Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-09-30 / 40. szám

Alispáni jelentés az olctóber lw l-én tartandó megyei közgyűlésre. (Folyt, és vége). A közmunka és utépitészeti ügy az ujabban alkotott és jelenben fennálló ügyviteli szabályrendele értelmében minden év december hó l-én tartandó közgyűlésnek képezvén külön tüzetes tárgyát, ez alkalommal csakis e jelentésem időszaka alatt leszolgált természetbeni közmunka állásáról és a befizetett váltság összegekről van szerencsém a következőket bejelenti : természetbeni közmunka leszolgáltatott a balaton füredi utbiztosság kivételével a következő eredménynyel : c — -?Í 5 © ~ h 5 ál Ve 5 jí o 3 = N a N :0 ce a N 3 3-i N ^ s. •a ce bp a o SJ ÍM ói -f o « o i cxicaoj; C1 © -F <X I - Cl © Cl CC -f iX — _ i- « co » lO I- © .O 1- CM -f Cl — CM 1— -* o o CM © !DI —' t— © l- <M <N —i CM tso-iOKCi-ons-t © -f x co c -t - - -t c -t< s w o a Cl Ol O CO C '—

1 '—' Cl .— — ÖJO t>X) —J <M T-L <M - -c ic o a ^ a w 3 c c ÍI ÍI lOOO-ii'i-OOIN'MffliOOO -fcsoojc oi-i-io-iica © © lO CO (M © TÍ* CO <M CC lO Cl CM — © TJI CO © CM -fűi-őr. —' © <M © © Cl Cl -f © © I - Cl O iO lO f "f Ol © —i SM CM N ce N • 3 N :3 N :3 N Cfí A 1 co í tD ®--c8 <o w kettős > g esa 0/ (V Se i> 3 m I V CO © (NI © t- lO CO !M 00 IO Cl co co © <M -f © cr lO —i © © © © — R CM © .O © — IO CI-FCFFLFFLH I- CO © © © iO CC I- © I- © © CC -+ © © -f © — © © ÍM © -h co cc — r Cl © —' Cl ©> © -f l- © © © CM CM Cl © -F -F © -R CM © O © OC — -í-t-tcicoíicc O © CM t-t i-i—r © iO oc © co co i- -ti CM© ©i—« © -- CM -t" © CO © iCl O © © 00 © © CC © © lO CM CM © iO — I- Cl —I -f Cl CM © © -f O © Cl iQ © <x © o © Cl © -r — frt 66 kr; s itt tisztelettel megjegyzem, hogy a fentebb kimutatott s még befizetetlen tartozási összegek behajtása iránt a közgyülésileg elrendelt intézkedések meg tétettek. A vármegye házi- és árva pénztárainak törvényáltál rendelt havi vizsgálatait az illető bizottsággal teljesítvén, az arról szóló hivatalos jegyzőkönyveket van szerencsém bemutatni. A vármegye törzsvagyona áll részint földtehermentesitési és takarékpénztári-, részint pedig magán kötvényekben gyümölcsözőleg elhelyezett 22725 frt 22 kr. tőke és ezután esedékessé vált 240 frt kamat követelésből, mely utóbbinak behajtása iránt az intézkedés megtétetett, s igy ezen befolyandó kamat összeggel együtt a megyei törzsvagyon tőke állaga jelenleg 22965 forint 22 krajcárt tesz ki. Mindezek után van szerencsém a megyei közigazgatási összes központi és járási hivataloknak, valamint a megyei árvaszéknek ügyforgalmi kimutatását a folyó évi ápril hó 1-től augusztus hó végéig terjedő időszakin a következőkben előterjeszteni, u. m: E > ce be E/L O '3.H £ o ® © a tu 'CO ÖB© a N '3 b

D-~ ce c 3 Zs * a ce o ÍS - L-í o ® — CJ m CC cS —' ín , i , : ^ • ^ ^ jjj A közmunka váltságból a központi számvevői nyilvántartás szerint a folyó évre előirt s részbeni előző évi hátralékul fenmaradt tartozások törlesztésére befizettetett augusztus végéig az utépitészeti alapba összesen 38523 frt 26 kr., maradt tehát még fizetendő 42272 frt 53 kr. Az 1879. évi 37-ik t. c. értelmében előirt katonabeszállásolási pótadóból a fent irt időig a főszámvevői részletes kimutatás szerint befizettetett összesen 22861 frt 14 kr., — maradt tehát még fizetendő 39010 frt 72

