivül esik —administrálják a kört; többszöri pályázat-hirdetés sikertelensége után, mit volt tenni? a kényszerűség behatása alatt ez utóbb említettek megválasztattak s a dolog maradt a régiben, ugyanis a körorvosoknak uti átalány nem állapíttatván meg, nem voltak kötelezve körük községeit időszakonkint beutazni, s igy a szegény nép orvost nem látott, mert tehetsége nem volt fuvart fizetni, a tehetősbek saját régi orvosukat vitték gyógykezeltetés végett, ez pedig, ha nem volt a körorvos, ingyen gyógykezelésre kötelezve nem lévén, a községbeni megjelenésekor hozzá forduló szegényeknek csak nagylelkűségből nyújtott esetleg orvosi segélyt; és így az ily vidékekeni körorvosoknak a szegény nép terhére rótt fizetés —- minden haszon nélküli felesleges kiadás volt; oly helyeken pedig, hol nemcsak a már fent előadott okból az egész vidéken nem volt orvos, de a kör bármely kis városkától is távol esett, most sem kaptunk körorvost, mert egyedül a megállapított 350 frt fizetésből; megélhetésre gondolni is égyátalán lehetetlenség, oly egyénnek pedig, ki életének nagyobb részét tanulással tölté, esetleges vagyonát a tanulási időre áldozatul hozta és az akadémiai képzettség felsőbb fokát elnyerte, a tengődésre sem elég bevétellel ijesztegető állás elfoglalására szabad elhatározással vállalkozni majdnem a lelki betegséggel határos tett lenne. A fizetés megszabása, a tízetéshezi járulás arányának beosztása és a fizetés felvevésének módja mind hátrányos az intézmény jövőjére, de jelenére is. A körök megállapításakor a fizetés megszabásánál a törvényhatóság a vidék szegényebb sorsú lakossága *) Dr Mancin Károly megyénk ügybuzgó főorvosának a körorvosi intézmény javítliatása tárgyában a közigazgatási bizottság megbízásából készített, ezen intézmény hiányait alaposan feltáró s a hiányok gyökeres orvoslását célzó javaslatát, melyet a közigazgatási bizottság elismeréssel fogadott, az ügy kiváló fontosságánál fogva egész terjedelmében közöljük. Szerk — Hogyan? őnagysága már menni akar? kérdé finom gúnynyal egy időske kisasszony — nem jól érzi magát, unatkozik V — Legkevésbbé sem — mond a férj neje helyett — de kis fiunk beteg, el sem akartunk jönni, és Málvin aggódik érte. — Igaz, igazad van I — mond a nő és egy visszatarthattan könnycsepp gördült végig arcán, — szegény kis Palikám beteg, talán lázában engem hív, és én itt vagyok . . . A szép asszony zokogva vetette magát a hintóvánkosára és olyan görcsösen zokogott, hogy majd a lelke szakadt meg. — De Málvin ! esillapítá férje — hisz nem oly beteg a Palika, magad mondtad, hogy nem hal meg reggelig ? — Gúnyolj ki, jól teszed, megérdemlem, — mond a nő hevesen, hisz tudod, mi bánt, mi sért engem, annak is te vagy az oka! . . . — En? . . . -— Igen te! Te vagy az oka, hogy észre sem vettek, te kényszerítesz olv visszavonult életre, melyegészen kizár a társadalomból bennünket, nincs ismerősünk, jó barátunk, nem ismer senki . . . — De édesem, — kérlelé a lérj, — hogy mondhatod azt? — Hát nem láttad talán ? folvtatá a nő indulatosan, milyen elhagyott, milyen mellőzött voltam egész este. Nem törődött senki velem; mert nincs egy jó barátunk sem, nézd azt a csúf, sovány számtartónét, milyen jól mulatott, mennyit táncolt, pedig úgy nézett ki vörös ruhájában, mint egy fababa. Hja de ő nyilt házat vezet, vendégeket fcjgad, soiréekat ad, nem "oly bolond, mint én vagyok. És még te is a helyett, hogy velem foglalkoztál volna, elmentél, ott hagytál egyedül, hogy a szégyen megöljön! iránti tekintetből, és azért mert minden kör önmaga köteles fizetni saját orvosát, a rendszeresített fizetést lehető legcsekélyebb összegben — 350 