Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)
1888-09-30 / 40. szám
VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. szeptember 30. 40. szám. Előfizetési dij: Egészévre 4 tt., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: • > hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., 1 íélyegdij 30 kr. Nyilttér petitsoni 12 kr. rr \rr I r i r i, mrnnm es 1 ML A lap szellemi és anyagi részét illető közlemények a szerkesztőséghez küldendők. Bérmentetlen leveleket csak ismert kezektől fogadunk el. Kéziratokat nem kriMüuk vissza. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. i , eszi hely örömünnepe. Az örömben, mely Keszthely város polgárainak szivét f. hó 25-én, mint a keszthely-balaton-azent-györgyi helyi érdekli vasút megnyitásának örömünnepén áthatotta, osztozik megyénk minden lakósa. Osztozunk az örömben; mert át vagyunk hatva a vasút közgazdászati nagy előnyeitől; mert érezzük, mily nagy áldás, niegfizethetlen kincs egy vidékre, ha az új-kor vívmánya : a vasút szeli át határát. S midőn megyénk egyik legszebb, legregényesebb vidéke e méltán irigylendő áldásban részesül s efí'eletti örömének külsőleg is kifezést ad: a közöröm megdobogtatja Zalamegye háromszázezer lakosának szivét s mind egytől-egyig a boldog keszthelyiekkel érez. Megérdemlik ők ez örömnapot! Huszonöt év óta küzdöttek SZÍVÓS kitartással, mig az „ige testté-' vált. Hányszor hitték célúk elérését s hányszor csalta meg őket a csalfa remény ! De ők nem csüggedtek. A haldokló végső órájában mintegy örökségkéj) hagyta utódainak ez eszme megtestesitését. Csuda-e hát, hogy az utódok kétszeres igyekezettel küzdének, hogy az ősők végső akaratának mielőbb eleget tegyenek. Most zavartalanul pihenhetnek az ősök. Nincs már fájó gondolat, mely nyugalmukat háborithatná, sőt áldást könyörögnek le azokra, kik városuk felvirágozásának legszebb útját megnyitották ! A meo-ye többi lakói, kik hasonló cél után küzdenek, a keszthelyiek örömünnepének alkalmából merits :icl; erőt, kitartást a további küzdésre! Acéloz-'..-ik meg akaratukat! Kitartás-, erős akarattal -g. e győzniök kell! Az ünnepély lefolyásáról lapunk tudósítója a következő közleményt küldé : Keszthely, 1888. szeptember 26. A keszthely-balaton-szent-györgyi helyi érdekű vasút műtanrendori bejárása t. hó 25-én Lakatos Aladár miniszteri titkár elnöklete alatt togauatosittatott. A lakosság, hogy e várva-várt nap elérkezte felett örömét külsőképen is kifejezze, a házakat már a kora reggeli órákban nemzeti zászlókkal fellobogózta; üunepiesebb színezet, hangulat kezdett tért hódítani. Minthogy a hivatalos bejárás a déli vasút balatonszt-györgyi állomásától volt megkezdendő, a vasutigazgatóság tagjai lap Sándor elnökkel élükön, továbbá Tolnay Lajos orsz. képviselő, a vasntépités főfelügyelője, Somogy megye közig, bizottság 3 tagu küldöttje, uévszenut Paizs Mihály, Leipczig János főmérnök, Bogyay marczaln főszolgabíró, Zalamegye közig, bizottság küldöttje Takáeh Imre keszthelyi főszolgabíró, a sajtó képviselői s mások, az uj vasút vonalán déli 12 órakor leutaztak Szt-Györgyre. Az egész ut 25 percig tartott, mely idő alatt a személyszállító kocsik célszerű és kényelmes szerkezetét, berendezését vizsgálta a társaság s gyönyörködött a pompás képben, mely a vasútvonal hosszán tárul az utas elé. Szt Györgyre a mi vonatunk után csakhamar berobogott a deli vasút Budapestről induló vonata, mely meghozta a közlekedési miiiisztenuui küldöttjeit és pedig Lakatos Aladár tűin. titkárt, Márk Károly főfelügyelőt, Keit J, távírda lg. titkárt; a déli vasút képviseletében pedig Kovács A. és Veber 1. forgalmi ellenőrüket, Kosztka és Lukács főmérnöküket, Szováti osztályméruököt; ezen vonaton jütt ünnepélyünkre Unger Alajos orsz. képviselőnk is. A külcsönüs bemutatások után az egész társaság Molnár István szt-györgyi tiszttartó asztalához villás reggelire tért: a reggeli kitűnő ebédnek is beillett. Alatta toasztok is mondattak; szólt Pap Sándor, Lakatos Aladár, Unger A., Tolnay Lajos és Paizs Mihály. Az idő 3 óra felé járván, kisiettünk a N.