Zalamegye, 1889 (8.évfolyam, 1-26. szám)

1889-02-03 / 5. szám

VIII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1889. február 3. 5. szám. Előfizetési díj: Egész év re 4 t't., Félévre 2 t't., Negyedévre 1 t't. Hirdetmények : 3 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsora 12 kr. 1, M ii n \ n 11 i f i e: A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. £H t RUDOLF trónörökös 1858. aug. 21—1889. jan. 30. Egy megrendítő gyászhír futotta be az egész országot kelettől nyugotig s északtól délig, velőkig ható és sziveket sajgató ; egy hír, mely bár borzasztó következményeivel valónak bizonyult, még is csak nehezen talált hitelre : egy hir, mely egy országot jövőjének legszebb reményétől, büszkeségétől örökre megfosztott: Rudolf trónörökös hirtelen halála. Megrendül a szív, megremeg a toll, mely kénytelen e lesújtó hírt leírni s a honfi szív zokogva felsóhajt; lehetséges-e, hogy egy pillanat képes a legszebb remények hosszú láncolatát halomra dönteni! A halál rideg keze kiragadta körünkből azt, aki élte delén, férfi teljében, egy ország büszkesége volt, kire milliók szeme, mint egy virágzó kor megalkotójára, tekintett. Kihalt a szív, mely csak nemesen érzett, melynek leghőbb óhajtása volt egykor népeit boldogítani, elnémultak az ajkak, melyek a honszeretetet oly sokszor hirdetek ! S a koporsó, mely drága hamvait takarja: egy ország reményét zárja el örökre. Egy országét, mely szentül hitte, hogy uralkodója alatt egy jobb kor hajnala hasad meg s jólét, boldogság fakadnak léptein. A legalkotmányosabb Uralkodó egyetlen fiát, kit zsenge korától fogva a leggondosabb nevelésben részesíte, akit hosszú, megpróbáltatásokban gazdag uralkodói pályáján szerzett élettapasztalataival gazdagíta. veszíté el Benne. Mélyen érezzük az atyai szív nagy veszteségét, érezzük a fájdalom mérhetlen nagyságát. S ha lehet a tájdalomra írt csepegtetni : úgy gyógyító balzsamúl szolgáljon az ősz Atyának, hogy fájdalmában milliók osztoznak s a drága halott ravatalánál egy nemzet gyásza áll ! Megdicsőült szelleme az elköltözöttnek! Onnan a fellegekből kérd a királyok királyának vigaszát korán itt hagyott Sziileidre, vigaszát árván hagyott hazánkra, mely Benned egy új kor Mátyását veszíté! " Emléked élni fog közöttünk, míg magyar szó hangzik e haza téres rónáin s míg a keblekben igaz honfiszív honol ! Az arany fiatalság. Most. hogy a fiatalságot igen közelről érdeklő véderő törvényjavaslattal szemben a budapesti egyetem s a hazában itt-ott fenálló akadémiák ifjúsága is állást foglalt: a mozgalom keletkezésének s a tömörülésnek ideje alatt egy fővárosi napilap tárcában is, vezér-cikkben is foglalkozott a mi „ifjuságunk" magatartásával. Ezek a cikkek azonban bizonyos egyoldalúsággal csupán az egyetemi s akadémiai ifjúságot értették a mi „ifjúságiink" alatt. Ebben a fiatalságban a tárca-cikk írója több tüzet, több lángot, több energiát szeretne látni; a vezér-cikk irója ellenben higgadtságra, okosságra, tapintatosságra inti az ifjúságot, t. i. az egyetemit. Tagadhatatlan, hogy az egyetemi ifjúság magatartása, különösen mig részint a sajtótól, részint az országgyűlésen uralkodott hangulattól egy kis lendítést nem kaptak, — olyan volt, hogy a társadalom egyes rétegeinek közszellemét (ennek emelkedését vagy hanyatlását) figyelemmel kisérő egyénnek bőséges anyagot szolgáltatott az elmélkedésre. Az egyetemi ifjúságról mintegy ráterelte a szemlélő figyelmét az összes ifjúságra, az úgy nevezett arany-fiatalságra s annak magatartására, közszellemére. Azt kell tapasztalnunk, még pedig szomorúan, hogy nálunk, szép Magyarországon, az úgy nevezett arany-fiatalság kivesző félben van. Valamikor minden városnak megvolt a maga arany-fiatalsága mind csupa derék, érett, egészséges testű és lelkű fiatal intelligens emberekből, akik élénken érdeklődtek minden hazai mozgalom iránt, akik a haladásnak lelkes bajnokai voltak, akiknek lelkét, szivét nem hagyta illetetlenül soha a közügynek leggyöngébb érlüktetése