2 4 kr., a megyei betegápolási pótadóból befizettetett összesen 16,359 frt 71 kr.; lesz még befizetendő 33994 Vl'UtH [3A3ápA sni zsnání g.gi © -t< ,0 © Cl - — -t< co -+ -f CO —I © © © -f 00 l- l- —' iO © -t< —> — <-> I— © )t

sl

Jl

zí

,1 B!(!'l -f © © -f © © CM © -r © 1- cc © © ci © 1 - x i - x — © © Cl 1 - © © x- © © cc co Cl © © —I C1 © CC 1 - © © © © © I - Cl co -t © © — -fiC5©©—'CMCJ—'—ICI—•© © © -t< co ci © 01 © -r © 1- © 1- © co -+ 1X © — I - O © © © X' l - © © -* Cl -t —1

1 © u.isozss/ 1 -r 1 - © © © cc © © © © © —

1 1- ci X- o —1 •• © © -f O © © CM Cl — (Cl © <-> — © © -f © © © -ti © © I- © © © Cl — — — © — © © © © .0 o © -ti © © ci -e © 1- 00 I- © Cl © I - © © © © © I- Cl X -f X Cl — © iO CO © CM Cl —I — CM — © — — Cl 5Á|0jüq SlpápA SU) -ZStl 'IIB 10|-| [U<1? 8Sxl 110A © I- Cl X © I- Cl CM ír. — MPl'-'-'IBI 101-1 it © © IP'lB 8H8I (D N -<D c 00 5j © -t -r —< © © X — — Cl I f CM n ce 2 í I ce bD fi CO 'CC tO = > ce cj ** E> 3 > • -ce _ • N 5 ' « y' ' IV, ce it © ce te "•Eb v í. N V íu ü . ce 0) o » •— tt-r —- - N — K^* — t T3 ® S N c ^^ o ® c C ce 5 ® to w c k: H x e '. o '. o i; Zala-Egerszegen, 1888. évi szeptember hó. Csertán Károly s. k. Zalavármegye alispánja. A „Zalamegyei (ia/dasúgi Egyesület.'* hivatalos Értesítője. Jegyzőkönyv a N.-Lengyellen 1888. szeptember IG-dról a gazdakör által tartott tenyész szarvasmarha és lódijjazásról. Jelenlevők : Skublics Jenő elnök, Königmajer János, Orosz Pál a zalamegyei gazdasági egyesület küldöttei, Farkas József a Z.-Egerszeg járás lótenyészbízottság mint a távolban a kis fülemüle éneke, olyan bánatosan, olyan fájdalmasan csattogott, mint ha az ő kis szive fájna hármuk közül legjobban. Távol nyugaton feltűntek a sötét fellegek, megmeg lobbant a villám fénye. — Nem mondom, hogy én nem szeretlek, mondá a nő halkan, mintha önmagához beszélne csak, — oh én szerettelek nagyon, végtelenül! Talán mert gyermek életem örömtelen volt, ragaszkodtam hozzád oly határ talanul, hogy a szeretet, mely másnál megoszlik, bennem irántad összepontosult. Te voltál álmaimnak tárgya, minden reményem, boldogságom, nélküled nem is hittem az életet elviselhetőnek, 0I1 Iván én téged nagyon szerettelek ! — Es én ezért neked fájdalmat okoztam! .... — Ne tégy magadnak szemrehányást barátom, a sors könyvében más volt följegyezve rólunk, s mi csak a sors vak eszközei vagyunk. — Nem mondom, hogy boldog nem lettem volna veled — folytatá a nő, - hisz oly határtalanul szerettelek, a te szerelmed tette kedvessé előttem az életet. Es te az enyém voltál! Oh boldoggá tettelek volna Iván és boldogságod lett volna az én boldogságom . . . — Megtudnám átkozni az eget, a mindenséget, mely megfosztott tőled, meg önmagamat, anyám emlékét — nyögé kinosan a férfi. — Ne átkozz senkit Iván, különösen anyád emlékét ne, ő csak javadat akarta. Hiszen ugy sem segíthetnél már rajta. — Nem mondom, hogy nem fájt elhagyásod, — folytatá a nő halkan, bánatosan, — oh nagyon fájt az nekem! Hisz oly határtalanul szerettelek, te voltál mindenem. Te voltál szomorú életem boldogitó napja, gondolhatod hát, hogy a nap letűnte után milyen sötét, 1111 yen rideg lett az életem ! Oh Iván ha hallottad volna azokat az imákat, melyet a kereszt előtt a porban fetrengve, vonagolva a kíntól az egek urához esdekeltem ; kértem, hogy ne vegyen el tőlem, adjon vissza nekem, oh ha azokat hallottad volna, visszatértél volna hozzám! . . . — Kegyelem ! — esdekelt a férfi és össze kulcsolta kezeit — ne folytasd, ne folytasd, oh kin ezt hallani nekem ! A nő mintha nem is hallotta volna, mintha csak saját lelkébe idézte volna fel a multat, mintha egyedül