-Kanizsa felől érkező vouathoz, melyen következő kedves vendégeinií érkeztek : Csertán Károly alispán, dr. Mangin Károly főorvos, Lányi Kálmán főmérnök, Hertelendy Béla kauizsaí orsz. képviselő, Varga Lajos a „Zala" szerkesztője, Plihál közjegyző, Garay Benő ügyvéd s mások. Most már teljes lévén a műtanrendőri bejárás bizottsága, együtt és egészbeu a k.-b. szt-gyürgyi vasút előállt vonatába ültüuk s 3 óra után megkezdődött a bejárás. A vonat lassan haladt előre, hogy a műszaki egyének U 1indeut alaposan megvizsgálhassanak, a hidaknál, átjáróknál, őrháznál pedig a vonat megállt s a bizottság tagjai közvetlen szemlélet utján győződtek meg az épités jóságáról, használhatóságáról. Végre „Zalamegye" tárcája. Évek múlva. Irta: Naglné Karay Mariska. (Folyt, és vége.) Zengett az erdő a vidám (lalolástól, csengő kacajtól ; a kirándulók jókedvét fokozta a derült, tiszta idő, a nagy végtelen menybolton sehol egy parányi felhő sem volt. A fiatalság táncra kerekedett egy szép tisztáson, húzta a cigány a lassút, majd rá lendítette a frisset, járták tűzzel, jó kedvvel, észre sem vették, hogy nyugaton sötét felhők tornyosulnak az égen. Csak a midőn nieg-meg villant .-i sötét felhők között a hosszú fényes tüzkigyó és lassú tompa dörgés követte, vették észre a vihar közeledését. A jó kedv rögtön alább szállt, mindenki sietett a hajóra. Völgyiné meglepetve nézett körül, nejét nem látta. Elvira is észre vette valakinek a hiányát, de az nem édes anyja volt Megígértem önnek barátom, hzgy megfogom hallgatni, bár higyje ol, nincs oka magát mentegetni. En meg mondtam'önnek már sokszor, hogy nem haragszom; mit mondják még? Mialalt ezeket mondta, nyugodtan ült le egy mohos latörzsre Völ-ryiné, távol a vigadók zajától az erdő egy emelkedettebb helyén. Sötét zöld repkény fonta be a vén fák törzseit, a fii is sokkal üdébb volt itt, de. még a távolban csattogó fülemüle dala is édesebb. Ilonkám! — robegé a férfi és oda omlott a nő mellé, — napok, hetek óta vágyom e pillanatra — s megragadva kezét, fölnézett hozzá — megtudsz-e nekem bocsátani? Volnék-e. itt Iván, ha nem ugy volna, mond a nő szelíden -— tudja, hogy nem haragszom, miért bejutottunk a keszthelyi állomás pályaudvar ába, ho 1 ezrekre menő diszes közönség harsány éljenzésbe tört ki s az éljenzés tartott, mig az egész társaság le nem szállott a vonatról. A délszaki növényekkel diszitett perronon Fariul- . Miklós gymn. igazgató, városi képviselő a képvistfl^, 1 testület nevében üdvözlő beszéddel fogadta a bejiUé^ bizottságot és a velők jövő veudégeket, mely beszéífce Lakatos Aladár titkár kedvesen szólt azon benyomásofiy''»' ról, melyeket reá az uj vasút gyakorolt. A vendégeket beszállították a városba, a bizottság az állomásnál is mindent megvizsgált, majd jegyzőkönyvet véve fel a bejárás eredményéről, Lakatos A. min. titkár, mint a közi. min. képviselője kijelenté, hogy a vasút stept. 27-én közhasználatba vehető. Ezzel a hivatalos ténykedések véget értek.. Este 7 órakor az „Amazon" vendéglő nagytermében volt a nagy áldomás. Egyrészt azért is jöttünk össze, hogy örömünkben kedves vendégünkkel együtt együnk és igyunk és felköszöntve magas állású, vezérszerepet vivő egyéneinket, értük ürítsük a pohárt! Vagy 130-an lehettünk az asztalok körül s vidám hangulatban költöttük a jó est-ebédet. Mikor a „Nemzeti pezsgőbort" önték poharainkba, felállt elsőnek Pap Sándor, vasúti igazgatósági elnök s ő felségét a királyt élteté. Az egész társaság felállt s falrengető éljent zengett. Baross Gábor közi. minisztert dr. Dunst Ferenc uj apát-plebáuosunk élteté. Mondtak még felköszöutőket Lénárd Ernő Festetics Tassilo grófra, Deiuinger Imre Lakatos Aladár min. titkárra, Lakatos Pap Sándorra és Reisehl V re, Deininger J. a fő- és alispánra, Beck S. Toluay Lajosra, Tolnay Lajos Keszthely egyetértő lakosságára, Pap S. a vendégekre, Csertán Károly alispán a keszthelyi hölgyekre, Hertelendy Béla Unger Alajosra, Unger A. választóira, Beck S. a sajtó képviselőire, Bogyay M. dr. Dunst F.