Zalamegye, 1888 (7.évfolyam, 27-53. szám)

1888-12-16 / 51. szám

VII. évfolyam. Zala-Egerszeg, 1888. junius 16. 25. szám .. i; Előfizetési díj: Egészévre 4 ft., Félévre 2 ft., Negyedévre 7 ft. Hirdetmények: .'5 hasábos petitsor egyszer 9 kr., többszöri hirdetésnél 7 kr., Bélyegdij 30 kr. Nyilttér potitsoni 12 kr. A „Zalamegyei gazdasági egyesület" és a „Zalaegerszegi ügyvédi kamara" hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Ádventi gondolatok. A történelem, ez a bölcs mester, megdönthetetlen bizonyítékokkal tanúsítja, mikép egyetlen érzelem sem nemesíti az embert annyira, mint. a tökély utáni sóvárgás nemes érzelme. Ezen magasztos érzelmet tehát tiszteletben kell tartani, nemcsak, de azt művelni is emberi és hazafiúi kötelesség. A tökély után való törekvés. mondhatni, egy a boldogság keresésével; a boldogság pedig lelki megnyugvás nélkül nem is gondolható. A történelmi élet kanyargó utjain mennyi emésztő gyötrelem, mennyi sikoltó jajszó kiséri a népek ezreit akkor, midőn a késő kiábrándulás kinjai folytán valahára eszmélni kezdtek. Ők elhibázott irányt követtek. Valamenynyijöknek egy Messiás kellett volna tán, aki az igazság szövétnekét megragyogtassa közöttük. Hosszú és diesőségteljes nemzeti élét fejlődött ki több ó-kori nép faj kebelében; ott van a művelt régi Egyptom: boldog nem lehetett, mert ezt rossz uton keresé. „Milliók egyért!" — olv embertelen jelszó, melynek zonlonsága teremthet évezredekre szóló piramisokat, de boldogságot soha. Hiába! szeretet nélkiil nincs boldogság, nincs tökéletesség. Ott van az ó-kori népek zászlótartója, szemefénye: a művelt Görögország, egyben-másban ma is utolérhetetlen.

/ Hanem lelki élete . . . oh, az kegyetlen volt! Égett szívében a sejtelmes vágy, egy boldogító hit után sóvárgó gondolat foglalta el a nagy filozofusok eszniekörét. Borzadalmas állapot! Erezte, tudta mindegyik, miszerint a tökéletesnek hitt s ma is sokaktól annak tartolt görög nép szívvilága csak oly sötét, mint, azé a szerencsétlen rabszolgáé, akit háziebénél is kevesebbre becsült. Érezték, tudták, de hirdetni nem merték; az egyetlen Sokrates nem alacsonyíthatta le magát azzal, hogy ki ne nyilatkoztassa, mikép ő a sok száz istenség közül egyben sem hisz. mivel egyiktől sem vett teljes életében semmi jót. S nem átallotta bátran kimondani azt sem, miszerint neki külön szelleme (dai mon) van, aki minden kérését meghallgatja. — Hja, de az ilyen beszéd istenkáromlás, vallás elleni izgatás számba véletett, s a jó uton indult nagy bölcsnek ezért méregpohár lőn osztályrésze. A jobb sorsra méltó Görögország elesett. Évezredek múlva is bámuljuk műveltségének fényét, csakhogy mind hiába ! — lelki megnyugvás nélkül nincsen emberi tökély. Ah ! ott ragyogott, mint egy nap, a hatalmas római-birodalom. Oly erős, oly magas, hogy még ma sincs egészen meghalva. A büszke sasok, melyek a rettenthetetlen légiókat csak e négy betűvel: S P Q R lelkesítették s vezették diadalról-diadalra, három világrész uraivá tették a senatus populusque romanus-t. A bősz Caesarok parancsszava országokat, népeket semmisít meg. — Nagy volt, hatalmas volt, de lelke örökös szomjúság rabja volt; nem elégítette ki az az obseurus vallás, amely erkölcsi életét is az elfajulás veszedelmébe rántotta magával. De itt már nem nézhette tovább az ember sanyarnságát. Az, aki „nem akarhatta, hogy az ember elvesszen" megkönyörült rajta. E rettentő birodalom legszerényebb provinciájában gyúlt ki a Csillag, amely hirtelen bevilágította az egész ismert világot. Róma szerencsés ^olt mindig, most is őt érte a legnagyobb szerencse, hogy Júdeában megszületett a „gyermek", akit a prófétákon, arab és persa csillagászokon kivül Virgilius és Horatius is, pedig mint kortársak, előre megjövendöltek. Noha ezt