önmagához beszélne csak. — Es az én esdő könyörgésem nem hallgattatott meg ! A nő hangja elfúlt, lopva letörlé az előtörő könycseppet, mereven nézett maga elé és suttogott tovább. — A miért annyit esdekeltem, könyörögtem a jó Istenhez, a te szivedért, a te szerelmedért, azt nem adta vissza nekem. Nagyon, nagyon boldogtalan voltam, kimondhatlanul fájt, hogy elhagytál, hisz én nem érdemlettem azt meg tőled! Nem akartam, nem tudtam elhinni, hogy te olyan kegyetlen tudsz lenni, hiszen nem is tudtam, hogy miért ? En ugy ismertem a te jó szivedet, hogy az nem tud bánatot okozni senkinek, és nekem még is tudott? Oh Iván ! megutáltattad velem az életet, az embereket, nem hittem többé az Istenben, a más világban, egy eszme volt csak, mely kisért éjjel, nappal, egy eszme, mely sötétebb a pokolnál, az öngyilkosság sötét eszméje, meg akartam halni ! . . . A férfi megrázkódott. — Ki tudja Iván, nem a menyből néznék-e most reád, ha egy barátnőm nincs, egy szerető, jó lélek, az volt őrangyalom szerencsétlenségemben, az életet egyedül neki köszönhetem. E11 elkeseredésemben megváltam volna tőle, de ő vigasztalt, bátorított, azt mondta, nem érdemled meg, hogy bánkodom utánod, halálom nem fájna neked, csak hiúságodnak hízelegne .... — Elmentem volna utánad ! — rebegé a férfi, szive minden keserűségével. - Azt mondta, álljak boszut rajtad, ne törődjem veled, hogy megvettesse velem emlékedet, elnevezett alávaló, haszontalan, jellemtelen embernek . . . elnöke, Skublics Zsigmond a gazdakörnek pártoló tagja, ugy is mint a dijak odaítélésére választott bírálóbizottság elnöke, Horváth Alajos a gazdakör alelnöke, Tuboly Zsigmond, Maitz János, Doszpot Gábor, Tulok Sámuel, ifj. Nóvák Mihály, Lukáts András, Pödör Imre, Vas Ferencz, Bödör János és ifj. Jakab Ferencz a gazdakör tagjai, úgy is mint bíráló bizottsági tagok, Rózsás Sándor, Rózsás Iime, Fitos Gáspár, Szabó Miklós, Kiss László, Nóvák Miklós és István, Bándy László, Pödör János, Fábján József, Mónok István, Krausz Ignácz, Gaál Ferencz plébános, Hordós János, Rózsás Kálmán, Kiss István, Fitos Márton, László József, Török József, Galambos László, Szekeres György, Fábján Mihály, Sebestyén János ifj. és idős, Sinkó Sándor, Strausz Sándor és több tagok, ez utóbbi ínég is mint a kör jegyzője. Skublics Jenő elnök ur üdvözölvén a jelenvoltakat, különösen Königmajer János és Orosz Pál urakat, mint a megyei gazdasági egyesület képviselőit, Farkas József urat, mint a Z.-Egerszeg járás lótenyészbízottság tínő két, megnyitó beszédében az állattenyésztésnek országos, de különösen vidékünkön nagy gazdasági jelentőségét kiemelve előadta, hogy jelen viszonyok közt, az évenként olcsóbbodó gabona ár és évenként drágábbuló emberi munkaerő mellett az egyoldalú magterineléssel a földbirtokra nehezült terhek alig elviselhetők, és igy mag termeléssel a sokkal nehezebben munkálható talaj 11 vidékünk a szerencsésebb fekvésű, könnyebben munkálható talajú vidékekkel, különösen a holdanként 15- 16 metermázsát termő alfölddel a versenyt ki nem állhatja, igy akarva, nem akarva utalva van az állattenyésztésre?, melyre miután mindennemű mesterséges takarmány előállitására vidékünk talaja alkalmas, és ezzel, bár költség- és fáradsággal a réthiány némileg pótolható lévén, a természet által is utalva van, de voltaképen a magtermelés csakis az állattenyésztés által mozditható elő; fölemlité továbbá, hogy bár a jelenlevő kiállitott marhaállományból vidékünknek az állattenyésztésben némi előhaladására következtethetni, mindazonáltal ezen a téren még igen-, de igen sok tenni való van ; a most első izben törtéut lókiállitás azonban, mint