-re, Udvarhelyi Gy. a honvédekre, dr. Neumark a keszthelyi vasút legelső fejedelmi utazójára, a Walesi hercegre. Lakoma alatt felolvastattak Vaszary Kolos pannonhalmi főapát, Svastits Benő főispán, Babóchay György nagy kanizsai polgármester ós Skublics Gyula földbirtokos urak üdvüalő táviratai. Szóltak még többen és többször, de nem fiizöm tovább tudósításomat, mert attól félek, hogy azt mondják, a tudósitás hosszabb, mint a vasút, mely 9.6 km. Miié e sorok napvilágot látnak, vasutunk a közhasználat tárgya lesz. Naponkint 5-ször le- és 5-ször felszállít utast ós málhákat. Személy szállítási díj: I. osztályban 50 kr., II-ban 40 kr., III bau 30 kr! Számos látogatást kérünk. — Meíisfo. — kérdi hát? Tudok én mindent, bár régen történt, tudom, kinek a kedvéért feledkezett meg rólam. — Ne mondja azt, nem feledkeztem meg soha, egy pillanatra sem, szerettem mindig és szeretem még most is! Szegény anyám az oka mindennek, ő javamat akarta és azzal tett boldogtalanná. Ilonkám! — folytatá esengve — szeretlek még most is, te nem tudod, mennyit szenvedtem én. Azt hittem, megőrülök, midőn visszatérve már másé voltál, elvesztésedet feledni nem bírtam, nem akartam! Fenékig ürítettem az élvezetek poharát és az erőszakolt mámor eloszlása után csak még jobban vágytam utánad ! Komoly, tudományos életre adtam magam, hogy elvonjam gondolataimat tőled, de emlékedet száműzni nem birtam! Kerültem az embereket, meri rád emlékeztettek, álmaimnak képe még is te valál! Oh hidd el, nagyon megszenvedtem én vétkemért, s a neked okozott bánatot százszorosan éreztem, Kerültelek, azt hittem gyűlölsz, megvetsz, oh milyen jól esik nagylelkű bocsánatod. Te nem gyűlölsz, te nem feledtél még el, ugy-e Ilonkám te is szeretsz még engem ? A nő zavartan siité le szemeit és még is érezte azt a delejes varázst, mely az égő szemekből reá sugárzott; a szeinvedélyes szavak megdobogtatták szivét, azt a szivet, melyből rég kihaltnak hitt miden érzelmet. Szeretett volna kibontakozni az ölelő karok közül, de mikor olyan édes volt ott pihenni ! . . . Vissza akarta nverni nyugodtságát, de az az édes susogás fogva tartotta mámorba merült lelkét, vissza idézték azt a régi, régi időt, mikor még azt hitte, hogy a boldogságot, az üdvöt egyedül ezen a keblen találhatja csak fül ... .... A's a nő ugy érezte, hogy nem csalódott/ Ekkor felmerült lelkében férje, gyermeke, hiszen ő nő, anya, neki vétek meghallgatni ennek az embernek őrült szerelem vallását, bár milyen édes lenne is az. „Még akkor sem, ha az téged nagyon, nagyon szeret ?" visszhangzott lelkében Elvira kérdése, és a varázs megtört, mely behálózta lelkét. Ugyan Iván ne legyen ön gyermek, térjen Jelen számunkhoz '/ 2 iv melléklet van csatolva. észre ! Megígértem, hogy meghallgatom önt, de azt nem mondtam, hogy őrültségének részese leszek. En nem mondom,^hogy haragszom önre, ne akarja hát azt meg érdemelni. Hagyjon föl egy rég mult álom fölelevenitésével, mely ugy sem boldogithatna bennünket ós legyünk jó barátok. Jó barátok ! — ismétli a férfi — nekem az oem elég, én nem barátságát óhajtom, én szerelmét köveietem, mely egykor az enyém volt — Csak volt Iván, — felelt a nő szelíden, — ma már késő arra gondolni. — Miért volna késő? — suttogá a férfi szenvedélyesen és újra karjaiba zárta, — miért volna késő? ismétlé egy forró csókot nyomva arcára, — ha szeretsz Ilonkám, mi gátolja boldogságunkat? Megszenvedtem már vétkemért, ne légy oly kegyetlen, hogy újra elűzz magadtól, ugy-e szeretsz még? miért volna hát késő? — Azért uram! — és a nő bü-izkén végig nézett rajta — azért uram — és termete kiegyenesedett, mint egy megsértett istennőé, — azért uram — ismétlé ha ragtól égő arccal ; mert én becsületes asszony vagyok ! A férfi zavartan nézett rá egy percig, azután oda csúszott hozzá és átölelte térdeit. — Te nem vagy asszony, te egy szent vagy, még annál is tübb ! A nő arcáról eltűnt a megvető büszkeség, szeliden nézett az előtte térdelő alakra, önkénytelenül végig simitá puha, hullámos haját, aztán zokogva borult le a földre. — Ne sírj drágám ! — suttogá a férfi a siró nő fejét keblére vonva, — oly nyugodtan hajthatod keblemre, mintha Isten oltára volna az! Ne félj, tübb csó kom nem fogja égetni arcodat, megértettelek / Nem mondtál semmit és én mégis mindent tudok. Szeretsz engem, de ne félj, nem élek vissza vele, nem lógom nüvelni küzdelmeidet. Becsületes asszony vagy, nem, te egy szent asszony vagy ! Most tudom még csak igazán, mit vesztettem el benned ! Hosszú, néma csend állott be, nem hallatszott .u is