forintban — állapította meg, a látogatási és rendelési díjak az orvossal kötött egyezség alapján legtöbb helyen 20—30 krajcárra szállíttattak le. Mindez összegek manapság, a midőn a napszámos is jobban díjaztatik, égyátalán nem arra valók, hogy egy tudományosan képzett szakemberben a munkakedvet és szorgalmat fokozzák. A nép pedig, melynek nagyobb része csak gazdasági állatainak életeért remeg, és azok valamelyikének megbetegedésekor szívesen hozza az áldozatokat, míg saját- és családtagjainak súlyos betegségében is a gyógyulást csak az isteni gondviselésre bizza, a körorvos csekély fizetéséhezi járulást is felesleges megadóztatásnak tartja, és ezért az orvos személye iránt bizalom helyett már előre ide genkedéssel, sőt ellenszenvvel viseltetik. A fizetéshezi járulás arányának beosztása igazságtalan, mert mig az amúgy is tehetősb lakossággal biró egyik-másik körben, például a zala-szent gróthiban egy lakosra 3 krajcár, a keszthelyiben 32 kr., a sümegiben 3'4 kr. esik, addig a sokkal szegényebb vidékü novai ban 4-3 kr., a bánokszentgyürgyiben 5'3. a zalalövőiben pedig 6-3 kr.; — ha pedig a fizetéshezi járulást a lakosság által fizetett állami adó alapján mérlegeljük, akkor a különbözet még feltűnőbbé válik, a mennyiben oly vidéken, hol a kör kevesebb lélekből áll s ezek legnagyobb részben szegény sorsuak és összesen is kevés adót fizetnek, egy adó forint után sokkal nagyobb százalékkal járulnak a körorvosi fizetéshez, mint a nagyobb vagyonnal biró s több lélekből álló községek. A körorvosi fizetések pontos kiszolgáltatására nézve 1880. évben 56284/VIII. a. sz. a. kiadott belügyministeri körrendelet értelmében a közigazgatási tisztviselőknek szigorú kötelességévé tétetik arról gondoskodni, hogy a körorvosok fizetése a kellő időben beszedetvén, akként gyűjtessék, hogy a fizetés az egyszersmindenkorra meghatározandó községi pénztárnál és rendes időben, azon időre egyszerre, nem pedig apróbb részletekben, pontosan kiszolgáltassák. Dacára azonban a rendeletnek, a fizetés, mely a községektől a jegyző és biró által szedendő be, igen gyakran be nem hajtatik ; számtalan panasz merül fel e tekintetben az illető körorvosok által fizetéseik pontatlan kiszolgáltatása miatt; s mi az eredmény ? az, hogy a község egyharmad részében a hátralék végrehajtás utján vétetik be és a nép végrehajtási költséggel terheltetik, a bepanaszolt előljáró pedig e miatt nem késik hivatali {'elsőbbségét a körorvossal lépten-nyomon éreztetni. A körorvos az 187G. évi XIV. t.-c. 145. §-a értelmében községi körének helyi, közegészségi, orvosrendőri és orvostörvényszéki ügyeit végzi, nevezetesen a szövetkezett községek szegényeit ingyen orvosolja, felügyel a lelencekre, dajkaságba adottakra, úgyszintén a községi ápolás alatt lévő elmekórosokra, hülyékre, siketnémákra és nyomorékokra, a községek egészségügyi mozzanait és változásait figyelemmel kisérvén, a felmerülő káros hatányok elhárítása iránt javaslatot tesz. — Nagy eszmék és nemes célok foglaltaknak e pontokban, azonban fájdalom! a kivitelben ezek legnagyobb része csak irott malaszt marad, mert a szervezés alkalmával a törvényhatóság a né]) szorult anyagi helyzete iránti figyelemből lehető költségkímélést tartván szem előtt, a körorvosok részére uti átalányt nem adott, s igy őket nem is kötelezte arra, hogy községeiket a fentebb említett teendők ellátása végett időszakonkint beutazzák. Pedig ez lett volna egyik alapfeltétele a módoza toknak, melyek közt a legműveltebb államokéval versenyző, de népünk viszonyaihoz n< m egészen alkalmazott közegészségi törvényünknek a körorvosi intézményre vonatkozó része a körülményekhez