kezdetleges megelégedésével találkozik, mely után a kiállitást meg nyitottnak jelentette ki. A megyei tettes gazdasági egyesületet képviselő Orosz Pál titkár ur a kiállitott marha állományt általában meglehetősen sikerültnek, a lóálloinányt pedig úgy ő, mint Farkas József lótenyésztés bizottsági járásköri elnök ur, különösen minőség tekintetéből a várakozáson felül sikerültnek nyilvánított;!. Ezek után a gazdakör j. gyzője azon kéréssel járul elé, hogy — miután a választott bíráló bizottsági tagok közül Veiszbekker János ormándlaki, Vallner József keresztúri, Sípos Ágoston liczkói és Boronyák József gellénházi lakós urak nem jelentek meg, azok helyett más biráló bizottsági tagok választassanak-e, vagy pedig egyedül a jelenlevő tag urak 'teljesítsék a bírálatot, melyre nézve határoztatott, hogy ujabb tagok választása nélkül fogják a jelenlevő tag urak a bírálatot tejesiteni, felkérve a gazdasági egyesület küldöttjét és Farkas József lótenyész bizottsági tag urat a szives közreműködésre. I-ször. Bírálat alá vétetett a •/. alatt idecsatolt kimutatásban részletesen leirt, s faj és kor szerint kimutatott 42 db. szarvasmarha, melyek közül az üszőkre kitűzött dijakból az első dijra érdemesnek Vas Ferencz döbrétei lakós 2 éves nyugoti fajú üszője, a második I. rendű dijra László József gellénházi lakós nyugoti fajú 2 éves üszője, a 2-ik második dijra Pál Sándor n.-lengyeli lakós 1 éves üszője, a harmadik dijra Galambos László ormándlaki lakós 2 éves üszője találtatott érdemesnek; továbbá, miután a Gyenese Pál csonkahegyháti- és Lukács András ormándlaki lakós által kiállitott bikák díjazásra érdemesnek nem találtattak, a bikákra kitűzött dijakból az I-ső díj vagyis 1 drb arany — Igaza volt, jellemtelenül cselekedtem. — Én nekem ugy fájt mind ezt hallanom. Hisz én azért még mindig szerettelek, újra írtam neked, újra kértelek és te újra nem feleltél semmit ! . . . — Hol jártam én akkor ? — mond a férfi keserűen ; utaztam szerteszéjjel a világban, bántott az önvád, hogy anyám kérésére hajoltam, ki azt akarta, hogy feledjelek el, s hogy az mennyire sikerült, mutatja a jelen. —- Fölébredt végre az én megtört lelkemben is a büszkeség, nem könyörgöm többé. Ha te oly lelketlenül tudsz az én esdő könyörgésemre hallgatni, én nem háborgatlak többé. Férjemnek, ki akkortájban kérte meg kezemet, minden gondolkozás nélkül oda ígértem. — Dacból nemde ? — Igazad van, akkor az vezérelt, akartam, hogy lásd, miszerint nem bánkodom utánad. Pedig még azután is nem mondom, hogy fül nem bontottam volna az eljegyzést, ha csak egy engesztelő szót, csekély mentséget írtál volna, csak azt, hogy szeretsz, hogy nem feledtél még el, hidd el Iván, az oltár mellől vissza tértem volna hozzád. De te hallgattál mélyen. Az óta évek multak és én nem bántam meg soha, amit akkor talán csak dacból tettem, férjem határtalan szerelme, gyöngédsége elűzték lelkem bánatát, meggyógyiták vérző szivemet. Hiszen mindenem meg volt, mi csuk egy nőt boldogíthat, szerető férjem, szép kis angyalom. Multak az évek és az ön emlékét elmosta az idő. . . — Végleg? — Azt hittem, hogy igen és ugy i

8 volt eddig, hisz oly régen volt az már. De a váratlan találkozás, a tudat, hogy még most is szeret, fölujitották lelkem ben a régi emlékeket. Ne értsen félre Iván, tiszta, szent ez a vissza emlékezés. Szivünknek, idegeinknek nem parancsolhatunk, hogy az ne érezzen, de uralkodhatunk fölötte. Nem tagadom, hogy egy pillanatra magával ragadott lázas, öröngő szerelme, de csak egy pillanatra. Észre téritett az a tudat és sértett az' a gondolat, hogy ön azokhoz az alávaló, jellemtelen asszonyokhoz