sem. A kor méhében rejlett korszakot alkotni hivatott nagy eszméket ez az arany-fiatalság sejtette meg mindig legelőbb. Az hivta világra. Az állta körül bölcsőjét a minden nagyért, igazért rajongó, tettekre kész fiatal lélek ihletével. Az ragadta kezébe, az védte, az emelte a világra szóló eszméket az ifjú lelkesedés teljes odaadásával. Az teremtett rendkiviili dolgokra közszellemet ; az irt a történet könyvébe nagy eseményeket ; az vitte diadalra a magas és szent nemzeti törekvéseket. Volt az arany-fiatalság soraiban fiatal biró, ügyvéd, orvos, hivatalnok (minden fajtából), akik a közügy, a közérdekek szempontjából mindig félre tudták tenni a magánérdekeket, akik tudtak egy szív, egy lélek lenni a haza s a nemzeti érdek szent nevében. Tudtak éretten, komolyan hevülni, lelkesedni s tettre birták hangolni, ki birták ragadni a korosabb, a lángolásra már nem annyira hajlandó férfiakat is a közönyből. Ez a derék fiatalság, ez a megbecsülhetetlen drága arany-fiatalság — fájdalom ! — kiveszőben van. Az a fiatalság, melylyel a báli termek parkettjén találkozunk, nem arany-fiatalság. Az talmi, arany-doublé, nem igazi arany; csak úgy van befuttatva vékonyan egy kis aranynyal. Frakkjok alatt több a párfön, mint a lelkesedés. Ez csak melegházi kiadása a valódi aranyfiatalságnak. Azt tapasztaljuk ma már, hogy a fiatal emberek korán higgulnak. Mihelyt egy-egy fiatal ember önálló kenyérkeresetre kerül, egyszerre rideg aggá lesz. Fut saját érdekei után s e közben oly mélyen furakodik a realismusba, hogy nem képes magasabb, szentebb célokkal, törekvésekkel szemben még csak kissé is fölmelegedni. Az országgyűlésen, éppen a fiatalságot oly közelről érintő véderő javaslati vita alkalmával a ház egy két igen fiatal tagja oly rideg beszédet tartott, hogy egyik idősebb képviselő kénytelen volt fejökre olvasni egy államférfiú ama mondását, hogy „őrizkedjetek a 20 éves higgadt emberektől, mert azok 40 éves korukban elárulják barátjokat." Tagadhatatlan, hogy fiatalságunkban most nagy a közöny, korai a higgadtság. Sok egyéb között lehet ennek okát keresni a családi nevelésben, lehet az iskolaiban is. Szülők és tanítók egyaránt olyan komolyságot kivánnak a serdülő növendékektől, ami egyátalán nem áll arányban korukkal. Pedig hát csak hadd pajzánkodnának, hadd csintalankodnának ártatlanul ! Annál tovább megmaradna lelkök, szivök fiatal üdesége. Nem lesz az olyan mustból, amely 24 óra alatt kiforr, soha becsületes ó-bor. Arra kellene tehát minden módon, a szülői házban s az iskolában egyaránt törekedni, hogy a fiatalság mentül tovább forrjon mentül tovább megőrizze lelke naivságát, üdeségét. Mert azzal, hogy a fiatalságtól korai komolyságot, csendes, higgadt magaviseletet, 40 éves emberhez való érettséget követelünk, letöröljük lelke zománcát, így azután kivesz, kipusztul az arany-fiatalság. Es nem lesz, mi az iskolai pad s az öreg karosszék közti kort áthidalja. A zala egerszegi ipartestület közgyűlése. A zala-egerszegi ipartestület évi rendes közgyűlését Meskó József ipartestületi elnök úr elnöklete alatt január hó 27-én tartotta. Elnök a megjelenteket üdvözölvén, miután a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére Weber Adolf és Klosovszky Ernő testületi tagok választattak, felolvasta elnöki jelentését. A jelentésben részletesen előadta a testület 1887. évi bevételeit és kiadásait, hogy az ipartestület tartott 7 közgyűlést, 9 előljárósági ülést, 9 békéltető ülést s az elnökség gyűlésen kivül 637. ügydarabot intézett el. Az utasfogadó szállót 132-en vették igénybe. Megemlékezett a tanonciskoláról, itt a hanyag iskolalátogatásról, melynek sok esetben a tanoncok az okai, de gyakran maguk az iparosok, kik tanoncaikat az iskolába nem eresztik. E részben figyelmezteti a tagokat, hogy jövőben az ipartürvény ama szakasza, mely szerint amely iparos a tanoncát az iskolába rendesen nem járatja, 20 írttól 200 frtig terjedhető pénzbüntetéssel sújtandó, szigorúabban alkalmaztatik. Szólt a jelentés a juniu»