tiltva volt erre magyarázni. Pedig a „szűztől született gyermek" s a „Júdeából derengő világosság" tán még többet kifejez, mint egyéb ős próféciák. Róma elbukott mindennek dacára. Az utolsó Caesar-Imperator barbár parancsszóra teszi le koronáját. Mindhiába, emberszeretet, nélkül nincs tökély. Pedig Róma ezt csak akkor gyakorolta, ha érdekei kivánták. A rómaiak embertelensége szolgáltatta a leglázítóbb okokat a humanismus elleni panaszra és ennél sokkal többre: a többizben megujult rabszolga-lázadásokra, vagyis első felvonására annak a szomorú drámának, amelynek második felvonása a középkor hűbéres viszonyaiban, a harmadik pedig az újkori munkásmozgalmakban láttatja folytatását. — Mi lesz a kifejlet ? — Azt csak a jó Isten tudná megmondani. S mi következik mindezekből? Egyszerű a felelet: az, hogy a tökély után való törekvésbe önzés vegyül; hiányzik belőle az einberszeretetnek azon mértéke, amely megfelelne az Üdvözítő egyetlen, de minden mást felölelő parancsának: „Szeressed . . . felebarátodat, mint önmagadat!" Vagy legalább igen lassan azonosodik a keresztény kulturával is. Lassan ugyan, de biztosan. Mert hasonlítsuk össze a keresztény kultúra humanisnmsát a Krisztus eljövetelét megelőzőitekkel. Ez a két álláspont nem is vitatható. A szabadság, egyenlőség és testvériség hármas szent jelszava Krisztus születése előtt ismeretlen, vagy csak az elnyomott milliók sóvár álmaiban élő fogalom volt. Még ma sem általános ugyan, de a tér, melyet napról-napra foglal, szemlátomást növekedik. Meg-megismétlődik Virgilius célzatos verse: Succesaere novi, veteres migrate coloni! Egyik kiváló orientalistánk kimondja, mikép a civilizációt nem tekinti felekezeti gyümölcsnek. Mi sem. Azonban a keresztény civilizáció és az ókori között nagyon, de nagyon szembeszökő a különbség. Jézus szelid alakja ott lebeg az igazi keresztény civilizáció fölött; a zsarnokok és tyrannusok korbácsa pattog amazoké fölött. Ez a különbség. Hogy még ma is vannak hasonló viszonyok imitt-amott, az igaz; csakhogy akkora átalakulás, mint amilyent Krisztus tanai idéztek elő, nem egy-két évszázad bevégzett munkája. Évezredekbe kerül az. Valamint régente, ugy manapság is vannak elegen, akik önkénytesen Ítélnek a kereszténység — vagy mondjuk ki: a katholicizismus felől, többi közt azt is állítván, miszerint ez ellensége volna a világosságnak. Csakhogy hit nélkül „Zalamegye" tárcája. A Vörös leereszt egylet hangversenye. Zene! — mily bájoló, megnyugtató fogalom! A kedves hangok művészi egésze egybeolvadt gyönyör forrása minden ártatlan élvezetnek ! Ebből merít gyer mek és itju, szegény és gazdag, boldog és boldogtalan s megtalálja benne mindegyik azt, mit a sors vagy a véletlen tőle megtagadott. Almot a gyermek, amint anyja ajkáról hallja azt szelíden zengeni; élvet az ifjú; mesterséges bánatot, ki az unott jólétben már nem lel boldogságot; rövid feledést, kire az élet terhe nehezül. Ennek hangjai kisérik uj életbe a fiatal házas párt, és utolsó nyughelyére a véres diadalokban kifáradt hőst. .Ériekben nyilvánul a leányka szivének első nagy boldogsága s zenében keres vigaszt a megtört szív mély bánata. Edes összhangban vonul a szellő az erdő lombjain keresztül s magasztos accordokban tombol a felkorbácsolt tenger hullámai fölött. — ír a megsebzett sziveknek, s fokozott boldogság azoknak, kiket a szerencse karjain hord. —- Szárnyakat ad a szellem magasabb röptének, és megnyitja a könnyek jóltevő zsilipjét, ha vas markába szoiítja a szívet a fájdalom. — Bele lopódzik a vérbe, s könnyed léptekben repülnek tova a sima padlón az ifjú párok, vagy harci tűzre ragadja a mozdulatlan tömeget, hősükké varázsolva a békés polgárokat. Apolló hárfája óta Beethoven és Wagner, Chopin és Mendelssohn, Patti és Nilsson, Liszt