képest kivihető lenne. Hiszen akkor, a midőn a hazánkbani gyermekhalandóság szomorúan nagy számának lehető apasztása céljából a törvény a hét éven alúli gyermekek gyógykezeltetését elrendeli, már feltűnik szüksége a módnak, melyen a szegényeknek is alkalom adassék orvosi segélyt találhatni, erről gondoskodni pedig a hatóságnak köteA szép asszony újra sírva fakadt és indulatosan rántotta ki kezét férje kezéből. - De meg fog változni minden, fogadom, holnaptól kezdve más életet kezdünk; vendégeket fogadunk, estélyeket. rendezünk s meglátod, a legközelebbi bálban már megint én leszek a legünnepeltebb asszony ! —- De nem a legszeretettebb anya és feleség. — Mit bánom én! — mond szilajul a nő — ha nem szerettek, hát ne szeressetek! — Hát te nem bánod már, ha nem fogunk szeretni? — mond a férj komoran, — nem hiszem, nem tudom elhinni, hogy szivedből mondtad volna azt. Nem hiszed Malvin, mily végtelenül fájnak szavaid, különben nem mondanád. Nem az fáj, hogy engem vádolsz, okozasz mindenért, bár hidd el, igaz lelkemre mondom, hogy kimondhatlanúl szeretlek, hogy minden boldogságom te vagy. Azt hittem te is föltalálod bennem mind a-.t, amit én benned birok. Fájdalom, csalódtam. Neked már nem elég a kis családikör meleg szeretete, ki vágyói abból a hideg fénybe! Az önző emberek hazug bókja, sima hizelgése édesebb lesz lelkednek, mint kedveseid önzetlen, határtalan szeretete ? Vigyázz Malvin! hiúságod el ne ragadjon arra a sikamlós lejtőre, melyről visszatérni oly nehéz. Te szép vagy, azt magad is tudod, s lesz elég ember, aki azt szemedbe is fogja mondani, ha te arra engedélyt fogsz adni, de boldogságodnak vége lesz, hidd el, én mondom azt neked. Szomorú következménye lesz, annak .. . — A szép asszony dacosan vont vállat. Mi lesz hát a következménye ? ilyen végnélküli prédikáció ? A férfi ohahajolt hozzá és kinos, tompa hangon elfojtott keservvel rebegé: — Megülsz egy embert, aki téged határtalanul, szive mélyéből szeret! . . . lessége, mert miként képzelhető az, hogy oly egyén, kire nézve amúgy is elég szomorú tudat a saját szegénysége, még büntethető is legyen azért, mert szegény1 sége miatt nem volt tehetsége betegjét a távolban lakó orvoshoz vinni, mig ha meghatározott időben a kürorvos a küzségben megjelenik s erről a lakosság értesítve van, a türvény rendeletei teljesíthetők. De tovább megyek; hogyan követelhető a körorvostól a törvényben előirt teendők teljesítése, ha neki sem adatik meg a községekbeni megjelenés lehetősége ; innen van, hogy a lelencek és dajkaságba adottak ellátására a kellő felügyelet nem teljesíttetik, az ezernyi teendőkkel tulhalmozott szolgabiróságok nyilvántartási könyvébe a körorvos helyett a községi elöljáróság bejelentése alapján jegyeztetik be a fentemlített kisdedekrei felügyelet; és hogy milyen a községek legtöbbjében a községi elöljáróság által gyakorolt ilyen felügyelet, arról jobb lesz hallgatnom, elég bizonyítékai ennek a temetőkbeni apró sírhalmok. A küzségek egyéb egészségügyi mozzanatainak figyelemmel kisérése szintén egyik fontos teendője a feörorvosnak és kiilünüsen most, a midőn a cholera, a szemcsés küthártyalob és más ragályok elleni óvó rendszabályok pontos teljesítése a nagyméltóságú belügyminisztérium által szigorúan elrendeltetett, nem csak kiváuatos, de szükséges, hogy a körorvos közegészségi kürét annak idején beutazza, mert igy lehetnek jelentései alaposak. Baj az is, hogy a törvény a járási- és kürorvosok ügykörét nem körvonalozta, hanem tübbféle teendőt mindegyikre reá bizott, s igy megtörténik, hogy nem akarván egyik a másiknak illetékességi jogait csorbítani, mindegyik várja a