és Rossini, Sarasaié és Sivori Camillo, a Rákóczy és a Marseillaise bizonyították be, hogy a kő sziv is megmozdul a zene édes hangjára. Ás mi, kik nem vagyunk kőből, — mi ne méltányolnánk az élvek legtisztább s legnemesbikét? Mikor a fuvola lágy hangja megvesztegeti szivünket, mikor a hegedű kristály tiszta hullámai dagasztják keblünket, mikor a zongora legmagasabb tökélyében egész értelmünket és egész érzelmünket lebilincseli, mikor kedves ének gyünyürküdtet, vagy mikor a hang lejtés bámulatos művészetét halljuk, mi ne élvezzünk, s élvezve ne legyünk elismeréssel ? Azt hiszi e sorok írója, hogy a Vürös kereszt egyesület hivatalos köszünetén kivül, Egerszeg közönségének érzelmeit visszhangozza, midőn a három jeles szombathelyi művészt: Horváth, Knebel és Janosits urakat, Tkallacz Mila és Oszterreicher Regina kisasszonyokat, Réthy és Martonfalví urakat biztosítja, hogy sokáig fog emlékezetben maradni a műélvezetben gazdag est, melyet nekünk mult szombaton szereztek. De a collegialítás sokkal bensőbb, a felfogás sokkal tisztább, az illetőnek egyénisége sokkal rokonszenvesebb, hogy sem féltékenységet keltene a szives közreműködők bármelyikében, ha egyiküknek nem érdemét, mert ebben egyformán nemes magaslaton állnak, de szerencséjét kiemeljük. — Szerencséjét mondjuk s ez az a szó legteljesb értelmében, ha halandó az istenek különös kegyeltje. Mit a legavatottabb évtizedek fáradságos munkájával nem tudnak elérni, azt ő játszva teszi magáévá. Az életpályák realisabbját választva, eszményi művészetben éri el a legnagyobb tökélyt. Olvasóink tudják, hogy kit értünk. Még sokkal ujabb a benyomás, hogysem feledhettük volna a bámulatos dallam igézetét, melyet az itju művész a zongora húrjain elővarázsolt. Férfias igénytelenségében talán nem is sejti, mily hatalomfölütt rendelkezik. De kit mint gyermek művészt, Liszt megülelt, kit a múzsák homlokon csókoltak, arra mi is lelkesült ürömmel gondolunk, mint ki tényleg megvalósította előttünk a zene eszméjét. -rr vr Városunknak már régóta nem volt oly sikerült és kedélyes estélye, mint az országos vürüs kereszt egylet helybeli fiókja által f. hó 8-án rendezett, tánccal egybekötött hangverseny. De össze is játszott minden tényező, hogy a sikert biztosítsa. Az egylet elnöksége páratlan buzgósággal fáradozott a helybeli és vidéki küzünséget a megjelenésre bírni és a hangverseny vonzerejét még fokozta a közreműködésre megnyert műkedvelők egyéniségei által. — Méltán kiéidemelték az egylet köszönetét : Tkallacz Mila kisasszony mély érzéstől áthatott éneke és Skublics Celine kisasszony hangulatteljes zongora kísérete által; — Oszterreicher Regina szépen előadott magyar népdalainak, nemkülönben Ja nosits, Knebel, Horváth és Martonfalvi urak, a kik közül a három első az elnökség meghivása folytán szives volt a hangverseny fényének emelése végett Szombathelyről ide fáradni. — Nem mulaszthatjuk el még különösen kiemelni Réthy tanár urnák sikerült szavalmányát, mely a küzünség figyelmét lekütütte. Ily körülmények között nem csoda, hogy a vidám fesztelen hangulat a szép küzünséget késő reggelig a tánc mellett együtt tartotta. De a szegények és szűkölködők is hálával fognak ezen estélyről megemlékezni, mert annak bevételei, mint értesülünk 205 frt 90 krra rúgnak. A nemes célra való tekintettel felülfizettek: Dr. Czinder István 2 frt, N. N. 1 kr., N. N. 80 krt, Gombás István 50 krt., N. N. 60 krt, Kummer Gyula 50 krt, Skublics Gyula 5 frt, Stern Farkas 1 írt 80 krt, Hauschka kapitány 20 krt, Rosenberg Henriette 1 frt, Skublics Zsigmond 60 krt, Balaton József 1 frt, Radulovics Gerő 60 krt, Skublics Jenő 1 frt 20 krt, Szabó Sámuel 3 frt 80 krt, Hajik István 2 frt 40 krt, dr. Obersohn Mór 1 frt. Jelen számunkhoz '/

2 iv melléklet van csatolva.