kiküldetésérei külön rendeletet, a mi ha hozzájuk nem érkezik, a dolog elintézetlen marad. Ily viszonyok közt a körorvos nem felelhet meg feladatának ; az eljárás körüli mulasztásban egyformán hibás mindkét fél, ugy a küzünség, mint az orvos, de ezen apróbb hibák könnyen corrigálhatók lennének más körülmények között, legnagyobb és gyökeres hiba azonban magában a rendszerben fekszik; miért is ugy saját tapaszatalataim alapján, valamint az ország egyéb részeiből a mienkhez hasonlónak jelzett állapotokróli értesülés után, azon határozott és meggyőződés szülte nézetemnek adok kifejezést, hogy a kürorvosi intézmény jelen szervezésében fenn nem tartható, mert vele a kitűzött cé! népünk viszonyai miatt el nem érhető. Ha azt akarjuk, hogy a körorvosi intézmény a megye lakóssága előtt lassanként népszerűvé és annak eredménye jótékony hatásúvá váljék, oly közvetítő módot kell találni, mely által mig egyrészt a körorvosoknak képzettségükhöz, és nem ritkán — kiilünüsen járvány idején — saját életük veszélyeztetésével járó szellemi munkájukhoz méltó tisztességes megélhetésük biztosít tassék, másrészt az ezáltal felmerülő költségek az amugyis sok oldalról sanyargatott nép vállait minél kevésbbé terheljék. Ezek előre bocsájtása után bátor vagyok javaslatomat, melynek célja lenne, hogy addig is, mig a közegészségi törvénynek a körorvosokra vonatkozó része a törvényhozó testület által célszerűen niegváltoztatik, — az intézmény hiányai a közegészség fontos ügyének előnyére a helyi érdekek figyelembevételével lehetőleg pótoltassanak, tisztelettel következőkben előterjeszteni: Mindenek előtt szükséges, hogy a körorvosok oly fizetéssel láttassanak el, mely legalább a szerény igények közti megélhetést biztosítsa számukra, a fizetés megállapításánál pedig különbség tétessék az állomások közt, nevezetesen ott, hol a székhely valamely a kör kötelékébe tartozó oly város, melyben a körorvosnak magán gyakorlat után több jövedelemre lehet kilátása, az állás kevesebb fizetéssel rendszeresíttessék, inig egyéb vidékeken, hol az orvos majdnem egészen fizetésébőli megélhetésre van utalva, ennek javadalmazása emeltessék ; ez utóbbi helyeken ismét osztályozás történnék a szerint, amint az állás a magasabb szakképzettséggel biró orvostudor vagy pedig sebész által töltetik be. Folytatás a mellékleten. Ez a néhány szó hatott. Megremegett a kinos tompa hangra, elfeledett mindent, de e néhány szó fülében csengett, fölfutott a lépcsőkün, egyenesen gyermekei szóbájába, ott ráborul a kis fiúcska ágyára és üsszecsókolta azt a kis forró arcot. A kis lányka is fülébredt a zajra, megdürzsülte szemeit és bámulva nézte édes anyját ragyogó, fényes báli ruhájában. — Oh milyen szép vagy te aranyos mamám! De a szép asszony izgatottan tépte le magáról a drága báli ruhát s nézte férje mogorva, sápadt arcát s fülébe csengett újra : megülsz egy embert, aki téged határtalanul, szive mélyéből szeret! Odament hozzá, szeliden rátette kezét vállára. — Haragszol rám? — Jól tudod, hogy csak szeretni tudlak. — De azért, amit az előbb mondtam ? — Ha az téged boldoggá tesz, én nem rontom el boldogságodat. — Nem tesz boldoggá — mond a nő szeliden — boldoggá egyedül te tehetsz, ha szeretsz és megbocsátod esztelen szavaimat. — Málvin ! . . . A nő átengedte magát férje ülelésének s halkan rebegé: — Oh százszor megbántam már, amit mondtam, láttam, hogy az neked fáj, nagyon fáj, felejtsd el kérlek ; hidd el, nem fogok tübb bánatot okozni; nem vágyom én tübbé bálba, ez volt az utolsó! / ' Es váljon nem kárpótolta-e érte az az édes forró csók, az az őrjöngő lázas ölelés, az a boldogságtól remegő hang: — En drágám !